Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-12-25 / 292. szám

6 Kőrös vidék Békéscsaba 1921. deccmber 25. togató gazdag és előkelő török ifja­kat családjaikba bevezetve, leányaik férjhez adásával világkereskedelmi összeköttetéseiket nagyobbítsák. Nálunk a török ifjak minden össze­köttetést mellőzve óhajtottak gyak­ran a köztudomásu szép leányaink­kal házasságra lépni. Talán a leány szeretett volna, hiszen melyik nem szeretne férjhez menni ? Különösen midőn a török ifjú a magyar gon­dolkodással teljesen egyező, egész­séges és férjnek kiválóan alkalmas egyéniség. De hát a háremi életről alkotott, teljesen téves felfogás a tö­rök kegyetlenségről bennünk élő el­fogultság stb., stb., visszatartja őt, miben hathatósan támogatják szülei, rokonai. Számos török barátom kije­lentése alapján a következő statisz­tikával szolgálhatok: Jelenleg és az ifjú török uralom óta, akié a jövő irányítása ezer házasságból kb. 3—4 többnejű, ez is csak akkor engedé­lyezhető a kormány által, ha az első feleség meddő, anyagi garancia ki­mutatható a rendes megélhetéshez és ha az első feleség ebbe bele­egyezik. Ezelőtt 30—40 évvel sem volt gyakori a szegényebb néposztály kö­rében a bi- illetve polygámia, kb. 100 közül 5^-6 török volt többnejű, okul pedig a nagy kihasználatlan földterület szolgált, mikor is a nő, mint mezőgazdasági segítőtárs, jobb anyagi megélhetést biztosított egy ily családban. Már abban az időben is a váro­sokban a többnejűség ritkaságszámba ment és annál kevésbbé fordul elő most, midőn az uj törökök táborá­ból kikerülő hatalmas tehetségű és tisztán látó férfi, Kemál pasa kép­viseli az effektív erőt, majd egész Törökországban, leszámítva azt a kis területet, ahol az antant parancsát kénytelenek követni a kormány rúd­ját kezükben tartó államférfiak érzel­mük és meggyőződésük ellen. Kemál ! pasa ugyanis mint a törökök ve- > zetője a már emiitett kormányren- | delet betartása felett őrködik. — j Legyen szabad példaként felhozni * a magyar nemzet iránt mutatott ha­tártalan szimpátiára, hogy ők Kon­stantinápoly, „Istambul" legszebb és legszentebb hagyományaikhoz ve­zető utat nevezték el „Madzsar Kar­daslar" (Magyar Testvérek) útnak. Szultán Fatich Mechmed sírjához vezet ez ut, ki a bizánciaktól fog­lalta el Konstantinápolyt a török nemzet részére. Ma is „Magyar Testvérek" ne­vét viseli ez az ut. Minden egy­szerű török szivében él legalább is az a tudat, hogy Nyugaton van egy fajtestvére, kinek sorsa őt érdekli. A falu Végtelen csend, kihalt utcák, fe­neketlen sár, egy szövetkezeti bolt s mellette egy-két zsidó kis ve­gyeskereskedés, piszkos, sötét kocs­mahelyiségekkel, ez a falu képe ősztől tavaszig. A középosztályt a pap, a jegyző, az orvos, állatorvos és néhány nyomorgó tanitó képvi­selik. Ezek az eyyedüli kulturlények a falu társadalmában, akik azon­ban vajmi ritkán érintkeznek a falu társadalmának többi rétegével a hivatali, elkerülhetetlen érintkezés­től eltekintve. Legfeljebb egymás között tartanak fenn több-kevesebb barátságot, ha ugyan a politika, vagy más kicsinyes okokon muló torzsalkodások ezt a kis kört is nem szakítják egymás között kü­lön csoportokra. A falu társadalmának többi ré- I szét a birtokos és földnélküli föld- \ mivelők alkotják. Ezek között sem találunk egyetértést, mert a mező­gazdasági munkás a gazdában, a dazda a munkásban vél állandóan ellentétes érdekeket képviselő el­lenséget látni s ha ugy, ahogy meg­élnek is egymás mellett, ez csak a kölcsönös egymásra utaltságnak tu­lajdonitható. Társadalmi együttélés­ről tehát ezeknél a rétegeknél sem lehet beszélni, annál kevésbbé, mert az ellentétet az utóbbi idők csak kiéiesitették. Mig a gazda ugyanis terményeinek és jószágai­nak aránylag kedvezőbb értékesí­tési viszonyai folytán bízonyosfoku jólétnek örvend, addig a munkás­osztály a mindinkább fokozódó mun­kahiány miatt nehezebben él, mint valaha. A munkák befejeztével vagy az időjárás okozta szünetelésével a falu népessége a teljes tétlenséggel határos tengődés állapotába jut, amin a gazdáknál