Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-07-03 / 76. szám

Békéscsaba, 1920. julius 3. w^l Nyugat munkássága a bojkott ellen. Rotterdam, julius 2. Nyugat munkássága mind erélyesebben foglal állást a Magyarország elleni bojkottal szemben. Hollandia vasutas szak­szervezete után legutóbb a rotterdami kikötőmun­kások mondták ki, hogy a Magyarország ellen proklamált bojkottot elitélik és ahoz nem csat­lakoznak. Az olaszok kimondták ugyan, hogy csatla­koznak a bojkotthoz, azonban be nem tartják és Trieszten, Jugoszlávián keresztül állandóan bonyo­lítják le Magyarországgal az áruforgalmat. A csehek sem tartják már be a bojkottot, ugy hogy ma már csak Német-Ausztriában él a bojkott. A sveici postások, távirdászok stb, Bernben kimondották, hogy szó sem lehet arról, hogy a bojkotthoz csatlakozzanak. Tőzsde. Valuták: Lei 360—370, Márka 405—425, Font 585—595, fr. Frank 1100—1250,. Sv. Frank 2750—2900, Dollár 135—150, Napoleon 500—510, Líra 930—950, Rubel 260—275, Sokol 340—355, Kor. Dinár 790—815, Fr. Dinár 800—835, Léva 310—340, Jugoszláv 150—160, bécsi kifizetés 96—102. Devizák: Amsterdam 5200—5600 K, Német 410—425, Olasz 950—990, Prága 3450—3650, Sveici 2750—2900, Bécsi kifizetés 90—103, Kop­penhága 2400—2600, Stokholm 3300—3500, Krisz­tiánja 2550—2700, Szokol 3200—3500. Szemle. (F.) Szenzációs leletre bukkant a szegedi kato­nai rendőrség. Egy előkelő zsidótelepen lefolyta­tott kutatás során nagymennyiségű fegyvert és kézi­gránátot találtak, mely hadianyag az „Éber Héber" zsidó ébredő egyesület felfegyverzésére lett volna fordítandó. A szegedi rendőrség a nyomozás ér­dekében nem hajlandó többet elárulni; nyissák fel azonban a hatóságok a szemüket és lássák meg fönnt Pesten is, hogy mik rejlenek a kulisszák mögött. A nemzet legmagyarabb testében, az el­lenforradalom szülőhelyén, hol egy Löw-eset, hol egyéb ily súlyos ügyek kerülnek napvilágra: kér­dem a zsidókat, nincs-e igazuk azoknak, kikbe kötélrevaló hitsorsosaik gyalázatos munkája bele­oltotta a zsidóság elleni mérhetetlen gyűlöletet ? Hát meg lehet-e alkudni ezekkel? Nemcsak a zsidók árdrágitanak, uzsoráskod­nak, láncolnak és zsarolnak. Az igazság érdeke — mely bennünket mindenkor vezérel - — ímegT követeliy hogy kiemeljük a mi-táborunkból is a becstelent, Mikor mindnyájan a zsidót ütjük, elha­ladunk azok mellett, akik nem héberek, de szintén uzsorások. Tessék kimenni a piacra, vagy tessék körülnézni itt a város lakói közt, mennyi, de menpyi a keresztény uzsorás. Ismerek egy asszonyt, aki albérlőjétől nem átallott 350 korona havibért kérni egy primitíven ;butoro­zott apró udvari szobáért és közös konyhahaszná­latért. A lakáshivatal a bér árát 150 koronára szál­lította le; azóta az asszony, aki saját kijelentése szerint ebből az egy szobabérből akar megélni, mindent felhasznál, hogy vagy a leglehetetlenebb cimeken, edényhasználatért stb. pénzt zsaroljon ki a lakbéren kivül, vagy kitelepítse örökös és kör­mönfont piszkálódásával a lakóját, hogy majd a következőt a maga módjával alaposan megzsarol­hassa. Ami ebben az ügyben a legszebb, a kér­déses nő már jóelőre beígért a háromszázötven koronából havi száz koronát a zsidó háziurának. Nos: igy él testvériességben egyik keresztény a másikkal. Ezt nevezzük mi összetartásnak. A la­káshivatal első dolga legyen a város eme lakás­hiénáit összeírni és a fogházba juttatni, mert ezek azok, kik remek szónoklatokkal támogatott zsaro­lásaikkal elibe állnak minden tisztességes műkö­désnek. Hogy azzal a szegedi csodarabbival mennyit okoskodnak, az már kész förtelem. Tárgyalnak itt, tárgyalnak ott, védik, ütik, mossák és megdobál­ják, cipelik és hurcolják. És a végén a rabbinak nem lesz semmi baja a hazaárulás miatt. Épp a mai számunkban irjuk, hogy a rabbit