Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-06-06 / 23. szám

2. oldal. KOM\KOMI LAPOK 1942. június 6. Új hősi halottakat avatott a város közönsége a hősök napján Május utolsó vasárnapját az egész ország a hősi halottak emlékének szentelte. Ebbe az országos ünneplésbe kapcsolódott bele tnájus 31-én Komárom város hálás közön­sége is a délkomáromi Hősök emlékműké előtt megtartott ünnepségen. Az ez idei ünnepségnek azonban különös jelentőséget kölcsönzött az a szomorú kö­rülmény, hogy a bolsevizmus ellen folyó nagy küzdelmünk során már eddig is há­rommal szaporodott városunk hősi halottai­nak a száma. Az új hősi halottak emléke azonban feltépte a régi sebeket is és így a dicsőséges gyász érzete mélyebben megülte az emlékünnep közönségének a lelkét. 1 Az emlékünnep d. e. fél 12 órakor kezdő­dött. A leventezenekar a magyar Hiszek­egyet adta elő hatásosan, utána Tákh Ernő gimn. VIII. oszt. tanuló szavalta el igen szépen Németh Miklós »Tűzharcosok« c. költeményét. A hatásos szavalatot a közön­ség elismeréssel fogadta. Ezután dr. Pálos Ferenc, gimn. bencés­­tanár lépett a szónoki emelvényre és el­­jnondta a nap jelentőségét méltató ünnepi beszédét. — Hősöket ünnepelni — úgymond —nem fekete, gyászos emlékezettel, tompa fájda­lommal illik, hanem ha évente, juttatunk emléküknek egy napot, annak a napnak szentnek kell lennie, ünnepnek kell lennie. Az ünnep pedig nem a szomorúság hirde­tője.' Nem ünnep az, amely néma, sötét és ijesztő; hanem csak kz, amelyen világosság gyullad ki, bíztató sugár indul emberszíve­ket felmelegíteni. S e bíztató sugár: dicső­ség és béke, mely a győzelemből való. És e dicsőség nem külső pompa, nem Bierő csillogás, de a kard és vér jogán megnyert örök hála azok szívében, kikért az életáldozat történt. És ez a béke nem papírdarab, amelyet akkor tép szét az em­ber, amikor akar, hanem a hazáért kiöntött anyák könnyével egyesült vértől kikénvsze­­telt Isten-áldás. Nincsenek gyarmataink, csak hősi sír­jaink. nem borulnak le előttünk alázattal idegen nemzetek, csak mi térdelünk oda hőseink sírjához. S mégis, vagy talán éppen ezért nagyok, erősek vagyunk. Mert a nagy­ság mértéke a szeretet, az áldozat. Hősök napján minden magyar iskolát lá­togat. Nem katedráról folyik a tanítás, ha­nem szól hozzánk Doberdó, a Kárpátok, be­szélnek a Belga-mezők, Szibéria bús te­metői, az ukrán harcterek, Oroszország té­pett vidékei. Szólnak a legnagyobb tudo­mányról: nem kérdezni: van-e értelme, nem kutatni: miért, lesz-e hasznom belőle, csak odaadni mindenjt a népért, amely az enyém, a hazáért, amelyé én vagyok. S az ö szel­lemük követeli tőlem, hogy ha talán nem kell meghalnom érte, de élni tudjak érte. Mert nemcsak, hősi halálra, hanem hősi életekre is szükség van. Ezt követeli tőlünk a három hős is, akik közülünk indultak cl, hogy mindent feláldozzanak értünk. MILD vegyileg fest, tisztít ruhákat KOMAROM Nádor-utca 3. Telefon 292. Alapíflaioit 1305. — Kecskés Gyula, született 1918-ban Ko­máromiján, itt is élt mint becsületes fuva­ros, a 2. számú felderítő zászlóaljnál szol­gált, hősi halált halt Trosstjonec községben, Oroszországban 1911. évi május 20-án. Elte­mették Gordiewka