Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám

1921-08-02 / 169. szám

2 Körösvidék Békéscsaba, 1921. augusztus 2. GONDOLATOK * * * A 101-esek nagy, gyönyörű ünnepet tartanak ma. Velük ünnepel a város minden hazafias polgára, minden ember, aki büszkén hallgatta négy éven keresztül a sárga hajtóka dicsőségét s remegve vette a lesújtó hireket, mely a hősiesség és hazaszeretet százegyes vértanúiról szólt. Ma összetalálkoznak a bajtársak. Akiket négy év szenvedése és reménysége, özón fáradtsága és sok kedves emléke összekovácsolt testvéri táborba ott a harctereken, ma mint a polgári élei békés katonái egy lélekkel emlékeznek a ragyogó és véres napokra. Vájjon eszükbe jut-e, hogy minden szép és dicsőséges napnak az egyéni becsületességen, vitézségen és kötelességtudáson kivül az az egészséges közszellem és nagyszerű fegyelem volt az alapja, annak jellemezte a mi ezredünket ? És eszükbe jut-e, hogy ha a polgári életbe is belevinnék azt a katonás szellemet: az áldozatra is kész hazafiasságot, a kötelesség hü teljesítését, a felsőbbség iránt való engedelmességet; akkor itt is csak dicsőséges napjaink volnának, amelyekre az utódok ép oly büszkén és emelt homlokkal emlékeznének, mint a 101-esek nagyszerű harcitényeire ? . .. * Gyászkeretben jelent meg a Budapesti Közlöny vasárnapi rendkívüli kiadása. Nagyon illik a vaskos hivatalos laphoz ez a fekete keret, mert magyar és francia nyelvű szövege igazi gyászjelentés, a lap melléklete — Magyarország uj térképe — pedig olyan szomorú lap, melynek láttára összeszorul minden magyar sziv. A trianoni békeszerződés törvénybe becikkelyezett szövegét közli a Budapesti Közlöny M:nden sora sirásás, temetési ének, halotti beszéd a magyarok számára. Olvasásakor könny fut az ember szemébe. Előttem fekszik a gyászkeretes lap. Fáj a szivem, keserűség szorongatja a torkomat. De ahogy nézem, az jut az eszembe

i hogy nem szabad ellágyulnom, se nekem, se egyetlen egy magyarnak sem e törvény olvasásakor. Hiszen nem egyéb ez, mint egy gyászjelentés. Szomorú papírlap, Gyászt Apróságok a 101-esek múltjából Orosz bírálat a 101-esekről A 101-esek kitűnő katonák voltak s a világháborúban kiválóan állották meg helyüket. Ezt nemcsak felettes parancsnokaik ismerték el, hanem ellenségeik is. Abban az időben, amikor Neuhausban Panwitz ezredes volt az állomásparancsnok, valamelyik csehországi fogolytáborból megszökött egy orosz repülőtiszt. Neuhaus táján elfogták. Az állomásparancsnokságon jelentkeznie kellett. A sárga paroli láttára szeme megcsillant és mohó érdeklődéssel tudakolta : — Ezredes ur a 101 -ik pótzászlóalj parancsnoka ? Az ezredes igennel válaszolt. Az előkelő orosz tisztelettel hajlott meg és ünnepélyes hangon szólt tovább: — A 101-esek félelmetes, derék katonák. Ismerem őket a Kárpátokból. * jelent ugyan, de mégis csak papiros, a mely lassanként elkallódik, el is rothad, mert az élet parancsa ugy kívánja, hogy rátapossunk a gyászjelentésekre. Igen, erre a papirosra is rá kell taposnunk. Nekünk e mellett a szomorú törvény mellett is nem a mi megásott sírunkra, hanem az életre kell gondolnunk. A csüggedő lelkeknek kedves a temető és a koszoruillat. Nekünk nyomorúságunkban is el kell néznünk a temető felett, hittel, szeretettei és reménységgel kell tekintenünk a temetőn tul"zöldelllő mezőkre, ahol nem Békéscsaba, augusztus 1. Rövid előkészület után ránkvirradt augusztus 2-ika, a volt 101. gyalogezred dicsőséges fegyvertényének emlékünnepe. Az ünnepély fényét és súlypontját József kir. herceg, tábornagy őfensége résztvétele adja meg, aki ma, kedden reggel érkezik Csabára. A gyönyörű ünnepély műsora a végleges megállapítás szerint a következő*": Fél 9 órakor a m. kir. 10. gy.