a lakásán őrzik. Más helyről azt halljuk, hogy a Szegeden tartózkodó Budaváry László nemzetgyűlési képvi­selő a következő táviratot intézte a belügyminisz­terhez : -Van-e­tondo má c od arról, hogy Löw Immá­nuel hazaáruló szegedi rabbit a szegedi ügyész­ség fogházából háziőrizetre akarják helyezni. Hajlandó vagy-e a jogosan felháborodott ke­resztén magyar közvélemények megnyugtatá­sára megakadályozni a nemzettipró, magyar gya­lázónak kedvezőbb helyzetbe juttatását. Hajlandó vagy-e sürgősen intézkedni, hogy Löw Immá­nuel fogsága megszigorittassék ?" Lám, ilyenekkel törődnek, mikor az ország kitépett és a levegőben .szétszóródott tollai után kellene itt kapkodni minden épkézláb embernek. . - mei gabonarendelet. I - H k i,|VÍtjH, 17. §. A községi elöljáróság haladéktalanul köteles felülvizsgálni az ellátatlanoknak azt az összeírását, mely a 2380—1920. M. E. sz. ren­delet alapján már összeállított. Ez alkalommal a jegyzékből mindazokat ki kell hagyni, kik a 15. §. rendelkezése szerint hatósági ellátásra nem tarthatnak igényt. Amennyiben valaki az ellátatlanok jegy­zékéből való törlést magára nézve sérelmesnek találja, az ellen az 5. fokú közigazgatási bízott-* ságnál felszólalással élhet. | E felszólításra ho­zott határozat ellen egyfokú felebbezésnek van helye. A közigazgatási hatóságok, valamint a kirendeltségek állandóan kötelesek ellenőrizni, hogy az ellátatlanok jegyzékébe nem vétettek-e fel olyanok is, akiknek hatósági ellátásra igé­nyük nincsen. 18. §. A termelőktől átvett, valamint a vámőrlésből származó készletek felett egyedül a közélelmezési miniszter jogosult rendelkezni. A közélelmezési miniszter viszont gondos­kodni tartozik arról, hogy a hatósági ellátásra igényt tartó lakosság szükségletének fedezésére szolgáló gabonamennyiség a lehetőség szerint már a helyben átvett, illetőleg a vámőrlésből a gazdasági év folyamán ott befolyó készletekből a törvényhatóság területén visszahagyassék. A? igy visszahagyott készletből azonban a törvény­hatóság havonta ellátás céljaira csak annyit használhat fel, amennyit a közélelmezési minisz­ter az illető hónapra, a törvényhatóságnak ren­delkezésre bocsájt. A közélelmezési miniszter a hatósági ellá­tás céljaira szolgáló készletekel rendes körülmé­nyek között lisztben utalja ki. A vármegyei törvényhatóság első tisztvi­selője köteles arról gondoskodni, hogy törvény­hatóság részére kiutalt egy havi kontingens az egyes községek között a hatósági ellátásra igényt tartó lakosság arányában felosztassék, viszont a kirendeltség intézkedik aziránt, hogy az egyes községre nézve a vármegye alispánja által igy kiutalt készletek állandóan és a kellő időben rendelkezésre álljanak. A hatósági -lisztellátás módozatait a köz­élelmezési miniszter külön rendeletben szabá­lyozza, 19. §. Az uj ellátási időszak kezdete 1920. évi augusztus hó 1. napja. (Folytatjuk.) Á zsidók történelmi múltja. (Izrael.) 4. folytatás. Az asszírok különösen Izraelt özönlötték el hadaikkal, mikor a zsidó király rendcsinálás örve alatt behivta őket. A leggyalázatosabb mó­don tette tönkre országát Pekáh király, kinek uralkodása alatt a szép Izrael, de Juda is — tel­jesen tönkrement. A saját véreiből ezreket adott el rabszolgaképpen, hogy telhetetlen zsebét arany­nyal tömhesse teli. Az asszir király végül is hűbéresei sorába igtatta mindkét zsidótartományt. Izrael azonban nem maradt csendben. Mikor látták, hogy a rab­szolgaság egyúttal a kereskedelem megszűntét is jelenti és miitor az asszyrok hozzányúltak a zsidók vagyonához is: fellázadtak és Egyiptomból kértek segítséget. Ezt azonban megtudták Asszyriában. Nemsokára egész áradat asszir hadsereg jelent meg Izraelben. Szamaria fejedelme nélkül is hősies ellentállást fejtett ki. Az efraimi elő­kelőek