Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-07-06 / 78. szám

_2 Oláh kérnek a magyar nemzeti hadseregben.. Makó, juüus 5. Tegnapi számunkban hirt adtunk arról, hogy a szegedi katonai hatóságnak sikerült elfogni Nagy Bélát, egy oláh szakaszvezetőt, aki a megszállás alatt egyik leggaládabb alakja volt a Makót megszállva tartó oláh csapatnak s aki értelmi szerzője volt a lakosság ellen elkövetett jogtalan rekvirálásoknak és rablásoknak. Nemkülönben jeles alakja és tekintélye volt a „román imperiumnak" Lupás János csendőrőrmester, a makói csendőrség vezetője, akinek parancsai és hirdetményei jelentek meg a lapokban s akit nagyon ismertek kapzsiságáról. Ézek a vérebek arra a vakmerőségre vetemedtek, hogy átlépve a demarkációs vonalat, hamis irományokkal felvételre jelentkeztek a nemzeti hadseregbe, ahová sikerült is nekik belopózkodniok. Lupás János, a hirhedt oláh esendőrőrmester, aki mielőtt az oláh hadseregbe lépett volna, az osztrák-magyar közös hadseregben szolgált, kifogástalan Írásokkal igazolta, hogy ő Lukács Ferenc tovább szolgáló altiszt, aki Erdélyből menekült az oláh uralom elől, hogy ő Gyulafehérváron pénzügyőr volt, de kiutasították, mert megtagadta a román hüségeskü letételét. Még három jeles bocskoros atyafi igazolta ilymódon megbízhatóságát s ilymódon öt oláh katonának sikerült beférkőznie a nemzeti hadseregbe, melynek kötelékében Szegeden már hetek óta teljesítettek katonai szolgálatot. Makói katonák felismerték Nagy Bélát és Lupást s azonnai jelentést tettek katonai parancsnokuknak. Lupás azonnal felismerte a veszélyt és iparkodott megszokni, azonban sikertelenül, mert Nagy Bélával együtt mind az öt bocskorost letartóztatták és a nyomozás érdekében szembesítés végett valószínűleg Makóra viszik. Ebbe a bűnügybe nagyon sok makói lesz belekeverve, olyanok, akik az oláh bűnszövetkezet által rabolt holmikat megvásárolták s .akarva, nem akarv'a, orgazdaságot követtek el. A Körösvidek a keresztény nép igaz barátja Olvassa mindenki a Körösviűéket í A pénzügyminiszter a cukoreüátásróL A fogyasziási adók emeléséhez távolról sem elegendő az adótétel emelése, hanem elsősorban is azoknak a cikkeknek a termését kell fokozni, amelyek fogyasztási adók alá esnek. Ennek következtében figyelemmel kell kisérni nemcsak a termelést, hanem annak elosztását is. A pénzügyminisztérium bokros teendői közepette elsősorban is a jövő esztendői cukortermés ügyét készíti elő. Az 1920. év cukorellátása meglehetősen sivár volt, mert a kommunizmus bukása után igen zilált állapotokat találtunk a kommün alatt létesített cukoripari szakosztály körül és mert alig néhány hét választotta el a kormányt az uj kampánytól, amelyet az idő rövidségére való tekintettel kellőképpen előkészíteni nem lehetett. Nem volt elegendő idő arra, hogy az uj kampányra berendezkedjenek, azonkívül a szénhiány is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy megfelelő cukormennyiségről gondoskodni már nem lehetett. A folyó évi cukortermelés mindössze 750 vaggon volt és most a kormány azon van, hogy ezt a mennyiséget a lehető legnagyobb fokra emelje, olyannyira, hogy a jövő évi cukortermelés 3500—4000 vaggon legyen. Ez a menynyiség sem elegendő a mai Magyarország népének ellátására, ha alapul vesszük a békefogyasztás nagyságát. A szénkérdés most vár megoldásra; a pénzügyi kormányzat tárgyalásokat folytat a szénbizottság bevonásával és ott meglehetősen megnyugtató nyilatkozatot kapott, ugy, hogy a szénkérdés nem okoz majd akadályt a cukorgyártás terén. A pénzügyminisztérium egyébként azokkal a kérdésekkel is foglalkozik, amelyek a jövő évi cukorforgalom és cukorelosztás terén megoldásra várnak. Azonban a teljes elosztási programmot, valamint az uj cukor árát csakis az uj kampány megindulása után lehet véglegesen az egész esztendőre megállapítani. A kormánynak erős szándéka, hogy az országot a cukorimporttól feltétlenül mentesítse, mert