-e. laktanyájának udvarán gyülekeznek a-volt 101. gy.-e. tisztjei és legénysége, majd felvonulnak a Szt. István-térre. 9 órakor tábori mise, mely után Korén Pál lelkész mond imát. Ő királyi fensége beszédet tart a volt 101-ik gy. e. katonáihoz. Magyar Hiszekegy. (Dalárda.) Díszmenet, elvonulás. A főtéri ünnepséget a Városi Vigadó nagytermélen matiné követi. Műsora: Pepi konferencia Gyomon Vasárnap és hétfőn tartották a békésmegyei református papok a gyomai egyház bevonásával kétnapos lelkészi konferenciájukat Gyomán. A 9 órakor tartott istentisztelet után, melyen Gönczy Béla vésztői lelkész prédikált nagy hatással, kezdetét vette a konferencia az egyháztanács termében. Dr. Erdős Károly debi receni theol tanár tartott klasszikus ! szépségű előadást Az őskeresztény * egyház belső életéről, utána Gönczy A kis suszter és a nagy muszka Szolgált a 101-es regimentben egy suszter, aki igen kicsiny termetű volt, azonban annál nagyobb jókedv és elevenség lakot! benne. Mindenki szerette és mindenki kötekedett vele, hogy furfangosnál furfangosabb feleleteket húzzon ki belőle. Ugy 1915. telén valamelyik reggel lesújtó hir járt szájról-szájra a lövészárokban : „Eltűnt a kis suszter!" A „kis suszternek" az éjszaka folyamán tényleg nyoma veszett. Mindenki elparentálta és gondolatban elbúcsúzott tőle illendőképen. . . . Ismét megfogyatkoztak eggyel a százegyesek . . . Késő délelőtt, amikor már felszállóban volt a köd, a bevonulni készülő előőrsök heves veszekedésre lettek figyelmesek. A hangos diskurzus az állások előtti havas mélyedések egyikéből hallatszott. Nem lehetett megállapítani, hogy magyarul, vagy oroszul folyik-e. Járőrt küldtek ki a drótakadályok elé a har.gok irányába. Izgalmas percek után egy hatalmas muszkával és egy törpe emazért ássák a földet, mert temetni akarnak, hanem azért, mert vetést és uj életet követelnek az ott élni akaró emberek, Mi is élni akarunk, élni mrnden trianoni békén keresztül is. Nem szabad hát elcsüggednünk, hanem félretolva a gyászlapot, dolgoznunk kell erős akarattal, hittel és abban a fanatikus megggyőződésben, hogy csak tőlünk függ és fog még megjelenni a Budapesti Közlöny ünnepi köntösben, nemzetiszínű keretben is, hirdetve egy uj békét, mely Magyarország régi határait iktatja törvénybe. Himnusz. (Dalárda.) Megnyitó beszéd. (Panwitz ezredes.) Vitéz 101-esek- Irta dr. Gyöngyösi János. — Bertly. Az ünnep méltatása.. (Machalek szds.) A felállítandó emlékmű bejelentése. Szózat. (Dalárda.) A matinét díszebéd követi, amelyre jelentkezni lehet a laktanyában és a Fiúméban. A háztulajdonosokat ezúton is kéri a rendezőség, hogy házaikat illendőképen lobogózzák fel és minden utcai ablakot díszítsenek ki. A volt 101. gy. e. állományába tartozott tartalékostisztek a tn. kir. kat. állomásparancsnokság engedélyefolytán egyenruhában jelenhetnek meg. A hölgyek lehetőleg magyar ruhában vegyenek részt az ünnepségen. Küldöttségek, egyesületek stb. felállítását Molnár főhadnagy rendezi. Béla Az egyházi fegyelemről. Délután 5 órakor volt a református templomban nagy közönség jelenlétében a vallásos estély, amelynek kiemelkedő pontjai: Futó Zoltán esperes beszéde, Marjay Géza szentandrási lelkész biblia-magyarázata, Gönczy Béla irredenta szavalata, Marjay Károly mezőtúri lelkész imája és a gyomai dalárda két remek éneke voltak. A hétfői konferenciát ismét templomi istentisztelet vezette be, amikor Koppányi Gyula békéscsabai lelkész imádkozott. A vasárnapi két előberkével tértek vissza a járőr katonái. A törpe emberke — a kis suszter