Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) március-május • 1-49. szám

1920-04-21 / 18. szám

yest Békéscsaba, 1920.. április 15. ;át hangoztat. Arról is megvan győződve, hogy agyarország jövője a földreformtól függ. Fontosik tartja, hogy nálunk a nagybirtokosok egyettsenek a földnélküliekkel. A többtermelést a mai szonyok között lehetetlennek látja. Reméli az uj izoktatási rendszer mielőbbi életbelépését, mely /akorlati szellemű lesz. Összetartásra, együttes unkára szolit fel mindenkit. Az indemnitási javaslót elf gadja. Rassay Károly Juhász Ferencz csepeli munás felmentési ügyét igazolja. Fangler Béla (Friedrich párti) az indemniissal kezdte beszédét. Minthogy a kormány iránt em viseltetik bizalommal, nem fogdja el az inemnitási javaslatot. A miniszterelnök bemutatkoása szerinte egy zsidó vagyon és életbiztosító írsulat igazgatójáéhoz volt hasonlatos. Így nem soda, ha semmi erélyelyes-intézkedés nem törínt még a kormány részéről ami a keresztényég jegyét viselné magán. Már régtől fogva tudja íindenki, hogy a kommunizmus vezetői kizárólag zsidók voltak, de még ma is ugyanaz a zsidóág rothasztja a magyar keresztény társadalmat, 'iltakozik az ellen, hogy a maga a kormány juttat zerephez zsidókat. Elmondja, h gy vidéken a gazda, i földmmüves, inkább felete i a gabonáját a józágával, minthogy a zsidó katonai megbizottaklak adja át. (Nagyatádi Szabó: Ez nem épen igy van.) 7oglalkozik Sándor Pál beszédével. Bünhödniök kell a zsidóknak — mondja — nert ma is méltán lázad fel a vér bennünk, ha átjuk, hogy mi és a mi asszonyaink a keserves munka árán nélkülözve és rongyokban járunk, le a zsidó asszonyok ma is párisi divat szerint jltözködnek. Egy-egy toalettjük ér Annyit, mint ;gy keresztény ember egész évi keresménye, amiből családot tart el! S a zsidók elbizakodottabbak na, mint valaha, Mert merne egy ke esztény emDer valami zsidótársaságbnn ugy beszélni, ahogy Sándor Pál beszélt a nemzetgyűlés előtt ? ! Fel kell állítani a zsidókatasztert. Lajsjromozni kell benne mindazon zsidókat, akik csak valamit is vétenek és vétettek a magyar állameszme ellen, fel kell venni az árdrágítókat s az ilyenek vagyonát, üzlethelyiségét és lakását el kell kobozni. Csak egyetlen kis szobájuk maradjon. Cselédet se tarthassanak ! Minden kezdő keresztény kereskedőnek és kisiparosnak jogot kell adni arra, hogy megválassza, melyik zsidó boltjába, vagy műhelyébe akar beköltözni. (Felktáltás ; Ez bolsevizmus !) — Ha volt zsidó bolsevizmus, legyen keresztény bolsevizmus Foglalkozik még a 22 középpárti képviselő kiválá ival. Megjegyzi, hogy a mérsékeltek mind kegyelmes urak, még csak méltóságos sincs közöttük. Jellemző, hogy a keresztény kurzus idején a keresztény hatalmi tényezők minden zsidó kérdést csak elegáns kézlegyintéssel intéznek el. Hogy ne merne beszélni Sándor Pál ? Mégegyszer ismétli, hogy az indemnitást nem fogadja el. Két javaslat következett : Sitnonyi Semadam miniszterelnök az árdrágítók elleni törvényjavaslatot mutatja be, Korányi pénzügyminiszter a kiviteli illetékek szabályozását. A ház mindkét javaslatot lelkes helyesléssel fogadta. Az elnök szünetet rendelt el. Szünet után Páljfy Dániel szólalt fel. Azt mondta, az ország valamennyi kézmüiparosa nevében beszél. A kormány álláspontján áll, a kormánnyal egyetért egy pont kivételével mindenben. Ez a pont: az ipartörvény bizonyos szakaszai. Legsürgősebb kötelességeként említi a kormánynak a kisiparosok helyzetén való segítést. Elmondja, hogy hosszú idők folyamán Magyarországon 427 ipartestületbe 600,000 kisiparos tömörült, akiknek érdekében felsőbb részről semminemű intézkedés nem történt. A mai magyar területen 228 ipartestületből 300,000 kisiparos kéri a kormány támogatását, amelyre múltjánál fogva is jogosult. A kisiparosság már akkor követelte az önálló vámterületet, a nemzeti hadsereget s a független Magyarországot, amikor arra még gondolni is bün volt. Kultúra tekintetében is használt a kisiparosság, mert nagy része bejárta a külföldi államokat s tapasztalatait hazahordta, Hálátlanság volna a ko.mány részéről, ha nem tenne meg mindent a kisiparosság munkához juttatása és talpraállitása ügyében. A háború alatt a nagyvállalkozók milliárdokat harácsoltak össze, amig a kisiparos katonáskodott. Helyezzen nagy súlyt a kormány az iparkamarák újjászervezésére. Lássa be, hogy a kereskedők és iparosok utai annyira széjjel ágaznak egymástól, kogy lehetetlen egy kalap alá fogni őket, Rendezni kell a tanoncnevelést, mert ebben van az iparosság ereje. Fel kell állítani a külön kézműves kamarát. A munkásbiztositó pénztárakat és a betegsegélyzőket államosítani kell.j (Sitnonyi S.