Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-08-08 / 32. szám
2. oldal. KOMAROMI LAPOK 1942. aiigusztus 8. Holnap kezdődik a SZMKE második balatonszántódi táborozása SEBESÜLTJEINKÉRT! A komáromi helyőrségi kórházban ápolt hős sebesültjeink részére az elmúlt héten az alábbi adományok érkeztek: László. Gyula malomtulajdonos ioo pengő, Kurtakcszi Napközi Otthon által rendezett újkenyér ünnep jövedelme: 30.12 pengő, sütemény, sárgabarack és 180 drb. cigaretta, dr. Pataky László 30 pengő, dr. Holitzer Sándorné 25 pengő, özv. Csukás Zsigmondnc, Csörnyei Sándor és Kapossy Emilia 10—to pengő, Major Istvánná és Vörös Béla 5—5 pengő, Veneczkey Andrásné és Schutzengel Ferenc 2—2 pengő, közkórház ápolónői 1.01 pengő. Kapossy Emilia 2 doboz cigaretta, özv. Papp Sándorné 1 doboz almáslepény, 2 üvegmálnaszörp, 1 drb. tolipárna, Blau és Fi.ankl t kg. málnaszörp, Adler Adolf és Fia cég 500 drb., Laky Mária 1000 drb. cigaretta, Unió könyvkereskedés 4S drb. könyv, Braun Andor 1 öltözet ruhához való szövet összes kellékekkel, Darányi Györgyné Orsiijíialu 45 kg. paradicsom, 60 cső tengeri, 18 drb. kelkáposzta, 16 drb. fejes káposzta, 40 drb. kalarábé, 10 liter bor. Az adományokért ez úton mond hálás köszönetét és további adományok szíves flelajánlását kéri: Alapy Gáspár polgármester, a Magyar Vöröskereszt komáromi fiókjának elnöke. Érdekes látványban volt részünk szombaton éjszaka, úgy 11 éra tájban, a Fürdő-Utca sarkán. Egy csapat settenkedő, sötét alak fordult ki az utcából. Bújtak a villanyfény elől, de így is észrevettük, bogy kalapjuk alól göndörre-finomított pajcsz huncutkodik elő. Valamennyi kannát vagy egyéb edényt cipelt. Az edényben — megéreztük az illatául _ tej volt... Csodálkozva bámultunk a hangtalan menet után, aztán megtudtuk, hogy az efajta menet nem is éppen ritkái itt a Fürdő-utca táján. Sőt mindennapos. Illetve: mindenéjszakás. Most azon törjük a fejünket: mi az <>k;,i annak, hogy pajeszes polgártársaink éppen éjszakának idején kénytelenek tej után járni? S hol lehet az a csoda »tej-kát«, amely ma. a szörnyű tejmizéria idején éppen ezeknek a polgártársainknak ontja magából az üdítő tejitalt0 Méghozzá ilyen bőven?.... Olyan munkánál, amelyet sokan egymástól távolabb eső vidékeken végeznek, időnkint össze kell jönniök a műn-, kálkodóknak, hogy kicseréljék tapasztalataikat, megbeszéljék új terveiket. Ilyen találkozót rendezett tavaly nyáron a Széchenyi Magyar Kultúr Egyesület, a Felvidék legnagyobb kulturális szervezete Balatonszántódon, a »magyar teiii ger«. partjának egyik legszebb fekvésűhelyén. A falusi SZMKE-szcrvezctck vezetői, papok, tanítók, jegyzők, munkások jöttek össze az egyhetes ; táborozásra«, amelynek lefolyása s .következményei olyan szép sikert eredményeztek, hogy a SZMKE vezetősége elhatározta, hogy az ilyen találkozókat rendszeresíti, Ebben az értelemben jön létre az idei Az elmúlt napokban, mint erről a rádió és napisajtó útján; a közönség már értesült, nagyobbszámú ellenséges léggömb szállott le az ország különböző részein. Ezek a léggömbök gyújtó palackokat szórtak le és ezzel máris kisebb-nagyobb, de