község hősi temetőjében. t — Jász Dénes Jenő tart. hadnagy, szüle­tett Felsőszalatna községben 1913-ban, la­kott Komáromban, ahol vármegyei népmű­velési tisztviselő volt, harctéri szolgálatot, teljesített a 14. kerékpáros zászlóaljnál. Kristiforowka községnél, Délukrajnában hősi halált halt 1941. évi aug. 15-én, nyugszik az ottani hősi temetőben. A Kormányzó úr Signum Laudisszal és a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntette ki. — Domnánovits Mihály, születeti 1918- ban Komáromban, ugyanitt élt mint keres­­kedősegéd, a 22. gyalogezred géppuskaszáza­dánál teljesített harctéri szolgálatot, hősi halált halt 1942. évi március 11-én Snowska község mellett s ugyanott hántolták el hős hajtársai mellett. / — A válasz csak egy lehet: érzünk és gondolkozunk, mint Ti, ha kell elindulunk, mint Ti, cselekszünk, mint Ti, meghalunk a hazáért és a' szebb magyar jövőért, mint Ti! Nem leszünk méltatlanok, nem leszünk megalkuvók — árulók! A mélyen szántó és lelket megragadó be­széd igen mély '‘hatást tett a közönségre!. Majd a ref. tanítóképző énekkara elénekelte a Szózatot pompás együttésben, amit a ko­szorúk elhelyezése követett. Koszorút tettek He a hősi emlékmű talpazatára: a keresztény egyházajk, a •város!,1 a m. kir. honvédség, a m. kir. posta* a vasutasok, a Mezőgazdasági Kamara, az Ipartársulat, a tűzharcosok és még mások. Az emlékünnepet a leventezenekar Him­nusza zárta be, maid három küldöttséget alakítottak a 'most folyó világháború három hősi halottjának nevével ellátott és az ille­tékes fegyvernemek laktanyám elhelyezett három emléktábla, megkoszorúzása céljából. Reviczky István alispánt választotta elnökévé a Komáromi Dalegyesület Tisztújtás a Dalegyesületben Saját tudósítónktól. Az Immár 80 éves Komáromi Dalegyesü­let június 3-án d. u. 7 órakor tartotta évi rendes közgyűlését, amely egyúttal tisztújító közgyűlés is volt, miután a Ftilöp Zsigmond halálával megüresedett elnöki .széket az egyesület kiváló volt elnöke iránti hálájá­ból és nagyrabecsüléséből egy évig betöltet­lenül hagyta, a közgyűlés előtt pedig az egész tisztikar lemondott az átszervezés meg­könnyítése végett. A közgyűlésen Kovách Tihamér lemon­dott társelnök elnökölt, aki megnyitó beszé­dében beszámolt az elmúlt év eredményé­ről, eseményeiről, az egyesület sikeres mű­ködéséről, majd kegyeletes szavakkal emlé­kezett meg az egyesület halottjairól. így különösen az utóbbi napokban váratlanul, elhunyt Nagy János ügyv. elnök haláláról:. Jelentését a közgyűlés elfogadta, tudomásul vette, és Kovách Tihamér társelnöknek jegyzőköny­vi köszönetét szavazott azért a túlfokozott tevékenységéért, mellyel saját ügykörén kívül az egyesületi elnök ügykörét is el­látta a gyászév alatt. Ezután Bódis Vilmos pénztáros terjesz­tette elő a kmilt évi zárszámadást és költ­ségvetést, melyeket a közgyűlés egyhangúan elfogadott s a pénztárnoknak és ellenőrök­nek a szokásos felmentvényt megadta. A közgyűlés a tagságdíjat a múlt évi tagság­díjban állapította meg. A tisztújításra áttérve a közgyűlés a je-, lölöbizottság javaslatára egyesületi elnökké Reviczky István alispánt, n magyar dalknltúra országosan ismert nagy I«untját