Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-11-28 / 48. szám
KOMAROMI LAPOK 4. oldal. DUNAALMÁS Irta: Lenhardi György A neszmélyi sziget partján, található régi í cseréptöredékekre meg Mátis István, a mostani felsőszeli evang. lelkész hívta fel a figyelmemet, ahonnan aztán re^eteg érdélé lelet került elő a part oldalából, illetve a Duna kavicsai közül. Kuszák-kertben kútfúrás közben elöjovo középkori cserepekből két edényt és egy tetőcserepet állítottam össze. Tudok egy szép vízmérőről, melyre a Mészáros-major épülete mögött nyugat felé homokbányászás alkalmával bukkantak. A lelet nagyrésze dr. Tóth-Kurucz János polgári iskolai igazgatóhoz került, aki a magdolnavárosi polg. iskolájában helyezte azt el Megemlítem még a római, külföldi es magyar ' pénzgyüjteményemet mely utóbbi szent István korától a mai napig sok eidekes példányt, tartalmaz. Szép szénám van az almási 'jeles régi téglákból is Mindezek a tárgyak egy nagy vitrint zsúfolásig megtöltenek, sőt még a szekrények tetejére is jut belőlük bőven, úgyhogy erő sen foglalkoztat egy almási múzeum létesítésének terve, hogy hozzáférhetővé es rendesen tárolhatóvá lehessem ezt az értékes és sok szép helyi vonatkozással bíró gyűjteményt, melyről a Nemzeti Múzeum r^ész szakértői is igen elismerően nyilatkoztak. * Hogv a faluról szóló leírás teljes legyen, közlöm a mai állapotára vonatkozó statisztikai adatokat a legutóbbi összeírás alap|l Dunaalmás nagyközséghez tartozik: Ádám-major, Dunántúli Mészkő Ipar kőfaragó telepe és kőrakodója, Körösi malom,^Mumalom, Szőlőhegy, Uradalmi kőbánya lelePA község lakossága 1163 lélek és mind magyarok.'Vallás szerint: 681 református, 445 r. kath.. 29 ág. ev. .és 4 zsidó. Foglalkozás szerint: 720 egyén őstermelő 35 iparos, 3 kereskedő, 44 bérmunkás, 20 tisztviselő, 6 nyugdíjas. Házainak száma belterületen 214, kulteterületen 4. Határa 2600 kát. hold. Ebből. 1363 h. szántó, 128 h. rét, 48 li. ke , 76 h. szőlő, 488 h. legelő, 125 h. erdő, 19 i, „.más és 353 h. terméketlen terület. A terület nagyrésze kisbirtokosok kezén van. Egy nagybirtok van, a Klosterneuburgi Kanonokrendé. .. E«v nagyobb ipartelepe, a Dunántúli Mész-'. Tégla- és Kőipari Rt. Dunaalmási telepe mely átlag 160—180 munkást foglalkoztat. A múltban és jelenben u nagy vá -1 Okozásokban vesz részt és szállított taia «ott köveket: a Bécsi Burg átépítéséhez, a budapesti dumaparti kiépítéséhez tovMiba a Milleniumi emlékmű, Gellért furdó, nr zsébet-híd, Komárom—Érsekújvár vasutközötti Dunahíd, Vághíd, szolnoki T|sz»hh6 Baja—Bátaszéki híd, budapesti vasúti o - szekötö-híd, Horthy Miklós-híd, dunafoldvári-liíd kőalkatrészeihez és a budapesti Margit-híd kiszélesítéséhez. Van hengermalma és Hangya szövetkekete Iskolái :r. katholikus es református elemi népiskola. Kültúrális tömörülések: Gazdakör, Csokonay-Kaszmo, Iparoskor to vábbá a katholikus és református leányko rök Ifjúsági Énekkar és Férfi Kor, 2 könyvtára van- a Csokonay Kaszmo és az Ipa-1X>Emberbaráti intézmény: a Kierkápoiy-Bodor-Balogh Dénes Szeretetház. Van koiorvosa, egészségháza és védőnője. Ismertetésem kapcsán megragadom az alkahnat, hogy Dunaalmás archeológiájára vonatkozó egykorú közléseket melyek ieotöbh esetben a Komáromi Lapok hasábjain láttak napvilágot, itt megrögzíteem. A Komáromi Lapok 1887. évi -0. számában olvashatjuk, hogy Dunaalmáson 186uban került felszínre egy leg. I. adi. ecpies nejének a szarkofágja, kőkoporsója. 