Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-08-08 / 32. szám
1942. augusztus 8. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal Nem szűnik meg a tel. tanítóképző intézet. sőt fiú-líceummal bővül 1942—43. iskolai évtől kezdődően örvendetes hírt közölhetünk városunk, vármegyénk és az egész Felvidék közönségévé!. A komáromi reí. tanítóképző intézet, amely felől olyan hírek keringtek, hogy' megszűnik, tovább folytatja működését, sőt líceummal egészül ki és mint a dunántúli református egyházkerület egyetlen férfi tanítóképző intézete fogja jövő hivatását betölteni. Minden magyar, aki átélte a cseh megszállás idejét, jól tudja, mit jelentett a komáromi ref. tanítóképző intézet. A magyar élniakarásnak és áldozatkészségnek volt fényes tanú bizonyé ága, s annak az elszánt, bátor kis seregnek munkahelye, aki a magyar nép tanítására és vezetésére itt vértezte fel ifjú lelkűidét.. Az is közismert tény,- hogy nemcsak áldozatos munkát jelentett ennek az intézetnek fenntartása, hanem szívós, kemény harcol a eseti állami, közigazgatási hatóságokkal és társadalmi szervezetekkel szemben, akik veszedelmesnek bélyegezték az intézet munkáját és mindenképen lehetetlenné akarták tenni működését. Ksztendőkig fenyegették bezárással s még fegyveres karhatalommal is, azután pedig szigorú korlátok közé szorították működését, de az intézet minden veszedelmet kiállt, sőt annál nagyobb akarással tört céljai felé. Érthető volt lehat az az általános megdöbbenés és lehangoltság, amely az intézet megszüntetésének híre nyomán támadt nemrégen. Az intézet sorsának bizonytalanságát az okozta, hogy fenntartó testületé — a volt csehszlovákiai ref. egyetemes egyház — felszabadulásunk következtében megszűnt. Jogilag a magyarországi ref. egyetemes egyház lett volna illetékes a fenntartás, gyakorlására, de hazai viszonyaink között a tanítóképző intézetek fenntartását a ref. egyházban az egyházkerületek végzik. Az 1938— 39. évi tanügyi állapotok sem voltak kedvezőek az ügy sikeres elintézéséhez úgy, hogv az intézet fenntartása felőli döntés egészen a legutóbbi időkig elhúzódott. A református egyetemes konvent mint legfelsőbb egyházi és iskolai hatóság f. évi május 6—7-én tartott- ülésén úgy intézkedett, hogy az intézet Fűszer-csemege kereskeda-tanoncGkGK budapesti és vidéki fióküzleteink részére azonnal felveszünk. Feltételek : jó eredménnyel végzett 4 középiskola, 14-15 éves életkor. Lehetőleg németül is beszélő, intelligens fiuk és leányok ajánlatát kérjük: MEINL GYULA KÁVÉBEHOZATAL R. T. B u d a p e s 1, XI. Budaícki-ui 167/189. 4S4 kizárólag mint fiú líceum és tanítóképző intézet tartassék fenn. A dunántúli ref. egyházkerület elnöki tanácsa pedig f. évi július 31-én elrendelte, hogy szeptember hó 1-én a líceum I. osztálya" megnyiitassék. A legújabb törvényhozási intézkedés szerint ugyanis a tanítóképzésnek régi módja megváltozik. A tanítóképző intézetek helyett kettős intézetek alakulnak, ú. mb líceumok és tanítói akadémiák. A négy •középiskolai osztály után először líceumba lépnek a tanulók és csak ennek elvégzése után folytathatják tanulmányaikat a tanítóképzőben. A komáromi ref. tanítóképző intézet tehát kettős intézet lesz: líceum és tanítóképző intézet. A líceum, mely magában is önálló középiskola lesz, négy osztállyal, a tanítóképző pedig egy, illetve két évfolyammal fog működni. Reméljük, városunkban, de az egész Kisalföldön és a Dunántúlon is nagy örömet és megelégedést fog kiváltani a komáromi ref. fiú líceum és tanítóképző intézet fennmaradása és kifejlesztése. A középiskolákban oly szegény Komárom városának nagy nyeresége lesz egy- ilyen szép intézmény' működése, amely bízvást számíthat úgy a Az évforduló napján nem zarándokoltunk ki Klapka városából az ácsi erdőszélre. Az emlékmű előtt nem idézte ünnepi szónok a hősöket, akik életüket adták a szabadságharc utolsó győzelméért. Vérzivataros időket élünk most is, a legádázabb küzdelmet vívjuk — szintén a szabadságért. Külsőségekben ünnepelni nincs időnk. Csak lelkünk virágait rakhatjuk le az emlékműre, amely azoknak az emlékét örökíti meg, akiknek a példája ma erőt ad a küzdelemre. így- történt ezúttal is, az ácsi csata augusztus 3-iki