Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-09-28 / 148. szám

Békéscsaba, 1920. szeptember 28. Csütörtök I. évfolyam 150. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér A kisgazda egyletből Vasárnap délután foglalkoztak a békéscsabai kisgazdák az általuk gyűjtött gabona szétosztásának kér­désével. Az ugyanazon időben tar­tott képviselői beszámoló miatt azon­ban aránylag kevesen jöttek össze a gazdák és igy a szétosztást 'a jövő vasárnap 3 órakor tartandó össze­jövetelre halasztották. Szóba került az értekezleten a legkisebb fizetésű és nyugdíjas állami tisztviselők azon kérése is, hogy az összegyűjtött ga­bonából a rokkantak és hadiözve­gyek mellett nekik is juttassanak egy kis részt. Ez a kérés azonban nagy ellenszenvvel találkozott a gazdák egy részénél, akik ragaszkodnak ah­hoz a régebbi határozatukhoz, hogy a begyült buza kizárólag a rokkan­tak és hadiözvegyek közt osztassák szét. A szétosztás kérdésében fenn­tartják maguknak a gazdák azt a jogot, hogy ők válasszák ki azokat, akik rokkantságuk, munkaképtelen­ségük és szegénységük miatt segély­ben részesülnek. Ugylátszik a segélyre szoruló ál­lami tisztviselők érdekében a legcél­ravezetőbb az a mód, amire Dara­bos János adott gyönyörű példát. Ő tapasztalva, hogy a tisztviselők ellen fordult a hangulat, felállott és kije­lentette, hogy ő ismeri és szereti a tisztviselőket, ismer sok nagyon sze­gény és nagy családu tisztviselőt — ezért ő egymaga 1 mázsa búzát ajánl fel a tisztviselők részére. Tagadhatatlan, hogy a kisgazdák­nak szorosan véve igazuk van, ami­kor ragaszkodnak ahhoz, hogy a rokkantak és hadiözvegyek részére szánt adomány kizárólag nekik adas­sék. De ez az álláspontjuk, azt hisz­szük, nem zárja ki azt, hogy elis­merjék, miszerint a kisfizetésű és nyugdíjas állami tisztviselők is na­gyon szegény emberek, akik ]nem tudnak magukon segíteni. Éppen ezért hisszük, hogy nemcsak egy Darabos János van a kisgazdák közt, aki ezt belátja s van és lehet arra mód, hogy egy külön, folytatólagos gyűjtés által a tisztviselőkön is se­gítsenek. A beszerző csoport elnö­kének kijelentése 'szerint 40 mázsa gabonával segítve lenne a legsze­gényebb tisztviselőkön s annyival többen lennének, akik jóérzéssel és hálával gondolnának a gazdák meg­értő, testvéri jóindulatára. A lengyelek elfoglalták Rovnót Szétvert orosz brigád — A litvánok azonnali beavatkozást kérnek a szövetségesek részérőI — Optimizmus a lengyel béke ügyében ték a lengyelek az összes lengyel területen volt litván csapatokat. A litvánok azonnali beavatkozást kérnek az ántántállamok részéről. .Páris, szept. 27. A lengyel—orosz tárgyalások ered­ménye elé politikai körökben nagy optimizmussal tekintenek. f c Remény van arra is, hogy a minszki feltéte­lek érvényüket vesztik s az uj demar­kációs vonalat jóval a Kurzon-vo­naltól keletre szabják meg. Valószínű, hogy Keletgaliciát is a lengyelek fog­ják megkapni. Varsó, szept. 27. Makacs harcok után nagy zsák­mánnyal és sok foglyot ejtve a len­gyelek elfoglalták Rovnót. A Nyementői északra szakadatlanul üldözik az oroszokat. Ma reggel az oroszok uj csapat­testeket összpontosítottak Rovnó visszafoglalására, melyekből a 19-ik szovjetbrigád teljesen széthullott. Egyetlen erélyes támadással kiver­Legujabb Bukarest, szept. 27. A román kor­mány gróf Majláth Gusztáv gyula­fehérvári róm. kath. püspököt Csík­szeredára, dr. Nagy Károly kolozs­vári ref. püspököt Marosvásárhelyre, Ferencz József unitárius püspököt pedig Kolozsvárról Székelyudvar­helyre helyezte át. A püspökök az áthelyezésnek nem engedelmesked­tek, sőt elhatározták, hogy együttes akcióba lépnek az oláh kormány rendelkezése ellen. Páris, szept. 27. Bracke francia szocialista képviselő kérdést |inté­zett a kormányhoz a Magyarország és a franciák között folyó tárgyalá­sok ügyében. A francia miniszter­elnök válaszában megnyugodott. Budapest, szept. 