1865-ben Probus császár egy aranyat találják itt, mely aztán a Trau-féle gyűjteménybe kerül.” Ugyancsak dr. Csebev is bír innen származó római pénzekkel. 1870-ben egy rtmai mérföldkövet találnak itt. * A Komáromi Lapok 1887. évi 18. számában: ... M éninger Mátyás 1880-ban Almáson egy temetőre akadt, ahol guggoló helyzetben tálát csontvázakat. Egy apró tekercses fülbevaló alapján a sírt népvándorlás korabelinek tartja. * Gyulai Rudolf a Komáromi Lapok 1887. évfolyamában megemlékszik Dunaalmásról, ahol 1880-ban ötven bronzkori sírt ástak ki. Az Archeológiái Értesítő 1883. II. füz.-ben »a már ismert ősmagyar leletek 1 elöhelyei« ajstromában említi fel a Dunaalmás halárában fekvő Puszta-Almást. Dr. Lipp Vilmos, a Vasmegyei Régészeti Egylet 1885. évi jelentésében többek között ?zeket mondja: »A sabariai bronztárgyak közt a simontornyai lelet rokon a felsődobszar, dunaalmási hamvas urnákból és szeles rétegekből előkerült bronzkori leletekkel.« * Az Arch. Ért. 1-885. évi II. számából meríthetjük a következőket: Dunaalmás halárában Matök Béla budapesti ügyyód ásatásokat eszközölve temetkezöhelyekre talált. Az ásatás első napja mintegy 30 darab kisebb-nagyobb urnát, csontokkal telt edényeket, kisebb bögréket eredményezett. Az agyagedények között egy nagyobb is volt, melybe hat kisebb edény volt elhelyezve. Az ásatások folytattatnak, a lelt tárgyak pedig, mint halljuk, a hódmezővásárhelyi főgimnázium múzeumában lesznek elhelyezve. « * Véninger Mátyás 1887-ben ír az Arch. Ért.-ben a dunaalmási régészeti leihelyekről, mely szerint nagyobbszerü urnatemető létezik Dunaalmáson az állami és a kőhordó út közti urasági szántóföldön. Kisebbszerü urnatemetőre akadt a leszakadozott Akasztóhegy aljában, a getei mély út felső pontjaiban, a Kalin-vár alatti vízmosás partjában és a süttői határhoz közel fekvő homokos dűlőben. Sárlványon egy icce nagyságú fazékban egy kisebb állat csontjait találta födéllel lefedve. * Ugyancsak a K. L.-ból tudjuk meg, hogy 1887-ben Dunasimáson a foktoroki részben, az egykori íüzitői castellum területén kutatott M eninger Mátyás uradalmi főtiszt és és, a római epületköveket felásatva a felszínre jött régiségeket a Komáromi Régészeti Egyesület-nek ajándékozta. E tárgyak a következők: 1 drb. letört 43 gr. súlyú díszes állványtalp, 1 sarkantyú, 1 hosszú elefántcsont csatt. 1 elefántcsont kettős fésű, 1 mécses, 3 Constantin érem. * E helytől kb. 500 lépésnyire a patak jobb partján, a Hegedűs-féle földön egy római őrtorony alapjait ásta ki 1929-ben a szőnvi híres »régiségásó« Petrovics Jenő. Forrásmunkák: Komáromi Lapok évfolyamai. Komárom«. A Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület Hivatalos Értesítője 1916. Komárom vármegye levéltára. Vegyes perek. 