volt. Elmondta, hogy az éjszaka sötétjében eltévedt a drótok labirintusában. Bolyongása közben rajtaütött a ménkű nagy muszka. Azóta folyton civakodtak. Mikor a járőr hozzájuk ért, a muszka már épen»a hóna alá kapta és ugy indult meg vele az orosz állások felé, mintha csak valami jobbfajta borosüveg lett volna. A muszka csendes fej bólogatással hallgatta végig az előadottakat, majd rövid faggatás után elmondta, hogy azért kellett volna neki a kis suszter, mert náluk (a túlsó lövészárokban) kihirdették, hogy 20 rubel ju- , talmat kap, aki egyetlen 101-es ba-. kát fog el elevenen. Abban az időben még többet ért a rubel, mint ma. * József főherceg és a 101-esek Hosszú ideig küzdöttek a 101-esek József főherceg hadseregében s a nagy vezér máig is szeretettel emlékezik meg róluk is, mint minden vitéz katonájáról. Az utolsó orosz harcokban súlyos haslövést kapott dr. P . . . volt százegyes tartalékos tiszt. Nehéz adásnak megvitatása az egész délelőttöt igénybe vette. A konferencia megállapodott azokban az eszközökben. melyek alkalmasaknak látszanak a rombadőlt hit és erkölcsi élet újraépítésére és az egyházi élet kimélyítésére. ,Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában I Ámen." Meghalt a szénkormánybirtos (Budapest, aug. 1.) Reu Gottlob, Magyarország volt szénügyi kormánybiztosa Velencében, ahol szabadságát töltötte, 80 éves korában meghalt. Mintaiskola Ma, amikoj nagyhangú (és sajnos igen sokszor üresfejü) „politikusok" egyre-másra kapaszkodnak felfelé a fórumon és szemérmetlenül versenyeznek abban, hogy romboló munkájukért, amit nemzetmentésnek keresztelnek el, mentől bokrosabban tépdeljék fejükre a bitorlott babért, mondom, ma nem mulaszthatjuk el, hogy szembeállítsuk velük az igazi nemzetmentők legnépesebb és legáldozatkészebb táborát: a magyar tanítókat. Amig odafenn személyes hajszákat folytatnak le államköltségen és veszekedéseket rendeznek a kárörvendő külföld szórakoztatására, addig a magyar tanitó BZÓ nélkül, türelmesen, régi szent ideálizmusával fáradhatatlanul dolgozik, nemesiti, nevelgeti a zsenge magyar lelkeket, amelyekbe a saját maga puritán tisztaságát leheli belé, hogy puritán tisztaságú legyen a jövő nemzedék. Ez az igazi nemzetmentés 1 — Jövőnk szempontjából a tanitók munkája szinte a legfontosabb. Különösen fontos itt a határon, az uj határon, ahol a forradalmak fertőzése után most az elrablott Keletmagyarországért kell védőbástyákat építeni. Ilyen védőbástya a z erzsébethelyi állami iskola, amelynek tanitói élükön Tantó József igazgatóval, valamütétet hajtottak rajta végre, amely után felépült ugyan, de örökre béna maradt mindkét lába. Leszerelésekor trafikengedélyért folyamodott, minthogy súlyos rokkantságánál fogva nem folytathatta polgári foglalkozását. Az engedélyt megkapta. A trafik megnyitásához azonban kétszáz-, kétésfélszázezer koronára lett volna szüksége. Szomorúan bicegett a belváros utcáin, hogy felhajtsa a szükséges nagy összeget. Sántikálás közben találkozott József főherceggel. A főherceg megállította, minthogy egyenruháján látta, hogy százegyes. Szívélyesen érdeklődött a neve iránt. A tiszt megilletődve mutatkozott be. A főherceg egy pillanatig gondolkozott, majd örömmel kiáltott fel: — Főhadnagy ur már egészen határozottan emlékszem önre. Sumarennél (Tatár-szoros) találkoztunk. Ezután egészségi állapota és ügyes-bajos dolgai felől kérdezősködött. Mikor megtudta, hogy mi járatban van, habozás nélkül ajánlotta fel neki a szükséges pénzösszeg girálását. Igy jutott dr. P . . . rokkant százegyes főhadnagy trafikhoz, a mellyel egzisztenciáját alapította meg A 101-esek emlékünnepe