választotta meg egy­hangú lelkesedéssel. Az új elnököt Kovách Tihamér üdvözölte szépen felépített beszéddel, melyben röviden vázolta az egyesület küzdelmes életét a cseh megszállás alatt, amikor nz egyesület a hatóságoktól soha semmi támogatást nem kapott, de ilyent nem is kért és nem is fogadott volna el. Az örvendetes felszabadulással az egyesület bele kíván kapcsolódni az egyetemes ma­gyar életbe és arra kérte az új elnököt, hogy ezen az úton vezesse az egyesületet kipróbált szakértelmével, a magyar dal iránti szeretetével a legteljesebb sikerre. Reviczky István alispán meghatottan mondott köszönetét a megnyilvánult egy­hangú bizalomért. Megválasztását elfogadja, mert hiszi és reméli, hogy a nagymultú egyesülettel, annak kipróbált müködőkará­­val és az élén álló kiváló karnaggyal meg tudja valósítani Komárom város és vármegye dalkultfírájának reneszánszát és azokat az elgondolásokat, amelyek a ma­gyar dal fejlesztését, terjesztését, népsze­rűsítését célozzák. Elihieá a (munkához kéri az egyesület támo­gatását, megértését és példaadó közreműkö­dését. A nagy helyesléssel és lelkesedéssel foga­dott beszéd után R e v i c z k y István elfog­lalta az elnöki széket és az ő vezetésével folyt le a tisztújítás további része. Ennek* során a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel ügyv. elnökké Kovách Tihamért, társel­nökké pedig az e minőségben 15 éves múlt­ra visszatekintő Bartos Frigyest válasz­totta meg. Bartos Frigyes azonban bejelen­tette, hogy a megválasztást változott körül­ményei miatt elfogadni nem áll módjában, Imiért is kéri, hogy a közgyűlés ettől tekint­sen el. A közgyűlés a felhozott érvekre te­kintettel a bejelentést sajnálattal vette tu­domásul, a távozó társelnöknek 15 éves értékes és odaadó munkájáért, amelyet ép­pen azokban az időkben fejtett ki, amikor az egyesület élén állni, egyenlő volt a meg­bízhatatlansággal. köszönetét mondott és ér­demeit a közgyűlési jegyzőkönyvben örökí­tette meg. Az így másodszor is megürült társelnöki tisztségre a közgyűlés nagy lelkesedéssel a működőkar veteránját. Path ó Flórist vá­lasztotta meg, akit az Orsz. Magyar Dalos­szövetség 50 éves dalos működéséért a muH évben tüntetett ki (okirattal cs avval, hogy; a Szövetség örökös tiszteletbeli tagjává vá­lasztotta. A választás általános örömet és megelégedést keltett. Ezután ugyancsak egyhangú lelkesedéssel választották meg főtitkárrá Riszdorfer Lászlót, titkárrá dr. Patina y Lászlót, kar­naggyá és hangjegytárossá Schmidt Vik­tort, főjegyzővé dr. Szendv Bálintot, jegy­zővé Oláh Gáspárt, pénztárossá Bódis Vilmost, háznaggyá Pongrácz Pált, ellen­őrökké Gábris Józsefet és P a t h ó Lász­lót, zászlótartóvá Csukás Andort, ügyésszé dr. K a t h o n a Tibort, orvossá dr. Ií a 1 z I Oszkárt és számvizsgálókká Széles Ist­vánt, V é g h Dezsőt és dr. Z a k á c h Ist­vánt. A közgyűlés megnyitása előtt a magyar Hiszekegyet, az elnökválasztás után az egye­sület jeligéjét és a közgyűlés befejeztével a Szózatot adta elő kiváló együttesben a fnűködőkar, a közgyűlés után pedig az új elnök előtt tisztelgett a működőkar, amikor is P a t h ó Flóris tolmácsolta keresetlen sza­vakkal a dalosok