Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-10-14 / 229. szám

2 BéftéscsöDci 1921. október 14. Széchenyi püspök adománya a lelkészek földvásárlására Ismételten közölte már a Körösvidék a nemeslelkü főpásztor: gróf Széchenyi Miklós váradi püspök gazdag adományait egyházi és kulturcélokra. Már a háború előtt azon fáradozott, hogy szegény papjait kis földbirtokok vásárlásával állásuknak megfelelő életsorba juttathassa. Több szegény plébániának vásárolt földet; ahol erre alkaiom nem volt, alapítványt tett, hogy az alkalmas időben erre felhasználható legyen. A pénz elértéktelenedése és a föld árának óriási emelkedése következtében azonban a háború alatt és annak első éveiben tett alapitványai a kis földbirtokok vásárlására oly csekélységekké zsugorodtak össze, hogy ebből ma érdemleges területű földet vásárolni . nem lehet, Amit a maga erejéből • megtenni nem volt képes, az uj földreform alapján megvalósítható lesz. E cél előmozdítására négyszázezer korona adományával előmozdítani kivánja, hogy 8 plébániája: Berettyóújfalu, Bucsatelep, Csorvás, Gyopárhalma, Kondoros, Kondorostanya, Nagyszénás és Szeghalom plébánosai legalább annyi földhöz jussanak, amennyit a törvény egy kisbirtokosnak szán. Legutóbbi gyulai tartózkodása alatt adta ki erre vonatkozólag főpásztori körlevelét, amelyben felhívja lelkészeit, hogy a körlevélben is közölt törvényre és minisztertanácsi határozatra hivatkozással jelentsék be igényüket ott, ahol valamely lelkésznek földje nincs, vagy ahol csak igen kevés a földjük és annak határában vagy szomszédságában valamely nagybirtok vagy birtokrész parcellázás alá kerülne. A törvény 84. §-a ugyanis és a minisztertanácsi határozat lehetővé teszi, hogy a földbirtokreform keretében a lelkészségnek bizonyos mezőgazdasági müvelésre alkalmas földre állapíttassák meg igényjogosultságuk s ezeknek a földterületeknek a lelkészségek részére való megszerzése oly módon és oly eszközökkel történhessék, amint azt a törvény a kisgazdák részére kilátásba helyezi. Mi van ma ? 1921. október 14., péntek R. kath.: Kalliszt p. Prot.: Helén Nap kél 6 óra 16 perckor, reggel. nyugszik 17 óra 15 (5-15) perckor. Hold kél 16 óra 07 perckor, délután. nyugszik 3 óra 30 perckor (—'—) Fél 6 órakor a kath. templomi énekkar (szoprán) próbája felsőleányiskolában ü Vitézi Szák ünnepe Sékéscsabán Magas vendégeli érkeznek — Elkészült részletes Hetek óta lázas munkában van a Békés—Aradvármegyei Vitézi Szék, hogy azt az országos ünnepséget, mely 16-án, vasárnap zajlik le, méltóképen előkészítse. Mint már röviden megemlékeztünk róla, az ünnepségen résztvesz a Kormányzó ur Őfőméltósága nejével és leányával s a Vitézi Bálra Békéscsabára érkeznek József főherceg Ő kir. Fensége és József Ferenc főherceg is, úgyszintén vitéz Nagy Pál gyalogsági tábornok, a vitézek h. főkapitánya és a kormány összes tagjai. A Kormányzó ur Őfőméltósága délelőtt küldöttségeket fogad, majd egyik helybeli gyárat tekinti meg, ahol a csabai munkások fogják üdvözölni. Délben a város a Kormányzó ur tiszteletére ebédet ad, ahonnan a magas vendégek a lóversenyre mennek. A Vitézi Bál este fél 9 órakor kezdődik. Erre az időpontra az összes meghívottaknak meg kell jelenni, mert a magas vendégek fogadása alatt az ajtók zárva maradnak. A lóverseny díjazása meglepetést fog kelteni. Az adományozott dijak között szerepel a Kormányzó ur dija, József és József Ferenc főhercegek, a honvédelmi miniszter, Ügető Verseny Egyesület, az Alföldi Lovasegylet, a Földmivelésügyi Minisztérium, a Magyar