Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-20 / 10. szám
IMiWireJELZŐ 15 Adams, Flaubert és Goethe a kortárs magyar líra egy szegmensével (Kovács András Ferenc és Orbán János Dénes bizonyos költeményeivel és poétikai eljárásaival) lép párhuzamba, hangsúlyozva, hogy legyen szó bármilyen, egymástól időben és térben távol eső irodalmi jelenségekről, a szinkron olvasás és a hatástörténeti horizont a sikeresség más-más faktorait kondicionálja. Ez pedig annak a választásnak az eredménye, amelyik a szinkron olvasás sikerességét az új ráolvasás tapasztalataival szembesíti. Kérdés, hogy tudományos diszkurzusok és beszédmódok sikeressége vagy sikertelensége hasonló antropológiai előfeltevések mentén osztályozható-e. Öt kritika követi a nyitó tanulmányt. Az első ezek közül — Szociális struktúrák — az önépítés alakzatai. A társadalom és a jog autopoietikus felépítése — a cím második mondatában jelölt tanulmánykötet ismertetésére vállalkozik. Ismét csak nem véletlen, hogy az elsősorban Niklas Luhmann rendszerelméletét bemutató és elemző tanulmánykötet recenziója az önépítő, autopoietikus szociális rendszerek működésének logikájára alapozva helyet kapott a Féregjáratokban. Az „autopoiézisz elmélete alapján konstituálódó világban” a rendszerek közötti kommunikáció lehetősége ugyanis kardinális kérdés a kultúratudományok diszkurzív terében is. A pécsi Sensus Műhely nevű, irodalomtudománnyal, filozófiával foglalkozó fiatal kutatócsoport első tanulmánygyűjteményének (Irodalom, nyelv, kultúra - exkurzus —) recenziója Az elmélet primátusa (?) címet viseli. A Rácz I. Péter, Böhm Gábor, Orbán Jolán, Bagi Zsolt, Kiss Gábor Zoltán és Kálmán C. György nevével fémjelzett közösség (a felsorolás a kötetben és a recenzióban szereplő sorrendet követi) munkáját H. Nagy mindig építő jelleggel, a tanulmányok szerzőivel konstruktív vitát folytatva veszi szemügyre, nem utolsósorban vázolva a különböző elméleti iskoláknak a Féregjáratok szövegei számára sem mellékes eredményeit. Rácz I. Péter Lotman-tanulmánya kapcsán a lotmani szemiotika és szövegfelfogás posztstrukturalista megalapozhatósága kerül szóba, míg Böhm Gábor írása kapcsán hermeneutika és dekonstrukció vitája. Orbán Jolán tanulmánya a magyarországi Derrida-értés és a derridai dekonstrukció megvitatására ad alapot, Bagi Zsolté pedig a Paul de Man munkásságát fenomenológiai szemszögből közelítő álláspontéra. Kiss Gábor Zoltán írása kapcsán az újhistorizmus felfogásáról esik szó, míg Kálmán C. Györgyé kapcsán az értelmezői közösségek létmódjának elméleti kérdéseiről. Ezek alapján világossá válik, hogy egy kritikai szöveg is képes mozgósítani különböző elméleti potenciálokat, illetve az eme potenciálok viszonyrendjét meghatározó tényezők előfeltevéseit vagy azok cáfolatát. Úgy, hogy láthatóvá váljon egy, a teoretikus trendeket érzékenyen olvasó, ugyanakkor azokat kellő megfontolással kezelő kutató célkitűzése. A nemek tekintetében, A láthatatlan erők játéka és a Melankólia címet viselő kritikák olyan jelenségek mentén ragadják meg tárgyukat, amelyek végül nyelvi hozadékuk által képesek játékba hozni az irodalom(értés) lehetőségeit. Az előbbi szöveg a Michel Foucault bemutatásában Herculine Barbin, más néven Alexina B. című kötet kapcsán elemzi Foucault megállapításait a normalitás, a szexualitás, valamint a nem és a név nyelvi-diszkurzív szerepének körvonalazhatósága tekintetében. A hermafrodita autobiográfiája mindenekelőtt az olyan intertextusok mentén válik érdekessé, mint Ovidius Metamorphosese, valamint Lawrence Norfolk Lempriere’s Dictionary című regénye. A láthatatlan erők játéka tárgyának roppant érdekes kontextusokat kölcsönözve mutatja be Alfred Métraux etnológiai munkáját, A haiti vodut. Tudományok és beszédmódok átjárhatóságának könnyedségét és szellemességét mutatja az, hogy H. Nagy a Métraux által Haitin vizsgált vodu vallást és szertartásokat, illetve tágabb összefüggésben a kulturális identitásképzést a kutató által fölállított paradigmákat (horror, mátrix) a populáris kultúra kontextusaira vetíti. A vodu vallás elemeit a horrorban, a cyberpunkban és a dark fantasyban találja meg, így az etnológiai/vallástörténeti munkára a peremműfajok iránt érdeklődőknek is felhívja a figyelmét. A Melankólia Földényi F. László azonos című könyvéről szól a depresszió és a neurózis retorikájának történeti és poétikai összefüggésében. Ennek során költészettörténeti és művészetelméleti kitekintés nyit horizontot a szóban forgó kötet érthetőségére. Vázlatként definiálja magát H. Nagy következő szövege (Egy partitúra felépítése), mely Szentkuthy Miklós Az egyetlen metafora felé című alkotásának történeti-poétikai helyzetéből indul ki. Az írás az irodalmi mű befogadásának a műfaji szétszáiazást preferáló, és az ez alapján a műnek identitást adó olvasás esélyeit latolgatja. Továbbá mérlegre teszi az olvasásalakzatok értelemkonstruáló jellegét hangsúlyozó stratégiák lehetőségeit is. Bár nem egymást követik a kötetben, mégis — eltérve az eddigi módszertől — egy helyütt érdemes említeni a Féregjáratokban helyet kapott könyvbemutatókat. A három írás Petr Rákos Corvina, Szécsi Noémi Finnugor vámpír című regényét, valamint Vida Gergely Sülttel hátrafelé című verseskötetét hivatott bemutatni. Minden bizonnyal — akár hasznosak, akár nem — a könyvbemutatók a legérdekesebb darabjai H. Nagy könyvének. A bemutatás kevésbé értelmez, inkább felvillant egyetegyet a szóban forgó művek sajátosságaiból, A könyvbemutatók a legérdekesebb darabjai H. Nagy könyvének Megrendelhető még: H. Nagy Péter Ady-kollázs Kalligram Kötve, 248 old., 12x18 cm bolti ár: 190 Sk kedvezménnyel: 169 Sk
