Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám

1921-09-18 / 207. szám

2 fflőrőss vidék BcKéscMitxi, szeptember 18. ő szerint nem valósitható meg, ;m lehet tehát rövidlátósággal iltni sem Csaba város képviseletét, :m az egyeseket azért, hogy most lenkeznek az árterek felesleges és i érdektelenekre is kiterjesztése ellen. Mikor a vasutakat tervezték és Dnták az Alföldön, az kézzel fogató és szemmel látható valóság olt, — a csatornázás és az ez által )kozható több termelés pedig csak - chimera, a jövő távoli zenéje, e a terheket már mostantól kezdve ellene viselni és sok-sok éveken t valósággal előre áldozni a belátatatlan jövőkre való esetleges többjrmelés biztositását. És kellene viselni olyanoknak, kiknek a termő területe soha sem ított vizet és nem is fog látni, még a métereket is emelkedik a viz a [örös partjai között. Csatornázás, öntözésről lehet bezélni Chinába a sárga folyam mel;tt, Hollandiában a tengeri csatorák mentén, Lombardiában a Póo örnyékén, és a Duna és Tisza koött, de az Alföldön? Honnan ? Mivel ? Erre adjon adaakat, számokkal felvilágosító felejtet a Cikkíró ur, mert mi csak az datoknak, számoknak hiszünk . . . le elméleti szép biztatásoknak — gyelőre nem! Levegőbe és vizre nem építünk! FAFK. iudopesti terményárak (Budapest, szept. 17.) Buza 15-40—15-80 Rozs 11-60—11-80 Sörárpa 14 25—15 16 Takarmányárpa 14-70—14'75 Zab 13-80—14-20 Ó tengeri 17" 18 Korpa 8-80—9-— < Az árak budapesti paritással érendők. 9 Magyar Nemzeti Szövetség bgfesÉcii fiókjának megalakulása A volt TEVÉL békéscsabai fiókja f. hó 17-én, délután 5 órakor igen népes közgyűlést tartott a városháza nagyjermében, melynek tárgya volt az egyesület feloszlatásának, i illetőleg az egyesületnek a Migyar Nemzeti Szövétségba va'ó beolvadásának kimondása. Dr. Rell Lajos, a TEVÉL békéscsabai fiókjának elnöke meqhatóan szép szavakban ecsetelte a Területvédő Liga eddigi örömmel és bánattal leljes működését, majd isrnertelte azt a rendeletet, mely az arilant kényszerítésére a minisztérium feloszlatta az irredenta egyesületeket. Kőrösy Endre, a központ kiküldötte ismertette a miniszteri rendelet keletkezésének okait s a Magyar Nemzeti Szövetség céljait. — Hangsúlyozta, hogy miért kell mindenkinek belépnie a M.. N. Sz.-be. Majd a nyugatmagyarországi eseményeket vázolta. Végül igen ielkes szavakkal s tanulságos fejtegetésekkel adott kifejezést ama hitének, hogy a magyar nemzet erős és nagy iesz újra. Kőrösy Endre nagy tetszéssel fogadott szavai után a közgyűlés kimondta, hogy beleolvad a M. N. Sz.-be. Rell Lajos tiszttársai nevében is lemondott a volt TEVEL békéscsabai fiókjánál viselt állásaikról. Kőrösy Endre indítványára azonban a közgyűlés a régi tisztikart megválasztotta újra egyhangú lelkesedéssel a M. N. Sz. békéscsabai fiókjának tisztviselőivé a TEVÉL volt tisztikarát és kiegészítette a tisztikart Cajda Béla és Thamdssy Ilona alelnökükül va'ó megválasztásával. GONDOLATOK * * * Előbb a gyomor ... A tegnapi újságok közlik, hogy egy osztrák katonatanácsi tag arculütötte parancsnokát. Most azt írják a lapok, hogy a katona — vallomása szerint — azért esett neki parancsnokának, mert napok óta éhezett s ő előbbrevalónak tartja a gyomor kérdését, mint Ausztria ügyét. És ez az Ausztria akarja elvenni Magyarország egy részét. Ez az Ausztria, amelynek katonái előtt csak másodrangú kérdés a haza ügye. Abból a Magyarországból akar elrabolni egy darabot, amelynek fiai nem napokon at, de éveken keresztül szenvedtek, nélkülöztek és éheztek s mégsem rontottak vezetőikre, hanem hősiesen védték, nem is a maguk földjét, hanem Ausztria nyugalmát. Micsoda