Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-08-15 / 33. szám
L oldal. KOMÁROMI LAPOK 1912. augusztus 15. A Magyar Élei Parija vezeSőségének felhívása a komárommegyei és városi női társadalomhoz R nagyítás hozza ki a kép rejtett szépségeit! Felvételeit legszebben nagyítja DOBOS fotószakiizlel KOMÁROM, VÁRMEGYE-UT A 9. TELEFON 210. Milyen iskola a líceum ? a képzőm ű vészeli, zene- és színmű vészeli főiskolán, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közgazdasági, kereskedelmi és gazdasági szaklanárképző osztályán folytatandó tanulmányokra, azután a közigazgatási "(jegyzői), vasúti, postai, sfb. tanfolyamok hallgatására. Megállapítható tehát, hogy a gyakorlati élet szempontjából igen értékes és nagy hiányt pótló középiskola a lieenm. Nagy előnyt' jelent úgy egyéni, mint társadalmi és nemzeti szempontból. Az életben való boldoguláshoz ;ok tudás kell. kivállképen gyakorlati, '• gazdasági tudás, ismeret, és az egyéni készségek, hajlamok ezek- iránt sókkal «nagyobbak ■ is,‘ mint az elvonj tudományos ismeretek iránt. Sokan; azért maradnak el.műveltségben,pert •a . klasszikus.' középiskólákbáii fléni) kapják meg azt a gyakorlati irányítást, amely felé készségük, hajlamuk vezetné. A líceum megoldja ezeket a nehézségeket, és míg egyrészről átmenetet képez a gimnázium és a gvár • koraiti élet között, nagy segítségére van azoknak a tanulóknak is, akik a polgári iskola elvégzése után, tovább szeretnék műveltségükét fejleszteni, és magukat magasabb gyakorlati életpályákra előkészíteni. ... Megelégedéssel veheti tudomásul ’vátrosunk. vármegyénk és egész vidékünk közönsége, de különösen a gyermeküket tani Itató szülők, hogy líceum nyílik meg városunk falai között, és re-; jyiélbető, hogy meg fogják ragadni az alkalmat, és gyermekeiket nicnnél nagyobb számban fogják küldeni ebbe az intézetbe. MILUS vegyileg fest, tisztít ruhákat KOMÁROM Nádor-utca 3. Telelőn 232. fitapütafoíl 1905. A hatalmas német nemzetnek az új és igazságos európai rendért vívott hatalmas küzdelmébe nemzetünk is bekapcsolódott, hogy vérrel szerzett szent jogai alapján helyet biztosítson magának az új Európában örökidőkre szólóan. Ma minden magyarnak meg kell értenie és át kell éreznie, hogy a bolsevizmus [elszámolása nemcsak a keresztény európai népek érdeke, hanem elsősorban magyar nemzeti érdek, mert hiszen ma már kétségtelenül bebizonyított tény, hogy a bolsevista áradat édes hazánk vesztén keresztül akarta letiporni a német nemzeti törekvéseket és rabigába hajtani Európa keresztény népét, megrabolva családi élete tisztaságát, hitét, vallását, meggyalázva mindnyájunk gondviselőjét, a mindenható Istent és elbitorolni íöldi javainkat is. Amikor tehát a magyar honvéd a ma már visszaielé hömpölygő bolsevista áradattal szemben vívja a maga dicsőséges és hősi küzdelmét, biztosítva mindannyiunk polgári életének nyugalmát, s amikor drága vérével újabb lapot ír a világtörténe-. lem aranykönyvébe, hirdetve az örökmagyarság dicsőségét, nekünk iílhonmaradottaknak legszentebb kötelességünk a legmesszebbmenő áldozatkészséggel mindent megtenni, hogy édes fiaink, drága véreink dicsőséges harcát elősegítsük s hősi küzdelmükben szenvedésüket a lehetőségekhez mérten enyhítsük. Katonáinkról, honvédőinkről, fiainkról,testvéreinkről