a jószág körüli foglalatosság némi enyhülést szerez, de a munkásság még ezt a tevé­kenységet is nélkülözi. Marad mint egyetlen foglalkozás és szórakozás a pipa és egymás bajainak kölcsö­nös megbeszélése az elégedetlenség fölismerése és önkéntelen szitása. A falu téli álmának terméketlen­ségét, szellemi renyheségét és a tétlenségben rejlő veszélyt csak a legutóbbi időben érdemesítette figye­lemre néhány telkes emberbarát mozgalma, ami a „Falu Szövetség" megalakítására vezetett. A „Falu Szövetség" célja kira­gadni a falut szánalmas elmara­dottságából, fölébreszteni a lelkeket szunnyadó tétlenségükből, érdeklő­dést ébreszteni a műveltség iránt, fölkelteni a szellemi szükségletek hiányának érzetét az eltunyult lel­kekben s általában emelni a falu népének szellemi és lelki színvona­lát a műveltség terjesztésével. Szebb, nemesebb és egyszersmint haszno­sabb célokat aligha tűzhetett ki intézmény maga elé. De az eszkö­zök, melyek e szövetség szolgála­tába állanak vajmi szerények ahhoz, semhogy tevékenységétől gyors ered­ményeket várhatnának. A legnagyobb nehézség itt is — mint legtöbb esetben — egyrészt a a költségekben, másrészt az embe­rekben rejlik. Mert ugyan hol ve­gyük a faluban az eszmének azt a lelkes apostolát, aki terhes napi mun­kája mellett, ellenérték nélkül vállal­kozzon arra, hogy a falu népének oktatója, felvilágositója és foglal­koztatója legyen és viszont hol ve­gyük azokat az anyagi eszközöket, melyek ilyen népnevelő állandó al­kalmazását lehetővé teszik. Nincs nehezebb, mint a téli életét tengető, mondhatnánk téli álmát alvó falu népét felrázni közönyéből, felkelteni érdeklődését a műveltség,, a tudás óriási hatalma és haszna iránt s ha ez, sikerül, hosszabb időn át lekötni figyelmét, élete folyását nem legköz­vetlenebbül érintő dolgok iránt. Mi­lyen alapos ismerete szükséges a népiéleknek csak ahoz, hogy minden egyes esetben megtalálható legyen a kapcsolat az ő gondolatvilágával és ebbe legyenek beilleszthetők a közlendők, melyek csak igy számit­hatnak érdeklődésre és befogadásra. Az oktatás legújabb iránya már az iskolában is mindinkább a szem­léltetésre helyezkedik és igy a fel­nőttek oktatásának is legtöbb ered­ménnyel kecsegtető módja a vetített képekkel és mozgófényképpel szem­léltetett előadás. Ennek megvalósítására áldozni kellene mindenkinek, sőt magának az államnak is, mert a falu népének egy tél folyamán rendszeresen foly­tatott oktatása elsősorban az ottani gazdasági viszonyoknak megfelelő mezőgazdasági ismeretekre alkalmas háziiparra, vagy akár csak az olvasás szükségességére és megbecsülhetet­len értékére busásan meg kell hogy hozza gyümölcsét a termelés foko­zódása, a nép könnyebb boldogu­lása, a tétlenséggel karöltve járó elégedetlenség enyhítése révén el­maradhatatlanul. A többtermelést leggyorsabban a mezőgazdaságban valósithatjuk meg, ahol a legnagyobb tér a kisgazdák tömegénél kínálkozik, mint akiknél legelmaradottabb a termelés és igy legnagyobb mértékben fokozható. A kisgazdatársadalom maga is sokat tehet e téren, mint azt a békéscsabai kisgazdaifjak példája mutatja a kis­gazdák egyletében hetenkint tartott előadásokkal. De mit Békéscsabán megvalósí­tott néhány lelkes vezető a kisgazda­ifjak egyesületével, arra nem igen található sem ember a kezdemé­nyezéshez, sem gazdaifjak a meg­valósuláshoz s végül fizető közön­ség sem az előadások költségeinek fedezésére a falvakban. A falu fel­karolásához országosan szervezett rendszeres tevékenység kell, aminek megvalósítása eloszlatná a szánal­mas sötétséget, ami a falura olyan mérhetetlen sűrűséggel borul és na­gyobb műveltséget, több elfoglalt­ságot és ennek következményeként a tétlenségszülte elégedetlenség csök­kenését eredményezné. Magyar nemzeti öntudat Irta: TANTÓ JÓZSEF áll. isk. igazgató Megsebzett lelkem kinzó fájdal­mával fordulok magyar testvéreimhez, Csonkamagyarország szomorú Taní­tóihoz. Szakítsátok félbe gondterhes munkátokat egy pillanatra, szentel­jetek pár percet nekem is szent Ka­rácsony napján. * . . . Lejátszódott