Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-11-28 / 48. szám
1942. november '28. KOMAROMI LAPOK 3. oldal FEGYVERBE! IRTA: KOSSÁNYI JÓZSEF igazságtalanságnak, m gveszt, getésnek, becstelenségnek árnyéka se férjen komoly, nagyjelentőségű ténykedéséhez, mert jaj most a megbotránkoztatónak, a kicsi gyermeki életet halálba küldőknek, jaj most az igazságtalanoknak, a kapzsi és tisztességtelen úton vagyonokat karácsotoknak, a szívteleneknek, jaj, mindenkinek ki csak egy szemernyit is elvesz most a kicsinyek, szegények javaiból, ki meggyengíti a belső arcvofnal ellenállását! Azért kiáltom az ősi riadót: fegyverbe! Szálljon a munkás szívekbe és karokba Zrínyi hősi lendülete, ki 50 vár urának mondhatta magát és az 5t-ik vár építésénél két kezével hengerítette a roppant sziklákat, hogy minél előbb álljon Üj-Zerinvár, a feltámadó magyar erő és egység büszke szinboluma. Földmívesek, munká ok, hi \ alalnokok és a szellem emberei: fegyverbe! Uj Magyarországot építünk vérből,, hitből és igazságból. Ne nézzük hát az elfutó percek sérelmeit, lelkünket feszítsük hídnak az idő elé, melyen át a diadalmas népi Magyarország érkezik megigéző, lenyűgöző erővel és régvárt igazsággal. Ezt a háborút, amint az előzőt sem, nem kerestük, ősi ellenségeinknek, Európa ellenségeinek jóvoltából dőlnek ránk az üszkös idők. A tűz lángol, lobog és sok értéket hamvaszt el, de szerencsére a határainktól messze. A világégés fojt ófüstje azonban átcsap határainkon s akadtak köztünk sajnos olyanok is, kik a régi -liberális világ húsosfazekai mellett ülve ezt a % SIEMENS 0Ő d > oéJfantéwyé a SIEMENS RÁDIÓNÁL/ KapItató: MÓROCZ PÉTER rádió és villanyfelszerelési szaküzletében Komárom, Nádor-utca 15. - Telefon 44. A szó így leírva, a nyárspolgári fül számára kissé riasztó és kellemetlenül darabos zengésű. Mégis újra és újra fel kell, hogy harsanjon az ezeresztendőn keresztül annyiszor hallott szó, kell, hogy e kiáltást megértsék a lelkek, megértse mindenki, «aki magyarnak, becsületesnek és nem siránkozó, elgyávuit, elfajzott lénynek érzi magát. Fegyverbe! E szó nem okvetlenül a kardot, a puskát jelenti, nem a közelharc fogcsíkorgató önkívületét, hanem azt a lelki készenlétet, azt a lelki vigyázzállást, melyet a magyar faj szörnyű harca most mindenkitől megkövetel. -Fegyverbe! Röppenj fel te egyszerűségedben is kemény, de sokat kifejező hősi szó városaink, falvaink, ősi tájaink fölé, gyújtsad fel a magyar lelkekben az erő, a fegyelem és áldozat hősi tudatát, kényszei ítsél minden magyart annak a letagadhatatlan ténynek a felismerésére: ebben a küzdelemben mindenkinek fegyverbe kell állnia,, mert Magyarország sorsáról van szó. Fegyverbe! Harsanj fel te katonás szellemet süvöltő szó és mondd el mindenkinek, hogy kint a Don mellett sok-sok magyar fiatal öntötte ki vérét, áldozta fel ifjú életét a megújulni akaró szociális és népi Magyarországért, és az új Európáért. Mondd el nekik, hogy nincs kiút, nincs csapóajtó, nincs árok vagy ősrengeteg, melyen keresztül a magyar sors másfelé vehetné útját, melyen ' elillanhatna vagy m gszökhitne. Megjelöltettek az úlak számunkra vérrel, piros és forró magyar vérrel a németség és az olasz nép oldalán s erről az útról ha letérünk, halálba ülnek bennünket örökre a mérgezett plutokrata és szovjctnyilak. Fegyverbe! Résen legyen mindenki magyar sorsunk ezeréves csaták vérétől iszapos gyepűin belül. Résén legyen mindenki, ki testvéreinknek adagolja az életet jelentő élelmiszert, az egészséget jelentő tüzelőt; résen legyen és magyar becsülettel végezze kötelességét, melytől talán a belső front egy szakaszának ellentálló ereje, kitartása függ! Résen legyen, hogy mindenkinek egyformán, arányosan adjon, füstöt lelkűnkbe, szemünkbe fúj- j ják, hogy megmérgezzék lelkünket, el- I homályosítsák tiszta látásunkat. Ősi ' örökségül kaptuk azonban azt a mély i és ösztönös érzéket a múlt idők ma- | gyarjától, mellyel megéhezzük a ve- \ szélyt bármilyen óvatosan is, ravaszul j is, akar nyakunkba ugrani. Megérez- ; zük a veszélyt, bármely oldalról és bármely formában is kúszik felénk és felharsan az ország küíön.