Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-11-28 / 48. szám

1942. november '28. KOMAROMI LAPOK 3. oldal FEGYVERBE! IRTA: KOSSÁNYI JÓZSEF igazságtalanságnak, m gveszt, ge­­tésnek, becstelenségnek árnyéka se férjen komoly, nagyjelentőségű ténykedésé­hez, mert jaj most a megbotránkozta­­tónak, a kicsi gyermeki életet halálba küldőknek, jaj most az igazságtala­noknak, a kapzsi és tisztességtelen úton vagyonokat karácsotoknak, a szívteleneknek, jaj, mindenkinek ki csak egy szemernyit is elvesz most a kicsinyek, szegények javaiból, ki meg­gyengíti a belső arcvofnal ellenállását! Azért kiáltom az ősi riadót: fegyverbe! Szálljon a munkás szívekbe és karok­ba Zrínyi hősi lendülete, ki 50 vár urának mondhatta magát és az 5t-ik vár építésénél két kezével hengerítette a roppant sziklákat, hogy minél előbb álljon Üj-Zerinvár, a feltámadó ma­gyar erő és egység büszke szinboluma. Földmívesek, munká ok, hi \ alalnokok és a szellem emberei: fegyverbe! Uj Ma­gyarországot építünk vérből,, hitből és igazságból. Ne nézzük hát az elfutó percek sérelmeit, lelkünket feszítsük hídnak az idő elé, melyen át a diadal­mas népi Magyarország érkezik meg­­igéző, lenyűgöző erővel és régvárt igaz­sággal. Ezt a háborút, amint az előzőt sem, nem kerestük, ősi ellenségeinknek, Európa ellenségeinek jóvoltából dől­nek ránk az üszkös idők. A tűz lán­gol, lobog és sok értéket hamvaszt el, de szerencsére a határainktól messze. A világégés fojt ófüstje azonban átcsap határainkon s akadtak köztünk sajnos olyanok is, kik a régi -liberális világ húsosfazekai mellett ülve ezt a % SIEMENS 0Ő d > oéJfantéwyé a SIEMENS RÁDIÓNÁL/ KapItató: MÓROCZ PÉTER rádió és villanyfelszerelési szaküzletében Komárom, Nádor-utca 15. - Telefon 44. A szó így leírva, a nyárspolgári fül számára kissé riasztó és kellemetlenül darabos zengésű. Mégis újra és újra fel kell, hogy harsanjon az ezeresz­tendőn keresztül annyiszor hallott szó, kell, hogy e kiáltást megértsék a lel­kek, megértse mindenki, «aki magyar­nak, becsületesnek és nem siránkozó, elgyávuit, elfajzott lénynek érzi ma­gát. Fegyverbe! E szó nem okvetlenül a kardot, a puskát jelenti, nem a kö­zelharc fogcsíkorgató önkívületét, ha­nem azt a lelki készenlétet, azt a lelki vigyázzállást, melyet a magyar faj szörnyű harca most mindenkitől megkövetel. -Fegyverbe! Röppenj fel te egyszerű­ségedben is kemény, de sokat kifejező hősi szó városaink, falvaink, ősi tája­ink fölé, gyújtsad fel a magyar lel­kekben az erő, a fegyelem és áldozat hősi tudatát, kényszei ítsél minden ma­gyart annak a letagadhatatlan ténynek a felismerésére: ebben a küzdelemben mindenki­nek fegyverbe kell állnia,, mert Magyarország sorsáról van szó. Fegyverbe! Harsanj fel te katonás szellemet süvöltő szó és mondd el min­denkinek, hogy kint a Don mellett sok-sok ma­gyar fiatal öntötte ki vérét, ál­dozta fel ifjú életét a megújulni akaró szociális és népi Magyar­­országért, és az új Európáért. Mondd el nekik, hogy nincs kiút, nincs csapóajtó, nincs árok vagy ősrengeteg, melyen keresztül a magyar sors más­felé vehetné útját, melyen ' elillan­hatna vagy m gszökhitne. Megjelöl­tettek az úlak számunkra vérrel, piros és forró magyar vérrel a németség és az olasz nép oldalán s erről az útról ha letérünk, halálba ülnek bennünket örökre a mérgezett plutokrata és szovjctnyilak. Fegyverbe! Résen legyen mindenki magyar sorsunk ezeréves csaták vé­rétől iszapos gyepűin belül. Résén le­gyen mindenki, ki testvéreinknek ada­golja az életet jelentő élelmiszert, az egészséget jelentő tüzelőt; résen legyen és magyar becsülettel végezze köte­lességét, melytől talán a belső front egy szakaszának ellentálló ereje, kitar­tása függ! Résen legyen, hogy minden­kinek egyformán, arányosan adjon, füstöt lelkűnkbe, szemünkbe fúj- j ják, hogy megmérgezzék lelkünket, el- I homályosítsák tiszta látásunkat. Ősi ' örökségül kaptuk azonban azt a mély i és ösztönös érzéket a múlt idők ma- | gyarjától, mellyel megéhezzük a ve- \ szélyt bármilyen óvatosan is, ravaszul j is, akar nyakunkba ugrani. Megérez- ; zük a veszélyt, bármely oldalról és bármely formában is kúszik felénk és felharsan az ország küíön.