afeletti örömét, hogy a magyar dal egyik legelismertebb barátját üdvözölheti az elnöki székben. Reviczky István elnök szeretetteljes válasza után a működőkar egy szerenádot adott elő pom­pás kivitelben S c h ni i d t Viktor karnagy vezetésével, majd több magyar dallal szóra­koztatta az együttmaradt közönséget. A Kultúrpalotában helyezik el a közoktatásügyi miniszter ajándékát Mint már közöltük, a vallás- és közokta­tásügyi miniszter Komárom városnak a művészi hetek Sikerének elismeréséül egy gyönyörű, nagyobbméretű kerámiai dom­bormű vet ajándékozott, amely Ohmann Ist­ván díjazott .alkotásai s az iparművészetekét ábrázolja. A miniszter a műalkotás elhe­lyezése kérdésében javaslatot kert a város­tól. Alapy Gáspár polgármester e tekin­tetben is kikérte a hétfői értekezlet véle­ményéi. Az értekezlet készséggel hozzá­járult ahhoz az indítványhoz, hogy a dóm* borművet a.1 Kultúrpalotában helyezzék el, mert a városházán erre alkalmas hely alig található és mert a Kultúrpalota látoga­tottsága folytán a város közönségének itt á” leginkább módjában, hogy a műben mi­nél többször gyönyörködhessék. \ A po 1 g á n n este%tellát ily értelemben tesz jelenlést az ajándékozó nemeslelkű minisz­ternek. Eladó ház Pandató-utca 26. sz. (Molnár-féle) Bővebbet: Mező n. 8. sz. alatt. KALÍ Sz-nap Komáromban A Katolikus Leánykörök Szövetsége (KA­­LASz) május utolsó vasárnapján nagyszabá­sú Leánynapot rendezett Komáromban a csallóközi, szigetközi és komáromvidéki leánykörök számára, t A mintegy 500 főnyi leánycsapat a Maj- Iáth fiú- és a Simor-zárdai leányiskolában gyülekezett össze. Képviselve voltak henne a következő helységek leányegyesületei: a hé­­dervári .esperesi kerületből: Darnózseli, Nagyhajós, Sérfenyősziget, Zámoly, a Csal­lóközből: Bacsfa, Alistál, Bős, Nagyinegyer, f.sicsó. Kolozsnéma, Fkel, Komáromfüss, Örsújfalu, Gúta, Megyercs és Komárom, megjelentek továbbá: ímely, Kurtakeszi. Ko­­ináromszenlpéter, Izsa, Piszke és Pilisma­rót le ány egyes ti létéi. 9 órakor a leányok a Szent András­­templomba vonultak, ahol az ünnepé­lyes szentmise alatt a szentáldozáshoz járullak. A szentmisét papi segédlettel Gre­gore vits Lipót kanonok, az AC fő egy­házmegyei igazgatója pontifikálta, az ünnepi szentbeszédet pedig K i r á 1 y József espe­res, az AC kerületi elnöke mondta. 11 órakor a Katolikus Legényegylet nagy­termében d í s z g y ü 1 é s volt, amelyet Greg o r o v i t s Lipót prot. kanonok záró­beszéde fejezett he. 4 órakor a vár melletti levente sportpá­lyán színes bemutatót tartottak a Leánykörök. Űrnapja Komáromban 1843 Június 4-én Irta: Idősb Szárnyéi József (A szerző »Timár-ház« c. könyvéből.) Az »Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képijen« című nagy munka programra jóban említve volt a komáromi Űrnap, melyet Jókai Mór koszorús költőnknek kellett vol­na megírni, de nem írta meg. Én még 1861. május 16-iki naplóm kiegészítéséül leírtam ezen nevezetes ünnepélyt, melynek közlését bármily gyarlón, jelenben érdekesnek tar­tom. Ezen legnagyobb és legemlékezetesebb ka­tolikus vallásos ünnepély fényes napot ké­pezett az évben. Ugyhiszem, mindenkinek »ekkor készült el új ruhája; az enyémet