Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-07-03 / 76. szám

_2 Békéscsaba, 1920. julius 6. Izgalmas betöröhajsza Szegeden. Két betörő üldözője. — Az egyik elmenekült. Szeged, julius 2. Érdekes betörőhajsza játszódott le hétfőn este a szegedi Kígyó-utcában. Két zseniális betörőt hajszolt egy sereg detektív, mig végül az egyiket sikerült is kézrekeriteniök, de a másik érthetetlen módon megszökött. Hétfőn éjjel 11 óra tájban egyesek azt vették észre, hogy két alak a Kigyó-utcai Lyojdpalota pincéjébe akar behatolni. Kevés munka után be is törtek a pincébe. A szemtanuk azonnal telefonáltak a rendőrségre, honnan rendőrök és detektívek érkeztek és körülzárták a palotát. Két detektív behatolt a pincébe ahol észrevétték, hogy a betörők átfúrták a szomszéd ház vastag falát es azon keresztül igyekeznek menekülni. Közben kiderült, hogy a betörők az illető házban levő varrógépkereskedő wertheimszekrényéből több százezer koronát loptak volna el, ha a rendőrség még néhány pillanatig késik. Az egyik betörő, — látván üldözőit — a ház harmadik emeletén akart elrejtőzni. A rendőrök azonban utána nyomultak. A lépcsőn egy ember jött le, zsebredugott kézzel, nyugodtan. Természetesen lefogták és kiderült, hogy az az egyik betörő, aki a flegmáját használta arra, hogy megtévessze üldözőit. A betörő társa nevét nem árulta el. A másik csirkefogót most keresi a rendőrség. A Körösvidek a keresztény nép igaz barátja Olvassa mindenki a Körösvidékei ! Kommunisták kongresszusa. A szerb kormány képviselői is megjelentek. Vukovár, junius 30. Vukovárott a belgrádi és zágrábi báni kormány engedélyével a kommunista-párt kongreszszust tartott, amelyen Szerbia, Dalmácia, a Vojvodina s Horvátország kiküldöttei vettek ré6zt. Újvidékről hajón mentek Vukovárra, ahol hatalmas tömeg fogadta az érkezőket. A rendőrség és katonaság szintén kivonult. A kongresszuson megjelent 375 delegátus s 40 vendég. A belgrádi kormány is képviseltette magát a kongresszuson. A vukovári polgármester is részt vett az ülésen. A határozatokat a szélső baloldaliak abszolút többségével fogadták el. A pártvezetőségbe csak szélső baloldaliakat választottak be. Uj pártszabályokat dolgoznak ki: a kerületi végrehajtó bizottságokat feloszlatják s a pártot teljesen központosítják. A kerületi tikárságokat nem geográfiai s nem nemzetiségi beosztás szerint állítják fel, hanem amint a párt érdekei kívánják. HÍREK. Testvériséget I Két tisztitótüzön ment át a magyar nemzet egy évszázadon belül. Mindkettőnek „Szabadság, Testvériség és Egyenlőség" volt a jelszava. Az első 1848-ban meghozta e Hazára az Egyenlőséget,kivívta, hogy miként az égi, ugy a földi törvények előtt is egyenlő legyen itt minden ember. A másik rövid hónapokkal ezelőtt meghozta a Szabadságot. Széttörte a jármot, melyet századokon át viseltünk, levágta testünkről a kígyót, mely halálos öleléssel fonódott ránk: megszabadított az osztrák sas karmai közül. Amit elértünk, amit kivívtunk, sok vérbe, sok áldozatba került s ma, amikor a nagy erőfeszítések által okozott kábulatból újra talpra akarunk állani, megtépdelve, megtörve, magunkra hagyottan kerülünk szembe minden csapással, mely ránk sújtani készül..' A csapások látogatnak bennünket. Az éhezők, a rongyosak és a hajléktalanok soha sehol nem voltak annyian, mint ma ebben az országban és a nyomorúságnak soha nem látott nagysága fenyeget még. A munkanélküliség ma már nem csavargók ingyenélni akarása, hanem a legsúlyosabb azok közül a csapások közül, melyeket ellenségeink mértek reánk. Gyáraink állanak, az