Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-22 / 9. szám
JELZŐ A/ U.J SZÓ mellékleté 4. évfolyam 9. szám 2005. szeptember 22. Rágógumi Először gyermekkoromban találkoztam vele a félpengos ponyvaregényekben, amelyekből hetente kettőt-hármat is elolvastam. Minden vadnyugati revolverhős rágógumit rágott, miközben kemény öklével leterítette az ugyancsak gumit rágcsáló banditavezért. Mindent magam elé tudtam képzelni: a coltokat, lasszókat, ranchokat, a karcsú cowboyokat - csak a rágógumit nem. Ezután teljesen váratlanul a Vadnyugatról hozzánk is megérkezett a rágógumi. Milyen utat járt be, hogyan repülte át az Óceánt, nem tudom, jómagam csak akkor vettem észre a jelenlétét, amikor valahol, azt hiszem, a galántai vasútállomáson, hozzáragadtam a pádhoz. S mivel a vonatom legalább egy órát késett, a pádon „felejtett” rágógumi jóvoltából nemcsak odaragadtam, hanem szinte odaszáradtam a pádhoz. A pad szilárdabb anyagból készülhetett, mint a nadrágom, erre abból a lyukból következtettem, amely e fontos ruhanemű hátsó részén keletkezett, midőn vonatom megérkezésekor afféle „Evőé!” kiáltással villámgyorsan felugrottam. (A pádon nem maradt lyuk utánam.) Később - már családapai minőségben - gyakran kaptam megbízást a fiaimtól: vásároljak nekik a városban - ha már a dohányzást tiltom - cigaretta alakú rágógumit. Mint példás családfő teljesítettem utasításaikat, de utána elmagyaráztam nekik, hogy rágcsálás közben engem nagyon emlékeztetnek a kérődző zsélyi tehenekre. Ezeket a sorokat a Komárom felé vágtató vonat egyik fülkéjében írom. Nem tehetek egyebet, írnom kell. Hogy miért? Az előbb gyönyörködni kezdtem a kedves, sík vidékben, a sarjadó vetés haragoszöld hullámzásában, de egy velem szemben ülő fiatalember tönkretette az élményeimet. Itt ül, szemben velem, rágógumit rág, mint John Sheridan, a vándorseriff, és teljesen szétrágja a gyönyörű tájat. A kedves csallóközi fűzfák bánatosan hasadnak ketté, ahogy a hosszú hajú fiatalember állkapcsa ráharap a gumira. Olvasni is próbáltam, de a fiatalember egyszerűen kettéharapta Tóth László legújabb verseskötetét. Más helyre nem ülhetek, mert tele van a fülke. Zs. Nagy Lajos • (A Rendetlen napló című kötetből, 1985), Nagy Zoltán: Szerelmesek. Akvarell, 2004