nagy tragédiánk, ti ismeritek legjobban országunk szomorú helyzetét. A „hajdan erős magyar" Európa koldusává lett, va­gyonát, földjét, becsületét, mindenét elveszítette, de megmaradt hazánk jövendő reménye: az ifjúság. Az ellenség, mint orditó farkas, körbe­körbe rohan még mindig hazánk megcsonkult határain, epedve várja a kedvező alkalmat, hogy rabló agyarait ismét belénk vágja. Bent a méreg és rothadás szelleme ismét terjedőben, alávaló hangon mérgezik az emberek százezreit. Harcot hirdetek hát e szent napon is, mi vagyunk hivatva, hogy fel­építsük a romlatlan boldog nagy Magyarországot, célunkat pedig ugy érjük el, ha megteremtjük elsősorban a nemzeti öntudatot. Szálljunk vissza az anyagi jelen­ből a múltba, tegyük le áldozatain­kat őseink mohlepte oltárára, meg­látjuk a fényes jövőt., Megmutatta a magyar nemzet, hogy legkétségbe­ejtőbb helyzetében is volt létjogo­sultsága. Lesz most is, ha jelen napjaink­ban a nemzeti öntudat a magyar nyelv használásában megnyilvánul, mert amidőn nyelvünkért küzdünk, harcolunk az elrablott területekért is. A nemzetalkotó honpolgárokat mi neveljük, tőlünk függ nemzetünk nagysága! A gyermeklélek egyszerű érzelemvilágába könnyű belopni a hazaszeretet csiráit. Hiszen a gyer­mek szivével, lelkével még annyira csügg az édes anyán, az otthonon, hogy könnyen lehet legközelebb fekvő érdeklődés tárgya az anyaföld, a haza szeretetére vezérelni, melyből a nemzeti érzés, a nemzeti öntudat fejlődik. Az érzelem e megnyilvánu­lására csak a melegen érző magyar tanitó tud hatni, aki nem lett iiiite­len nemzeti ideáljainkhoz, aki fel­adatát nem pénzért fizetett robot­munkának tekinti, hanem nemzeti apostolkodásnak. Fogjunk munkához kicsiny kenyér mellett is egy szívvel-lélekkel. Rom­boljuk le a gyermekszivekben az idegen nemzetiségi eszmék bálvá­nyait. A gyermek szivén keresztül nyerjük meg az egységes magyar állameszmének az idegen ajkú szü­löttet, hassunk oda, hogy minden polgára közös anyának tekintse e hazát, melynek egyik gyermeke sem mostoha. Kedveltessük meg a magyar dalt, mert ez leghamarább megrezegteti a szív érzelemvilágának húrjait. S ha egy-egy hazafias dalban, búbánatos nótában felolvad az idegen nemze­tiségi eszméktől fajgyűlölettől meg­jegecesedett sziv, ellenállhatatlanul magával ragadja azt a nemzeti eszme s megszületik a nemzeti öntudat. Tegyük az iskolát a nemzeti ér­zés felszentelt templomává: amely­ben az édes magyar nyelven mu­tassuk be a haza oltárán az áldozatot. Hódítsuk meg a népet e szent esz­mének a szeretet és türelem isteni fegyverével. S ha ezt megtesszük, jövőnkben van remény! * E pillanatban a világ az Eszme születését ünnepli, „mely vigaszta­lást hoz, bátorítást mond: bízzatok, bízzatok 1" Szeplőtlen múltjával a magyar ta­nítóság, szivében krisztusi eszmékkel, mellette az 1000 éves jog s igazság fegyverével megmutatja, hogy fel­épiti a nemzeti öntudaton nyugvó boldog nagy Magyarországot vissza­szerzi, ami a miénk volt. Csonka-Magyarország szomorú ta­nítói. A havas, borongós téli esté­ken mintha olvadnának az ablakokon a fantasztikus jégvirágok, nemzeti nagyságunk emelésére irányuló tö­rekvésünk fényét már előre veti. Föl hát, zengjen harsányan a karácsonyi dal: „Győz az igazság, bukik a gazság : Bízzatok ! Bízzatok V FOGAK brassói GREISING ALBERT miifogász Békéscsaba, Kini­zsi-utca 7. sz. Pápay-féia ház. Mindennemű fogmunkát a legnagyobb szakértelem­mel végez, fogplombálást és foghúzást is. 1—4 Villamos mühelyünket géperőre berendezett villamos csiszoló­és fényező géppel kibővítettük. Csillárjait most már teljesen ujjá teheti. 9IT9SZEK EHNŐ ÉS TÁRSA villamossági vállalata Békéscsaba Andrássy-ut 7. Nádorral szemben Világítás javításokat azonnal elintézünk Telefon: 15«. Telefon: 15®. Bárkinek minden időben a lakására megy és kellemetlen tyúkszemétől szabadítja meg vagy fáradt végtagjait fölmasszirazza F. SZŰCS FERENC masszírozó és tyukszemvágó. Cimek : utca házszám megjelölésével a „Fiume" sark/ újságos bódéba kéretnek. 1 —2 g

Next

/
Oldalképek
Tartalom