van szó, akik az ország határától ma már sok ezer kilométerre üldözik az ellenséget, mely a Kárpátokon át akart rázúdulni Európára, hogy vérbe, pusztulásba döntse hazánkat, s rajtunk keresztül Európát. Yan-e, lehet-e szentebb, mint a drága magyar vér, amelyből oly kevés van, s amely mindig bőségesen adódott a haza oltárán, amikor ezl a haza, a nemzet s mindannyiunk érdeke megkívánta? Ha tehát dicső honvédeink a legszentebbet adják nyugalmunk, szabad és független nemzeti életünk biztosítására, részünkről, akik itthon vagyunk, nincs és nem is lehet semmi sem olyan nagy áldozat,, amely ezzel egyenértékű lenne. Amidőn künn a magyar honvéd, fegyverrel kezében vívja diesőségteljes küzdelmét, idebenn a belső nyugalom s zúgolódásnélküli áldozaíhozatal a háború okozta nehézségekkel, zokszónélküli megalkuvás, a magyár telkeknek egymásralaláltsága az, amit honvédemként, s így hazánkért, ezeken keresztül önmagunkért szívesen kell megtennünk. A magyarok Istene és dicső honvédeink bátor magatartása megtörte a bolsevista’ áradat erejét, s rövidesen megtörik a bolsevista hordák ellenállását is. Mindezek ellenére fel kell készülnünk arra már most, hogy a tél ottéri őket ineszsze idegenben, hol zordonabb a tél hidege, s fagyosabb a tél, mint itthon, ök biztosítják fegyverrel és életük feláldozásával az otthoniak számára a biztonságos munkát, nyugodt alvást, s meleg szobát, a legkevesebb tehát, amit joggal elvárhatnak tőlünk, itthoniaktól, hogy ne szenvedjenek ott künn messze a hazától a zord hidegtől. Meg keli tehát indítani a melegrului gyűjtését, meg kell nyíljon a meleg asszonyi lélek, az ügyes női kéz, készséges szeretete kapcsolódjon bele abba a munkába, amely drága fiainknak, dicső honvédeinknek teszi elviselhetőbbé az orosz tél hidegét. Ezért, mély tisztelettel és magyar szeretettel kéri fel a Magyar Élet Pártja komáromi központi 'vármegyei titkársága Komárom vármegye női társadalmát, hogy harcoló honvédeink számára szőrmés kesztyűt, kötött-szövött alsónadrágot, szőrme- és hósapkát, szörmésmellényt, érmelegítőt, lábszánnelegítöt készítsen saját anyagából s azt ajánlja lel díjmentesen. Használt, de jókarban lévő meleg ruhaneműt is szeretettel fogadunk, pénzbeli adományokat i? szívesen veszünk. Az így elkészített anyagokat a MÉP komáromi vezetősége (Deák Ferenc utca 3. szám) elsimervény elle-Lapunk legutóbbi számában hírt adlimk arról az örvendetes ténvrői, hogy a komáromi ref. tanítóképzőintézet nem szűnik meg, hanem líceummal kibővülve, mint kizárólag fiú líceum és tanítóképző-intézet fogja működését tovább folytatni. Nem lesz érdektelen, ha ezzel kapcsolatban ismerte lést adunk a líceumról, mert e . felől az újfajta középiskola felől kevés tájékozottsággal bír a nagykő)z ön ség. Tudni kel! elsősorban azt, hogy középiskoláink a közelmúltban gyökeres átszervezésen mentek kérésziül. Az 193S. évi XIII. törvénycikk a gimnáziumok mell' tt négyfajta gyakorlati irányú középiskolát létesített, u. m. a líceumot, a mezőgazdasági, a kereskedelmi és az ipari középiskolákat. A középiskolák átszervezését a gyakorlati élet követelményei lelték szükségessé. A régi klasszikus értékeket őrző gimnáziumok, melyeknek célja a tudományos pályákra való előkészítés, nem