Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-07-04 / 77. szám

Békéscsaba, 1920. julius 4. Vasárnap I. évfolyam 77. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Nem adjak Es*déiytí Tdvol keleten azon a helyen, ahol ei.er esztendővel előbb Álmos daliás fiai száguldó, szilaj, tüzes paripáikkal először pihentek meg hóditó utjokban a szent magyar földön, vadvirággal van kihimezve a rétek takarója . . . Felettök pacsirta imádkozik s hegyei között zöldvizü patakok muzsikálnak szerelmesen . . . lágyan, ha leszáll a siri csönd s holdvilágos éjszaka teríti rá csillagos palástját az alvó székely falura. Itt — ott pásztortűz lobog, de éjféltájban az is kialszik, hogy tudjon megnyugodni a természet s benne az udvar, az erdő, a kert. Köröskörül mámoros, bóditó édes illat reszket a száraz levegőben. Titokzatosan sóhajtanak dajkadanát a vén, sötét, terebélyes fák. Még a fellegek is alig viszik gomolygó, fehér testüket a nagy, kék baldachin alatt, nehogy a legkisebb lárma is megzavarja a csodálatos, bűbájos juliusi éjszakát. Ilyen volt egykor mifelénk a nyár. * Aztán . . . hogy dögmadarak futottak be a védtelen szorosokon portáinkra s az oláh cár gaz Ítéletének végrehajtó pandúrjai földönfutóvá tették, szomorú bujdosásba kergették a nyomorult erdélyi magyart, zimankós télyiharja lelopta kelet egéről a hajnal vérpiros csókját. Halott virágok fekszenek azóta a réteken . . . koporsódeszkák, öles bitók az utszéleken. Lombtalan, meddő fák ülnek a kertek ölén s a gyászba öltöztetett székely kapuk c'őtt éhes hollók virrasztanak a sugár jegenyéken. A ház körül veszett kutyák, hiénák ólálkodnak még mindig. Vájjon mire várnak? Hiszen már másodszor tépték darabokra a testünket. Elpusztították vagyonunkat, dohos, szennyes tömlöcök fenekén tartják fogva legjobbjainkat. Keresztfákat ácsoltatnak s . nap-nap után uj sirgödrökkel terhelik meg a marosmenti rabtemetőket. Golgothát faragtakBeékeltek a bihari hegybe és koszorút fonattak homlokunk köré a szakadékok tüskés vadrózsáiból. Ugy jöttek be ezek a judások, ezek Tci pénzzel megvásárolt és kancsukával biztatott gazemberek, miként a kikerült kripták denevérjei, észrevétlen . . . árnyék, módjára . . . titokzatosan, csöndesen. És mi ott állottunk a Károlyi Mihály s hitvány zsoldosai által darabokra tőre ' puskaagygyal a kezünkben . . . megszégyenítve . . . tehetetlenül. Aztán sötétbe borult felettünk a napsugaras ég. Kezdetét vették a megpróbáltatások ... a sok . . • sok keserves ke_ resztjárás. Lélekharangszóval siratott meg a reggel és halotti gyászzsolozsma kisért Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér el az álmok útjára, ha a szenvedésekben kifáradva pihenésre tértünk. Aki még a tegnap reszketett az oroszlán hatalmas erejétől s kalaplevéve, hajadonfővel, imádkozva állott meg a négy folyót és a hármashalom kettős keresztjét magába foglaló szent szimbólum előtt, szolgai alázatossággal fogódzott bele a magyar király palástjába ... felkelt megáldva és követte félénken Szent-István örökösének lépteit, ahogy ránk sötétedett, felcsapott rabláncot csörtető, gonosz börtöntartónak • • • sietett behódolni, örök hűséget esküdni a földre éhes betyároknak, mert megbomlott az agya a pálinkagőztől, hagymázos lázálmában azt hitte, hogy az ő egén örök lesz a derű s fellegeket arra . . . feléjük nem hajthat többé soha a megkötött alföldi szél. Pedig egészen más, rájuk nézve nagyon szomorú nóta kezdi járni. liirül hozták, hogy a homály, amely beborította a székely hegyeket, oszladozóban van. A Kárpátok fehér orma fölött kezd derengeni a világosság. Véráztatta csatatér fölött ismét dalol a pacsirta . . . aztán elhallgat, mert lent a völgyben a székely havasok között szél sivít bele a félrevert harangok zúgásába. Rohamhirdetésre áll készen