27. A nemzet­gyűlés mai ülésén harmadszori ol­vasásban fogadták el az adócsalás­ról szóló javaslatot, az állami szám­vitelről szóló javaslatot pedig álta­lánosságban és részleteiben ls, úgy­szintén az 1920. évi népszámlálás javaslatát is, melyeknek harmad­szori olvasására a holnapi ülésen kerül a sor. Balla Aladár beszámolója Több ezer főre rugó közönség előtt tartotta Balla Aladár, a békés­csabai választókerület nemzetgyűlési képviselője vasárnap, szeptember hó 26-ikán beszámoló beszédét a csirke­piacon. A délután 3 órára egybehívott nép­gyűlést Tímár Endre, az ipartestület elnöke nyitotta meg. Utána Nigrinyi János beszélt. Végül Balla Aladár lépett az emel­vényre és — saját szavai szerint — mint vádlott állott választói elé. Vád­lott azért, mert azt az igéretét, mely szerint megválasztatása esetén leg­alább minden 6 hétben ellátogat ke­rületébe, megszegte s 3 és fél hó­napi távollét után most jött először Békéscsabára. Hosszas távolmara­dását indokolta ezután. Azt mondta, hogy Debreczeni Lajos volt csabai főkapitány felfüggesztése nem más, mint az ellenpárt bosszúja azért, mert Debreczeni barátja és hive volt neki. Addig tehát nem akart Békés­megyébe jönni, amig azt a főispánt, aki az ő barátját felfüggesztette, el nem mozdította s egy olyan főispánt nem hozott, akinek ajtója mindenkor nyitva lesz mindenki előtt. (Közbekiáltás : Kenyeret hozzon !) Hangoztatta, hogy azoknak az ügyében, akik valamelyes kérelem­mel fordultak hozzá, legtöbb esetben eredményesen járt el. Politikai tevékenységéről számolva be, hangoztatta, hogy a botbüntetés ellen foglalt állást annakidején, mert azt tartja, hogy a botbüntetés beho­zatala nem egyéb, mint puszta tün­tetés. Egy irányzatnak, a mai irány­zatnak a tüntetése és nem méltó a magyar nemzethez. Elitélőleg nyilatkozott a külpoliti­káról. Szerinte eddig azért nem tör­tént semmi a külpolitika terén, mert olyan emberek intézték, akik a bécsi udvarban nőttek fel és nem tudnak megszabadulni az önző felfelétörte­tés gondolatától. Azt nem tartja politikának, hogy nagy hadsereg tartásával és erő­szakos lépésekkel azért a „pár ron­gyos' vármegyéért magunk ellen uszítsuk szomszédainkat. Az a poli­tika, ha békés uton, a diplomácia fegyvereivel biztosítjuk magunknak az elrablott területekkel való előnyös gazasági kapcsolatot. Legfontosabb kérdésnek tartja a Jugoszlávia felé való orientálást. Ez ügyben különben fontos szerep vár rá. Beszámol arról is, hogy legkö­zelebb javaslat kerül a Ház elé, melynek értelmében megsemmisül a „Pragmatica sancio" s a királyvá­lasztás joga ismét visszaszáll a nemzetre. A közélelmezést is kritizálta. Han­goztatta, hogy követelni fogja, hogy több és jobb ellátást adjanak az ellátatlanoknak s ha a gabona árá­nak megállapítását még az év őszén nem revidiáljak, akkor ellenzékbe fog lépni. A drágaság elhárítását csak is a termelés megindulásával látja lehet­ségesnek. A termelés pedig addig nem fog megindulni, amig az el­rablott bányákat és erdőket vissza nem szerezzük. Tehát: addig nem lesz békés megél­hetés, munka, iparés boldog­ság e hazában, amig vissza nem foglaljuk az elszakított területeket. Beszélt még a földbirtokreformról mely rövid heteken belül a nemzet­gyűlés elé kerül. ígérte, hogy még a javaslat tárgyalása idején, vagy elfogadtatása után okvetlenül eljön, beszámolni az e kérdésben elfog­lalt álláspontjáról. A tisztviselők nyomorult helyzetéről megnyugtató­lag nyilatkozott. Utána Tímár beszélt, majd Tomori Jenő. Kuna P. János és Borgulya Pál nemzetgyűlési képviselők. A főispán látoga­tása Csabán Békéscsaba, szept. 26. Dr. Egán Imre, Békésmegye uj főispánja vasárnap, 26-án átjött Békéscsabára, hogy közelebbről is megismerkedjék a megye vezető­városával. Délelőtt fél tiz óra tájban már szépszámú nézőközönség gyűlt össze a városháza előtt és háromnegyed tiz órakor robogott be a kocsi, mely a főispánt és Balla Aladár országgyűlési-képviselőt hozta Gyu­láról. A főispán a városháza előtt kiszállt és a református-templomba ment, hol végighallgatta Koppányi Gyula lelkész gyönyörű, magasstilü beszédét. Aztán gyalog az ev. kis­templomba ment istentiszteletre, on­nan pedig a katholikus templomba, ahol végighallgatta a szentmisét. A templomból a városháza nagy­termébe vonult az ünneplő képvi­selőtestület, megtelt a terem kíván­csi közönséggel is. Nemsokára dr. Berthóty István polgármester, mint képviselőtestületi-elnök megnyitotta az ülést és szép beszédben üdvö­zölte a főispánt, majd Uhrin Károly igazgató-tanitó ugyancsak lelkes és magasszárnyalásu beszédben aján­lotta a főispán figyelmébe a várost és az abban uralkodó állapotokat. A főispán hosszú, céljait és munka­irányát élénken vázoló beszédben válaszolt. A jelenlevők tetszéssel fogadták az irányelveket és csak itt-ott mutatkozott a meg nem ér­tés jele. A közgyűlés után a főispán el­ment átöltözködni, ezalatt a Fiume étkezőjében összegyűlt a diszebédre

Next

/
Oldalképek
Tartalom