valutáris érdek is amellett szól, hogy a cukorimport megszűnjék. A kormány arra törekszik, hogy minél előbb megszüntesse azt a állapotot, hogy Magyarország, amely a békeévekben tekintélyes cukorexportot mutatott föl, de utóbb az importállamok sorába sülyedt, ismét a régi nivóra emelkedjék. A pénzügyminisztérium pillanatnyilag azon nehéz feladat megoldásával is foglalkozik, amelynek célja, hogy az ország cukorellátását legalább az uj kampanyig biztosítsa, — bár ez ma meglehetős nehézségekbe ütközik. Megállapítható az a tény, hogy az egész világon meglehetős cukorhiány van és legutóbb éppen Franciaország tette zár alá a cukorforgaimat, ugyancsak arra való hivatkozással, hogy az egész világon cukorhiány van. Másrészt valutáris okoknál fogva rendkívül nehéz a behozatal s mégis szükséges lesz, persze szűkös keretek között az import, hogy az év hátralévő két három hónapi szükségletét külföldi cukorbehozatallal fedezze. A folyó esztendőben, mint ismeretes teljesen állami kezelésben volt a cukorgyártás. Ez az állami kezelés azonban megszűnik. Most állítja össze a pénzügyminisztérium a lefolyt év cukorellátásának pénzügyi eredményét, mely annak ellenére, hogy a cukor árát a minisztérium alacsony fokon igyekezett tartani amit bizonyít az is, hogy az import-paritás ma 95—110 korona között mozog, ezzel szemben a cukor ára nálunk 44 korona kilogrammonként, vagyis kitűnt, hogy a pénzügyminisztérium nem forszírozta a cukornál az állami bevételeket. A minisztériumnak ily okszerű gazdálkodás mellett sikerül eléggé jelentékeny pénzügyi eredményeket elérni, amelynek pontos összege azonban csak az uj kampány elején lesz ismeretes. A MOVE kerti ünnepeGyönyörű idö kRdvezett annak óriási szabású népünnepnek, amelyet a MOVE békéscsabai főosztálya rendezett f. hó 4-én, vasárnap a Széchenyi-ligetben. Előrelátható volt, hogy a hatalmas arányú ünnep iránt szokatlanul nagy érdeklődés fog megnyilatkozni, oly sikert azonban még a legoptimistábbak sem reméltek, mint amilyen tényleg volt. Már szombaton délután nagy tömeg sétálgatott állandóan a liget utain, gyönyörködve az előkészületek lázas munkájában. Aki látta azt a vagy 30 sátort, mely körül hölgyek és urak lelkesen szorgoskodtak, nemes versenyre kelve a „legszebb sátor" névért, az tudhatta, hogy minden eddiginél nagyobb arányú lesz a vasárnapi MOVE ünnep. Ezt hirdette a délutáni katonazene is a Fiume előtt. Vasárnap reggel ugyancsak a sürgős tevékenységet láttuk. Rendezkedtek mindenfelé, ekkor tették meg az utolsó simításokat, hogy délutánra minden menjen, mint a karikacsapás. Már délfelé is igen sokan voltak a ligetben s ugy megrohanták a katonazenés sörcsarnokot, jeges sör, sós kifli-perec és friss tormás virsli irányában, hogy a magyar-ruhás lányok és aszszonyok alig tudták kiszolgálni az egyre özönlő tömeget. A délelőtti sörözés már biztosan jelezte a délutáni nagy sikert. Délután két órakor vonult fel a katonazenekar, hatalmas tömeget hozva magával ugy, hogy valósággal megrohanták a pénztárakat a ligetbe tódulok. Az özönlés egész délután tartott. Soha annyi ember ott még nem tolongott, de nem is mulattak soha olyan jól a ligetben, mint julius 4-én. Mintha egy világváros nagy kerti mulatóhelyén lettünk volna ! Katona-zenekar s két cigánybanda pompás muzsikája, a mutatványos bódék, a hajó és körhinták fülsiketítő zenebonája, az erőmérő állandó puffogása, pezsgő, kavargós tülekedésnek, nagy népünnepnek zaját hirdette már messziről. A sátrak körül óriási volt a forgalom. A cukrászda, tej, gyümölcs-sátorban — bár rengeteg áru volt — már korán délután elfogyott minden. A sörössátor alig győzte a rendelések lebonyolítását, a szerencsebarlang állandóan zsúfolt volt, a világposta olyan forgalmat mutatott, mint egy hatalmas postahivatal, a trafik előtt állandó tülekedés volt, de a konfetti, szerpentin sem kellett még soha ugy, mint ezen az ünnepen. Békéscsab