elérhetetlen erkölcsi fölényben van a Nyugatmagyarországot önzetlenül védő német, horvát és vend polgár (hogy a magyarokról ne is szóljunk) e kommunista osztrák katonával szemben. És az antant mégis azt hirdeti, hogy azoknak s nem a magyaroknak van igazuk. Ez a kis eset nagyon jellemző ugy az osztrákokra, mint az összes: kis és nagy antantra. * „Egy előkelő lipótvárosi család." Weiss Tivadar tőzsdebizományos, aki egyébként tőzsdei tanácsosi méltóságot is visel, egy kis ballépést követett el. Cége „tévesen" kezelt holmi átutalási és kifizetési ügyeket, amelyek következtében most hét és fél milliós sikkasztással vádolják Weiss tőzsdei tanácsos urat és vagyonára bűnügyi zárlatot foganatosítottak. A liberális sajtó részvéttel adózik nagy atyafiának. „Az Est

u szerint „befolyásos ember a tőzsdén és nemcsak az üzleti életben, hanem a társaságban is ismert és köztiszteletben, álló ember. Weiss Tivadar családja elő kelő lipótvárosi család." No lám! Igy festenek a köztiszteletben álló, előkelő családok a fényes Lipótvárosban. — Persze, hisz náluk iiyesmi „megesik a legjobb családoknál is." Kitüntetés a munkásoknak A kereskedelemügyi minisztérium éveken keresztül pénzjutalommal s dicsérő oklevéllel tüntette ki az érdemes qyári, illetve ipari munkásokat. Ez a jutalmazás a háború folyamán félbeszakadt. Most felújítja a kereskedelemügyi miniszter ezt a tevekenyséqet, a jutalmazás azonban — az állam súlyos pénzügyi helyzete rniait — csak oklevéllel való kitüntetés lesz. A szegedi kereskedelmi és iparkamara megkereséssel fordult a kerület munkaadóihoz, gyárosaihoz s kisiparosaihoz, hogy közöljék a kamaraval azon munkasok névsorát, — az azokra vonatkozo és a kitüntetésre való érdemességet bizonyító adatok kiséreteben — kiket az elismerésre érdemesnek tartanak. Közlendő az elismerésre ajánlott alkalmazott ipari beosztása és az, hogy mióta foglalkozik az illető iparágban. A kitüntetésre való igény előfeltételei a következők : magyar állampolgárság, tényleges ipari munkában való állandó alkalmazla-ás (kapus, i kocsis, gyári irodaszolga és más ily természetű szolgálatot teljesítő a kitüntetésre igényt nem tarthat), legalább 15 évi megszakítás nélküli működés az ipari munka körében (tanoncévek beszámíthatók). Mindezen feltételek teljesítése hiteles okiratokkal, esetleg munkakönyvvel igazolandó. A kellően felszerelt ajanlások legkésőbb folyó hó 28-ig küldendők a kamarához. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen" Egy nap a sivatagban Addis-Ababa, 1921 augusztus hava. Éjjel négy óra. Ilyenkor alszik a íegédesebben az ember. Ezt tudják i feketék és azért rendesen ezt az időt használják fel a támadásra. Lódobogásra és halk suttogásra ébredek, ezúttal azonban nem kell semmitől tartani, mivel a lovasok hajtóvadászatra gyülekeznek. Amint kilépek sátramból, gyönyörű látvány tárul szemeim elé. A vad gallák lándzsáikra támaszkodva a tüz közelében kézről-kézre adogatják a jó — nem sacharinos, sem cukros, hanem a sós kávétól párolgó bögrét. Megjelenésemet néha meghajlással köszöntik. Várok, mig kiisszák italukat, aztán nyeregbe vágják magukat s indulnak. Elől megy a vezető pár emberrel, utána én és a hajtók, mintegy ötvenen. Kimondhatatlan szép és izgalmas az ily korai kirándulás. A lovak is annyira makrancosak az örömtől, hogy amint rövid galoppba kezdünk, alig lehet őket fékezni. A zajra ijedve repül fel egyegy madár s kétségbe esve menekül szokatlan látványtól. Negyedórai menetelés után a vezető haltot vezényel, majd pár szóval kiadja a parancsot, mire a lovasok egy része jobban, a másik balra megy, mi a középen maradunk. Lépésben