Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-12-02 / 203. szám

Békéscsaba, 1920. december 2. Csütörtök I. évfolyam 203. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18, szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hór* 25 K, negyedévre 70 K, félévre 330 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Hivatalos autók Gazdasági életünk egy kimagasló alakja a napokban igen értékes cikket közölt egy fővárosi lapban közéletünk bajairól. A gazdasági, pénzügyi dolgokról ir s nagyon megszívlelő módon ítéli el azt a rossz gazdálkodást, amely Csonkamagyarországban folyik. Minket különösen egy mondata döbbentett meg, amelyet pedig csak ugy zárójelben, mintegy mellékesen jegyez meg. E szerint a hivatalos autók üzembentartása felemészti az ország egész földadó jövedelmét. Kétségbeejtő kijelentés. Mindenütt baj és nyomorúság, a tisztviselők majd éhenhalnak a nagy drágaság miatt, a menekültek ínsége leírhatatlan, az iskolákat, fontos hivatalokat nem fűtik, mert az állam nagy anyagi bajokkal küzd s nem tud segíteni. És ugyanekkor annyi autót tartanak Csonkamagyarországon a hivatali méltóságok számára, hogy minden földadót erre kell fordítani Persze, mert a megkisebbedett országnak még egyszer annyi miniszterre s az Ég tudja hányszorosan több államtitkárra van szüksége, akik aztán a világért sem járhatnak másként, csak automobilon. Sőt nem lehetnek el jó, kényelmes, legalább hatüléses és legalább hatvan lóerős autó nélkül a vidéki kirendeltségek és egyéb újonnan berendezett nélkülözhetetlen hivatalok vezérférfiai sem. Valamikor Deák Ferencz egyfogatú kocsin járt, melyet a maga zsebéből fizetett, a háború előtt pedig minden minisztériumnak egy autója volt, de már ezt is sokalták amiatt is állandóan támadták a minisztereket. Az államtitkárok és egyébb magas méltóságok pedig többnyire gyalog, meg villamoson jártak. És mégis elintézték, jól elintézték az ország dolgait. Pedig akkoriban egy autó tartása századrésznyibe se került, mint ma, az állam pénzügye meg fényesen állott. De ha a régi jó világban az állami méltóságok privát passziójára csak századrész annyit mertek volna költeni az eredményes munkát végső kormányok, az egész ország mély megvetése kisérte volna őket a feledésbe. Ma azonban, hogy koldusok vagyunk, minden magasabb ranghoz jutott ember királyi mód akar élni. Egészen ugy tűnik fel a dolog, mintha azok az urak csak azért ragaszkodnának oly görcsösen autójukhoz, mert ha gyalog járnának, senki sem gondolná róluk, hogy magas méltóságok. Ugy látszik, maguk is érzik, hogy munkájuk után nem tudnák kívivni maguknak ezt a tiszteletet, amelyhez a szágu'dó gépkocsi segiti őket. Legszomorúbb — és ez jellemzi az állami autók boldog tulajdonosainak sivár gondolkozását.— hogy ezek az urak nem jutnak önmaguk arra a gondolatra, hogy az igények leszállítása most hazafias kötelesség s e tekintetben a vezetőknek kellene előljárniok. Nem érzi az a sok benzint pocsékló ur, hogy autójával nyomorgó tisztviselőtársai elől veszi el a kenyeret ? Nem érzik, hogy azért nem lehet a tisztviselőknek joob fizetést adni, mert milliókat költenek el automobilozásra ? Nem jut eszükbe, hogy most, amikor minden fillérrel takarékoskodni kellene, legkönyebben a kényelemből és urhatnámságból lehet egy kicsit engedni ? Csakhogy ennek a belátásához hazaszeretet, önzetlenség, szerénység kellene. Rz kellene, hogy minden nagy ur megértse: magas méltósága elsősorban több, önzetlenebb, minden tudást odaadó munkát jelent, nem pedig automobilt és fényűzést — állampénzen. Ameddig ezt meg nem értik, ameddig az emberek csak azért vágynak felfelé, hogy autóhoz jussanak, ameddig a magas méltóságok le nem mondanak a fényűzésről, mert nem érnek rá a dologtól uraskodni, addig hiába sirunk mi jobb jövő után. V. K. Hatálytalanították a francia - angol szénegyezményt Franciaország nem kap több szenet Angliától Páris, december 1. Rz angol bányaügyi miniszter és a francia szénügyi kormánybiztos között Londonban hosszas tárgyalások folytak le, melyek eredményeként hatálytalanították azt az egyezményt, amely szerint Anglia az általa exportált szénmennyiség 45 százalékával Franciaország szénszilkségletét volt köteles kielégíteni. Rz angol kormány már közölte az angol bányatutajdonosokkal és kiviteli szénkereskedőkkel, hogy Franciaország területére szóló szállítási kötelezettségeiket tetszésük szerint teljesíthetik vagy megszűntnek tekinthetik. Ezzel szemben továbbra is érvényben maradt még az a szerződés, mely arra kötelezi Angliát, hogy