jelentős károkat eddig még nem okozó tüzeket idéztek elő. A honvédelmi miniszter újólag és a legnagyobb nyomatékossággal felhívja tehát az ország lakosságának figyelmét az előírt óvóintézkedések pontos betartására. A gyujlópalackokat fehér vagy halványsárga színű gumiból készült léggömb szállítja. A leeső palack összetörve, a benne találkozó is, ugyancsak Balatonszántódon, a Magyar Főiskolai Hallgatók üdülőjében. A cél ugyanaz, mint tavaly: ismerkedés, vezetőképzés, munkát érv kidolgozás, a világnézeti, kulturális, gazdásági, társadalmi, nevelési és szervezési kérdések megvitatása, Az előadások, viták mellett idő kerül arra is, hogy, a résztvevők megismerkedjenek a Balaton környékének szépségeivel. A »táborozás« holnap, augusztus 9-én veszi kezdetét és jövő vasárnap, augusztus 16-án fejeződik be. A SZMKE-vezetők körében igen nagy érdeklődés nyilvánul még az összejövetel iránt, amely minden bizonnyal újabb lendületet fog adni a mindegyre jelentősebb SZMKE- munkának. levő folyadék vöröslánggal, füst és szúrós szag képződéssel meggyullad és nehezen oltható tüzet okoz. A tűz megfékezése ráliányt földdel, vagy homokkal történik. Vigyázzunk, mert a földet leszedve a gyulladás és gyujtóhat.is újra jelentkezik. Leg-* célszerűbb ott a helyszínen 60—70 cm mély gödröt ásni és a palack maradványait a ráhányt földdel együtt abba beletemetni. Legfontosabb, hogy az esetleg keletkezett tüzet azonnal eloltsuk. Azután a. leesés helyét őrizet alatt hagyva pontos helymegjelöléssel jelentsük a csendőrségen, rendőrségen, vagy a legközelebbi honvédelmi szervnél. Mesebeszéd, hogy az ágyúzás és a rádió befolyásolja az időjárási .Ruhája uj lesz, ha. 8* SZALAY-nál festeti es tiszt itatja. Komárom, Nádor-utca 14. sz. - Saját has. Balon impregnálás! Mit keli tudni u szovjet gyujtópttleekoterél ? Törött, használt s 25 cm-es grammofonle mezeit '(nem papírtartalmut) darabonkint 65 fillérért küldjebe közönséges csomagban LINGUAPHONE KÖZPONT termelési osztályának Budapest, VIII., József-körui 2. Lincke professzor, a frankfurti egyetem tanára, aki egy új időjáráskutató szerkezetet talált fel, arra a kérdésre, mennyiben lehet az időjárást befolyásolni, kijelentette, hogy az úgynevezett viharágyúnak tudományos alapon semmiféle értéke nincs s azt csupán egy régi germán szokásra lehet visszavezetni. Az az elterjedt babona sem állja meg a helyét, hogy a rádióhullámok befolyásolják az időjárást. Lehetséges azonban, hogy a fiöld felszínének nagyméretű megváltoztatásával helyi jelentőségű éghajlati változások is lépnek fel, így például ha nagy tavakat létesítenek duzzasztógátak segítségével, ezzel az éghajlatot enyhébbé tehetik, mert a víz a meleget hosszabb ideig elraktározza, mint a levegő. Sokkal nagyobb arányú klímaváltozást idézne elő, ha megvalósítanák azt a tervet, hogy a tengerszint alatt fekvő Szaharát vízzel árasszák el. Azt az általánosan elterjedt nézetet, hogy az utolsó években megfigyelt szokatlan időjárás a Golf-áram irányváltoztatására vezethető vissza, Lincke professzor határozottan elutasította és kijelentette, hogy a szokatlan időjárás csupán véletlenek