Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám

1921-09-08 / 199. szám

Békéscsaba, 1921 augusztus8. Csütörtök II. évfolyam 187. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szbm A szerkesztőség telefon száma : 60 Fisgfepgfieit keresztény poiátikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 35 K, negyedevre 100 K, félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 korona Sz entente és Hyugotmagyopopszog A magyar közvélemény lelkes csodálattal és a legnagyobb tisztelettel tekint Nyugatmagyarországra, melynek népe fegyveres kézzel dokumentálja, hogy eltéphetetlen szálak fűzik a történetileg, földrajzilag, gazdaságilag egységes Afagyarországhoz. A trianoni béke Prokrustes ágyára bilincselt és megcsonkított Magyarország azonban sajnos nem követhet érzelmi politikát, mert ellenségeink felzúdulását vonná a maradék magyarságra és ellenségeink kaján mohósággal vetnék magukat a még mindig száz sebből vérző szegény hazánkra. A magyar kormány ebben a kérdésben is a legkorrektebb magatartást tanúsítja, a reaális politika alapján állva, hidegen mérlegeli az összes eshetőségeket. Csakis ilyen előfeltételek mellett remélhető, hogy az ellenünk szegezett merev elszigetelés gyűrűjét áttörve, az európai érdekek kapcsán közös szimpátiák létesülhetnek és igy kapcsolatot találhat a magyar érdek más hatalmak érdekeivel, érvényre juttatva Magyarország ősi jogait. Az európai hatalmak jelenlegi konstellációját áttekintve, azonnal szembetűnik, hogy Franciaország a nyugatmagyarországi kérdéssel szemben meglehetősen közönyös. A békeszerződések Európára vonatkozó része minden bizonnyal francia koncepció, melybe Cambon volt bécsi francia nagykövet osztrákbarát momentumokat iparkodott belevinni, mégis mivel a békekötés komplexuma Franciaországra nézve Nagy Károly birodalmának hagyományait óhajtja életrekelteni, ennek szempontjából pedig a nagy német hatalom megsemmisítésén tul minden más kérdés mellékes jelentőségűvé devalválódik. Ez utóbbiak közé sorozódik a nyugatmagyarországi kérdés is, melyből csak annyi érdekli Franciaországot, hogy a nagynémet érdekek valahogy ne erősödjenek. Ezen a ponton kapcsolódhatnak be a magyar érdekek a francia világnézet trianoni határozmányaiba. Anglia meglehetősen hűvös érdektelenséggel szemléli az európai kavarodást, mert az angol érdekek a távoli Keletre irányulnak. Veszedelmes német riválisának leteritése után, már csak nagyon kevéssé törődik azzal, hogy milyen mártással késziti el a francia szakács Németországot. Ezért a passzióért már nem áldoz többé sem katonát, sem pénzt, mert most már India és Egyptom köti le figyelmét. Sőt a hatalmak közül elsőnek kezdi belátni a békeszerződések igazságtalanságait és ennek az angol parlamentben súlyosan elitélő módon kifejezést is adott. A felsősziléziai kérdésben már nyiltan szembekerült eddigi szövetséges társaival és nem rajta múlott, hogy már törésre nem került a dolog Anglia oldaláról, tehát Magyarországot nem érheti váratlan meglepetés. Legkevésbé tisztázott Olaszország álláspontja a nyugatmagyarországi kérdésben. Egy azonban bizonyosnak látszik. Ha Nyugatmagyarország átadása simán megtörténik, akkor ez ellen Olaszországnak egy szava sem lesz és az egész ügyben indifferens álláspontot foglal el. De ha az átadás körül nehézségek merülnek fel, melynek folyományaképen Csehország és Jugoszlávia katonai megszállásra tennének előkészületeket — ezt már semmiképen sem hagyná szó nélkül Olaszország. Itt e ponton kapcsolódnak bele Magyarország érdekei Olaszországéba, mert amint Olaszország nem tűrheti azt, hogy a két szláv hatalom korridort létesítsen Magyarország testén keresztül, azonképen Magyarország is remélheti, hogy Nyugatmagyarország lakossága ellen Ausztria képtelen lesz kényszert alkalmazni szomszédai segítsége nélkül. Olaszországot eddig is eléggé nyugtalanítja az Adria felől a hirtelen nagyra nőtt Délszláv-állam és nem fogja eltűrni, hogy ezenfeiül még a csehek is közvetlen összeköttetéshez jutva, az adriai partokon megjelenjenek és túlnyomóvá tegyék a szláv befolyást az Adrián az olasz érdekek rovására. Magyarország feladata most az, hogy megőrizve higgadtságát, nyugodt és szilárd alapot biztosítson az európai érdekek általános zajlásában s öntudatos elszántsággal kitartva ősi jogai mellett, a kedvező pillanatot kihasználva belekapcsolódjék más európai hatalmaknak érdekeibe, megmentse és biztositsa ezzel területi birtokállományát, majd pedig a jövő eshetőségeit