Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-05-30 / 22. szám
Hatvanharmodik évfolyam 22. szám Szombat, 1942 május 30 Politikai, társadalmi és közgazdasági lap — A Komárom Vármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet, a Vármegyei Tüzoltószövetség, a Vármegyei Daloskerület és a Vármegyei Állattenyésztési Egyesület hivatalos lapja Előfizetés: Egész évre 10 pengő, félévre 5 pengő, negyedévre 2.50 pengő. Egyes példány ára 0.20 pengő. Az udvariasság havává avatlák Nénié', országban május hónapot. »Légy7 udvarias májusban!« — adta ki a jelszót a propagandaminiszter és el is hisszük, hogy a fegyelmezettségéről ismeri német nép a jelszót parancsnak tekintette és he is tartotta. Nálunk is indokolt volna az udvariasság mellett mozgalmai indítani épp úgy. mini ahogy a káromkodás ellen indítottunk igen nemes és máris megállapíthatóan igen eredményes küzdelmet. Mert az udvariatlanság épp oly tünete a lélek eldurvulásának. mint a káromkodás. Egyik épp oly tünete a közösségérzet hiányának, mini a másik. Amikor pedig éppen a közösség előlérbehelyezésének korfordulóján álluunk, a fokozatos fejlődés törvényszerűsége a hibák és káros tulajdonságok kinövéseinek fokozatos lenyesegelését jelöli meg az átalakulás és átalakítás legcélravezetőbb módszerének. Nem lehet minden gazt válogatás nélkül kitépni, mert könynyen marokra fogjuk a gazzal együtt a nemes és hasznos növényt vagy a földi életei megszépítő vírágpalántál is. Kezdtük a káromkodáson, folytassuk az udvariatlanságon s ha ezl is sikerült kiirtani nemzetünk virágoskertjéből, folytassuk tovább az egoizmus, a kapzsiság és a többi öröklött bűneink kigyomlálásával. Az udvariat'anság szerves járulékai a türelmetlenség és a gorombaság, amely már a káromkodás halármegyéjén jár. Tehát a logikus következtetés is megmutatja az irányt, amelyben nemzeti mozgalmunkat folyiatni kell. De itt aztán ne riasszony vissza senkii ismét az a már lúlsokszor hjangoztalolt kifogás, hogy megint idegeneket majmolunk. A káromkodás elleni küzdelemnél nem követtünk idegen példát, meri sajnos, a káromkodás speciálisan magyar betegség, magyar bűn. De ugyanígy meg van a magyarban az udvariatlanság, a türelmetlenség, a gorombaság bűne is. Hogy ezt a hibát a németek Is felfedezték magukban, nem tarthat bennünket viszsza attól, hogy a magyar udvariatlanság, türelmetlenség és gorombaság ellen küzdelmet indítsunk. Legfeljebb némi vigaszként könyvelhetjük el, hogy még a fegyelmezettségéről példaszerű német népből is kivált olt.) ezeket a közösségre káros tüneteket a kor, a fokozódó gondok és a mindennapi nehézségek. Kétségtelen, hogy az udvariallanság és járulékai az általános idegfeszültségnek tudhatok be. Ha megí így éljük a mindennpai életben, megállapíthatjuk, hogy a legtöbb »összekütönbözés« valami jelentéktelen csekélységből ered és az emberek makacsságán gubancolódik össze sokszor kihonthatallannak látszó csomóvá. A túlfeszített idegek veszik át ilyenkor bennünk a szól, megfosztanak Ítélőképességünktől. elfogultakká tesznek önmagunkkal szemben, túlméretezik önérzetünket s különösen a jussát nem hagyó magyar embert sokszor olyan meggondolatlanságokra csábítják, amelyeket lehiggadt állapotában szívesen tennénk meg nem történtekké. Sok panasz hangzik el napjainkban a hivatali tisztviselők, de főként a keresztény kereskedők ellen. A panaszos azonban sohasem gondol arra, hogy ő is éppen oly hibás, mini az a munkával túlhalmozott hivatalnok vagy a régi világból megmaradt ma-Alapítolta: néhai TUBA JÁNOS. — Főszerkesztő: DK. GAÁL GYULA. Felelős szerkesztő: DR. KALL A Y ENDRE. Szerkesztő: DR. BARANYAI JÓZSEF. Főmunkatársak: SZOMBATHY VIKTOR és NEHÉZ FERENC. Egymilliókétszázezer hold Kállay Miklós miniszterelnök hivatalbalé pésével úgyszólván egyidejűleg azt az ígéretet tette, hogy mentesíti a magyar földet a zsidók birtoklásától, hogy jciemeli a zsidóságot a magyar földhasználatából és ezt az ősi foglalkozást, a földmívelést visszajuttatja a magyar emberek kezébe, ahol az évszázadokon át mindig volt. ígéretet tett a miniszterelnök egy ilyen törvényjavaslatnak mielőbbi benyújtására és egyúttal nyom| ban zár alá helyezte rendeletileg a zsidó kézben lévő földbirtokokat azért, hogy azok a születendő törvény megkerülésésével átruházhatók ne legyenek. Az Ígéretet gyors cselekedet követte. A földmívelésügyi minisztériumban elkészült a zsidók erdő- és mezőgazdasági ingatlanairól szóló törvényjavaslat és minden remény megvan arra, hogy