Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-11-17 / 190. szám

Békéscsaba,!920. november 215 . Vasárnap 1 . évfolyam 188 . szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedövre 70 K, félévre !30 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér 9 nemzeti hadsereg Budapestre való bevonulásának évfordulóját ünnepelték ma Csonka­magyarországon. Hálaadó istentisz­teletek hirdették, hogy ünnepel ma e szűkre szabott kicsi ország. Zaj­talan, parádé nélküli volt e nap, mert az ünneplés lelkes hangulatát letompította s annak bizonyos ke­sernyés ízt adott az, hogy ép most történt meg a trianoni béke törvény­beiktatása. A mi nagy tragédiánknak ez az utolsó, megrázó jelenete annyira megülte minden magyar lelkét, hogy egy ilyen felemelő nap sem tud ma még felrázni bennünket. Tompán, keserű lélekkel, irtóztató nemzeti fáj­dalomtól kábultan vonszoljuk az éle­tet, a jövendőbe, mint egy nagy ta­lányba dermedten bámulunk s réve­dező tekintetünk nem veszi észre az életet, a biztatást, a reménykedő ünnepet, mely körülöttünk zajlik. • Pedig épen a mai ünnepnek fel kellene ráznia bennünket letargiánk­ból. Hiszen akik ma ünnepeltek: a magyar nemzeti hadsereg, képvise­lik itt az erőt, a reménységet, a biz­tatást. Erre a hadseregre tekintve — amely ma egy éve annyi remény­séget, olyan végtelen sok biztatást hozott abba a megalázott, bűnös vá­rosba s e súlyosan bűnhődött or­szágba — el kellene oszlani min­den kishitüségnek, a sastollas vité­zek láttára fel kellene lobognia régi hitünknek, szent nemzeti akaratunk­nak. Az ő ünnepükön minden magyar­nak meg kellene esküdnie, nagy, szent esküvéssel, hogy katona lesz ő is, a nemzeti eszmének rettenthe­tetlen katonája. Nekünk mindany­nyionknak meg kellene fogadnunk az élő Istenre, hogy mint a katoná­nak csak egy hivatása van : a kapott parancs minden áron való teljesí­tése, ugy mi sem ismerünk ezentúl más célt, más eszmét, más jelszót, csak ezt az egyet: Haza. Meg kel­lene esküdnünk, hogy e Hazáé ezen­túl minden munkánk, minden törek­vésünk, álmunk, minden idegünk, becsületességünk, a mi egész lel­künk. Mert Csonkamagyarországból csak ugy lehet újra régi Magyarország,' ha a hazának minden gyermeke, férfi és nő, aggastyán és gyermek, dús és koldus egyaránt harcos kato­nája lesz a feltámadásnak, ha min­denki azzal a gondolattal fekszik és ébred, hogy neki is harcolnia kell a boldogabb jövőért. Igen, küzdenünk kell, kitartóan, lankadatlanul s ha legszentebb fegyverünk a becsület lesz, melylyel mindig csak az igaz­ságunk egyenes útját járjuk, akkor biztosan elérjük még a Kárpátot és Adriát. És ebben a törekvésben legyen példaképünk a nemzeti hadsereg 1 Tőlük tanulja meg a magyar pol­gárság, hogy a fegyelem és rend bontóit kegyetlen, de igazságos bün­tetéssel el kell némítani, mindenkit el kell seperni irgalmatlanul, aki ma nem hajlandó egy magasabb cél, a nemzeti eszme szolgalatába állni. A hadsereg minden a kebe­lébe került bomlasztó elem radiká­lis, kivetésével hirdesse minden szónál ékesebben, hogy üt, ebben az országban elsősorban rendnek kell lenni, mert addig hozzá sem foghatunk az épitő munkához, mig Budapest, nov. 16. Ismét izgalmas napja volt a nemzetgyűlésnek. Személyes elvi támadások egész sora hangzott el, a kereszténykurzus nagy kárára s a demokrata-liberális körök nagy örömére. Bottlik alelnök meg is fenyegette a keresztényeket, hogy ha harc kell, lesz az is! Bizony volnának égetőbb kérdések is, mint egyes képviselő urak magánügyei s a nemzetgyűlés jobb munkát is végezhetne. Részletes tudósításunk egyébként a következő : Délelőtt 11 órakor nyitotta meg az ülést Bottlik József alelnök. Mikovényi Jenő az igazságügyi bizottság előadója beterjeszti a rögtönbiráskodás alá eső cselek­mények kiterjesztéséről szóló tör­vényjavaslatot. Rassay Károly napirend előtt szó­lal fel a ratifikációval kapcsolatban. Utána ugyancsak napirend előtt Pröhle Vilmos szólalt fel. Ismer­teti Ruppert Rezsőnek egyik sza­badkómives-zsidó lapban közzétett nyilatkozatát. Nagy vihar tör ki, a sértő megjegyzések egész özöne repül Ruppert felé. Ruppert: Majd megfelelek. Elnök nem tartja megengedhető­nek a cikk felolvasását. vannak gonosztevők, kik feldönge­tik az épülő falat. Igy akarjuk látni a nemzeti had­sereget. egységesnek, erősnek, vas­fegyelmünek, egyetlen célért: a Ha­záért küzdőnek. Mert csak igy kép­viselheti azt az eszmét, amit mi tisztelni, szeretni akarunk benne, amiért le akarunk borulni előtte reménykedő, hivő magyar lélekkel — csak igy