számításba véve, megalapozza a területi integritás magyar ideáljának mielőbbi megvalósitását. Ezen az állásponton nem változtat az az uj helyzet, amelyet az ! ántánt-jegyzék teremtett, mert a hi• vatalos Magyarország teljesiti ugyan ! kötelezettségét, de az ezer éves hazájukat védelmező testvérek ellen ; Magyarország soha sem fog fegy! vert emelni. I t SBMIKBIII1IIIIIKIIIRHIIIII Legújabb | (Sopron, aug. 7) A kiürített j területeken az éjszaka általában nyugodtan telt el. Csupán Zárányból jelentenek összetűzést a lakosság és az osztrák csendőrség között. A 3o főből álló csendőrosztagot a németül beszélő felkelők megtámadták. A támadók vezérüket „HeiT Burgermeister" - nek szólították. Három csendőr elesett, a többit elfogták s miután fegyverüket és egyenruhájukat elszedték, szabadon bocsátották őket. Csabai karcolatok a közelmidtból II. rész. Ember tervez, Isten végez 1 Vétek volt felesküdni Virág uramnak. Istenem ! hányszor nem tudja az ember, hogy szent esküje hamisra fog válni. A jó kompánia nem tudta szent esküjét beváltani, mert tavaszra, mikorra készülődtek vissza adni a „rokoni" látogatást, az Isten látogassa meg Szegedet. Borzongva olvastuk a lapokban a rőfös tudósításokat, hogy Szegedet árvizveszedelem s ezzel teljes elpusztulás fenyegeti. Az egész ország szeme Szegedre volt szegezve s minden jó magyar ember szive vérzett az alföldi nagy metropolisért. Titáni harc folyt az ádáz elemekkel s végre is Visnu gonosz szelleme győzött az emberi tudomány és erő felett. Szegedet 1879 március 9-én elsodorta a romboló ár. Az emberek országszerte megdermedtek, de alighogy felocsúdtak, első gondolatuk a rögtöni segélyre irányult. Csabán már délután városszerte dobolták, hogy mindenki, aki csak teheti, adjon kenyeret, lisztet, hust, kolbászt, szalonnát, hogy a hajlék és kenyér nélkül maradt hontalanokon gyorsan segíthessünk. Qui cito dat, bis dat. (Ki gyorsan ad — kétszer ad). És a jó csabaiak dicséretére legyen mondva, házról-házra jártak a városi kocsik. Mindenütt bement egy esküdt vagy lelkes vállalkozó és sehonnan se jött ki — üres kézzel. Hej! volt akkor még bőven minden. Nem requirálták el, sőt még e szót sem ismerték s adtak szeretettel, sajnálattal, szivből, lélekből. Estére már egy egész vaggonra való élelmiszert fuvaroztak ki a városi kocsik a vasúti áflomásra. Most már csak az volt a kérdés, hogy kik vigyék az elemózsiát, hogy Szegeden számba adhassák ? A minden nemesért lelkesülő és agilis Fábry János Károly fiával és Áchim Jánossal vállalkoztak s kora reggel H.-M.-Vasárhelyen voltak, ameddig a vonat járhatott, mert Vásárhely alatt már a tenger kezdődött. Egy uj magyar tenger! melynek végét belátni nem lehetett. Emberek! voltatok ti valaha tengeren? láttátok a tenger felemelő, magasztos végtelenségét ? Óh! A tenger fenséges! Megragadja az ember lelkét a maga végtelenségével. Hol az ég és a viz egybeolvad, a viz szélső széle az égbe vész, hogy a két elem egységesnek, átfoghatlannak s természetfelettinek tetszik, ott a büszke ember az Isten legrátartóbb alkotása, egyszerre megérzi az ő semmiségét s imára kulcsolja kezét. Aki nem tud imádkozni, menjen a tengerre s megtanul. De az olyan tenger, amely alatt az »élel", a termőföld buzatengerének százezer holdjai s tegnap még emberi hajlékok ezrei ringottak, még dermesztöbb hatással vannak az együtt érző kebelre, mint a végtelen tenger magasztossága. És ott állott a gőzhajó — ember gondold megl — a gőzhajó. Hm.vásárhely védőfala alatt a végtelen szántóföldeken. Vásárhely is hordta a maga élelmi készleteit a gőzhajóra, a mienket is elhozatta a vasúttól s az áldott Alföld máskor buzakalászt ringató tengerén gőzhajóval szállítottuk az életmentő kenyeret az éhezőknek. Óh! mennyien tolongtak Szegeden a vizből kiemelkedő, itt-ott szétszaggatott védgátakon s nyújtogatták fagyos kezüket felénk s mi könynyes szemekkel kiabáltuk nekik: Kenyeret hoztunk! kenyeret jó emherek, mindjárt megkapjátok! Dehát nem lehetett csak ugy kidobálni, előbb át kellett adni valakinek, hogy rendben legyen szétosztható. A rend embere azonban sehol sem volt található. csaK fejvesztettség. Ide-oda ődöngtünk a gáton, csolnakot is küldtünk be a városba, hogy jöjjön ki valaki, aki át és számba venné az áldást, hanem bizony minden hatóság elvesztette a fejét s az átvételre nem akadt senki. De hát mit nem tesz a véletlen? Egyszer csak megpillantjuk a kétségbeesett, tolongó nép között Virág József rendőrbiztosunkat. Folytatása következik.