a, 1920. julius 6. Mindenütt gyönyörű asszonyok és lányok lelkes, szép tömege. A tömeg állandó zsibongását tul-tul kiáltotta az árusító kis magyarruhás lányok kinálgatása: levelezőlapot, „Olvasd Ujság"-ot tessék. Vette is mindenki ezt a nagyszerű humoru alkalmi lapot. Estefelé a csárda lett a legkapósabb. Pompásan elkészített ételek, hideg italok özönét szolgálták itt fel. De olyan nagy volt az érdeklődés, hogy minden nagy előkészület kevésnek bizonyult. Mindenki a Move-csárdában akart enni, inni, mulatni. Nem is volt még ilyen csárda soha a ligetben. A közönség itt mintha megállt volna. Senki sem akart innen mozdulni. Még a világos hajnali órák első fénysugarai is rengeteg jókedvű, vig emberarcra mosolyogtak. A tombola iránt óriási érdeklődés nyilatkozott meg, csak a táncolni akarók türelmetlenkedtek. Pedig táncolni alig lehetett, olyan óriási tömeg volt a pavillonban. A közönség persze segített n bajon s szétszedve a cigánybandákat, három helyen is folyt a bál a szabad ég alatt, a szépen világított liget pázsitján, És folyt a múlatás megszakítás nélkül. Itt a magyar dal édes bus zengése zúgott végig a langyos levegőben, ott a csárdás szilaj muzsikája forrt össze a vidám ujjongásokkal. Mindenki jól érezte magát. Mindenki boldog volt. A feljövő nap első sugarai csudálkozva nézték a rég látott képet: nyári reggelen a ligetben mulató, minden bút egy kicsi időre elfelejtő vidám embereket. Az ünnep leglelkesebb rendezőiről s a jövedelemről, a mulatság elszámolása után egtjik legközelebbi számunkban emlékezünk meg. Szemle. Még ma is abban a korban élünk, mikor a bukott emberek jobb sorsba kerülnek, mint tisztességes korukban. Legújabban ez a módi. Előfordult napjainkban is ily eset. Egy urat felfüggesztettek állásától, mert bajba került hivatali ügyei miatt. De akadtak urak, politikusok, hatalmasak és Tgázsagkérülök, akik kegyeltjüket fölfelé buktatták és az elcsapott tisztviselőből méltóságos urat csináltak. Ez aztán a helyes eljárás. Ki húzza ki a szószból azonban azt a tisztességes, becsületes, szegénysorsu embert, aki nem született pléhgallérban és akit épp a nagyurak döntöttek baj^a. Es ez adja meg az alapját a magyar hivatalos, politikai élet kinövéseinek. Csak igy tovább, urak, sokra megyünk. Horthy kormányzó nemsokára családjával együtt a gödöllői kastélyba költözik a nyári hónapokra. A gödöllői kastély körül még ott lebeg a Habsburgok emléke, mely megmaradt forradalmon, diktatúrán át is. A külsőleg egyszerű kastély zsalus ablakai mögött ott van még a királyok kényelme. A tágas, óriási termek szenzációs diszitményei a nagy márványkandallók. Egyes szobákban régimódi polgári bútorokról évszázadok porát törölgetik az előkészitők. Különösen Ferencz József szobái ilyen puritán egyszerűek. Három szobában élt a nagy kort megért, ősz király. A szobák egyszerűségét élénken tűrik meg a falakon függő remek festmények, melyeknek az agg király nagy kedvelője volt. Ha azok a századok előtt élt krinolinos hölgyek és pomádésképü, vékonydongájú, rizsporoshaju urak, kik széles aranykeretekből néznek le a termekbe, élnének, bizonyára megbotránkoztak volna azon az életen, mely egy évvel ezelőtt a most csendes kastélyt felverte. Mert a kommunisták bizony nem respektáltak ott semmit. A szobákban kártyáztak, ettek, mulattak, ittak. A legjobb színésznők tartották itt erkölcstelen kabaréikat Amit lehcfett, elloptak a színházak starjai és a népbiztos urak, olyannyira, hogy egyetlen ezüstkanál sem volt található néhány hónappal ezelőtt a kastélyban. Nos, ide költözik most Horthy Miklós. A park benépesül, a nagy zsalus ablakok mögött azonban még a vidám napokban is komolyság és szeretet lesz ott az ur. * Kaptuk a következő levelet: Tiszteit szerkesztő Ur! „Mint értesültem, Békéscsaba város legutóbb két városi orvosi állásra hirdetett pályázatot, amely állások a közeljövőben választás utján lesznek betöltve. Ezzel kapcsolatosan óhajta-