Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)

2003-07-10 / 7. szám

Avagy Köszöntés Hiccingából - (cseh)szlovákiai magyar költők 1918-2003 címmel jelent meg költészetünk legújabb antológiája a Madách-Posoniumnál Tóth László váloga­tásában. Egy ilyen antológia természete­sen mindig nagy esemény (ne feledjük, a Harmadvirágzás nemzedékeit általában antológiák szerint osztályozzuk!), s külö­nösen jelentős esemény, ha egy egész korszak (immár majd egy évszázad) köl­tőinek sorakozójárói van szó. Nem is tu­dom, volt-e már ilyen antológiánk, hisz a Szélkiáltó vagy a Jelenlét csak a Harmadvirágzás költészetét pásztázza, nem az egész Trianon utáni korszakot. Egy előzménye azonban volt, s az is épp Tóth László válogatása, a Pesten 1990-ben megjelent Szélén az országúi­nak, mely voltaképpen előzménye vagy ősformája a Förtelmes Kaszálógépnek (micsoda cím!), s ha objektiven akarunk ítélkezni, akkor épp e kettőt kell össze­vetnünk, s a kettő együtt (pozitívumaival, negatívumaival együtt) adhatja az objek­tív képet. Mert túl az örömön, hogy van ilyen antológiánk, ráadásul ilyen pompás kivitelezésben (ami egyáltalán nem mondható el az előbbiről, amely lapokra esett szét már az első olvasás után, nem szólva arról, hogy egy antológiát általá­ban gyakran forgatunk, így elképzelhető, hogy néz ki tíz év után). Egyszóval túl az örömön... Mert öröm persze, hogy az ará­nyok többé-kevésbé leképezik a valósá­gos helyzetet. De csak többé-kevésbé, saj­nos. Mert tény, hogy költészetünk legjava Forbáth Imre, Bábi Tibor, Ozsvald Árpád, Zs. Nagy Lajos, Tőzsér Árpád nevéhez fű­ződik, s az antológiában is így szerepel­nek, kb. tíz oldalnyi terjedelemben. De az már eléggé megkérdőjelezhető, hogy eb­be a kategóriába tartozik-e Mihályi Ödön is (főként ha Mécs László vagy Győry De­zső csak két-három verssel szerepel), s hogy ide tartozik-e az ugyanígy szerepel­tetett Gál Sándor és Mikola Anikó (általá­ban az Egyszemű éjszaka szerzői) vagy a még fiatalabbak. Egy antológiának, értelemszerűen, bár­mennyire szubjektív dolog is a válogatás, mégiscsak tükröznie kellene a valóságos helyzetet (a Való Világot). S akkor semmi­képpen sem fogadható el az első köztár­saság par excellence csehszlovákiai ma­gyar költőjének, Győry Dezsőnek ez a megalázása, hogy két és egynegyed olda­lon szerepel. (Érdekes, a Szélén az or­szágúinak című antológiában még tizen­két verse van. Mi történt azóta: Győry vál­tozott meg, vagy Tóth László?) Tény: el­képzelhetetlen, hogy egy ilyen gyűjte­ményből hiányozzon az Emberi hang (Vox humana) például. Még bántóbb Mécs László esete. Ő ugyan nem volt olyan jelentős költő, mint amekkora a legendája volt (ahogy Győry sem, persze), de olyan jelentékte­len sem, mint amilyennek a marxisták ál­lították. Elképzelhetetlen, hogy hiányoz­zon a Rabszolgák énekelnek, ahogy tud­­tunkkal a Hajnali harangszó is csak kül­ső szerkesztői nyomásra került az antoló­giába. Megkérdőjelezhető például Márai szerepeltetése. Igaz, hogy költőként ná­lunk kezdte, de a Halotti beszéd hozzánk tartozik-e? S ha