tudhatták az élet gyakorlati követelményeit kielégíteni, amelyek pedig napjainkban mind nagyobb és nagyobb mértékben jelentkeznek. Gondoskodni kellett azért olyan középiskolákról, amelyek az ifjúságot gyakorlati irányú műveltséghez, gazdasági ismeretekhez juttassák és főiskolai szaktanulmányokra is képessé tegyék. Ilyen középiskola lett a líceum is. A törvény a líceum feladatát a következőkben jelöli meg: A tanulót vallásos alapon és nemzeti szelleműében veszi ál ős köszönettel nyugtázza. Legyen áldott minden magyar női kéz, amely a nemzet fiainak s ezen keresztül a magyar nemzetnek hozza meg , a maga áldozatát s legyen minden adakozón áz Úristen bőséges áldása. Hazafias üdvözlettel: vitéz Nagy Nándor s. k. főispán, MÉP vármegyei elnök. ben erkölcsös polgárrá nevelni, gyakorlati műveltséghez, gazdasági ismeretekhez juttatni, s magasabb nevelési és főiskolai szaktanulmányokra előkészíteni.« A líceumok négyósztályúak, és külön fiú, külön leány líceumok létesíthetők. Önállóan is működhetnek, de minden tanííóképzű-inlézetcl líceummal kell összekapcsolni. A liceum I. osztályába azok vehetők fel, akik valamely gimnázium vagy polgári iskola IV. osztályát sikerrel elvégezték. A líceumba magántanulót felvenni nem lehet. A tantárgyak nagyrészben egyezők a gimnázium tantárgyaival, de a klasszikus (latin, görög) nyelvek hiányoznak, helyettük egy élő idegen nyelv szerepel és énekzene szerepel. A tanulók minden év végén osztályvizsgálaton adnak számot előmenetelükről, a négy osztály elvégzése után pedig érettségi vizsgálatot tesznek. A liceum érettségi bizonyítványa mindazokra az állásokra és tisztségekre képesít, amelyek elnyeréséhez az 1883. évi I. törvénycikk vagy más jogszabály értelmében középiskolai (gimnáziumi) érettségi vizsgálat szükséges, és katonai szolgálat esetén karpaszomány viselésére jogosít. Képesít továbbá a tanítóképző-akadémián, úgyszintén a ludományegyetem, jogakadémia és teológiákon kívül a többi főiskolákon való továbbtanulásra; így a polgári iskolai tanárképző és a testnevelési főiskolán, a gazdasági és kereskedelmi akadéinián, Voltak, akik eléje is úsztak a vendégnek, egy kisasszony pedig meleg ' kabáttal várta a parton. Egy másik anyaországbeli hölgy rózsát dobott a Dunába a tiszteletére. — Éljen! — - harsant fel viharzónt ege tv érőén a partról, mikor Tisza végre szárazra ért. Olyan fergeteges és ünnepélyes volt a fogadtatása, hogy a nap is megállt útjában a hegyek felett s a kék Gerecse is vissza kiáltotta az él jent. A csónakban sírtak a Duna közepén, Tiszát pedig kabátba takarva diadalmenet vitte fel a szemközti faluba. ... És ettől a naptól fogva a tanító . úr ék házára rászállott a bánat. A tanító úrnak keserű volt a várvavárt vakáció, leszokott a dohányzásról s múzeumot alapított a Tiszának hiába félrerakott csontokból. Kedves felesége búskomorságba esett, nem szólt s ha szólt is, abban se volt köszönet. — Te vagy az oka mindennek! — mondta az arának. — Volt szíved el-, evezni előle. Azóta belehalt a honvágyba! Másnap a társaság ismét beevezett s ámbár holtrekedtre kiabálta magát Tisza érdekében a falu alatt, Tisza a fülét se billentette sehonnan. — Jól érzi magát otthon ... Magyarországon! — mondta valaki.. Tisza is megjött a magyar honvédekkel