évfordulóján. Lélekben ott voltunk az erdőszéli emlékműnél, de lelkünk virágainak számítson ez a pár sor is, amelyet a magunk részéről ideiktatunk, kegyeletünk s hálánk jelekép ... • A támadás Id. Szinnyey József, Komárom múltszázadbeli történetének széptollú krónikása nyomán emlékezünk: Klapka György tábornok 1849. augusztus 2-án adta ki a parancsot a támadásra. Az éj leple alatt Assermann, Kosztolányi és Krivácsy hadöszlopai már előkészítették a támadást: bevették Almást, Mocsát. lg mándot és Csőmet. hivatalos tényezők, mint a nagyközönség támogatására. Az intézet felekezeti különbség nélkül fel fogja venni a jelentkező tanulókat és nagy érdeke a komáromi szülőknek, hogy a kedvező alkalmat megragadják és a polgári iskola, illetve a gimnázium IV. osztályát elvégzett gyermekeiket —• amennyiben gyakorlati pályára kívánják adni — beírassák a most megnyíló líceum I. osztályába. A beiratkozni szándékozók legkésőbb augusztus 31-ig jelentkezhetnek az intézel igazgatójánál (ref. kollégiumban, vagy- Széchenyi-utca 28. szám alatt.). Ajánlatos a mielőbbi jelentkezés, mert a férőhelyek korlátoltak. (A líceumról mint önálló gyakorlati középiskoláról legközelebbi számunkban ismertetést hozunk. Szerk. Az osztrákok ekkor Herkály felé vonultak vissza s itt sáncolták el magukat. Augusztus 3-án délután 5 órakor vezényelte végső rohamra csapatait Klapka tábornok. A honvédfiúk Éljen a magyar!« kiáltással ' vetették magukat a herkályi sáncokra, amelyeket az ellenség csakhamar feladóit s rendetlenül ács felé vonult vissza. »Ezzel a nap dicsősége a miénk volt!« — írja Szinnyey József. — »Herkály leguralgóbb pontjairól dörögtek az agyúk a futó had közé. Az erdőt is elfoglalták a mieink. Az ellenség Lovad felé futott, ütegeink követték, hogy minden alkalmas helyről pusztító tüzet szórjanak rá. A huszárok s honvédéiül» szakadatlanul űzték őket. A csatatér holtak, sebesültek, eldobott fegyverek, hátrahagyott ágyúk és lőszerkocsiktól volt fedve. Foglyokat is nagyszámban hoztak be.« Az ellenség Ácson még kísérletet tett a magyar hadak feltartására, de ez sem sikerült neki. Csak a Dunán keresztül menekülhetett Pozsony felé vad futással. »Még egye félóra — írja Szinnyey — és a hadtörténetben az a hallatlan eset adja magát: elő, hogyr egész eernirozó csapatot, anélkül, hogy fölmentő sereg érkeznék, maguk az ostromlottak foglyul ejtik s magokkal viszik bte a várba.« * A komáromi hősök ezután folytatták útjukat Győr felé, ahová »diadallal bár, de csendben és a lakosok fájdalmas részvéte mellett 6-án bevonultak«. Késő volt.. Az ellenség 1000 halottat és sebesültei vesztett, több mint 1000 osztrák 48 tiszttel fogságba esett. A magyarok vesztesége 80 halott és 130 sebesült volt. »A .diadaljelek, a zsákmány, a következmények, melyek ezen diadalból származtak, óriásiak. A győzelem fő vívmánya volt mégis, hogy az osztráknak működő vonala áttöretett, Haynau fő és közvetlen össze# köttetései Ausztriával mind hatalmunkba kerültek. Klapka azonnal futárokat küldött Kossuthoz és Görgeyhez azon határozott Ígérettel, hogy ő a várőrségen kívül képes négy hét alatt 30.000 embert harerakészen kiállítani.« Sajnos azonban »ezen bíztató hírt, valamint az augusztus 3-ikáról szóló tudósítást Kossuth már Törökországban, Görgey "pedig Nagyváradon olvasták*. Világos árnyéka rajtafeküdt- ekkor már az országon... Nem Komáromban történt, de azért elmondjuk, mert roppant érdekes és fölötte jellemző: az egyik határszéli magyar pénzügyőrség elfogott egy jellegzetes külsejű embert. Bekísértékaz őrszobára. Éppen szombat volt s megkérdezték az illetőtől, nem akarj a-c elvégezni a rituális imát ? A pajeszes; idegen hálálkodva megköszönte a figyelmet, de kijelentette, hogy az ima elvégzéséhez még kilenc Jiitsorsosának a jelenléte szükséges, mert csak úgy lesz érvényes az ima. A pénzügyőrök készséggel teljesítették kérését s hamarosan együtt volt a tíz imádkozó. A letartóztatott előimádkozó elkezdte héberül a mondókáját s pontos utasításokat adott a kilenc hitsorsosnak, hogy a csempészárut hova rejtsék s hogyan tüntessék el a bizonyítékokat. Szerencsére az egyik pénzügyőr értett valamit hcberilL s most egy helyett tizen várják jólmegérdemelt sorsukat. így történt