Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám

1921-08-02 / 169. szám

Békéscsaba, 1921. augusztus 2. Kedd II. évfolyam 169. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési arak: Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K. félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 korona József apánk Mikor a vérzivatar legrettenetesebb ben tobzódott, egy fix pont volt, amelynél megállott a magyar katona : József királyi herceg legendás alakja. A magyar főherceg ma itt van közöttünk. Köszöntsük őt szives magyar szóval körünkben és ünne­peljük benne a királyi vérből szár­mazó magyart és a magyar katonát, mindnyájunk büszkeségét és ideálját. Amikor még szégyen volt bizo­nyos helyeken magyarnak lenni, ami­kor még a magyar, a zengzetes ma­gyar nyelv idegen volt ott, ahol ott­hon kellett volna lennie, a nagy ná­dor unokája már magyar volt szivé­ben, magyar volt érzésében és ma­gyar volt minden élet megnyilvánu­lásában. Amikor a magyar ország­gyűlés házaiban opportunitásból tet­tek engedményeket a gyűlölt Bécs­nek, a nagy nádor családja magyar mert és magyar tudott maradni. S amikor a rettentő világégés min­denkit a zászló alá szólított, a ma­gyar katonának egy mintaképe, egy apja volt, aki után vakon rohant a j tűzbe : a nagy nádor unokája : Jó­zsef főherceg. Ezt a magyar embert, ezt a ma­gyar katonát, József főherceget ün­nepeljük ma, hogy alkalmunk van a Fenséges szomszédot Békéscsabán üdvözölni. Ismételjük: a magyar embert és a magyar katonát 1 József főherceg egygyé tudta forrasztani az embert és a katonát s mindezt csak azért, mert úgyis mint_ ember, úgyis mint katona, csak magyar volt. Tisz­teletünk és Ijiódolatunk száll ma a magyar királyi herceg és a magyar hadvezér felé. Azoknak a hős ma­gyar katonáknak a lelke leng felet­tünk, mikor szeretettel köszöntjük József főherceget, akiknek ő nem­csak vezérük volt a hosszú és bor­zalmas világégés során, hanem tény­leg apjuk, magyar katonabojeársuk volt s aki ma is és mindörökké apja lesz az ö katonáinak. A volt 101-eseknek, akik katonai erényeinek letéteményesei és tovább­vivői a nemzeti hadsereg mostani csabai ezrede, József főherceg hő­siességüket elismerő vezérük volt. Ezt bizonyítja ez a látogatás is, amely — bár külsőleg a volt 101. gyalogezrednek szól, de voltaképen ! a Békésmegyéből a zászló alá állt | minden magyar katonát illet. Hozta Isten és magyar szive kö- ! zénk József főherceget. Érezze kö- j zöttünk, magyarok között idehaza magát. Az ő magyarsága, az ő bá­torsága öntött hitet belénk a véres harctereken folytatott küzdelmekben s az ő velünkérzése, közénktarto­zandósága edzi meg erőnket arra á küzdelemre, amely bár vértelen, de több erőt, több bátorságot, több ön­megtartóztatást, több akaratot pa­rancsol, mint aminőt a fegyverekkel folytatott harc kívánt. A mai nap nem a jövőé, hanem a múlté. Egy sok dicsőségen ke­resztül ment, de ma már a történe­lemnek átadott ezred emlékének ün­nepe. De csak az ezred, a szeve­zet, az elnevezés a múlté ! A lényeg, az emlékezők a jelené és a jövőé valamennyien és élükön áll a legen­dás hirü, legmagasabb rangot élért magyar katona : József főherceg. A magyar katona, a magyar hadi­erények tisztelete és szeretete hozta közénk József főherceget. Mi tehát a magyar ember, a magyar erények, a magyar vendégszeretet minden külső jelével, megnyilvánulásával és őszinte magyar szivünk minden sze­retetével üdvözöljük őt Békéscsabán. cb. A hazaárulók vagyon­elkobzásának javaslata a Ház előtt (Budapest, aug. 1.) A nemzet­gyűlés holnap kezdi meg a haza­árulók vagyonának elkobzásáról szóló javasiat tárgyalását. Még a tél beállta előtt hazajönnek hadifoglyaink (Budapest, aug. 1.) A Nemzet­közi Vöröskereszt Komité je­lentése szerint 1920-ban és 1921-ben összesen 40 ezer ma­gyar hadifoglyot szállitotthaza Még ji tél beállta előtt lehetővé teszi azoknak a hazatérését is, akik jelenleg még orosz földön szenvednek. Szerbiában esik a buza ára (Belgrád, aug. 1.) Szerbiában a buza ára állandó esést mutat. Leg­utóbb 270 dinárról 220-ra csökkent. Eltűnt polgármester (Bécs, aug. 1.) Schatter Ferenc, Gyöngyös város alpolgármestere a napokban hivatalos ügyek elintézése céljából Bécsbe