Márai igen, akkor például az Érsekújvárott született Kassák Lajos miért nem? S mi legyen például Monosz­­lóyval? Aki Pesten kezdte, Bécsben vé­gezte, nálunk alig tíz évet írt? S nézzük a kifelejtetteket! Igen, elismerem, az esztétikai minőség nem elhanyagolható kategória. De vagy mindenkire érvényes egyaránt, vagy kü­lönben... A nemrég kilencvenévesen el­hunyt Csontos Vilmos bizonyosan nem volt nagy költő, de hetven éven át szor­galmas munkása volt literatúránknak, s egy-két verse (Jaj, Szikenice partja!) ugyanúgy idefért volna, mint Sebesi Er­nő, Jarnó József, Pozsonyi Anna, Berkó Sándor s még egy tucatnyi versírónk ter­mése. S hová tűnt Farkas Jenő, ha Kövesdi László ott van? S Veres Jánosnak miért csak három, Simkó Tibornak miért csak egy verse van, ha Török Elemérnek, Kulcsár Tibornak három-három? S ha a harminc éve hallgató Bárczi Pista benne van, miért nem lehet ott Batta Gyuri? S vé­gül a legifjabbak: Bettes Pista, Farnbauer Gábor legalább olyan jó költők, ha nem jobbak, mint Barak vagy Hizsnyai. Aztán: ha Z. Németh István ott lehet, miért nem lehet ott Szászi Zoltán? S ha Németh Zol­tán ott van, miért nincs ott Mészáros Ottó és Szűcs Enikő? Legalább ilyen problémák vannak, saj­nos, a szerepeltetett vagy kihagyott ver­sekkel is. A legbántóbb faux-pas-nak Bábi Tibor esetét érzem. Történetesen most készítek egy Bábi-válogatást, s magam is most jöttem rá, hogy mennyivel jobb köl­tő, mint hittük (Tőzsér előtt bizonyosan a legjobb, még talán Forbáthot is beleért­ve), de ugyancsak meglepődtem, hogy mennyire nem az agyondicsért A forrás éneke az erőssége, hanem a rövidebb versek. Tóth Laci viszont, igaz, hogy tiz oldalon, de csak a terjengős A forrás éne­kének második részével szerepelteti Bá­­bit, teljesen torz képet alkotva róla. Ne-FÖRTELMES KASZALÓGÉP T6th László szerk. Förtelmes Kaszálógép avagy Köszöntés Hiccingából Madách-Posonium A legújabb (cseh)szlovákiai magyar költők antológiája az 1918-2003 közötti időszak versterméséből nyújt váloga­tást Antal Sándortól Mizser Attiláig. A szerkesztő-válogató Tóth László utósza­vával, életrajzi jegyzetekkel. Kötve, 296 old., 13,7x23,7 cm héz dolog persze a válogatás, különösen a jelentős költők esetében. Tőzsér méltó szinten szerepel ugyan, de egyoldalúan, s hihetetlen, hogy egy ilyen gyűjtemény­ben nincs ott a Férfikor, s más mellőzhe­tetlen költeményei. Magam is hiányolom, elégedettségem ellenére, hogy csak a montázsaim képviselnek, s egy sor sem az Összefüggésekből vagy a Jelen és törté­nelemből, hogy a még korábbi verseket vagy a későbbi Aleatóriát ne is említsem. Summa summarum: tartozik és követel. Hely híján végül beszéljenek a számok. Ki hány sorral szerepel? Tőzsér 360, Mikola 336, Cselényi 324, Varga 324, Forbáth 318, Barak 311, Gál 302, Mihályi 288, Márai 287, Zs. Nagy 286, Hizsnyai 281, Kulcsár Ferenc 268, Tóth László 260, Keszeli 237, Ozsvald 220, Bábi 200... El­lenben: Mécs László 90, Veres János 68, Győry Dezső 64, Simkó Tibor 49. (Madách-Posonium, Pozsony 2003) Könyvjelző 7/2003

Next

/
Oldalképek
Tartalom