Olaszországot évente egy bizonyos szénmennyiséggel lássa el. IntorpeSiációk a Kis viharok — Kevés munka — Pallavicini Interpellál Gsáky válaszol Budapeszt, dec. 1. Ma délelőtt folytatták s Pénzintézeti Központ reformjavaslatának részletes vitáját. A monoton egyhangúságba némi életet vitt bele Ereky, aki el is ért egy kis módosítást. Ez aztán izgalmat váltott ki, ugy hogy az elnök kénytelen felfüggeszteni az ülést. Szünet alatt aztán minden rendbejön és áttérnek az interpellációkra. Részletes tudósításunk a következő : Rakovszky István elnök fél 11 órakor nyitotta meg a Ház mai ülését. Az elnöki megnyitó után a pénzintézeti központról szóló javaslat részletes tárgyalására került a sor. Ereky azt az indítványt terjesztette elő, hogy a központnak legfeljebb 2 zsidó tagja lehessen. Indítványét nem fogadja el a Ház. A javaslat 16-ik pontjának teljes egészében való törlését kéri. Azt mondja, inkább meghal, de ezzel a szakasszal nem fogadja el a javaslatot, minthogy ez lehetetlenné teszi vidéki takarékpénztárak alakulását. Végül Korányi felszólalására legalább a szakasz első sorának őrlését kívánja. Módosított indítványával fogadja el szavazás után a Ház a 16-ik szakaszt, mire Friedrich közbekiált: „Leszavazták a kormányt!' Izgatott közbekiáltások hangzanak el. Korányi Frigyes báró. pénzügyminiszter feláll és szó nélkül kimegy. Elnök az ülésf felfüggeszti. Rövid szünet után kimondja a Ház, hogy legközelebbi ülését holnap délelőtt tartja, majd Ferdinándy Gyula válaszol Taszler képviselőnek a zemplénmegyei főispán ügyében benyújtott interpellációjára. Bejelenti, hogy Haller nem mint miniszter utazott Zemplénbe és érkezésérői senkit sem értesített. Ezért nem fogadta a főispán. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter Hornyánszkynak a váci fegyház ügyében elmondott interpellációjára válaszul kijelenti, hogy az általa megejtett vizsgálat eredménye szerint a felhozott vádak mind alaptalanok. A válaszokat ugy az interpellálok, valamint a Ház tudomásul vették. Nagy étdeklődés közepette kezdte meg Pallavicini György őrgróf a külpolitikai helyzetről szóló interpellációját. Elsősorban kijelentette, hogy a köteles óvatossággal kezeli a kérdést és csak a közvélemény előtt is ismeretes tényekre óhajt kiterjeszkedni. Nézete szerint mostani külpolitikai helyzetünk lényegesen rosszabb a nem sokkal előbbinél. A bajok okát az antantbarát politikában keresi. A romlás a nagy háborúban is ott kezdődött, amikor erősbödni kezdtek az antantbarát hangok. Sajnálattal állapítja meg a tények alapján, hogy Páristól különben sem kaptuk meg soha a kellő támogatást. Ézt bizonyítja az a körülmény is, hogy az oláhok állítólag 78 táviratot kaptak a francia kormánytól, amelyek mindenikében a katonai megszállások megszüntetésére szólította fel őket, de egynek sem engedelmeskedtek s Páris sokszor hangoztatott akarata ellenére megszállották Budapestet. Hiszi, hogy a népszövetség munkába állása változást fog előidézni a külpolitikai állapotokban. Másként nem tulajdonitana semmi fontosságot a népszövetségnek Hibáztatja a kormányt, hogy az oláhokkal nem tudott semmi téren megegyezésre jutni, ámbár elismeri, hogy a békés tárgyalásokat az oláhok folytonos rablásai és atrocitásai tették csaknem lehetetlenné. Megemlíti, hogy a trianoni szerződés sok olyan ígéretet tartalmaz, melynek valón, váltása még máig sem következett be, holott már elmúlt az aktualitásuk. Ez jogot ad nekünk arra, hogy kételkedjünk az antant igazságerzetében. Ismételten a francia orientáció hibás voltát hangsúlyozza, amire bizonyságképen hozza fel Millerand kísérőlevelét is. Véleménye szerint a ratifikálást gondolkozás nélkül, hamarabb kellett volna végrehajtanunk, amivel talán korábban sikerült volna megnyernünk Anglia és Olaszország most megnyilvánuló barátságos indulatát. Különben az emiitett két állam viselkedéséből következtetve minden jel arra mutat, hogy a Németország felé való orientálódás járna a legkedvezőbb eredménnyel. Hibáztatja a kormányzatot, melynek szerinte szintén szerepe van külpolitikai helyzetünk romlásában. Tudja, hogy nehéz a kormányzás, de a mai kormány munkáját nem minősiti kormányzásnak. Fontos hibaként hangoztatja, hogy a forradalom vezetőit máig sem vonták felelősségre. Rassay: Nem kellett volna elgáncsolni Tiszát! Friedrich és többen közbekiáltoznak. Meskó: Ehez a kérdéshez csak magyarok, csak fajmagyarok szólhatnak ! Pallavicini a zaj csillapodtával folytatja interpellációját. Kérdi, igazak-e azok a hirek, melyek Wrangelnek és a többi fe-