önfeláldozóan védték a várost. Segítség nem jött sehonnan és két évi ostrom után elesett a város. Szamariát teljesen kirabolták, a város és az ország lakosságának legnagyobb részét elhur­colták messze idegen földekre; a rabságtól ret­tegő lakosság gyors része mindenfelé menekült; egy része Judába, másrésze Egyptomba; voltak, akik Európába költöztek. A kipusztított országba, az elhurcolt lakos­ság helyére az asszírok idegen népeket telepitet­tel.. Az idegen népek idegen istenek tiszteletét hozták el az országba s ott, ahol addig Jehova A Salamon király halála után kettészakadt zsidóbirodalom egyik része: Izrael elmúlt, meg­szűnt. Isten „választott népének" országa már csak Judában állott fenn. Izraelnek vége volt. A másik ország, Júdea még fenntartotta ma­gát keserves erőlködéssel. Hogy Júdea még túlélte a testvérbirodalmat, egy prófétának, Jezaiásnak köszönhette. Ez az ember, mint Jehova papja, egyenesen megtiltotta Júdea királyának, hogy az asszírok ellen szövetkezett idegen államok sorába beálljon. Az asszírok nemsokára meg is támadták ezeket és rettenetesen tönkreverték őket. Még az egyiptomiak is súlyos vereséget szenvedtek. Júdea erre megijedt, az asszyrok ellen keltett lázadást elfojtotta, 300 talentum (10950) ezüstöt kül­dött az assvir királynak. Ettől kezdve vagy 40 évig békében élhetett Júdea. Ekkor következett el azonban a zsidók utolsó ítélete. Észak felől vad szkíta-áradat érkezett Júdea határára. A zsidók rémülten menekültek a vad, féktelen és kegyetlen lovasság elől, mely bámu­latos energiával söpört el minden életet, ahol megjelent. A hordák átszáguldottak Júdea területén, lehatoltak egészen Egyiptomig, onnan visszafor­dultak és megtámadták az akkori legnagyobb birodalmat, Babyloniát. Nem sokkal azután Egyptom rávette Júdeát is hogy Babylonia ellen fellázadjon. Ez aztán meghozta a zsidók végzetét. A babylon hadsereg Jejonka zsidó király hadseregét valósággal az utolsó emberig felmorzsolta. Tizenhétezer harcos zsidó került babylon hadifogságba, ahol épitke­zéseknél ra bszolgákul használták őket. az összes királyok Egyptomból kapták és ekkor Jndea is csatlakozott a szövetséghez. Jeremiás próféta hasztalan erőlködött, hiába óvta, intette a zsidókat, a függetlenség utáni vágy nagyobb volt, mint a józan gondolkozás és Je­remiás próféta minden fáradozása kárba veszett, hiábavaló volt; pedig Jeremiásnak nagy volt a tekintélye. Végül vészt jelentő jóslattal akarta a királyt visszatartani s igy szólt Jehova nevében : „Én visszafordítom ellenetek a fegyvert ke­zetekben és bevezetem városotokba a kaldeaia­kat; kinyújtott kezem ellenetek harcol és átadom városotokat Babilónia királyának, hogy felégesse, a népet éhséggel, fegyver- és döghalállal sújtom és akik életben maradnak, azt a kaldeusok szo­morú rabságba viszik. Aki kimegy a városból és megadja magát a kaldeai királynak, élni fog, aki' benn marad, meghal." Ez a jóslat megdöbbentő volt, kétségbeejtő, még sem renditette meg sem a királynak, sem a népnek a bizalmát, a zsidó nép nem vesztette el bátorságát. A zsidó rabszolgákat, akik a3ós­ság miatt voltak azok, mind szabaddá tették, hogy azok is fegyvert fogjanak. Az intő szóra nem hallgatott senki... és nemsokára beteljesedett az a szomorú jóslat. A babiloni király sergei, hősi vezereik alatt megérkeztek és ostrom aláv ették Júdea városait, főleg Jeruzsálemet. A körülzárt város sehonnan nem várhatott segítséget és Jeremiás egyre hangosabban hir­dette, hogy a város hódoljon meg a babiloni ki­rálynak, adja meg magát, különben végleg el­veszett. A város előkelői és a vezérek végre­megsokalták Jeremiás vésztjósló szavait és kér­ték a királyt, hogy némítsa el a vészprófétát. CodoUin királu mpgpngprltp, hogy tegyenek

Next

/
Oldalképek
Tartalom