\ Meg lesz nemsokára. A javaslat már készen van, csak tárgyalásra vár.) Pálffy köszönettel veszi tudomásul az elnök felvilágosítását s hangoztatja, hogy a kisiparosok műhelyei lesznek a keresztény magyar szellem legerősebb bástyái, ha nem hagyják elpusztulni a kézműipart. Vass József jelenti még be, hogy a Szmrecsányi megválasztása ügyében lefolyt vizsgálat már befejezést nyert, aminek eredménye képen Szmrecsányit most már véglegesen törvényes uton megválasztott képviselőnek ismerik el. Az ülés d. u. 3 órakor ért véget. A KörössMéR sajfőMzöíísfitáRöK első ülése. Vasárnap f, hó 18-án d. u. 4 órakor folyt le a Békésmegyei Keresztény Nyomda és Lapkiadó R. T. Sajtóbizottságának első ülése a városháza nagytermében gr. Széchenyi Antal bizottsági elnök vezetése mellett. A Körös vidékének egész keresztény társadalma mintegy 100 taggal van képviselve a bizottságban, kik igen szép számmal jöttek össze. A bizottság alelnökévé Saguly József főgirnn. tanárt, jegyzőjévé pedig Molnár György dr, ügyvédet választották meg. Az ülés legfontosabb tárgya a Körösvidék irányelvének megállapítása volt. Legbehatóbb tárgyalás a zsidókérdés körül támadt. Komoly, magas színvonalon álló felszólalások történtek, melynek során megállapították, hogy a Körösvidéknek eddig gyakorolt állásfoglalása nem elég aggressziv. Az ülés magáévá tette Saguly József indítványát a zsidókérdés jövendő tárgyalását illetőleg s megbízta őt az ez irányú cikkek rovatának vezetésével. Saguly Józsefnek a bizottsági ülésen eiőter' jesztett indítványát kissé megrövidítve itt közöljük azzal a megjegyzéssel, hogy annak idején a véglegesen megállapított, teljes szöveget is közzétesszük : Irányelvek a ,.Körösvidék" számára : A Körösvidék nyíltan és minden vonatkozásban a keresztény nemzeti Magyarország harcos katonája. Ebben a munkában tárt karral foj gad testvérül bárkit, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül. A zsidó kérdés nem felekezeti, hanem faji kérdés, melyet a keresztény .társadalomnak maj gának kell megoldania. Amely nem magyar faj j a krisztusi erkölcs alapján berendezkedett társadalomban el tud helyezkedni és ezt a berendezkedést magára nézve kötelezőnek ismeri el, az itt j nyugodtan élhet. Elsőrendű kötelessége tehát a Körösvidéknek keresztény népünkben keresztény voltát, olyan világos tudattá nevelni, hogy ez legyen életének világító szövétneke. Állandóan arra törekszik, hogy a keresztény felekezetek közt a testvéri egyetértést erősítse. Nemzeti életünk ezerféle ágában irányító jeligéje : „Minden ország támasza s talpköve a tiszta erkölcs." A tiszta erkölcsöt védi, az erkölcstelent ostorozza, sohasem azért, hogy a piszkot feltúrja, hanem azért, hogy a közéletet tisztítsa. Állandó figyelemmel kiséri közoktatásunk menetét. Ez nyelvére nézve alkalmazkodhatik a szűkebb helyi viszonyokhoz, de szellemiben csak magyar lehet. Haza- és vallásellenes üzelmeket nem tür meg. Kiterjeszti figyelmét a közművelődésre és pedig első sorban a nép szellemi színvonalának emelésére. Különös éberséggel őrködik a közgazdasági élet tisztaságán, melyet az erkölcstelenségig élelmes zsidókereskedelem annyira megfertőzött. Nem ismer kíméletet a bün üldözésében, mert ettől várja közgazdasági életünk bajainak orvoslását és ennek nyomán az általános jólét javulását. Kovács Mihály indítványozta, hogy a közgazdaság égetően fontos kérdésével is tervszerűen foglalkozzék a Körösvidék. Többek hozzá szólása után egy bizottságot küldött