sorozata, habár a véletlenek ilyen halmozódása mindenesetre ritka. Vaksi Lapos János balladája Irta s Nehéz Ferenc /. Első utunk mindennap a templomba vezetett. Rendje-módja szerint elvégeztük ia minisztrálást, utána megolajoztuk a harangokat, egy kicsikét még elbóklásztunk a toronyban, vájjon tollasodnak-é már a kölyökgalambok s azzal usgyéy repültünk is a Dunára. A Dunán, a szúnyogosfűzek alatt, szívrepesve várt bennünket Vaksi Lopos János. Első szava minden reggel ez volt: — Szent Péter atyánkhon imádkoztatok-é? —- Igenishogy imádkoztunk, — feleltük. — No, akkor kászológgyatok! - mondta Vaksi Lapos János s mi engedelmeskedtünk. Bekúszolódtunk a ladikba s indultunk a horgot felszedni, amelyet előző este Vetettünk el a Duna közepén. János bácsi a kormánynál maradt, mi pedig nekifeküdtünk Jóskával az evezésnek. Pár perc alatt ott voltunk a bukdácsoló lopótök mellett, amely a horgunk végit jelezte. János bácsi beemelte a tököt, utána felhúzta a nagykövet is s szép lassan szedni kezdte a horgot. Csöndesen meregettük ekkor már az evezőket s szívdobogva lestük az eredményt. Szent Péter atyánk azonban, akinek a halászérdekeket tekintve János bácsi szerint .a legnagyobb befolyása volt az égben, mivelhogy annakidején szintén ezt a gyönyörű mesterséget folyatta a genezáreti tavon, sose hagyott cserben bennünket. Nemhiába fohászkodtunk hozzá minisztrá’ás közben, a reggeli ■'ianyában; sose fogtunk két-három kiló márnánál kevesebbet, de napközben se hánytuk le hiába a horgunk. Vígan éltünk ezen a nyáron s jósorsunkat csak verőfényesebbé tette Vaksi Lapos János lelke, amelynél jóságosabb, aranyosabb lelket aligha palántáit még emberbe az Isten. Tudta, hogy mind a ketten olyan szegények vagyunk, Szivanyó Jóska is meg én is, akárcsak a templom egere, s ha nem teszünk szert a vakáció alatt egy kis pénzmagra, bizony búcsút mondhatunk a gimnáziumnak. Mikor elszegődtünk hozzá, nem is napszámosnak fogadott fel bennünket, hanem részesnek. Minden szombaton összeadta, mennyi ludat fogtank a héten s az árát egyenlökép osztotta el hármunk közt. Csak a vasárnapi fogás volt teljesen az övé, de vasárnap mindössze kétszer hánytuk le a horgot s akkor fogtuk a legkevesebb ludat, mert úgy látszik, az IJr napját a Duna fenekin is megszenle'ték s a halak inkább a süttői harangszóra figyeltek, nem a horogti'ire. Egyszer, ahogy a járandóságunkat osztotta, ezt kérdezte tőlünk Vaksi Lapos János: — Oszt mongyátok csak, mi a fityfénéit akartok ti lenni? — Én hajóskapitány, —vágta ki Jóska. — Én pediglen pap, — jeleltem. — Papnak a legjobb, — mondta János bácsi s Jóska fe'é fordidt: — Ne\ked is ezt a pállát ajánlanám. — Miért? — kérdezte Jóska. —• Mert a papnak sohase költ megházasodnia. Tanuljátok meg: inkább a Duna feneke, mint a fehérnép! Nem tudtuk elgondolni, miért nyilatkozik így János bácsi a fehérnépről. Különösen Jóska barátomat emésztette rettentően a dolog, mert ökelme ekkor már nyakig benne lubickolt a •János bácsi által véleményezett bajban. Esténként, amikor horogvetés idén hazaveiusokAra elindulnak a Vöröskereszt Egyesület helyi csoportjának tagjai közül a vállalkozók, és járnak házról házra és megkérdezik, hogy ki mit adhat a sebesült magyar honvédnek? Kis párnát, íéipárnát (60 40 cm) vagy nagy párnát (8070 cm) fognak kérni. A méret esetleg lehet más is. Esetleg lehel aztán kész toilpárnát igényelni, és tiszta tollal megtölteni!, vagyis csak a tollal adni hozzá, mint ahogyan K ál lay Miklósné, a magyar miniszterelnök felesége mondotta rádiószózalában: »Tollat adjunk! Piros vérért fehér tollat!