Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-08-15 / 33. szám
1942; augusztus, lő KOMAROMI LAPOK 3. oldal. Az OTI bérházat épít Komáromban a katonaság részére A városi pénzügyi bizottság ülése Homárom thj. város pénzügyi bizottsága «sütörtökön délután 5 órakor tartotta ülését! amelyen A1 a p y Gáspár polgármester elnök-ölt. A bizottság napirend előtt az új katonai kórház építésével kapcsolatos kérdéseket tárgyálta le és úgy határozott, hogy az építési költségekhez a pillanatnyi árak, és munkabérek arányában járul hozzá a város: A bizottság elfogadta a polgármesternek azt az indítványát is, hogy á Frigyeslaktanyát a honvédelmi miniszter kívánsága szerint tatarozzák. Erre 200 ezer pengő függő kölcsön felvételét határozta el a bizottság, ennek törlesztését az évi rendes költségvetésbe veszik fel. A hcnvédigazgatás értesítette a város vezetőségét, hogy a közeljövőben újabb honvédalakulatotk érkeznek Komáromba s ez a körülmény lakások építését teszi szükségessé. A* OTI ajánlatot tett a kincstárnak, hogy hajlandó bérházat építeni a városban. áz építési telket azonban a városnak ingyen kell adnia. A bizottság hozzájárult ehhez s úgy határozott, hogy az északi városrészben a volt szegényház telke, a déli városrészben pedig ae ú j városháza és a polgári iskola melletli kelék, valamint a Gyár-utca és a Klapka | György-út közötti leiek átadását lógja javasolni a közgyűlésnek, azzal, hogy az építkezést az OTI még ez évben megkezdi s 1845. július hó elsejével befejezi. A napirend során hozzájárult a bizottság ahhoz, hogy a város tisztviselői és alkalmazottai részére beszerzési segély dinén törzstizetésük és családi pótlékuk 50 százalékát utalják ki. A déli pályaudvar előtti terület És mellvédfal kiépítésére 12.000 pengőt javasol a bizottság, a jobbparti városrészben lévő vágóhíd istállói építésére pedig 10.000 pengőt. A hadimúzeumok felállításához 3000 pengőt szavazott meg a bizottság. Javasolja, hogy a Délszlovenszkói Villamossági RT-gal szemben fennálló 50.000 csehkorona követelését tartsa fenn a város, valamint, hogy az izraelita hitközség részére előirányzott évi 550 pengő segélyt törölje. Az északi pályaudvar bővítésére kisajátított területek kártaalnítását illetőleg újabb tárgyalásokat javasol a bizottság a közgyűlésnek. Több jelentéktelenebb személyi ügy megtárgyalása után a bizottsági ülés végétért. Tüzéreink nagy csatanapja (Honvéd haditudósító század. Ferenc Gyárfás hadapródőrm.) Erdőszéleu figyelünk. Körülöttünk néma csönd- Békés a Láj. Bíborvörösen kél a napkorong. Erdőfoltok között, zöldbe hajlanak a kaszál váró füves dombok. Ott, a dombok között, erdŐfoltokban rendezkedik a 40. szétvert bolsevista hadsereg. Itt akarja megkisérelni a lehetetlent: hátha egérutat kaphat. Tüzérségi megfigyelőben vagyunk. Minden mozdulatukat jól látjuk. Fiatal, második tényleges évét szolgáló hadapródőrmester, Molnár Sándor az osztály itteni felderítő tisztije. Domhliajlatban állunk. Csak ő figyeli műszereivel a tájat. Hihetetlen hatalom: ezrek élcte-halála van most ennek a fiatal fiúnak a kezében. A felvonulásban lévő, kitörésre készülő Komárom városi GŐZ- ÉS KÍDFDRDŐ NYITVA : A kádfürdő kedd kivételével minden nap. A gőzfürdő nők részére hétfőn 12—19 óráig, pénteken 12—19 óráig. — Férf ak részére csütörtökön 12—19 óráig, szó - baton 8—17 óráig, vasárnap 7—15 óráig Munkásfürdő szombaton 17—19 óráig, lshiás és reumásoknak iszappakelás. Szives látogatást kér TÓTH MÁRTON (406) fürdőbérlő. ; A tanító lír azonban nem adta fel a. reményt. Harmadnap, negyednap is beevezett, egész közel került a túlsó parthoz, készen volt rá, hogy fizetni