képviselheti a soha le nem tiporható, uj, szebb, boldogabb életre induló Magyar nemzetet. V. K. Pröhle a Háztól kér engedélyt, hogy a cikket felolvashassa s miután a Ház hozzájárul, felolvassa a nyi­latkozatot. Ruppertnek tudnia kellett, hogy a képviselők lelkiismeretük parancsának tettek eleget, mikor nem szavazták meg ? ratifikációt. Ebből senki politikai tőkét nem kovácsolt. Ruppert Rezső személyes meg­támadtatás cimén szólal fel. A nyi­latkozatban az illető hirlapiró a francia forradalomról szóló hason­latát nem értette meg. Bizonyos, hogy a gazdasági konszolidációra kell törekedni és a nép terhét nem lehet emelni. Nem tehet róla, ha a lapok dicsérik (a zsidó lapok! Szerk.) R lapokat nem szabad a multjuk szerint megítélni. Szenet és fát kell adni a szegényeknek! Nem ismerek olyan distinkciót: zsidó és keresztény, csak olyat, hogy ártatlan vagy bűnös. R történt attrocitások okozták, hogy pénzünk értéke annyira leszállott. Ha kon­szolidált állapotok lettek volna, ugy az entente sem sürgette volna a ratifikálást. Mindazokat, akik fe­lelős politikát folytatnak, kötelezi a ratifikáció. R reálpolitika híve s el­lensége a fellengős politikának. R nemzeti hadsereget soha sem tá­madta, csak a különítmények ellen szólalt fel, R békét a főuraknak kellett volna aláírni, mert azok fe­lelősek a háborúért. Lingauer Albin is személyes meg­támadtatás cimén szólal fel. Orv­támadásokkal nem lehet operálni. Bevallja, hogy volt szabadkőműves de még háború előtt kilépett. .'-ij Haller István : Belátja, hogy té­vedett. Ruppert Hallerhez : az önök ke­reszténysége demagógia. Lingauer: Ruppert a Landau ügyet is irodája javára aknázta ki, mint ügyvéd. Közben Ruppert és Haller mi­niszter között heves szóváltás tá­mad. Haller felugrik és ugy kiáltja : Hazudik! Hazudik! A képviselők felugrálnak. Óriási zaj. Elnök Haller minisztert rendre­utasítja. A zaj fokozódik. Felkiáltások: Nincs igaza ! Haliért nem utasíthatja rendre! Mondjon le! Elnök folyton csenget, de rendet teremteni nem tud, mire az ülést felfüggeszti. Szünet után Lingauer Albin folytatja beszédét. Ha megtörtént, hogy a ratifikálást valaki megtagadta, ezért megvádolni lelkiismeretlenség, ez Ruppertizmus, sőt Ruppertinencia. Haller István vallás- és közokta­tásügyi miniszter személyes meg­támadtatás cimén szólal fel. Rup­pert azt mondotta róla, hogy az ö kereszténysége demagógia. Szóló két évtizede harcol a keresztény esz­i méért s ha eredménye lett volna, nem kapunk ilyen békét. Haller József személyes kérdés­ben szól. Ruppert Rezső ismét felszólal. Beszéde közben Fangler Béla egy röpiratot ad át neki, hogy — úgy­mond — alkalma legyen sajtópert indítani. Drozdy Győző személyes kérdés­ben kijelenti, hogy őt minden fóru­mon felmentették a kommunizmus vádja alól. Pallavicini György őrgróf a ház­szabályokhoz szólva sok képviselő­társa nevében is kijelenti, hogy az elnök nem áll feladata magaslatán. (Elnök izgatottan felugrik): Ez a kijelentés példátlan a magyar par­lament történetében. Ezt a támadást visszautasítja. Ha valakit megtá­madnak, az elnök kötelessége, hogy a házszabályokat konciliánsan ke­zelje. Az ülést öt percre felfüg­geszti. Szünet után Tomcsányi V. Pál igazságügy­miniszter válaszol a lakáskérdésben hozzá intézett interpellációkra. R kormány mindent elkövet, hogy a kérdést nyugvópontra vigye. Tomory Ienő szól még a ház­szabályokhoz, aztán megállapítják, hogy a legközelebbi ülés holnap délelőtt lesz. Mikor Bottlik alelnök elhagyja az elnöki emelvényt, erélyes hangon szól rá a baloldali csoportra: Kár ilyeneket csinálni. Ha harcot akar­nak, lesz harc ! Elsiilyesxtett vörös cirkáló A legénység fellázadt a vörös tisztek ellen Kopenhága, nov. 16. A „Berlingske Tidende" Helsingforsból vett értesülés alapján a „Gromoboy" nevü vörös cirkálónak borzalmas körülmények között tör­tént elsülyedéséről számol be. Az orosz lap szerint a cirkáló legénysége az indulás előtt megtagadta a szolgálatot és kimondta az ellenforr adalmárokho r való csa tlakozását. Ennek ellenére elindulásra kényszeritették őket. Midőn a hajó ki­ért a nyilt tengerre, a legénység fellázadt a parancsnokoló vörös tisztek ellen és követelte az azonnali partraszállást. Minthogy ez nem történt meg, a mozgó hajón irtózatos élethalálharc fejlődött ki a tisztek és a legénység között. A küzdelemben a hajó is több sérülést szenvedett és elsülyedt. Személyzete közül mindössze hárman menekültek meg. A nemzetgyűlés mai ülése Személyes kérdések és interpellációk

Next

/
Oldalképek
Tartalom