Lovaregylet, Békésa lóversenytér - űz ünnepélyek programmja csaba város, Siménfalvy ezredes, törzskapitány, gróf Széchenyi Antal, Kéthelyi István, Szabó kapitány, a Bocskai Szövetség és még mások dijai, melyek között szerepel egy eke, egy vetőgép, egy rosta és egy kézi darálógép is. Készpénzdijakhoz hozzájárultak: Békésvarmegye 5000, gróf Széchenyi Antal 2000, Beliczey Géza 2000, Purgly János 2000, Ráth József 1000, gróf Almássy Dénes 1000 koronával. A verseny és a bál napján Gyuláról reggel 9 órakor különvonat indul Csabára és ugyancsak különvonat visszi vissza azokat a vendégeket, akik a bálra nem maradnak Csabán. A különvonat Csabáról délután 18 (6) órakor indul. A város vezetősége és a Vitézi Szék ezúton is felhívja a Szt. Istvántér, Andrássy-ut és Temető-utcai háztulajdonosokat és lakókat, hogy a házakat vasárnapra lobogózzák fel. Letartóztatások a Felvidéken (Kassa, okt. 13.) A Felvidéken a legutóbb lezajlott tüntetések következtében ujabban 5 község magyar intelligenciáját tartóztatták le. A letartóztatottak között van Nemenik főispán is, akit a többi elhurcol magyarokkal együtt hazaárulással vádolnak. A megkínzott felvidéki magyarok érdekében a kormány lépéseket tett. Tomosányi nem lép ki a kisgazdapártból (Budapest, okt. 13.) Tomcsányi V. Pál kijelentette, hogy alaptalanok azok a lapközlemények, amelyek szerint ki akar lépni a kisgazda pártból a tegnapi határozat miatt. Elhalasztották az uj lakásrendelet életbeléptetését {Budapest, okt. 13.) Az uj lakásrendelet október 15-én még nem lép életbe. Az életbeléptetés elhalasztasát azok a tárgyalások tették szükségessé, amelyeket még jelenleg is folytatnak az uj rendelet egyes részleteinek módosítása ügyében. Bernolák Nándor majd saját hatáskörében fogja kiadni a rendelet végrehajtására vonatkozó utasítást. Schlésinger tárgyal Kéri kiadatása ügyében (Budapest, okt. 13.) A szovjetkormány által kikért kommunisták első 60 tagu csoportjában még nem szerepel Kéri Pálnak, a Tisza-gyilkosság halálraítélt főcinkosának a neve. Kiadatása még nem is bizonyos, mert kommunista mivoltáii kivül más súlyos bűnök is terhelik lelkét és a halálos ítéletet sem kommunista mivoltáért hozták ellene. A meglehetősen komplikált ügyben most tárgyal Schlezinger szovjetmegbizott a magyar kormány képviselőivel.Ágfalva is beleesik a népszavazási zónába (Budapest, okt. 13.) Hiteles értesülés szerint a soproni népszavazási zónába Ágfalva és Pressburg is bele esik. Ujabb vonatrablás Romániában {Bukarest, okt. 13.) A galaci személyvonatot fegyveres banda támadta meg. Bombamerénylettel tartóztatták fel a robogó vonatot. A támadás a nyomozás adatai szerint egy bolsevista banda müve volt. Csabai életképek Utógondolatok a váltóról írja Fábry Károly IV. Nem sok idő tellett bele, mikor csak elkezdenek kiabálni a fináncok: Álljon meg bácsi 1 leszállunk. De a bácsi süket, már hogy hallaná, mikor a szekér ugy zörög azon a rázós uton, nem érti egyik ember a másik szavát. Bácsi, bácsi 1 álljon meg 1 az Isten áldja meg, kirázza a lelkünket 1 összetöri a csontunkat 1 Bácsi, bácsi leszállunk, inkább megyünk gyalog. Nem hall, nem hall a bácsi, de huncutul mosolyog befelé, mintha mégis hallaná, hanem azért csak repül a híres két szürke, repül, repül, csak ugy ugrál a kocsi, mint valami fenevad, fel-le egyik nagyobb göringyről a kisebbre, egyik vágásból be a másikba, ugy hogy a fináncok csak a legnagyobb erőfeszítéssel bírják magukat tartani a kocsi oldalán, nehogy kirepülve nyakukat törjék. No de hát nincs olyan hosszú ut, melyiknek vége ne