fog harminc koronát, mert a fináncok biztosan figyelik a laktanyáról, de nem bánta mégse, csak Tisza észrevegye. Leadta az összes füttyfeleket, amikre Tisza a föld alól is elő szokott jönni, de hiába. Tisza nem jelentkezett. Úgy látszik, csakugyan kitünően érezte magát szép Magyarországon ... II. Október volt már, de még mindig úgy ragyogott a napsugár, hogy a csókja nyomán itt is, ott is újra kidugta fejét a pirinyóka ibolyavirág. Akkurát úgy volt, mintha nem is ősz, de tavasz akart volna lenni ismét. A magyar parton honvédek hevertek a dunamenti bokrok közt. Szabó őrvezető úr egy szál ibolyával a fogai közij hanyatt hevert s azt mondta: — Alighanem tavasz lesz az őszben> gyerekek ■.. Kovács Gergő honvéd átnézett a túlsó part felé s nagyot sóhajtott: — Csak már otthon szedhetném az ibolyát! Szemben, a túlsóparti kisfaluban épellenség nem is sejti: percei megvannak számolva. Molnár Sándor gyorsan számol, méri a helyzetet. És jelent. Néhány pillanat múlva fejünk felett átzúg és becsapódik az első messzehordó honvédágyú lövedéke. Oszlopban menetelő oroszok közé vág. A »HANGVERSENY« Nagy kapkodás, fejveszettség következik. Most még pontosabb lőelemekkel dolgozik a megfigyelő. Újabb lövés, újabb telitalálat. Aztán teljes erővel táncba« telidül a »bál«... Most a Selley; most a Láncz; most a Galáutay-üteg lő. Minden becsapódás »ül<. hangversenybe« a német tüzérség is belekapcsolódik. Pergőtűz. Eszeveszétt kapkodás, zűr-zavar keletkezik a kitöréshez készülődő oroszok sorában. Vágtató lovasság, felvonuló fogatolt tüzérség, gépesített, harckocsikkal megerősített alakulatok és gyalogság egyaránt elvesztette a fejét. Ész-nélkül rohannak egyik erdőfoltból a másikba. Még egy kísérletet tesz az orosz vezetés. A jobbra elterülő nagyobb pen megkondult a harang. Kovács Gergő levette a sapkáját. Olyan halkan mondta, hogy alig lehetett hallani: — Édesanyám most mehet a misére... Kovács Gergő tudniillik odaátról való volt. Felvidéki gyerek volt, éppen a szemközt való faluból származott. Nem olyan rég került által ide a Duna innenső felére, augusztusban, mikor a cseh mozgósítás volt. Kovács Gergőnek Leitmeritzben kellett volna jelentkeznie, de csónakot kerített s itt jelentkezett, a magyar h onvédségn él. Valami motoszkálás hallatszott a bokrok mögött. Szabó őrvezető felkiáltott: — Odanézzetek! Már megint itt van! Pöttöm kis kutya szaglászott a Duna szélében. Fekete volt, a hasa egész a kavicsot söpörte. Neki-neki szaladt a Dunának, néha bele is lépett a vízbe, de aztán mégis visszajött mindig. Közben pedig csöndes, jajgatásszerü hangot hallatott■ Az egyik honvéd felkapott egy kavicsot s feléje hajította. — Mindig itt kószál ez a dög! — mondta. — Mintha ez is túlra kívánkoznék.. Kovács Gergő felugrott: — Akkurát a tanító úr kutyája! Az is ilyen hasas, fekete ... Fűlt yentett egyel s a kutyus megállt. Okos szemeivel visszanézett Kovács Gergőre. Óddíúí U&zd\ük a mert a száj és a fogak ester veszély között egész napon ál munkában vannak. Az O DŐL- fogpép a fogakat listán -E egészségben tartja és a szájat felfrissíti. Tefiát a mindennépc? száj- és fogápolásfíoz használjunk O DO L - fogpépet. ODOL fog pép MAGYARORSZÁGI ODOLMÜVEK R. T. BUDAPES erdőségre támaszkodva, a szomszédos falvakat megszállva tartó csapatait igyekszik rendben felvonultatni. Azt hiszi, fedett helyen, rejtve mozog. Molnár hadapród szeme és műszere azonban erről a magaslatról oda is jól belát. Újabb jelentés. Újabb belövés, majd teljes erővel »tűzrekapcsol« a példás összhangban működő magyar és német tüzérség. Itt már a németek legújabb, titokzatos fegyvere, a »halál orgonája« is