« Mindenki felkészülten várja már a felhívást: elkészíti a tollat vagy a tollai töltött párnát vagy párnákat, hazaital vagy huzat nélkül, ki mit adhat, ki hogyan adhat. Kérik is a magyar nőket a látogató bizottság' tagjai, hogy ha csak lehet, ne várjanak a felhívásra, hanem készüljenek fel rá, hogy váratlanul ne érjen senkit sem. Hiszen sok helyen van, nagyon sok helyen van alkalmas anyag, toll, vagy kész holmi, csak nincsen esetleg felhasználható állapotban, vagy nincsen készenlétben. Ezt előkészíteni, ezt használhatóvá tenni, hozzáférhetővé tenni: ez legyen most a háztartások gondja, hogy mire a felhívás megérkezik, mindenki örömmel ajánlhassa fel.s mondhassa: »Megértettük, előkészültünk, tessék, itt van!« Adjunk tehát párnál, adjunk tollat1 a gyűjteménybe! Hogyan is mondotta Petőfi Sándor? A magyar vér »minden cseppje drágagyöngyöt ér. S ne érne meg' egy-e,gy párnát vagy belevaló tollal? Pontosan címezzük a postai küldeményeket A postaigazgatóság új ragjegyeket rendszeresített a kézbesítheteílen vagy pontatlan címzéssel ellátott postai küldemények megjelölésére. Sok esetben a posta hosszú utánjárással nyomozza ki a küldemény rendeltetési hehrét és eljuttatja ugyan a címzetthez a levelet, vagy csomagot, de ilyen esetekben a következő szövegű ragjegyet fogja alkalmazni: »E küldemény kézbesítése a címadatok elégtelensége miatt késeit. Saját érdekében szíveskedjék ezt a feladóval közölni.« Olyan esetekben pedig, amidőn hosszas Utánjárással sem sikerül a pontos címet megállapítani, de a feladó címe a küldeményen szerepel, más szövegű ragjegyet helyeznek el a küldeményen: »A posta ezt a küldeményt a címadatok elégtelensége miatt nem tudta kézbesíteni. A jövőben szíveskedjék pontos címzésről gondoskodni.« felé ballagtunk, a Böszörményi-közön mindig ott várta Szánthó örzsike s hol egy szarkalábcsokrot, hol pedig egy marék százszorszépet tűzött Jóska kebelére. Jóskában nem is maradt meg a bornyú. Egyik délután, mikor a füzek alatt hevertünk, kiugrasztotta magából: — Mongya, János bácsi, mit tart maga a közmondásrul? — Melyikről például? — Amelyik aszongya például, hogy: aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet. — Altul függ, hogy mibe jár az ember? — Hogyhogy mibe jár? — Gatyába vagy szoknyába. — Hát inkább szoknyába, mint gatyába. — Akkor mán baj van. Mer tudd meg, öcsém, hogy a szoknyába járó ember saját magát tarty a virágnak s az Ür istennek el nem hiszi, hogy az igazi virág szebb ná'a. Ebből kifolyólag nem is szeretheti őszin én, tehát csak huncut lehet, viem jóember. Az érvelés igen meggyőzően hangzott, a magam részéről igazai is adtam János bácsinak. Szíván yó Jóskát azonban to-