legalább akkor hozta haza a szabó. Leírom ezt, az akkori ruhaviselet közbevegyítésé­­vel, miért az a mostanitól igen elülő volt. Állott pedig az én öltözetem egy Zrinvi­­ruhából, mely akkor divat volt, de hamar, (megszűnt az lenni, célszerűtlen volta mi­att. ugyanisi a két karra húzott szűk ujjast vállánál fel kellett kötni s erre húztam' a szintén fekete posztóból készült rövidebb bőujjú atillát, mely alul két oldalt, mint a kart födő ujjasnál is, apró szövött mogyo­rónyi nagyságú gombkötő dísszel volt el­látva, fölálló gallérral, ehhez járult az ala­csony selyem kalap (amilyent most a püs­pökök viselnek). Még akkor fejdíszül ci­lindert viseltek a polgárok, hétköznap sap­kát, vagy süveget, úgy, hogy a magyar csizmadia is, ha munkaközben eszébe ju­tott valami sürgős bőrvásárlása, úgy, amint dolgozott, feltúrt ingujjban és köténnyél ment a boltba, csak cilinder kalapot tett a fejére s köpenyt kanyarított a nyakába még nyáron is; az inas, ha felszabadult legénviiek, arról lehetett megismerni, hogy bármily pöttön ember volt, cilindert tett a fejére és botot vett a kezébe; a katona­tisztek szolgálaton kívül, szintén cilindert és hosszú fekete kabátot viseltek, de me­rev, egyenes tartásukról és feszes nyakra­­valójukról azonnal fölismerhetök voltak. Csak a supeúok (hajóácsok), szekeresgazdák és a hetivásárra bejövő gúta iák és heté­­nyiek viseltek nagykarimájú parasztkala­­poot. Csizmát húztam, még pedig hegye­set, amint akkor viselték, a sarkaikra fel­srófolt ezüstgombos sarkantyúval, pengőst nem volt szabad diáknak viselni, mások így hordták, különösen a fiatalabbak, nagy­bátyámnak azonban öreg úrhoz illő gombos! sarkantyúja volt, a lábszárakra azonban bő nadrágot húzott a polgári osztályból és úri rendből mindenki, a többiek szűk nad­rágban jártak. Topánt csak nők és kis gyermekek viseltek, de amint négy vagy öt éves lett a fiú, nem tűrték többé társai imaguk közt, ha topánt viselt Így indultam az ünnepélyre, még pedig a rendes szokástól eltéröleg korán reggel, 7 órakor kellett megjelennünk a gimná­ziumban; én azonban nehezen vártam az indulást, ezért (j órakor el is mentem ha­zulról; különben már ekkor mindenki tal­pon voll a városban. A szekerek egész éjjel hordták a kivaadalt fákat vagy gatya-» kát. a füvet hajnalban szórták szét az utcákon, mindenki díszítette háza elejét, kapualját, ablakrácsait, de csak a piacon és azokon az utcákon, amerre a körmenet elhaladt. Mikor a kispiáe torkolatához értem, az Eiselt-íéle sarokháznál önkéntelenül megáll­tam és bámulatomban egy ah! felkiáltás­sal, szájtátva, mintegy azzal is elnyelni akarva a sok rendkívüli szépet. Nem első Űrnapja volt ez életemben, de a hatás mindig ugyanaz maradt. A nap ragyogott teljes tényében; a házakhoz támasztott síír4 fagalyak egészen elfödték a falat az ereszig (a piacig mind földszintes épületek tévén), úgy, hogy erdőben képzelte magát az em­ber; a "földet, kövezetei egészen, de egé­szen a sűrűn szórt fű, melyet aztán a házbeliek (majdnem minden háznál volt kert) leszakítva minden virágaikat, de még a távolabb lakók is, szétszórták a fű közé, különösen a liáz kapuja előtt; a sok isten­fa, bárzsing, boldogasszony