indulunk, minden figyelmünk az előttünk levő antilop és gazella csordára összpontosul. A nyugodtan legelésző állatok nem vettek még észre, vagy csak figyelemre nem méltattak minket. Már alig 150—200 méternyire lehettünk, egy-egy antilop gyanúsnak találva minket, nyugtalankodni kezd s ideoda futkos, zavarában nem tudja, merre meneküljön. Egyszer, csak mintegy vezényszóra vágtatni kezd az egész csorda, először egyenes irányba, majd jobban kanyarodik, de a lovasok egy része őrült vágtatással és ordítással utjukat állja, erre ellenkező irányba futnak, de ott is hasonló fogadtatásban részesülnek, végül az általunk kijelölt irányba menekülnek. A hajtók által képzett félkör más alakká fejlődött és ugy zavarjuk a megrémült állatokat a csapdába. Előző nap ugyanis akadályokat állítottunk fel, gödröket ástunk és erős bőr kötelekből hurkokat feszítettünk ki. A fákról meg lassát dobnak az ijedségtől habozó állatokra az emberek, akik már pár órával előbb mentek ki a leshelyre. Néhány pillanat alatt vagy 20 antilop maradt a helyszínen, de ezzel még nem volt vége a vadászatnak. Még csak most kezdődött a java. Minden lovas kiválaszt egy-egy állatot s addig üzi, mig egy biztos lándzsadobással azt le nem szúrja. Nagy és kegyetlen vérengzést visznek végbe ilyenkor a négerek, de cselekedetük megbocsátható, mert hiszen ez náluk a „disznótor". Nagy az öröm, az egész'környékről sereglenek az öregek, asszonyok, gyerekek, hogy ők is kivegyék részüket a lakomából. Nagy szó ám ezeknek a szegény ördögöknek az ilyen vadászat, inert nemcsak húshoz jutnak, mely napon szárítva hónapokig is eláll, hanem ruhához is jutnak a hölgyek. Igen, az antilop bőrből, ha jól bekenik vajjal s lábbal összetiporják, olyan suhogós szoknya lesz, hogy csak ugy bomlik a férfi nép utána. Ennek a bizonyos szoknyának, a férfiak meg ugyanabból a szövetből készült fügefa levél nagyságú kosztümnek köszönhetik, hogy az európaiak büdösöknek találják őket, pedig nem is ö nekiit, hanem a jó öreg avas vajnak van az a bizonyos kellemetlen szaga. Viszont ők is bosszút állnak a fehéreken s kisütik, hogy a parfümnek, meg az ean de colagne-nak van rothadó szaga. Nemcsak a szaglás, de az ízlés terén is nézeteltérés van közöttünk. Ők csakis a nyers hust találják élvezhetőnek és a bendőt, meg a beleket találják a legjobb falatoknak. Az utóbbit csak ugy nagyjából tartalmától megtisztítják, utána parázson meghempergetik és kész a nagyszerű csemege, melynek a szaga nagyon kellemes, de az ize, meg a feltáialása bizony nem elsőrendű. A gyomrot ugy melegibe, még mielőbb lenyúzzák az állatot, kiszedik, kifordítják, fához csapkodják megtisztítás végett (hol is vennék a vizet mosásra, mikor ivásra sincs), aztán jóízűen rágják. Mikor a lakomának vége s mindenki bekebelezett 2—3 kiló hust, a maradékot meg a bőrt szamarakra rakják és hazamennek. Az élőállatokat összekötözve hozzák sok veszödséggel, én meg hazalovagolok. Mire megebédelek s kissé kipihenem magam, rendesen már be is esteledik. Este elnyújtózkodom a nyugvó széken és hailgatzm az oroszlánok és más egyéb vadállatok ordítását vagy a Mohamed meséit, ami úgyszólván egyre megy. (Csak valahogy meg ne tudja Mohamed, hogy én igy nyilatkozom róla, mert többet akkor nem mesél. Alkalomadtán leirom meséit). Az askarok rendesen éjfélig fennvannak. Mikor pokoli lármájukkal elaltatnak engem, ők is nyugalomra térnek. Mindegyik előkerít egy-egy antilop bőrt, ráfekszik, feje alá szövet vagy fából készült párnát rak, fejét és testét beburkolja egy rossz takabetonáru olcsón kophatok Belanka Mihály építész betonáru raktárában Békéscsabán, Sndrássy-ut 18. sz. [Vasut-utca]