Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-12-25 / 292. szám

Békéscsaba, 1921. deccmbcr 25. Kőrősvidék 7 Az én Flora-kutyám Odysseája (Igaz történet) R lelki élet nemcsak a képzelő, az ítélő, de az emlékező tehetség működésében is nyilvánul. Ha ezt igazságnak elfogadjuk, aminthogy el is kell fogadnunk, akkor (bocsáss meg emberi büszkeség!) bizony az állatoktól sem tagadhatunk meg néminemű, bár talán csekélyebb körű, lelki életet. Hogy az állatok birnak emlékező tehetséggel, azt a mindennapi tapasztalat bizonyítja, és e tekintetben a kutya és a ló előnyösen válik ki a többi állatok közül. Erre nézve elmondok most egy mulatságos esetet, arnely az én Fióra kutyámmal történt. Egy pár év előtt kaptam én Békéscsabáról egyik kedves rokonomtól egy színtiszta faj daxli kutyát s mert nagyon kedves volt s mert ugij is a szépnemhez tartozott, gyermekeim elnevezték „Flórá"nak. De amilyen szép, éppen olyan kedves is volt. Mikor fiaim közül az egyik, vagy a másik hosszabb távollét után hazajött a gimnáziumból vakációra s belépett az utcaajtón, ki volt az első, aki határtalan, szinte kitörő örömmel üdvözölte őt? fí Flóra. Előbb összevissza csókolta az érkezettnek mind a két kezét, azután elkezdett körbefutni a kertben s csak midőn már vagy húszszor kürülrajcsurozta vágtatva az egész kertet, jött ismét elő, odakuporodott a diák elé, okos szemével s vigyorgó pofácskájával ugy nézett rá, mintha csak öt érdekelte volna legjobban, hogy a kis gazdajanak a vizsgaja jól sikerült-e ? Mikor én azután komolyan rászóltam, hogy már most takarodjék el s engedjen nekünk is örülnünk, akkor a kis Flóra hol én reám neheztelóleg, hoi fiamra kerőleg nézett, mindha mondta volna neki: ugy-e úrfi, most nem szükséges az apuskának engedelmeskedni. De amily kedves, szeretetreméltó volt a kis Flóra családi körben, éppen olyan rettenetes volt az egerekkel és patkányokkal szemben s azoknak pusztításában. Ezt a szenvedélyét ismerve, Alvinka leányom elkérte a Flórát vendégszereplésre, hogy az ambrózfalvi tanyáján elszaporodott s garázdálkodó patkányokkal egy kis diplomákiai tárgyalásba bocsátkozzék, rendet csinálva közöttük. E végből tehát éjnek idején zsákba pakkolva Ambrózfalvára méne a Flóra. Ottan vagy három napig dédelgették s szinte böcsületfogytig, a mint az én István kocsisom mondta, traktálták minden jóval, aminek aztán az a szomorú következménye lett, hogy bizony a Flórán megesett az a nem éppen decens, sőt fatális eset, mint a kis gyermeken, aki sokat evett . . . miután e kellemetlen incidens éppen a konyhában történt, a cseléd ugyancsak helybenhagyta és alaposan kioktatta a Flórát arról, mi illik és mi nem illik. Flóra nagysám azonban végtelenül zokon vette a vendégjognak ilyen botrányos megsértését. Negyed napon ugy éjféltájon hallok én valami kutyakuncogást, nyivákolást, szűkülést az előszobánk ajtaja előtt, egyre erősebben és keservesebben. — Ez a mi Flóránk, — mondom a feleségemnek. — Az lehetetlen! Hogy jönne az Ambrózfalváról s igy a harmadik faluról éjnek idején haza? — Már pedig ez az ő hangja. Erre én felkelek, kinyitom az előszoba ajtaját, hát majdnem lelökött a lábamról a — Flóra. Rohan be a hálószobába, ott eisőben is úrnőjének kezeit csókolja össze-vissza) azután az én ágyamhoz szalad, ott ugyanazt cselekedvén. Szegény feje, nem tudta s nem merte bevallani, milyen malheur, milyen szégyen esett meg rajta. Igyekezett volna panaszkodni, de szinte' olyan volt e panaszkodás, mint a bánattal vegyes öröm s mint mikor eső is esik s nap is süt egyszerre: örült is, meg fájdalmának is igyekezett kifejezést adni, már ahogyan erre