a harci kürt, gazdáját várja vissza a zokogó tárogató. Ismét zöldül Magyenyed két fűzfája. Élénkebb megint a segesvári temető . . . a fű . . . fa . . . virág még mindig nem tanult meg oláhul . . . magyar leányzó keblét teszi illatossá a Hargita vadvirága. És az emberek ... a mi testvéreink mind . . . mind egy-egy mozgó, érzékeny kanóc, csak tűzre várnak- Szivükben forr a keserűség bora. Hit vezérli és a visszahonfoglalás, a felszabadulás vágyának lázas, izzó varázsa mámorositja futó véreiknek duzzadt csatornáit. Valamennyinek imádsága az a pár rövidke, röpke szó, hogy: „Mem adjuk Erdélyt!" Nem!. . . Ézerszer nem ! Igazuk van ! Mi is álljuk az ő esküjüket. Velük leszünk a harcmezején ! Találkozni fogunk a nagy leszámolás órájában mind azok, akiknek sebet ütött szivén a balkáni férgek uralma, s akiknek lelkében erősebb a haza, szülőföld iránti szeretet, mint a rab, szolgai ön élethez való ragaszkodás. Akkor újra kiderül az ég szép Erdély ország felett s attól a fényességtől kicsapnak majd a havasaiföldre a Fekete tenger hullámai, mert leszámolásunk a dögmadarakkal rettenetes lesz. Gyarmat/i B. János Ma délelőtt 11 órakor térzene lesz a Ligetben, a virslis és a sörös sátor előtt. Legújabb. A kormányzónál ma több nemzetgyűlési képviselő kihallgatáson volt. A keresztény nemzeti egyesülés pártja Rakovszkyt, a kisgazdák Rubineket akarják miniszterelnöknek. Szó esett egy Apponyi—Andrássy-kabinetről is, de ezt csak a magyar királyság pártja akarja, a kormányzópártok ellene vannak. Ruppert Rezső devecseri képviselőt egy étteremben, majd az utcán inzultálta egy Szappanos nevü magánhivatalnok. A válság, Apponyi kijelentése szerint, nagy meglepetéseket fog hozni. A nemzetgyűlés a válság megoldása után a földbirtokreformjavaslatot, az adójavaslatokat, mezőgazdasági munkásokról szóló javaslatot, az egyetem restaurálására vonatkozó és Haller által elkészített tervezetet fogja tárgyalni. Mult hónap 30-án egy hivatalnokkinézésü ember az Angol-Magyar bankban megjelent és hamis utalvánnyal félmillió koronát vett fel. Körözik. A kormányzó távirata. A kormányzó Őfőméltósága a Területvédő Liga csabai körének távirati üdvözletét köszönettel venni néltóztatott. Magasházy százados, első szárnysegéd. Világosítsuk fel a külföldet I A Terüietvéeö Liga uj akciója. A legutóbbi idők eseményei kétségtelenül bizonyítják, miszerint mai tragikus helyzetünk egyik legfőbb okozója az, hogy a külföld informálását évtizedeken át elmulasztottuk és tétlen közönynyel néztük ellenségeink rosszakaratú sajtóhadjáratát, nem téve egy erélyes lépést setn, hogy Európa müveit közvéleménye az igazi Magyarországot megismerje s a magyarság igazi magatartásáról, céljairól és törekvéseiről meggyőződést szerezzen. Erre való tekintettel a Területvédő Liga végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy f. évi junius 28. és julius 15-ike közötti időben e^-- a helyi vezetőség által megállapítandó napon az ország minden részében és minden helyén a Liga külföldi propagandájának hathatósabbá tételére országos gyüjtőnapot rendez „Világosítsuk fel a külföldet" cimmel. Ehhez képest Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája a következő felhívást bocsájtja közre: Földbirtokosok és gazdák! „A békeszerződés immáron aláírva. De tudjuk, meg is mondottuk, hogy a néplélek által szentesítést, még kevésbé teljesítést soha nem nyer. Vissza kell, tehát vissza fogjuk szerezni ősi határainkat. Nagyok a céljaink, magyarhoz illők, tehát őszintén fordulunk a tekintetes törvényhatóság nemes közönségéhez, mely annyiszor adta tanújelét áldozatkészségének: Adjatok! — Szabadok a raboknak ! A Csonkamagyarország a Rabmagyarországnak. Adjatok, hogy az ép, Szabadmagyarországunk mielőbb újra valóság legyen. Keveset kérünk, azt sem ingyen !