ipartelepek kihaltak, ipari termelés nincsen, mert a munkás kezeken kivül minden hozzávalótól megfosztottak bennünket. Menekült vonatok naponta ezrével hozzák a kitelepitetteket, akiknek nagy serege a kenyér nélkül levő ipari munkássággal egy kétségbeesett hatalmas tömeg, mely remény nélkül, borzasztó lelkiállapotban közeledik a kegyetlen tél felé. Bajunkban a természet is ellenünk fordult néhol, hogy a munkanélküliek létszáma még teljesebb' legyen. Ahol kevés a termés, sok a kimaradt arató. Nehéz időket élünk és ezer nyomorúságunkban egy-magunkban állunk. Körülöttünk pusztulásunkat lesi mindenki. Senki másra nem számithatunk, mint önmagunkra. Osszuk hát meg egymás között az emberfeletti terheket. Amit nem lehetett fegyverrel kivívni, valósítsuk meg igaz emberi lélekkel: legyen e földön igazi testvériség! Ha szenvednünk kell, osszuk meg a szenvedéseket és könnyebb lesz viselnünk a szenvedések súlyát. Aki nem dolgozni akar, hanem kitartatni akarja magát, az vesszen el, de vesszen el az is, aki ma zsákmányra les ! Ma, amikor az éhezők megszámlálhatatlanul sokan vannak, pokolra való, aki önző kapzsisággal csak a maga javát nézi. Egyetlen éltetőnk a kenyér. Akinek jutott belőle, gondoljon az éhezőkre. Ma tegyük félre az aratógépeket és tegyük félre a rideg, haszonleső számítást! Adjunk munkaalkalmat a dolgozni akaróknak, kenyeret az éhezőknek, ezáltal békességet az országnak. (M.) — Mi lesz julius 4-én. Ha az időjárás jószivvel lesz hozzánk, lesz olyan nagy népünnepély a békéscsabai Széchenyi ligetben, amilyen még nem volt. Ott is lesz az egész környék apraja, nagyja. El ne felejtsen senki sem elmenni a szerencsesátorba, ahol — ha a szerencse kedvez — alig valamiért gyönyörű szép tárgyakat nyerhet mindenki, igy pl. dísztárgyak, praktikus házj. eszközök, finom borok, unikum, pezsgő, csokoládé stb. A kíváncsiaknak itt vizsgázott jósok, akik már az egész világ legnagyobb városaiban méltó feltűnést keltettek volna, fel fogják tárni a multat, jelent és jövőt. A szerencsesátorba jegyek a ligetben magyarruhás lányoktól szerezhetők. — A beszerzési csoport azon hivatalai, amelyek az árut még át nem vették, 5-én, (hétfő) d. u. 3—5 között vegyék át. remiást a börtön udvarán levő használhatatlan kútba vetették; a kútban azonban csak sár volt és Jeremiás életben maradt. A próféta egyik pártfogója megkérte a királyt, hogy húzassa ki a kútból Jeremiást. A király engedett a kérésnek, kihúzatta a prófétát, csak a börtön udvarán tar4otta fogva. Ez alatt az ostrom egyre tartott és Jeruzsálemben borzasztó inség pusztított. A végromlás ideje érkezett el, akik hősiesen kirontottak, azokat a babilóniai .fegyverek ölték meg, akik bent maradtak, azok közt a járvány és az éhség pusztított. Az éhség nyomorúsága oly nagy fokra hágott, hogy voltak anyák, akik megölték gyermeküket, megsütötték és megették. A kétségbeesés napjajban már az éberség is alábbhagyott és egyik napon a babilóniaiak sikeres rohammal elfoglaták a város északi kapuját. Cedekia király még az éjjel kirohant seregével, hogy keresztülvágja magát a babilóniai seregen, ami sikerült is neki, de az ellenség erélyesen iildüzte, Jerikónál utóiérte és a királyr lyal együtt az egész csapatot elfogta: az ostromló sereg pedig bevonult Jeruzsálembe. Babilon ura kegyetlen szigorúsággal a zsidó vezéreket kivégeztette és az elfogott királynak végig kellett azt néznie, azután annak szemeláttára megölte a fiait; végül reá került a büntetés sora, nem ölte meg, hanem kiszuratta a szemeit és láncokba verve küldte Babilonba, ahol börtönbe