Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-20 / 10. szám
16 IfoKMjELZŐ így a beszélő nem ritkán szabadkozni kényszerül az értelmezés (és annak közvetíthetőségének) részlegessége és/vagy esetlegessége miatt. A „hálátlan feladat” ugyanakkor — még írott, szerkesztett formában is — képes ellenszegülni az elvárások által gerjesztett parcialitás defektjeinek, oly módon, hogy a szövegek építkezésének történeti, poétikai, narratív, nyelvi jellegzetességeit a befogadás alakzatainak rendszereződése és változékonysága felől ragadja meg. Ez első hallásra meglehetősen hagyományos eljárásnak tűnhet, ugyanakkor figyelembe véve a bemutatók terjedelmét, és ennek megfelelően a retorikai építkezését, a különböző olvasási stratégiák fölvillantása és esetleges elvetése (vagy elhalasztása) éppen hogy a bemutatott írások szövegtanilag sem elhanyagolható komponenseinek változatos cserélhetőségére, választhatóságára hívják föl a figyelmet. így az, hogy a lehetőségek rendezése a szövegről, a választások meghagyása pedig a befogadás módjairól képes érvényesen szólni, indokolhatja a könyvbemutatók kötetbe kerülését. Ugyancsak a könyv különösen érdekfeszítő részét teszik ki az egymás után szereplő tanulmányok a peremműfajok köréből. A Gaiman Lovecraft-újraírásai, a Dick és a paratér és a Hubbard horrorja: Rettegés című írások Neil Gaiman és H. P. Lovecraft dark-fantasy-szövegeit, Philip K. Dick sci-fijeit valamint Ron Hubbard Fear (Rettegés) című horrorklasszikusát járják körül. H. Nagy érdeme, hogy az egyébként a peremműfajok felé nyitott, de nem szükségszerűen érdeklődő irodalom- és kultúratudomány hiányosságait pótolni igyekszik. Már A sikertörténet(ek) antropológiai előfeltevéseihez is sugalmazza azt, ami e tanulmányok esetében bizonyossá válik: a sikeres (vagy populáris) mű többé-kevésbé elkerüli a profi kritika figyelmét, még ha ez nem feltétlenül következne is az alkotások megformáltságából. A hivatkozások szigorúan a szóban forgó szövegekkel kapcsolatos elméleti-interpretatív — és túlnyomórészt nem magyar szerzők tollából való — írásokra szorítkoznak, melyek egy (nagy) hányada a Prae folyóirat peremműfajokkal foglalkozó tematikus számaiban olvashatók. — Kérdés persze, hogy Lovecraft, Gaiman, Dick, Hubbard vagy Stephen King közül bárki is (Kinget leszámítva) egyértelműen sikeresnek, népszerűnek, populárisnak tekinthető-e az olvasottsági/eladási mutatókat is figyelembe véve. Tehát nem arról vane szó, hogy egy műfaj (nem pedig egy adott szerző) sikeressége, popularitása húz határvonalat irodalom és irodalom között. (Érdemes azonban a jelenség egyik elnevezésére pillantani: peremműfaj, amely épp a gondolatmenettel ellentétes implikációkat eredményez. Másrészt olvasásszociológiai szempontból sem mellékes, hogy például A Nagy Könyv elnevezésű projekt magyarországi eredménye milyen mértékben jelzi perem- és nem peremműfajok itthoni elhelyezkedését, különösen akkor, ha a kötelező ifjúsági műveket sem szigorúan a nemzeti kánon részének, hanem peremregényeknek tekintjük...) Mindepesetre a fent említett szövegek nem ritkán aprólékos nyelvi, poétikai, retorikai elemzése az alkotások érdemeinek kiemelésén túl magabiztosan közelíti azokat az irodalom történeti kontextusaihoz is. A modern és posztmodern prózaepika kedvelt eljárásai és témái ráadásul nemcsak visszaköszönnek e regényekben, de éppen e regények bizonyos tematikai és poétikai vonatkozásai által ismerhetünk rá más irodalmak termékenynek bizonyuló eljárásaira. A kötet közepén és végén helyezkedik el három rövid esszé. A