éle helyein gyakran az éber és kemény kiálltás: fegyverbe! Hol a fekete bojtár,Sinka István kemény ajkán rikolt fel a szó, hol Mécs László a kipróbált nagy ébresztő és harcos zúgja felénk a havasok kürtjén, hol Oláh György merész hangja harsonázza: vigy ázz, ellenség, fegyverbe! És a legveszélyesebb helyeken mindenhol ott találjuk a legtapasztaltabb őrszemeket. Erdélyi József Mécs Lászlóval és Pfeiffer Miklóssal együtt nagyon jól tudja, hogy a? ő sorsuk az ék élére állni. S az ék élén meneteinek az élő halhatatlanok a holt hai hatatlanok! al: Prohászka Gömbös Gyulával, Kis Péter Kémeri Nagy Imrével és Reményik Sándor Gyóni Gézával. Menetelnek szörnyű harcok közepette, de tudják s velünk együtt tudják, hogy jöhet szembe veszély, vér, szenvedés, csapda, hegy, völgy, vagy mocsár, eljutunk a célhoz, mert legyőzhetetlen a mi igazságunk! Fegyverbe! Repülj szó, szárnyalj szó, riaszd fel a lelkeket! Markolja meg a föld népe az ekeszarvát, ezt az Ősi fegyrvert áhilatos szívvel, mert a jövő alá szánt most, új idők elé szánt most termékeny barázdát! Szorítsad most testvérem a kalapácsot, szítsad a kohókat, új formáit öntjük ki a magyar jövendőnek! Te pedig 'testvérem, a szellem tiszta magyarja állj ki a síkra, hegyre s a csúcsra, mutasd az útat s ne nyugodjék lelked mindaddig, míg mindenütt nem zúg fel az ezeréves szó: .fegyverbe! Az „ÚJ Elei" Komáromban Az »Üj Élet« a kisebbségi sorsban a fiatal magyar katolikus értelmiség harcos folyóirata volt s abban a szel- j lemben küzdött a magyarságért, ame- j lyet Prohászka Ottokár, a prófétai lelkű székesfehérvári püspök hirdetett meg örök magyar parancsként. Az Üj Élet zászlót bontott a visszacsa- • tolás után is. Feladata most még nagyobb, mint a kisebbségi sorsban volt: a tisztulásra váró magyar él t egész területén kell hirdetnie az eszmét. Az Űj Élet meg is felel ennek a hivatásnak: minden száma, minden cikke különleges öröm azok számára, akik a boldogabb jövőt, a népi gondolat alapján elképzelt új Magyarországot nem ölhetett kézzel, hanem elszánt, munkás akarattal várják. A folyóirat mögött kitűnő fiatal írógárda áll. Ennek három — általunk, komáromiak állal is jólismert — tagja tartott előadást vasárnap gzon a magasszínvonalú Kultúrtíélutánon, amelyet a Katolikus Akció rendezett a gimnázium dísztermében. András Károly, a folyóirat szerkesztője »Üj élet és katolicizmus« címen értekezett. Az üj ÉleL feladatát így jelölte meg: »Küzdelem ma akad bőven, de hiszen az életnek nincs varázsa küzdelem nélkül; s a küzdelem az üj Élet lényege. Közönyt, fásultságot akar megtörni olt, ahol elkényelmesedett az élet s erőket gyűjteni olt, ahol értik, értékelik programját. Aki tehát fél a küzdelemtől, az ne álljon közénk, mert a mi feladatunk és lényegünk a harc. Az se álljon közénk ,aki boldog az elsekélyesedett életben, örül annak, hogy el akarják tüntetni a szociális problémákat s újra kivirágozlatni a neobarokk címkórságot. Göndöcs-Czvank László Prohászkákáról tartott nagyhatású előadást, lkmy Pfeif fi r László pedig »Egyház és koreszme« címen értekezett, nagy figyelem közben. A három előadót melegen ünnepelte a közönség. A műsort, amelyet Polony Béla dr. vezetett bt: közvetlen szavakkal, a gimnázium zenekarának számai egészítették ki, a zenekart Krlzsán József zenetanár vezényelte. Tehetségesen, nagyon szépen adóit elő zongorán egy Székely-szerzeményt Schindler Ilonka VI. oszt, gimn. tanuló, Bartossi Emil gimn. tanuló pedig »Az Isten papja konferencia; ik című Bárd-költeményt szavalta el érzéssel. Kár, hogy a rendezést egy kissé későn hirdették meg: nagyobb számú közönség is épülhetett volna az üj Élei komáromi zászlóbontásán. Tanügyi értekezlet a vármegyeházán Cs’aplovics József dr. tanker, kir főigazgató november 30-ára értekezletre hívta meg a komáromi tankerület közép-, középfokú- és szakiskoláinak igazgatóit és tanulmányi felügyelőit. Az értekezlet fél 9 órakor lesz a komáromi vármegyeháza üléstermében. December i-én és 2-án a gimnáziumok, kéreskedelmiiskolák és tanítóképzők magyar szakos tanítói részére rendez a főigazgató előadássorozatot, mindkét napon fél 9 órai kezdettel, ugyancsak a vármegyeházán, míg december. 3-án a polgári iskolák, magyar nyelvszakos tanárai gyűlnek össze értekezletre, „szintén itt és ugyanekkor. A fontos értekezleteken tartott előadásokkal a szaktanárok irodalmi és didaktikai tájékozódását kívánja szolgálni a főigazgató s alkalmat akar nekik nyújtani a tantárggyal kapcsolatos érdeklődésük kielégítésére. Aa értekezletekre hivatalosak az egyházi igazgatás alatt álló intézetek tanárai is. Olvasd a Komáromi Lapokat ! A magyar tisztulásért harcol