63. II. 26. Komáromi Jókai Egyesület Értesítője (I. évf. 49. oldal). Dr. Alapy Gyula: »A komáromi múzeum újabb feliratos - kövei«, Gyulai Rezső: Komárom Vármegye és Város Történetéhez. (14. old.) Nicolai Istvánfi Pannonii historiarum de rebus ungaricis libri XXXIV. Gyulai Rudolf ; Törökvilág Komárom Megyében. (124. old. XIV. Szellemi élet c. fejezetben.) Takáts Sándor: Emlékezzünk Eleinkről. (298—299. old.) Takáts Sándor: Komárom vidéke és Brigetio a 18. szd közepén, c. közleménye a Komárom Vármegyei és Városi Múzeum Egyesület 1907. évi értesítőjében (25—33. oldalig). Fényes Elek: Komáromvármegye leírása (1848).” Ballagi Aladár: XII. Károly és a svédek; átvonulása Magyarországon 1709—1715. Id. M-enninger Mátyás: A római katolikus templomok és iskolák Duna-Almáson és Neszmélyen. A dunaalmási református anyakönyvek. A dunaalmási róm. katolikus anyakönyvek. (Folyt, köv.) TÉLI TANULSÁG November hűvös burka alatt Az élet nem henyél, Hiszen hófehér örömével Oly gyönyörű a tél! Ahogy szitálnak apró pelyhek S a széles menny alatt Lobogtatja a szeszélyes szél iA fehér fátylakat! És hófehér sátorba bújva A fák is intenek: Ki boldogabb, ki a békésebb: Mi vagy az emberek ? És összebújnak az erdőben, Ha az eső szitál: A csendes fűz, az örök szolga, S a fenyő, a király!.... Közösen álmodnak a nyárról, Az életről, mi szép, Tudják, hogy csak így gyönyörűek A vágyak és mesék ... Örök titkuk, van az erdőknek, S mikor a hó lehull, Közös sátorba költözködnek A szolga és az úr! .. . Azért élnek, azért erősek S mikor a tavasz int: Rügybe szökkenve virágoznak, Gyümölcsöznek megint. VÉRT VINCE Drezdai művészek Komáromban Hétfőn este 7 órakor mutatkozott be a drezdai állami Operaház néhány művésze a komáromi közönségnek a »Központi szálló« nagytermében. A termet egészen megtöltő közönség nagy érdeklődéssel várta bemutatkozásukat, mert hisz a hely, ahonnan városunkba érkeztek, a német zene fényjelzett állomása. Czerny József igazgató bevezető szavia után Ada Fischer lépett s dobogóra s bevezető szavai, melyek egy kiváló előadóművész őszinte megnyilatkozásai voltak, nem tévesztették el hatásukat!. Elfride Weidlich koloratúr’-szoprán Verdi: »Traviata« c. dalművének egy részletével kezdte meg a hangversenyt. Muzikalitásának magasrendűsége, hangjának csengése előkelő helyet biztosít számára a hangversenydobogón is. Kerl Wessely a lirai tenort képviselte az együttesben. Lortznig 2 operájából mutatott be részleteket, majd Weidlichel együttesen Lehár és Strauss operettjeiből énekelt kettősöket. Ércesen csengő erőteljes hangjából hiányoltuk a lágyabb szineket. Igazi buffo megjelenésű volt Ludvig Ermold, aki Lortzny és Strauss János műveiből énekelt. Jóízű deklamálása, amely minden pózt mellőzött és hatalmas hanganyaga — nagy sikert aratót. Az est fénypontja Gottfried Lenke szereplése volt. Ez a fiatal hegedűs valóban megérdemelten nyerte el a drezdai operaház első-hangversenymesteri állását. Ragyogó technikai tudás, erőteljes ritmus és magával ragadó hév jellemzik előadásmódját. A »Paganini« hegedűverseny megszólaltatása természetesen élmény volt. Hatalmas sikerét egy »Csárdásjelenettel« köszönte meg. Sajnos, volt az estnek egy kis fogyatékossága is, amelyet nem hagyhatunk szó nélkül. Lehetetlen dolog, hogy egy egész est zongorakisérőjeként egy kimondottan gyenge erőt állítsanak be, akinek közreműködése nagyon sokszor hátrányosan befolyásolta a szólisták teljesítményét. Reméljük, hogy a rendező,ség a jövőben az ilyen kérdésekben nagyobb körültekintéssel jár el. S. V. BAKÁCS BÉLA bornagYl*T*gfc*dő KOMÁROM, Eötvös^utca 11. Nagy választék elsőrendű balatoni, hegyvidéki, úgyszintén homoki borokban. Jutányos árak! Pontos és figyelmes kiszolgálás! 1942. november 28. 14ff fCiófon&rdíí Aamwhuttá Mindenütt Kaphatója Nemrégen egy rövid filmet pergettek az egyik komáromi mozgóban. A címe: »Valahol Oroszországban ...« s a magyar film »agyoncsépelt«, de egyik leggyengébb alakja, Karády Katalin játszotta benne a főszerepet. Komárom közönsége, sajnos, elég rövidlátó még ahhoz, hogy észrevegye ennek az érzéketlen-arcú szülésznőnek a tehetségtelenségét, akit kizárólagosan a zsidó, liberális sajtó tett »naggyá« s tömegesen, szinte egymást taposva zúdul a imoziba, ha Karády-filmről van szó. Ez alkalommal is így történt. A »Valahol Oroszországban« hatalmas sikert aratott, s az orráig látó komáromi közönség, amelynek soraiban feltűnő sok fiatalkorú volt, elragadtatva távozott a moziból. Bizonyos, hogy másnap legalább ötven ifjú hölgy Karádyhullámot csináltatott a íejebúbjára, harminc fiatalember pedig —■ tekintettel a szebb és boldogabb jövőért folytatott harcija s a magyar sorsközösségre úgy döntött, hogy belép valamelyik KK-Klubba... Az előadást egyik délután végignézték a sebesült honvédek is. És ekkor csodálatos dolog történt. A sebesültek között sokan voltak, akik egyenesen — felháborodtak a filmen. Pedig a film meséje velük volt kapcsolatos, a sebesültekkel. Arról szólt, hogy Karády — nem mint valami költött alak megszemélyesítője, hanem, mint Ő maga, Karády, az »isteni« művésznő, — bemegy a hadikórházba viszi a hatalmas, nagy, önfeláldozó szivét, a galamb-hangját és vérforraló tekintetét, viszi a kocsira való tengersok ajándékot s odaáll az ágyak elé s elénekeli a szállóigévé lett slágert. A filmbeli álsebesültek feledik a »fájdalmat«, ájuldoznak a gyönyörűségtől s premier plánban krokodil-könnyeket hullatnak a hálaérzéstől. A legszemérmetlenebb propaganda ez a film Karády mellett- Karády nélkülözhetetlen s mindenki fölött álló személye mellett. Észrevették ezt éppen a sebesültek, akik megtekintették a filmet. Valóban ideje volna már, hogy a magyar filmből eltűnjék ez a régi, levitézlett szellem. Elég volt a Karády-kultuszból. Az olyan »művésznők« propagálását, aki két 4000 pengőkre kell elitélni éppen azért, mert a régi szellem elfojtását célzó törvényt kijátszók, erélyesen viszszautasítja az öntudatára ébredt magyar élet! (nf) Bankösszeköfief és sei rendelkező előkelő biztosító intézet keres a biztosítási szakmában jártassággal bíró szervezési üzletszerzőket fixfizetéssel, költséghozzájárulással és jutalékkal. Részletes ajánlatokat „Előlépési lehetőség” jeligére a kiadóhivatal továbbít. 705