éle helyein gyakran az éber és kemény kiálltás: fegyverbe! Hol a fekete bojtár,Sinka István ke­mény ajkán rikolt fel a szó, hol Mécs László a kipróbált nagy ébresztő és harcos zúgja felénk a havasok kürt­jén, hol Oláh György merész hangja harsonázza: vigy ázz, ellenség, fegyver­be! És a legveszélyesebb helyeken min­denhol ott találjuk a legtapasztaltabb őrszemeket. Erdélyi József Mécs Lász­lóval és Pfeiffer Miklóssal együtt na­gyon jól tudja, hogy a? ő sorsuk az ék élére állni. S az ék élén meneteinek az élő halhatatlanok a holt hai hatatla­nok! al: Prohászka Gömbös Gyulával, Kis Péter Kémeri Nagy Imrével és Reményik Sándor Gyóni Gézával. Me­netelnek szörnyű harcok közepette, de tudják s velünk együtt tudják, hogy jöhet szembe veszély, vér, szenvedés, csapda, hegy, völgy, vagy mocsár, el­jutunk a célhoz, mert legyőzhetetlen a mi igazságunk! Fegyverbe! Repülj szó, szárnyalj szó, riaszd fel a lelkeket! Markolja meg a föld népe az ekeszarvát, ezt az Ősi fegyrvert áhilatos szívvel, mert a jövő alá szánt most, új idők elé szánt most termékeny barázdát! Szorítsad most testvérem a kalapácsot, szítsad a kohókat, új formáit öntjük ki a ma­gyar jövendőnek! Te pedig 'testvérem, a szellem tiszta magyarja állj ki a síkra, hegyre s a csúcsra, mutasd az útat s ne nyugod­jék lelked mindaddig, míg mindenütt nem zúg fel az ezeréves szó: .fegyverbe! Az „ÚJ Elei" Komáromban Az »Üj Élet« a kisebbségi sorsban a fiatal magyar katolikus értelmiség harcos folyóirata volt s abban a szel- j lemben küzdött a magyarságért, ame- j lyet Prohászka Ottokár, a prófétai lel­kű székesfehérvári püspök hirdetett meg örök magyar parancsként. Az Üj Élet zászlót bontott a visszacsa- • tolás után is. Feladata most még na­gyobb, mint a kisebbségi sorsban volt: a tisztulásra váró magyar él t egész területén kell hirdetnie az eszmét. Az Űj Élet meg is felel ennek a hiva­tásnak: minden száma, minden cik­ke különleges öröm azok számára, akik a boldogabb jövőt, a népi gon­dolat alapján elképzelt új Magyaror­szágot nem ölhetett kézzel, hanem el­szánt, munkás akarattal várják. A folyóirat mögött kitűnő fiatal író­gárda áll. Ennek három — általunk, komáromiak állal is jólismert — tagja tartott előadást vasárnap gzon a ma­­gasszínvonalú Kultúrtíélutánon, ame­lyet a Katolikus Akció rendezett a gimnázium dísztermében. András Ká­roly, a folyóirat szerkesztője »Üj élet és katolicizmus« címen értekezett. Az üj ÉleL feladatát így jelölte meg: »Küzdelem ma akad bőven, de hiszen az életnek nincs varázsa küzdelem nélkül; s a küzdelem az üj Élet lé­nyege. Közönyt, fásultságot akar meg­törni olt, ahol elkényelmesedett az élet s erőket gyűjteni olt, ahol értik, értékelik programját. Aki tehát fél a küzdelemtől, az ne áll­jon közénk, mert a mi feladatunk és lényegünk a harc. Az se álljon kö­zénk ,aki boldog az elsekélyesedett életben, örül annak, hogy el akarják tüntetni a szociális problémákat s újra kivirágozlat­­ni a neobarokk címkórságot. Göndöcs-Czvank László Prohászká­­káról tartott nagyhatású előadást, lk­­my Pfeif fi r László pedig »Egyház és koreszme« címen értekezett, nagy fi­gyelem közben. A három előadót me­legen ünnepelte a közönség. A mű­sort, amelyet Polony Béla dr. vezetett bt: közvetlen szavakkal, a gimnázium zenekarának számai egészítették ki, a zenekart Krlzsán József zenetanár ve­zényelte. Tehetségesen, nagyon szépen adóit elő zongorán egy Székely-szerze­ményt Schindler Ilonka VI. oszt, gimn. tanuló, Bartossi Emil gimn. ta­nuló pedig »Az Isten papja konferen­cia; ik című Bárd-költeményt szavalta el érzéssel. Kár, hogy a rendezést egy kissé későn hirdették meg: nagyobb számú közönség is épülhetett volna az üj Élei komáromi zászlóbontásán. Tanügyi értekezlet a vármegyeházán Cs’aplovics József dr. tanker, kir fő­igazgató november 30-ára értekezletre hívta meg a komáromi tankerület kö­zép-, középfokú- és szakiskoláinak igaz­gatóit és tanulmányi felügyelőit. Az ér­tekezlet fél 9 órakor lesz a komáromi vármegyeháza üléstermében. December i-én és 2-án a gimnáziumok, kéreske­­delmiiskolák és tanítóképzők magyar szakos tanítói részére rendez a főigaz­gató előadássorozatot, mindkét napon fél 9 órai kezdettel, ugyancsak a vár­­megyeházán, míg december. 3-án a pol­gári iskolák, magyar nyelvszakos taná­rai gyűlnek össze értekezletre, „szintén itt és ugyanekkor. A fontos értekezlete­ken tartott előadásokkal a szaktanárok irodalmi és didaktikai tájékozódását kí­vánja szolgálni a főigazgató s alkalmat akar nekik nyújtani a tantárggyal kap­csolatos érdeklődésük kielégítésére. Aa értekezletekre hivatalosak az egyházi igazgatás alatt álló intézetek tanárai is. Olvasd a Komáromi Lapokat ! A magyar tisztulásért harcol

Next

/
Oldalképek
Tartalom