utazott. Lakására egy fiatalember állított be, aki a bécsi rendőrség detektivjének val­lotta magát és autóba ültetve elszá­guldott vele. Az alpolgármesternek azóta nyoma veszett. A bécsi rend­őrség véleménye szerint valami Bécsbe emigrált gyöngyösi kommu­nista társaság áldozata lett. Hrangel tábornok uj hadsereget toboroz lij háború Riadiwosztoft törül Konstantinápoly, aug. 1. Japán és Wrangei tábornok között titkos megegyezés jött létre, mely szerint Wrangei csapatait összeszedi s Wladivvosztok ellen indul, hogy az ellenforradalmárokat erősítse. Helsingforst, aug. 1. Moszkvai hirek szerint Trotzkij rendeletet adott ki a vörös csapatok­nak Wladivosztok elleni akciójára. Varsó, aug. 1. A lengyel sajtó szerint a szovjet kormány bizalmatlanul nézné Len­gyelország és Románia szerződéseit. Az utóbbi időben a határon gyanús mozgolódást észlelnek. Rakovszky nem lép ki a keresztény pártból (Budapest, aug. 1.) Egyes lapok azt a tendenciózus hirt közölték, hogy Rakovszky István kilép a ke­resztény nemzeti egyesülés pártjából és az ellenzékhez csatlakozik. Ra­kovszky ma kijelentette, hogy ezek a hiresztelések teljesen alaptalanok. Ujabb görög vereség {Konstantinápoly, aug. 1.) A tö­rökök Szidi-Gazinál ujabb győzel­met arattak a görög csapatokon, amelyek sikertelen ellentámadást kí­séreltek meg. 9 Tisza-per mai tárgyalása Budapest, augusztus 1. A Tisza-per mai tárgyalásán foly­tatták Ulain Ferenc dr. kihallgatását. Hangoztatta, hogy Sztupka őrnagy nagyon vigyázott arra, hogy atroci­tások ne történhessenek a vizsgálat során. Sztanykovszkynak ellene felhozott vádjait alaptalanoknak nyi lvánitotta. Végül Heltai manőveréről mondott el részleteket. A tárgyalást holnap folytatják. Katonai erények Csonka-Magyarország mérhetetlen sok gyásza közt ismét ünnepi ruhába öltözik városunk: ünnepli a háború vérzivatarai közt dicsőségesen küzdő volt 101-ik ezred fényes hadi tetteit. Nem szórakozás, nem mulatság ez az ünnep, hanem a lelkeknek a mult véres eseményeibe való elmélyedése és a katonai erények iránt való tar­tozás szivünk mélyéből jövő lerovása. Mert illik ilyenkor a mult esemé­nyein elmélkednünk és az elmélke­désből a jövőre tanulságokat le­vonnunk. Milyen auspiciumok között indult meg hét évvel ezelőtt a háború? Seregeink szinte sólyomszárnyon re­pültek a ránk támadó oroszok és szerbek frontjával szembe és bár a harcok természetszerűen — különö­sen az első hetekben — ingadozó jellegűek voltak, a mérleg általában mégis a mi javunkra billent. Az előre gördülő orosz hengert meg­állítottuk, a Magyarországba betört szerbeket visszaszorítottuk. Diadal­masan villogtak katonáink szuronyai | az orosz és a szerb harctéren és a ! tusákban mindjobban és jobban 1 kezdett tündökölni a világ népei előtt az addig ismeretlen magyar katona félelmes neve. Mikor aztán orvul ránktámadtak volt szövetsé­geseink is, az olaszok, majd az oláhok, nem az osztrák csapatok voltak azok, melyek a támadást visszaverték, hanem a magyarok. A legnehezebb helyeken küzdöttek csa­pataink és bennük a hadvezetőség sohasem csalódott. Ez a magyar csapatok úgynevezett teljesítményeinek általános képe. Mi tette őket képessé szinte emberfeletti hadi tetteik véghezvitelére? Semmi más, mint a bennük élő katonai erények, amelyek nélkül nincs had­sereg és ha van, azt a legelső ne­héz próba szétszórja, mint a szél a polyvát. Jusson eszünkbe a vörös hadsereg szégyenleles felbomlása. És van-e állam hadsereg nélkül? Ki az a balgatag, vak ember, aki még a közelmúlt évek keserves ta­pasztalatai után is képes volna azt a bolond gombát kimondani, vagy elhinni, hogy hadseregre — és pe­dig katonai erényekben tündöklő hadseregre — nincs szükség ? Néz­zünk körül a világon tiszta szem­mel és lehetetlen más tanulságot levonnunk Ezt a felfogást kell magáévá tennie, szivében mélyen meggyöke­reztetnie minden jó magyarnak a mai végzetszerű időkben. Sic itur ad astra! Ez a dicsőség utja 1 Ezt az utat mutatja nagy Zrínyink is : „Fegyver, fegyver, fegyver kíván­tatik és jó vitézi resolució (elhatá­rozás) ! ... Avagy azért, magyarok, evvel oltalmazzuk magukat, avagy vitézül haljunk meg mindnyájan, mert non datur alind meeium (nincs más mód.) (—ági)

Next

/
Oldalképek
Tartalom