film grammatikája —mely önmagátfragmentumként. határozza meg — F. Scott Fitzgerald Az utolsó cézár című töredékes regényének eleven hatástörténetét veszi szemügyre. A kiindulópont ezúttal is egy olvasásalakzat történeti változásának a nyomon követése: szöveg és film különböző, mégis egymásba ívelő jelképzésének, grammatikájának, nyelvének elméleti és pragmatikai kérdései, amelyek a befogadás és a megértés alapvető feltételeinek irányait szabják meg. Az, hogy bizonyos irodalmi szövegek esetében — itt a kortársak közül többek között Bret Easton Ellis műveire történik hivatkozás — a megértés esélyeit a más médium(ok) felőli olvashatósága — sőt ennek az olvasásnak a szükségszerűsége — alapozza meg, ugyancsak nem mellékes kérdés a jelenlegi kulturális és tudományos tendenciák fényében. Film és szöveg, illetve kép és szöveg viszonyának interpretáción keresztül történő tisztázására szintén jó példa a Szavak ébredése — képek lázadása címet viselő esszé/recenzió, mely Papp Tibor vizuális költészetének (a Vendégszövegek [n] kötet kapcsán), illetve a vázolt dilemmának az értelmezésére tesz kísérletet. A Gyűrű — 20 című vizuális költemény rövidre szabott, ám így is sok kérdést érintő interpretációja a befogadás módjainak különböző médiumoktól való antropológiai függését kezeli hangsúlyosan. A költemény szövege mint látvány, illetve a szöveg mint az érzékelésnek a szemre, képre, látványra való „ráutaltsága” árnyalja irodalmi és képi, valamint A film grammatikájáb-m már megfogalmazott irodalmi és filmes technikák és befogadási stratégiák problematikáját. A kötetet záró esszé - Digitális koronázás — J. R. R. Tolkien művének, A Gyűrűk ÍMnak a Peter Jackson által filmre vitt változatát elemzi. Mégpedig úgy, hogy irodalmi szöveg megfilmesít-A szövegek aprólékos nyelvi, poétikai, retorikai elemzése az alkotások érdemeinek kiemelésén túl magabiztosan közelíti azokat az irodalom történeti kontextusaihoz is. hetőségének sikerét a két médium közötti jelképzési különbözőségek termékeny kihasználásától teszi függővé. AJackson-film ünneplése egyértelműen annak a filmnyelvnek szól, amely az irodalmi szöveget nem átültetendő (illetve egyáltalán átültethető) médiumnak tekinti, hanem értelmezendő, alakítandó nyelvi konstrukciónak. H. Nagy Péter kötete is bizonyítja, hogy életképes és friss szemléletű irodalomtudomány éppúgy meríteni tud saját múltjából, mint más tudományok eredményeiből és beszédmódjaiból. A tudomány(osság) sikere azonban nem csak az interdiszciplinaritás alkalmazhatóságának, de az értelmezés mindenkori szükségességének a függvénye is. A féregjáratok — mely tehát ugyanúgy az intertextualitás, mint az interdiszciplinaritás metaforája - felidézik nem csak a peremműfajok olvasmányainak kedvelt kozmológiai alakzatát, de talán nem is olyan távoli asszociációval akár a világ egyik legsikeresebb tudományos könyvét, Stephen W. Hawking Az idő rövid története című munkáját is (és A világegyetem dióhéjbant). A féregjáratok primer szövegek és értelmezések, műfajok és hangnemek, tudományok és beszédmódok között teszik átjárhatóvá a teret és az időt. Amint maga a Féregjáratok kötet is e metaforába fordulva illeszkedik saját maga, valamint az általa megszólaltatott minden szöveg szövevényébe. (És hogy mindez valóban a tudományok népszerűségét szolgálja, a csaknem százhetven oldalas könyv csupán 990 forintba kerül.) L. Varga Péter H. Nagy Péter féregjáratok 0 KaisMoszkóp könyvek H. Nagy Péter Féregjáratok Nap Kiadó Fűzve, 168 old., 12,6x18,5 cm bolti ár: 150 Sk kedvezménnyel: 135 Sk