a „dicsőség végvillanása“ 1849. aug: 3-án Az ácsi csata emléke vábbra is gyötörte a kétség. Erre az'án elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, de utánajárok: miért viselte ik, olyan rettenetes u aattal Vasi Lapos János a fehérnépek iránt. Hamarosan megtudtam mindent. Csak pár nyomorúságos keszeget adtam Jakab Zsuzsi néninek, akiről köztudomású volt, hogy mindent tud a világon, még azt is, melyik órában sündörögnek ki a szellemek a sírból. Hát el is mondta János bácsi sorsát, úgy járt a nyelve, akárcsak a kereplő. Miszerint is János bácsi alig vezette oltárhoz Varga Rózáit, kiütött' az a ménkű vCágháború. János bácsi elment s Mialatt a muszkát verte, Rozáli asz. szo/ty összeszürte a levet a pusztai gyakornokkal. Akkor is a gyakornokkal szerelmeskedett, mikor János bácsi félszemével hazatoppant. János bácsi erre felkapott a gádorban egy evezőt s úgy teremtette oldalba a gyakornokot, menten eltörött két bordája, Rozálit pedig elzavarta a háztól. Ennek már két éve s János bácsi azóta maga tengődik. — És utálja a fehérnépet, — fejez'em be magam Zsuzsi néni elbeszélését. Szivanyó Jóska megnyugodott, mikor elmondtam neki az értesülésemet. János bácsi felesége, meg kell adni, komiszid viselkedett, de utóvégre ebből nem lehet általánosságban köve kez elni. Szánthó törzsikének csak a szemibe kell nézni s mindjárt meggyőződik az embert őszintén szereti a szarkalábot, amit Jóska mellére tűz esténkint. — Örzsikébül jó asszony lesz, — szögeztem te én is, — pláne, hogyha majd éh esketlek össze benneteket! 'Ezzel aztán napirendre is tériünk volna - a dolog felett, csakhogy egyik este mi történt? Alig ér partot a ladikunk horogvetés után, a falu felöl szívszakadva jön Szabó Miska, János bácsi szomszédja, s ezt mondja: — Hamar gyere haza, János, meggyütt a feleséged! — Ki gyütt meg? — hunyor gátolt János bácsi. — A feleséged, mondom. A Rozáli! János bácsi elsápadt. A kezéből elejtette a kormányt, beleejtette a vízbe. Aztán nagynehezen kilépett a ladikból s támolyogva felfelé indult a parkon. Hogy mi történt otthon, János bácsiéknál, nem tudom. Elég az hozzá: másnap széltében-hosszában azt beszélték a faluban, hogy Vaksi Lapos János megbocsátott a feleségének. Visszafogadta a házába. — Ilyen is csak a Vaksi. Lapossal történhetik meg! — mondták az emberek. — Nemcsak félszeme van annak, hanem jélesze is! — kacagtak a népek. Mindenki, kacagja, mindenki nevette, csak mi gondoltuk ketten, Szivanyó Jóska meg én, hogy Vaksi Lapos Jánosiban megint győzedelmeskedett a lélek. Az a páratlanszép lélek, aminek az aranyát mi is élveztük ezen a régi-régi nyárivakáción ... 111. Szeptember közeledett már. A Duna felett vadlúdak húzlak át esténként s a partoldali nyárfákról lassan-lassan hullani kezdtek a levelek. Utoljára hánytuk le a horgot Vaksi Lapos Jánossal. Azt az időt pedig, mialatt a horgunk lent feküdt a Duna fenekin, a búcsúzásnak szenteltük. — Köszönjük a jóságát János bácsi, — mondta Szivanyó Jóska, meghat ottan. É,n nem tudtam szólni, csak megöleltem öt. ... Éppen szombat v0lt. Horogszedés után megint kifizetett bennünket János bácsi. Dé az egész heti keresetet most csak kétfelé osztotta el. Nekem, meg 'Szívanyó Jóskának. Nem akartuk elfogadni, de ránkmordult: — Agyoncsaplak benneteket rögtön! Sírva borultunk a vállára. Másnap átvitt bennünket a Dunán, az állomásra. Mikor kihurcolkodtunk a ladikból s megölelt bennünket, ezt mondta: — Szent Péter atyánkhon el ne feledtbezzetek imádkozni néha! Ebben a pillanatban láttuk, hogy a meglévő félszeméböl egy könnycsepp; gördül le az arcán ... Többé nem 'találkoztunk Vaksi Lapos Jánossal. Pestre hozta a hírt Jóska édesapja, hogy Vaksi Lapos Jánost megint megcsalta a feleségé\. Csenhe alatt halászott s egyszer váratlanul hazaveteíte a vihar. Páka Vendelt találta az asszonynál, a részeges susztert. Nem szólt egy árva szót se, visszaballagott a Dunára. Be’eiilt a ladikba, beevezett a Duna közepére, ott a horogtartó nagykőről leoldozta a lopótököt s magamagát kötötte a helyébe. Mégpedig a nyakánál fogva. Aztán a kővel együtt belevetette magát a D unába. Holtan húznák ki egy hét muJva a radványi halászok, akik hálóvá’, kerítették meg a mocsi Dunát. <