ki az ülés, melynek tagjai lettek Kovács Mihály, Bálás Ádám, Pfeiffer István, Saguly József, dr. Molnár György és a főszerkesztő. E bizottságnak feladata kidolgozni részletesen azt a programot, amelyet a Körösvidéknek követnie kell a fontosabb ügyek tárgyalásánál s az állandó rovatok vezetésénél. Az ülés befejezése előtt Vidovszky Kálmán főszerkesztő a felett való örömének és köszönetének adott kifejezést, hogy a Körösvidék iránt ilyen komoly nagy érdeklődést tanusif a sajtó bizottság. Kérte a bizottság tagjait, hogy legyenek mindig szigóru, de jóindulatu bírálói a Körösvidéknek, mert csak akkor érhetjük el a kitűzött célt, csak ngy teremthetünk kitűnő saitóorganumot, ha mindig rámutatunk a mutatkozó hibákra, hogy ezt kiküszöbölhessük. Kérte, szeressék e lapot, mindnyájunknak édes gyermekét. Ha vannak még gyermekbetegségei gyógyítgassuk azt gonddal, szeretettel. hogy igy megerősítve, együttes megértő támogatással mihamarabb hatalmas harcosává tegyük a Körösvidéket az eljövendő boldogabb keresztény és magyar Magyarországnak. Á komoly, magasszinvonalu fejtegetésekben oazdag, a -jó, nemes törekvésről tanúskodó ülés, lelkes hangulatban folyt mindvégig s bizakodó reménységben oszlott szét este 6 órakor. Uidéken fogják nyaraltatni a haduiseltek éhező kicsinyeit. Haragszik a vidék a fővárosra. Méltán. Mert ami annyiszor magasztalt, büszke rajongással szeretett Pestünk nagy szégyenbe, gyalázatba sodort bennünket. Mert Pest hozta életre, táplálta azt a rothadt erkölcsöt, amely csaknem kiölte az emberekből a nemzeti érzést s az örökké magasztos és szent keresztény eszme helyett jassz erkölcsöt, helyesebben erkölcstelenséget lehelt bele a magyar főváros társadalmába. Egy idegen fajnak bomlasztó ; etikája átjárta a pesti lelkeket s kaphatóvá tette azokat ama gazságokra, mely jellemezte a bolsevizmus véres uralmát. Kétségtelen, hogy ez az országot felborító gonosz áramlat a pesti laza erkölcsben termett meg s ónnan hömpölygött p' kos áradata a jó vidékre. Haragszik a vidék a fővárosra, mert nyomorúságát annak köszöni, De tudjuk azt is, hogy az a nyomorúság mégis csak legjobban Pestet sújtotta, tzt hirdeti az a sok ezer éhezó család, amelynek tagjai felváltva álldogálnak sápadtan, rongyosan, éhesen az élelmiszerbódék előtt És a szükségben épen azok szenvednek legtöbbet, akik a legártatlanabbak : a budapesti szegény gyermekek. Ezekre a sovány, vérszegény apróságokra nem haragszik senki. Ezeket mindenki szánja. A. szerencsésebb államok ezerszámra viszik el őket vendégségbe, hogy etessék, megerősítsék az apák bűneiért ártatlanul szenvedő gyermekeket. Szép ez az akció, de valahogy olyan szomorú. Miért kell a pesti gyermekeknek Hollandiába, Olaszországba, Dániába menniök, miért kell nekik idegenek vendégszeretetére szorulniok, mikor itthon, a vidéken még van mit enni ? ! Miért nem jöhetnének azok a vékony beesettszemü apróságok a vidékre, ahol magyar pajtásaikkal játszhatnának, magyar ételt ehetnének s az egészséges magyar vidék levegőjét szívhatnák tüdejükbe, lelkükbe? A Hadviseltek Országos Gazdasági Szövetsége most egy nemes akciót indított, amelynek célja, hogy a háborúban szenvedett szegény emberek éhező gyermekeit vidéken helyezzék el mostantól fogva augusztus végéig. Nagyon szép gondolat. A vidék tehetősebb polgárai bizonyosan szívesen nyitják meg házukat egy-egy ilyen éhhalálra itélt kis testvérünk előtt, hogy azok megerősödve testben és lélekben újra örülhessenek az életnek, mely eddig számukra csak szenvedést jelentett. Mikor Bécs éhezett, az idegen gyermekek ezreit látta el a magyar vidék jó szive. Most ne indulnánk meg, midőn véreink megmentéséről van szó ? 1 Bizonyosan sokan lesznek, akik sziveseri tesznek még egy kis tányérral többet asztalukhoz, hogy az éhség kínjától megmentessenek egy magyart a jövő számára. Segitsen is az ártatlan éhezőkön mindenki, akinek csak módja van hozzá, Már most felhívjuk olvasóinkat, ha hajlandók egy pesti éhező gyermeket vendégül fogadni a nyárra, jelentsék be e nemes szándékukat dr. Zvaratkó Pál árvaszéki ülnöknél.