Irta: NEHÉZ FERENC I. Tisza a tanító úr kutyája volt. Kedves, gömbölyű kis törpe-kutyus volt, fekete, a hasát egészen a földön hurcolta s valahányszor a tanító úr motorkerékpáron száguldott végig a falun, Tisza még akkor is a nyomában volt. Egyszóval: Tisza meg a tanító úr elvál hatatlan ok voltak. Történt azonban, még a nyár végén, hogy a tanító úr csónakázni indult. Sajr nos, hölgytársaságot is vitt magával a csónakban, minél fogva Tiszáról egész megfeledkezett. Tisza tehát kimaradt a csónakból, amiért valószínűleg meg is neheztelt kicsikét a tanító úrra, ele azért a. világért se szólt volna egy. árva szót. se senkinek ... Úszik a csónak a Duna közepén, a társaság boldogan élvezd az öreg folyót, a sportot, a napsugarat, elmélázva gyönyörködik a túlnan való szőlőhegyekben, ahová valamikor Csabagyöngyét szüretelni jártak által ilyenkor a balparti legények. — Hej, gyerekek, ha jövő nyáron mi szedhetnénk le azt a Csabagyöngyét odaát! — sóhajtott a tanító úr, mert ekkor már olyan szelek kezdtek fujdogálni itt az öreg Duna fölött, hogy hamaiX hamar reménykedő gondolat támadt tőlük az ember fejében. A tanító úr szeme is fátyolos lett ettől a gondolattól s szinte hangtalanul merítette evezőlapátját a vízbe. Ebben a pillanatban az egyik hölgy nagyot kiáltott: — Istenem, a Tisza! Ott úszóit Tisza vagy harminc méternyire a csónaktól. A hullámok néha beborították az édes fejét, olyankor nagyot kapálódzott a lábával, de azért csak úszott-úszolt, erős akarattal, bámulatos kitartással — egyenest a csónak felé! — Tisza, Tiszukám drágám! — kiabáltak feléje örömmel, meghatottsággal, volt a hölgyek közt valaki, aki egy-, szerűen sírvafakadt ekkora szeretet, ragaszkodás láttán. És Tisza csak folytatta a tempót, sőt fokozta szemlátomást s már alig lehetett tíz méternyire a csónaktól. Ám az emberi hálátlanság s határtalan gonoszság ebben a pillanatban felütötte fejét a csónakban s azt diktálta az eddig pihenő karoknak, hogy csakazértis most merítsék meg az evezőket: — Szökjünk még egy kicsit előle! Vájjon meddig bírja? ' S íme, a csónak megugrott sebesen. Kacagás hangzott fel, valamelyik gyenge cl szívű hölgy ezt kiállotta Tisza felé: — Tempó, Tisza! Szegény Tisza, mintha meghökkent volna egy kicsit, mintha visszapislantott volna egy kicsit a part felé, aztán csak. tovább úszott, küzködött a csónak után, amely már . száz 'méternyire is elf utott előle. A Duna ezen a tájon erőset kanyarodik s a kanyar előtt az ár nagyon átcsap a túlsó part felé. Bizony, szegény Tiszát elkapta az ár s hiába erőlködött, nem tudott magamagának irányt szabni. Vitte a víz Csonkamagyar ország felé... — Istenkém, a Tisza! — rémültek cl .most már a csónakban, de késő volt. Tisza szomorúan tekintett még egyszer vissza, aztán megadta magát sorsának; úszott kifelé az árral. — Tiszukám, gyere vissza! Édes, drága Tiszukám! — hiába, Tisza ékkor már átlépte a trianoni határt, egyre közeledett az anyaország felé. Hiúba evezett utána a tanító úr is, az ár gyorsabb volt s most már a kutyás is kifáradt, oda igyekezett mihamarább, ahol partot látott.- Tisza! — sírta a tanító úr felesége. — Hát nem jössz vissza? — Vissza ne menj, Tisza! — bíztatták Tiszát a túlsó partról, amely persze hamarosan benépesedett a nagy lármára.