egy kutya képes. Másnap aztán vigasztalni kezdtem, mondva nekie, hogy biz az megesik jobb családokon is s hogy szökésének némi regényes szint adjak, elolvastam neki e szökésére hevenyében irt következő poemát: Flóra szökése Gondolom, a gonosz Flóra Be se menve búcsúzóra, Elszökött csak ugy titkon, Rögtön Komlós felé szaladt S éjfélkor az ablak alatt Kuncorogta: jobb itthon! S bár könyörgött oly meghitten, Hogy ő volna, még sem hittem. Erre aztán őkigyelme, Találékony kutva-elme, A kapunak nekiront, Harap, tép, ránt a rosz deszkán, Eredmény ha ekkép lesz tán, S ini a résen beosont, S vitte aztán görbe lába, A konyhába, a szobába. Itt legelőbb utja vezet Úrnőjéhez s csókol kezet: „Itt vagyok jó asszonyom!" Majd csóvává hosszú farkát, Ura ágya telé tart át, Itt is kézre csókot nyom, S szinte mondja: „Nagyot falván, Jól mulattam Ambrózfalván." Én méltattam aztán szóra: „ Nagy bolondot tettél Flóra, Otthagyván a jó helyet, S mi hiredet most megrová, Hibádat ugy teszed jóvá, Hogyha jő a kikelet, Munkálkodni hiven fogsz ott. . . És megölöd mind a pockot. Az én Flórám műértő pofácskával hallgatta végig a verset s ugy látszik, hogy némileg megnyugodott, de azért az ambrózfalvi verést el nem felejtette, aminek fényes tanúbizonysága a következő eset: Egy kora tavaszi nap délutánján a mezőhegyesi cukorgyár igazgatója: Martens Caesár ur egy másik cukorgyári tisztviselővel a cukorrépa termelés ügyében meglátogatott. Amint kedélyesen beszélgettünk, a Flóra is beosont a szobába s különféle alakban nyilvánította megelégedését: jókedvében ide-oda szaladgált, ugrált, hiába intettem, hogy nem illik igy helytelenkedni, mikor ilyen uri vendégeink vannak. De hát tudjuk, hogy a gyerekek is akkor legcsintalanabbak, ha vendég van a háznál. — No majd mindjárt kimegyen a Flóra, — mondom az igazgatónak, — tessék csak idefigyelni. Amint Flóra javában ott ugrál, hol egyik, hol másikhoz szaladva, mondom neki: — Flóra! elmégy Ambrófalvára! Az én kutyám elereszti fülét-farkát s földreszegett fejjel, azonnal szomorúan kisompolyog a szobából. Ez pedig nem aféle kigondolt történet, hanem valóban ugy esett ez meg vagy 4 hétre a Flóra szökése után. Nincs-e tehát az állatoknak emlékező, sőt itélő tehetsége ís és igy néminemű lelkiélete szintén? Gajdács PáL Mezőgazdasági utmutatót... Irta: Dr. KONKOLY TIHAMÉR vármegyei főjegyző. Az elmúlt keserves évek után ugyahogy talpraállottunk. Azonban a lépten-nyomon tapasztalható viszás jelenségek között a legszomorúbb az, hogy nálunk most is csak az ingadozás, széthúzás és szakadás uralja a lelkeket. Egyesek ma sem akarnak látni, hallani és érezni. A magyarhoz hiába közelit nyilt szívvel: a magyar. Nem tudják felfogni, hogy a veszteségünk olyan nagy, amilyen — országot alig érhet. A régi örökségből egy kis darabka maradt, melybe görcsösen kell kapaszkodnunk, hogy a szomszédok el ne tiporjanak és el ne temessenek bennünket az ősi földbe. Azok — akik elszakadtak tőlünk — akik lesujtottabbak, mint mi, kétségbeesetten figyelik, hogy a viharban hányatott magyar hajót... az egyik hullám jobbra, a másik balra dobja. Fájó szívvel szemlélik a veszélyeket, melyek idehaza — éppen a nehéz idők komoly felfogású megértése hiányából — fakadnak. Jönnek a szemrehányások, hogy „a magyar politika feltűnő rendszertelenséggel, céltudatlansággai, minden irányzat nélkül tévelyeg." A politika: nincs reánk bízva. Azonban határozott kifejezést kell adnunk annak az aggadalomnak, mely el fog minden igaz magyart afölött, hogy ennek a szegény, megrabolt, agrár országnak ma sincs tervszerű mezőgazdasági programmja. A termelő gazda maga sem tudja, mi az erőkifejtés és mentőakció jövő alapja; hogy mit kell termelnie a maga és nemzete érdekében; hogy milyen irányban fejlessze termeléset és miként találhatja meg hozzá a szükséges eszközöket. Elszórt adatokból hámozzuk ki, hogy a lecsonkult ország kenyere : a véletlentől függ. Itt-ott olvassuk, hogy mig készleteink egy kis része újra fel nem halmozódik, mig termelésünk nem konszolidálódik, önmagunkat nem tudjuk élelmezni. Magánfeljegyzésekből olvassuk, hogy ha a kenyérmag szükséglet kiszámítását egy rossz év termése alapján végezzük, akkor a kenyérmagból való mérlegünk óriási hiánnyal zárulna. Hivatalos, országos intézkedésekben ma sem találjuk jelét annak, hogy önmagunkkal szemben mire kötelez bennünket az, hogy a termőföldek nagyrészét elrabolták. Hogy veszteségünk búzaföldből 50 százalék, rozsból 28 százalék, árpából 50 százalék, zabból 67 százalék, tengeriből 65 százalék, burgonyából 60 százalék, cukorrépából 58 százalék, dohányból 18 százalék, kenderből 75 százalék, kölesből 25 százalék, takarmányrépából 35 százalek, bükkönyből 42 százalék, lóhetéből 63 százalék, lucernából 44 százalék, muharból 54 százalék. Csak sejteni lehet, hogy kenyérmagvakból való fölöslegünk egy részét arra kell majd áldoznunk, hogy : a takarmánymagvakban való hiányokat pótoljuk. Hol van az ország mezőgazdasági egyenlege ? Nekünk ez kell; hogy megerősödhessünk ; hogy iparunkat, kereskedelmünket lélekzethez juttassuk; hogy termékeinkért megvásároljuk az elvesztett területek vasát, ércét, sóját, erdejét. Mi tudunk becsületesen, lelkesen, ésszel dolgozni: Adjanak a kezünkbe összefoglaló utmutatót, az ország tervszerű gazdasági és termelési irányáról, mely a lefokozott lehetőségek mai fonákságában is — ahol lehet — bele tudja szorítani az ország fokozatos erősítésének szerves, összefoglaló céltudatos gondolatát. Dobják sutba a valuta-javitó eszmék hiu ábrándját. Legyengülve, kifáradva, elcsüggedve, céltalanul ne futtassunk, mert szegény kifosztott Magyarország, nem az a, minden furfangon túljáró táltos, mely a politikai képzelet mesterséges akadályain és szédítő mélységein könynyen keresztül vág. Szabályozzuk a termelés módját és rendjét — mert bizony összeroskadunk. Pedig mi élni akarunk! Meglátni akarjuk az ország uj életét, a haza határainak teljességét és nemzetünk felemelkedését. NŐI KALAPUJPONSÁGOK

! J a legdivatosabb szinekben A :: és formákban érkeztek :: ^ SZÉLL kalaposhoz i Békéscsaba, Baross-utca 14. ^ Női és férfikalap-alakitáso- / kat a legújabb divat szerint i ,1 olnH i k! \ 4 nap alatt. \ A nálam alakitott kalapo\ kat jutányos áron díszítem. Mindennemű férfi és-női ruhákat bútorszöveteket, csipkefüggönyöket, posztót, bársonyt, szövetet, selymet, csipkét stb. stb. bármely szinre minta után fest és vegyileg tisztit Papp kelmefestőéi, vegytisztitógyára. Bőrkabátok és bőrkesztyűk kitűnő eredménnyel festetnek. Gallérokat, kézelőket hófehérre mos és tükörfényesre vasal darabonként 2 50 K.-ért. 1-3 BAGILAJOS mázoló és címfestő műhelye Andrássy-ut 22. sz. (Bejárat Lepény-u. felöl) Bármilyen e szakmába vágó munkát a legegyszerűbb kiviteltől a legszebbig jutányos áron készit. Szives pártfogást kér : Bagi Lajos mázoló és címfestő. 1—2 RÜRÍÍCSONVI ÉS ÚJÉVI ajándéknak legalkalmasabb nyakkendők, kezíyük és harisnyák, karácsonyfa dibébé-muff, boa stb. Rónay L3]os divatáruüzletében Békéscsaba, Berényi-ut 1. sz. alatt. (Falta-ház] CSAK PRÍMÁS CIPŐKRÉMET vegyünk, mert csak egyedül ez a legjobb és legolcsóbb cipőkrém. Egy próba elégséges Gyártja: 911EH, Budapest, VII., Garay-tér 14. szám alatt Sürgönycím: Primauer. 1—1