volna; egyszerre csak megáll háza előtt Drjenyovszky uram s azt mondja ártatlan képpel a fináncoknak : No finánc uraim, hát szálljanak már le, itthon vagyunk. Szállna ám a finánc, ha tudna, de hát ugy oda dermedt a jjkezük a kocsioldalhoz, hogy ugy kellett őket a jó szomszédoknak leszedni s indulhattak visszafele gyalog keresni a — puskájukat. Talán még ma is keresik ? mert ha azt jó magyar ember találta meg és megösmerte, hogy fináncpuska, ugy ugyan kereshették. Amint tetszik látni, nem volt ám buta Drjenyovszky uram, volt annek természetes esze, több mint másnak, arról pedig nem tehetett, hogy irni nem tanították. Ez megbocsátható bün volt, de az már nem, hogy korcsmába is járt. Kvandernak, meg naplopónak való az csak, amint a példa mutatja. Mert hát egyszer csak előállott a fiatal Gyurka, hogy hát igy, meg amúgy, itt volna az ideje, hogy megnősülne. — Hát jól van fiam, az az isten rendelése, választottál-e'már valakit ? — Ühüm ! — nyögi a szemérmetes fiatal — a Botyánszki Jutkát. — No majd szólunk a „pán sztarejsinak" — menjen kérje meg. El is ment a pán sztarejsi, vagy ahogy csúfolni is szokták: a boncikár Botyánszkyékhoz. Tudjátok-e, hogy miért hivják a kikérő násznagyot „boncikárnak" ? — hát csak azért, mert a csabai szokás szerint a lakodalmi ebéden az első csirke comb (tótul: „boncik") a násznagynak dukál, azt a menyasszony küldi neki. Ne kövessük útjában a boncikárt, ne ismételjük istenfélő szép regéit Ádám és Éva példájáról, hanem csak azt hallgassuk, mit mondott Botyánszky uram : — Mit? Annak az istentelen korcsmába járó. gézengúznak fiához adjuk a Jutkát! Soha, soha! Nye dame! Hogy elkárhozzon ő is, mint az ilyen istentelenek és hogy eldorbézolja vagyonát, ahogy a korcsmajárók szokták ! Olyan nincs. Nye dame ! Nem is lett belőle semmi, mert az öregek, akkor még igy gondolkoztak. Ma? Csak azért jön haza a tanyáról szombat este a fiatal gazda, hogy a vasárnapi napot a korcsmában tölthesse ; "-^ve és cigarettázva, vagy pedif *• Jutkával, Markával v ^helyiségben vagy a r ikozzék és huncutkodjék Bizony ilyen rkölcsös volt a felfogás nservativ gondolkozású <regeknél. Nem olvasott elég volt a biblia. Az i benne is van minden, kiván. Ma kell ne íap a „Körösvidék". A; / ebből is tanulhat, ha n, hát azt, hogy mi a 1 és a sertés ára és hogy a ? Mert hát ; gseftel mindenki, még is spekulál. Jól teszi, a it ő veszi. Ma a kí falunn is, — j börze. Ott ni egymástól és a zsidí

1 No Iái elkalandoztunk Drjenyov; któl, pedig hát igazán csak annak a históriáját akartuk elmondani, hogy tanult meg irni? Mert mint felvilágosodottabb, társaságba járó ember még is csak restellte, hogy még „esküdt ur" sem lehet enélkül. Ez pedig ambitiója volt minden csabai jómódú gazdának. Vele járt a jómóddal és megöregedéssel. Olyan tisztesség, amelyért tiszteletdíj ugyan alig járt valami, de annál több tisztelet és becsület a famíliában és a nagyközönségtől. Kár, hogy elmúlt. Egyszer csak nézi a jó öreg, hogy kínlódik a Marka kis unoka az Írással. Nem volt benn más a szobában, mindenkinek künn volt a dolga. Oda megy hozzá és megkérdi: — Mit csinálsz Marka ? — írok! — sztari apóka. Nagyot villan az öreg szeme, hm! hm! — Hát le tudod-e már irni a nevedet, Marka? — Le bizony — feleli — és már pingálja. — No mi az, amivel kezded ? Ugy-e az: „D"? — D-r-j-e-n-y-o-v-s-z-k-y igy következnek a betűk egymás után. — Hát a Györgyöt le tudod-e irni ? — Le ám ! Sztari apóka, — ugy jön azután egyenként: Gy—ö—r—g—y. — Szép ez kis lányom, hogy te már irni is tudsz. Látod én nem