tenyere, mus­kátlilevél (ez a komáromi ablakok rendes dísze), bazsalikom és más szagos növény, de különösen sok rózsalevél el volt szórva a fii közt, mely szemkápráztató díszül és kellemes illatul is szolgált. Már a szegle* ten, az Eiselt-íéle ház kapualjában seré­nyen dolgoztak az oltár fölállításán és fel­díszítésén, valóságos virágos lombsátorrá volt az átalakítva, temérdek virágcsokorral, koszorúval feldíszítve; ez egyik állomás­helye volt a proeessióbeli papságnak, hol menetközben isteni tiszteletet tartottak; volt ilyen állomáshely több is. Én azonban teljesen és mindent szem­ügyre akartam venni és élvezni, azért to­vább mentem, szinte sajnáltam tiporni a szép zöld fűvel és virágot; de azt még mindig szórták cs szaporították. Meglepően szép volt az ablakrácsokat vagy az újabb' épületeken az ablakfákat elfedő virágcsokor, koszorú és girland, mely a süríi gályák közül virított elő. mintha minden köznapi dolgot virággal, a természet lombsátorával akartak volna eltakarni. így lépésről-lépés­­re újabb meglepetés várt reám. Míg végre megérkeztem a Szent András templom előtti gimnázium épületéhez. A fiúk is mind ünnepi díszben, teljes számban várták » processio megindulását. Hallottuk, amint nagy dobolással fölvo­nultak az egyenruhás polgárok, egy német és egy magyar század rukkolt ki. A néme­tek tehetőst) kereskedők és mesterembe­rekből, német vargákból stb. kerültek ki, kik gyakran németül is beszéltek. Egyen­ruhájuk: sötétzöld frakk, világos zöld hajtó­kával, szürke nadrág, két oldalt szintén zöld betéttel és pofonütött kalap (mint akkor nevezték, háromszögletű, milyet a német törzstisztek viseltek), nagy lefityegő zöld tollbokrétával. A magyar polgárok csizmadiákból, szürszabókból és más mes­teremberekből állottak, ezeknek az öltö­zete: szürke atilla, sűrűn zsinórozva és kipitvkézve, magyar nadrág, magyar csiz­ma és csákó forgóval, mindegyik csapatnak saját zászlója volt, felpántlikázva, felbokré­­tázva. A német polgárok a piac felső részén, a Schwarez füszerkereskedő és Grabner posztókereskedő boltja előtt, a magyarok a Szent János templommal .szemben a Thi­­ringer (később Amtmann Jenő polgármes­ter háza elöli állottak fel. Ha jói emlé­kezem, a németek kapitánya Buday László, a magyaroké Pohdráezky volt. A várbeli katonaság közül is vagy egjj zászlóalj kivonult dobszóvat, a tisztek ün­nepi ruhájukban, csákóval, széles, nagy feketesárga szalaggal a vállról le, a melleit és a csípőn nagy cafrangba kötve; a köz­legények is fecskefarkú fehér öltözetükkel kék hajtókával és bakancsba húzott ma­gyar kék nadrágban* a csákó rózsája mel­lett akác levelekből álló,. vagy téli zöld bokréta díszlett. Ezek a várkom mendáns, báró Bakonyi ezredéből valók voltak és n vár előtti sétatér széles útján (glacis) állottak fel. Ezalatt mi, a gimnázium hat osztálya, saját zászlónk alatt, melynek nyelét, dár­dáját elborítottuk szalagokkal, virágbokré­tákkal, szintén kivonultunk az iskola nyílt udvarára (ez akkor még nem volt befásftva) és vártuk az indulást. Az óriási nagy zászlókat és a kisebbeket) is kivitték már a Szent András tempi«*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom