Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám

1921-09-18 / 207. szám

B ékéscsaba, 1921 szeptember 18 -1 Vasárnap II. évfolyam 207. szán Szerkesztóseg es kiadóhivatal: Békéscsabán. Szent istván tér iö. szuuA szerkesztőség teiefon száma : 60 Féíg/g&tlen k&ress&tány poSstskss napilap Előfizetési árak: Egy hóra 35 K, negyedevre 100 K, félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 korona Köztiszíuiseli Sokszor, nagyon sokszor irtuk ie már ezt a szót. Mindig meghatottsággal, őszinte tisztelettel, szeretettel és évek óta min'dig sok keserűséggel vegyes részvéttel. Mert ez a szó olyan sokat jelent 1 A régi jóvilágban jelentette a csendes megelégedést, szürke polgári életet, nem fényes, de tisztességes megélhetést. Mindig jelentette a becsületet, komoly munkát, a nemzet életének legszabályosabban lüktető erét, jelentette a rend biztositékát, a kultura müvelését, a nemzeti eszmék szolgálatát, jelentette a magyar élet szakadatlan, nyugodt, békés folytalását. De legújabban szomorú, fájdalmas dolgokat jelent ez a szó: hét éves nélkülözést, sok koplalást, elkopott ruhát, lassan piacra kerülő családi ékszereket, elkótyavetyélt bútorokat ... és félős, hogy ha sokáig igy tart, jelent majd még szomorúbb doigokat is: megroppant energiát, kimerült agyat, dolgozni nem tudó, éhezni meg már nem biró középosztályt. Éppen azért irjuk le újra ezt a szót. Abból az alkalomból, hogy a nyomorgó tisztviselők felemelték hangjukat. Szeretnénk mi is hozzájuk csatlakozni, velük sürgetni a segítséget számukra, de gyors segítséget. Nem azért tartjuk sürgősnek a segítséget, mert fenyegető szó is hangzott el ezen a gyűlésen. Tudjuk, hogy azt a fenyegetést csak az elkeseredés robbantotta ki, de nincs, nem lehet komoly alapja. A magyar tisztviselő mindig hazafiasabb volt, ma is hazafiasabb, semhogy akárminő sztrájkkal kockáztatni tudná amúgy is nehéz állami életünk rendes forgását. Egész bizonyos, hogy minden sztrájktörekvést maguk a tisztviselők akadályoznának meg. Sürgősen szükséges azonban a segítség egyszerűen azért, mert már nem bírhatják sokáig a szenvedést azok, akiknek különösen a nemzet újjáépítése idején fokozott munkát kell végezniök. El sem képzelhető a rend és nyugalom helyreállása, a termelő munka megindulása, az uj hajnal felhasadása, a köztisztviselők lelkes, komoly, hazafias és jókedvű munkája nélkül. Ha valamikor, ugy ma kell minden közpályán működő embernek minden tehetségét, egész lelkesedését, munkaerejének teljességét belevinni abba a titáni küzdelembe, amely a magyar életért folyik. Ha azonban a létfenntartás gondja soha nem képzelt súllyal nehezedik a kultura munkásaira, ha minden takarékossága mellett sem tud még csak elegendő táplálékot sem szerezni családjának az igazságügy önzetlen harcosa, ha a közigazgatás tisztviselőit folytonosan az a gondolat gyölri, hogyan jusson valamelyes mellékjövedelemhez, akkor hiába várjuk azt a munkát, amelyre pedig feltétlenül szüksége van nemzetünknek. Tudjuk, hogy az állam rettenetes anyagi helyzetben van. A tisztviselők nyoinorán mégis segíteni kell, mert ha a koldusállapot elzülleszti ezt a még mindig orrinces és igen értékes elemét a magyar közéletnek, akkor ütőerét vágtuk el a csonka hazának. A tisztviselők elerjedésével — pedig a szüntelen koplalás ezt eredményezi — lassankint kiszáll az élet magából a nemzetből is. Ezt pedig nem lehet megengedni. Mi élni akarunk. Élni is fogunk. De ne felejtse el egy polgára se' ennek a hazának azt, hogy a mi életünk egyik legfontosabb feltétele az, hogy adjunk életlehetőséget a tisztviselőknek. Támadják Rubinok Byuiát es Huszár Károlyt Ke vállaljanak szerepet politiliusek kereskedelmi vállalatok vezetésében Budapest, szeptember 17. A kiviteli panamák ügyében megindított vizsgálattal egyidejűleg elitélöleg foglalkoznak egyes körökben azzal a ténnyel, hogy a politikusok között többen vannak olyanok, akik élénk szerepet játszanak kereskedelmi vállalatok igazgatóságaiban. Ezek ellen erős hangokat hallatnak. Támadják többek között Rabinek Gyulát és Huszár Károlyt' is. HDicHaiBBaBiiiiiBg!>BmiaiRiiiiBiiiBBiiiiaaBiiBiia>iiiiiiaa Miért ismerte el a genfi kormányzótanács IV. Károly területenkívüliséget? Genf, szeptember 17. Jelentettük, hogy a genfi kormányzótanács elismerte \ IV. Károly területenkívüliségét. Minthogy több svájci lap í hevesen kikelt ez ellen a rendelkezés ellen, a svájci kormány most szükségesnek találta elhatározásának a megindokolását. A hivatalos indokolás szerint IV. Károly nem mondott le a magyar trónról, Magyarország államformája pedig ma is királyság, tehát IV. Károlyt, mint Magyarország királyát megilleti a területnélküliség joga. Táviratok Páris, szept. 17. Francia lapok szerint az antant blokáddal fenyegeti Magyarországot. Ha ezzel sem ér el eredményt, szigorú katonai intézkedéseket léptet életbe. Budapest, szept. 17. Hír szerint a tegnapi minisztertanács hozzájárult a tisztviselők fizetésjavitásához. Róma, szept. 17. Ravennában a fascisták véres utcai harcot vívtak a szociáldemokratákkal, akiknek egyesületi házát lerombolták. Ankét a tisztviselők segélyezése ügyében [Budapest, szept. 17.) Ma délután a kormány illetékes tagjai és a kijelölt szakférfiak ankétet tartanak, amelyen a tisztviselők helyzetének a megjavítására kidolgozott tervezet kerül megvitatás alá. Szavazással döntenek az irek a további teendőkről (London, szept. 17.) De Valera ujabb akciója előreláthatólag sikeres lesz. Az angol kormánnyal való további békés viszonyt komoly veszedelem fenyegeti. Az írek most népszavazással döntenek a további teendők ügyében. A kormány fél a válságtól (Budapest, szept 17.) A tegnapi minisztertanács elhatározta, hogy a kormányzohoz fordul, hogy kézirattal napolja el a Ház 25-iki ülését. A kormány attól tart, hogy Nyugatmagyaro rszág ügyének és a kiviteli panama ügyének elintézése előtt kormányválságra vezethetne a j Ház összehívása. Budapesti sertésjelentés (Budapest, szept. 16. Felhajtás 960 darab. Zsirsertés középminőség ü 64—75. Sózottszaiona 135—36. Zsir 175. 9z ármentesito és vizszabályozó társulatol (Válasz) Közhasznú, közérdekű, jövőt mun káló nagy kérdéseknek nyilváno pertraktálása mindig bölcs és szűk séges. Az érvek és ellenérvek surló dása tisztítja a közvéleményt s elő készítésére szolgál egy higgadt, bölc megállapításnak, amelyet azután a élet — rendszerint — megvalósi Gr. Széchenyi István azért volt nag — a legnagyobb magyar, — mei teremtő zsenijének uj országot ala kitó hazafias, magas eszméit álta tudta vinni a közhangulatba és ez által az életbe. Magyarország vizeire, azok kihasz nálása és hasznosítására is ő irá nyitotta az ország figyelmét, s azo kat részben meg is valósította. Nem csak a gőzhajózás, de a vizek sza bályozása és a vizjárta földek felsza baditása is az ő halhatatlaa ideáj; és részben müve. Hogy az nem egészben jól sikerült nem az ő hibája, hanem az akkor osztrák gyámkodás szerencsétlen balkeze. Azt a gondolatot, amelyet a tegnapi vezércikk irója hangoztat, mái 1844-ben — úgyszólván — elgáncsolták, lehetetlenné tették és a szerencsétlen trianoni békével pedig végleg eltemették. Tudniillik: ahhoz, hogy az Atföldet csatornázni lehessen, nemcsak csatorna kell, hanem . . . viz is. Elsősorban viz — és pedig lehetőleg nyáron nagyon sok viz — és éppen az: nincs nyáron, úgyszólván semmi! Tavasszal annyi van, hogy majd belefullaszt, nyáron pedig annyi sincs, hogy olykor-olykor felfrissíthető volna a^poshadó vizecske. Nemcsak a mi ftüzös kis csatornánkban, de nyáron a Körösökben is alig van viz, a Zagyva, a Hortobágy, a Berettyó stb. pedig egészen száraz, át lehet lábolni, sok helyütt szárazon át járni, mig a Maros-, a Tiszában is alig csergedez a fenéken. A Duna nagyon messze van az Alföldtől. Csak egy mód lett volna és lehetne, ha odafenn a hegyekben vizfelfogó gátakat, tároló medencéket épitettekjvolna, vagy építhetnénk. Ebben van a hiba. Vásárhelyi Pál mérnök gondolt erre, — terveit gr. Széchenyi István is helyeseknek talátta — de az osztrák qubernium Paleocapa olasz mérnök szerencsétlen terveit kényszeritette rá az országra, — most pedig a lelketlen, gaz trianoni béke elrabolta a vízforrások területeit, — most már reperálni sem tudjuk az eredendő bűnöket, hibát, csak ugy, ha ebben Csehszlovákia is segítne, ami neki nem nagy érdeke. Az a gondolat tehát, hogy az Alföldet csatornázzuk és öntözzük, — nagy szerencsétlenségünkre — ez Lapunk mai száma 6 oidaL