belezúg az erdőbe. Hangja nyomán félelmetesen, éhes sakálcsordához hasonlóan fölüvöJt a táj, reszket, remeg a föld. Az ellenséges oldalon csupa füst, láng és portenger minden. Hozzáfutnak az első foglyok. Majd hadifogoly áll a mikrofon elé s néével üzeni társainak: — Gyertek! Társatok X. Y. beszél! Ne féljelek! A magyarok nem bántanak! Enni adnak, majd munkára küldnek! Újból békés szerszám: kasza, kapa, ekeszarva kerül a kezetekbe. És földet kaptok! Magátoknak dolgozhattok... A tüzérség pergőtüze elnémul. Szemtanúja voltam egy csatának, amelyet voitakép a tüzérség vívott meg. A tüzérek kezdték, a tüzérek döntötték el. Gyalogságunk tisztogató munkára indul. Tízezer számra adják meg magukat a vörös katonák: tisztek, altisz-A BOMLASZTÓ RAJ BEAVATKOZIK lek és legénység végeláthatatlan so: rokban kanyarognak a gyűjtőtábor felé... Húsz perc sem telik el: a kitörésre készült erőket semmi sem tarthatja többé össze. Ebben a kélségteleniil alkalmas pillanatban szólal meg másfél-két kilométer távolságból a haditudósító század egyik bomlasztó rajának nagyteljesítményű hangszórója: — Céltalan a küzdelem, oroszok! Adjátok meg magatokat! — Ne bántsátok, — mondta Gergő a pajtásainak, — mit lehessen tudni, miért vágyódik a jámbor odaát... Nagyot kiáltott a kutya felé: — Tisza, ne! A kutyus valóban hallgatott a szóra. Pedig Gergő csak úgy egyszerűen, minden különösebb célzat nélkül dobta feléje ezt a nevet. Tudta, hogy Tiszának hívják a tanító úr kutyáját s hogy ez a kutya is roppant módon hasonlított a tál sóoldali Tiszám, tán ezért jutott., hirtelen az eszébe ez a név. Vidáman, farkcsóválva futott feléje a kis dög. S úgy ugrott az ölébe Kovács Gergőnek, hogy majd eldöntötte azt az erős-nagy magyar honvédet! S ettől a naptól fogva Kovács Gergő meg Tisza kutya együtt vágyódtak át abba a szemközt fekvő kisfaluba ■.. III. A bevonulás napján történt. Az őszirózsával teleszórt honvédcsapat ott állott szép sorban a faluvégi díszkapu előft{ s a tanító úr éppen belekezdett a gyönyörű s megható üdvözlőbeszédbe. Hát ekkor a glédába sorakozott honvédek lábaitól elöugrott egy kis fekete kutya s mint a szélvész, odarohant a tanító úrhoz, felugrott- az ölébe s olya nagy díszugatásba kezdett, hogy a ta-Ezt a szegletet« végérvényesen sikerült felszámolni. Molnár Sándor hadapródőrmester bátorságának és kiváló megfigyelőkészségének köszönhető, hogy néhány egészen könnyű sebesüléstől eltekintve minden veszteség nélkül sikerült. A megfigyelőt és az ütegparanosnokokat kitüntetésre terjesztették fel. nító úr nem tudta folytatni a beszédet. — A Tisza! — sírt fel valaki a tömegből, valószínűleg a tanító ár felesége. — Megfőtt a Tisza! — Megjött a Tisza! — örült azonnyoniban az egész falu s az egyik magyarruhás kislány hirtelen egy őszirózsakoszorút akasztott a kutyus nyakába. A tanító lír könnyes szemmel simított végig a pöttöm jószág selyemszőrén s mikor kisvártatva elkezdett beszélni, olyan szívhezszóló szókat moni dott, hogy nemcsak maga, de az egész falu zokogott. S Tisza a magyar honvédek előtt járta be a boldog falu utcáit. Bátran lehet úgy is mondani, hogy ő vezette a csapatot. S a virágból tatán neki még több futott, mint a honvédeknek. Este a tanító úr, szüntelen való cirógatás közben, nem győzte neki mondogatni: — Hát ezért nem akartál te visszaúszni hozzánk ... Mert a magyar honvédeket akartad bevezetni a falunkba! Ezt mondogatta neki a tanító úr, de csak azután, mikor már a feleségének kiadta a parancsot, hogy máma este pedig külön főzzön vacsorát a Tiszának. S ne ám akármiféle vacsorát, hanem tyúkpörköltet, három kokasból, tejfölös mártással!