vetette, melyben el is pusztult. Ez volt a vége Juda utolsó királyának. A király bűnhődése után Jeruzsálemre került a sor. A babilóniai király testőreinek főnökét maga elé hivatta és azzal a paranccsal küldte Jeruzsálembe, hogy azt pusztítsa, el, tegye egyenlővé a földdel s ami benne értékes van, küldje BabiA testőrfőnök ura parancsához hiven teljesítette szomorú kötelességét. A pusztítást a templomon kezdte. Előbb a hét híres ércoszlopot, Kurámábi munkáját döntötte le és az érctengerrel együtt elküldte Babilonba. A templom minden edényét, a királyi palota minden értékes holmiját szekerekre rakatta és elindította Babilonba. Azután lerombolta a templomot, a királyi palotát, mely után a magánházakra került a sor. Valamennyi házat felgyújtatta, tüzhalálban pusztult el a híres, dicsőséges Jeruzsálem, Dávid és Salamon büszke városa. A lakosok rémülten futottak elpusztult hajlékaik városából, de még a futás nem hozott menekülést, nyomukban dübörgött a kaldeai katonaság, amely összefogdosta a menekülőket és rabszíjra tűzte, hogy Babiloniába szállíthassa. Égyetlen ember iránt volt a kegyetlen ellenség luméletes: Jeremiás iránt. A babiloni király értesült róla, hogy Jeremiás mennyire ellenezte az egyipiomi szövetséget hányszor intette a királyt és a népet hűségre, sőt fogságot is kellett szenvednie. Nebukodnezár, a babiloni király tehát megengedte Jeremiásnak, hogy válasszon, ha akar elmehet a néppel Babilonba, a hol a király fog róla gondoskodni, vagy itthon maradhat Judában. Jeremiás az utóbbit választotta, amire a babiloni király megajándékozta és fenntartásáról gondoskodott. Majdnem az egész zsidóságot rabszíjra fűzve Babilonba vitték, csak annyit hagytak az országban, amennyi a földek és szőlők . m.ivelé* sére kell, hogy a győzők az ország termékeit élvezhessék. Ez volt a vége Juda országának, a szomorú vég utolsó képeit még látnia kellett Jeremiásnak, aki végül maga is kénytelen volt EgypAzzal ráborult Judára a gyász fátyola és az üszkös romok egy egész nép sirját, temetőjét jelezték, pedig a nép élt . . . sanyargatottan, kinzottan- messze hazájától, a babiloni fogságban. Az ellenségverő Dávid királynak, a bölcs Salamonnak, az 1000 asszony férjének, az igaz vallást visszaállító Józiának dicsőséges, hires és gazdag országa 'eltűnt . . . elsöpörte, rabságra vitte a babiloni király. A »választolt nép« ajándékba kapott »igéret földje« a zsidó nép számára elveszett, elrabolt föld volt, a Genezareth tava körüli örökös tavaszban nem gyönyörködött a tizenkét nemzetség egyike setn, talán csak a Holttenger partján siránkozott egy-egy menekült, rejtőző Judabeli hivő, lelke talán messze a Tigris és Eufrat közti hatalmas birodalom fővárosában, Babilonban járt és kereste elszakadt híveit, sanyargó, szenvedő véreit, akiknek minden sóhajuk a Jordán felé szállott, az elveszett haza felé. Jeremiás siralma busán zenghette Jeruzsálem romjain, Juda megsemmisülését. „Mi pusztán fekszik a nagy népességű város ! Özveggyé lőn ; s aki nagyszerű volt a népek között, tartományok fejedelme — jobbággyá lett. Teljes már a te büntetésed, o Sión leánya 1 Leesett fejünk koronája, jaj nekünk, amiért vétkeztünk." , .v. . De-a próféta nem hihette, hogy ne legyen a népnek feltámadása és megszóllitja Jehovát: Te Isten, aki örökké székelsz, királyi széked nemzedékröl-nemzedékre fennáll, végkép elvetettél-e minket ? De |ehova azótn néma maradt. Azóta örökös vándorrá lett a zsidóság, mely teljesen széttépve minden állami kötelékeket, szétszóródott az egész világba és azóta is keresi az uj hazát