a képviselőház is, valamint a felsőház is ezt a javaslatot mielőbb megszavazza és törvényerőre emelje. A földmívelésügyi miniszter ismertette is a javaslatot a Magyar Élet Pártja ülésén és ebből az ismertetésből nagy megelégedéssel állapíthatja meg a közvélemény, hogy a miniszterelnök Ígérete százszázalékig teljesedésbe megy. Ez a javaslat, amely nemcsupáu szántóföldeket, hanem az erdőbirtokokat is kiveszi a zsidók kezéből, nem az úgynevezett második zsidótörvény meghatározása alapján állapítja meg azt, hogy ki tekintendő zsidónak, hanem szigorú faj - védelmi alapon áll, meghatározása megfelel az. 1941. évi XV. t. c., az úgynevezett fajvédelmi törvény 9. és. 16. paragrafusainak. Ami pedig a kedvezményeket és a kivételeket illeti, általános kedvezést a javaslat egyetlenegy zsidó érdekében sem tartalmaz. Csupán bizonyos nagyobb méltánylást érdemlő esetekre engedélyez korlátolt mértékű és átmeneti jellegű mentesítést. Ez annyit jelent, hogy csak az illető kivételezett élettartamára szól a mentesítés, másrészt pedig csupán száz hold erejéig terjed ki. A törvényjavaslat értelmében az erdőbirtokokkal együtt 1,200.000 kát. hold terület fog a kormánynak birtokpolitikai célokra rendelkezésére állni. Természetes ugyanis, hogy ezek az ingatlanok azoknak a kezébe fognak kerülni, akik a földet megmívelik, az erdőbirtokokból pedig úgynevezett társulati birtokok leszgasfokú igényeinkkel agyonzaklatott kereskedő. Szemtanúi voltunk annak, hogy egy divathölgy fél méter muszlinért legalább 30 vég különböző anyagot szedetett le az izzadó kereskedősegéddel s mély sértődéssel hagyta el az üzletet, mikor a már alig lihegő alkalmazott sajnálattal közölte, hogy több mustrával nem áll módjában szolgálni. S a méltatlankodó hölgy saját igazának ludalában még ki is jelenlétié, hogy lám, nem érdemes keresztény kereskedőket támogatni, meri ezek udvariatlanok s visszaélnek avval, hogy ma a vásárlóközönség ki van nekik szolgáltalva. — Más alkalommal hatottuk a postán várakozó tömeg egyik türelmetlen tagjától, amint kifogásolta, hogy a pósiáskisasszonynak gondja van a frizurájára, de arra nincs gondja, hogy a közönséget gyorsabban szolgálja ki. Csak természetes, hogy a női hiúságában megsértett tisztviselő sem maradt adós az elégedetlenkedőnek. S a vége az leli, hogy a tömegnek a kifejlődött parázs szócsata miatt legalább egy negyed órával tovább kellett várnia ügye élnek, ami körülbelül megfelel az eddigi közbirtokossági erdők fogalmának. Kifejezetten birtokpolitikái műveletekre való tekintettel állapítja meg a javaslat az átengedett ingatlanokért járó térítés mennyiségét is. Az érték tekintetében az ingatlanok hasznavehetőségét kifejezetten a föld kataszteri tiszta jövedelme alapján vészi figyelembe és az ingatlanokért járó ellenértékét ennek a jövedelmezőségnek figyelembevételével állapítja meg. Tíz korona kát. tiszta jövedelemig, a kataszteri tiszta jövedelem minden koronája 60 pengő, a 10 és 15 korona közti kát. tiszta jövedelemnél minden korona után 50 pengő, a 1 5 koronán felül pedig minden korona után 40 pengő kártérítést kell megállapítani. Amint már a miniszterelnök is mondotta, az ingatlanokat nem fogják készpénzzel kifizetni, itt csupán kisebb ingatlanoknál tesznek kivételt, hanem kötvényekkel, amelyek 30 év alatt évi 3 és félszázalékos kamatozással lesznek törlesztve. A kötvényeket a jogosultak javára zárolt számlákon kezelik. Ugyancsak zárolt számlákon fogják kezelni az ingatlan felszereléséért járó térítést, mert a javaslat megengedi, hogy az új tulajdonosok, illetve az állam az élő és holt felszerelést is kisajátíthassa. Fontos intézkedése a javaslatnak az is, hogy a nem zsidó haszonbérbeadó, ha ingatlanát házikezelésbe akarja venni, felmondhat a zsidó haszonbérlőnek és igényt tarthat arra, hogy a bérlő tulajdonában levő élő és holt felszerelést részletfizetés kedvezményével átvehesse. Meg kell még említeni, hogy nemcsak egyes személyekre terjed ki ez a javaslat, hanem jogi személyek ingatlanait is kisajátítani rendeli el abban az esetben, ha jogi személy vezetői túlnyomóan zsidók, vagy a társasági tőke tulajdonosainak többsége zsidó.. Végül tilalmat tartalmaz a javaslat, amelynek értelmében zsidó a jövőben nem szerezhet jogügylettel vagy árverés útján mező- vagy erdőgazdasági ingatlant, kis- és nagyközségekben pedig semmiféle ingatlan szerzésére nincsen joga. A javaslatnak ezek az intézkedései hatalmas lendületet fognak adni a nemzeti földbirtokpolitikának is, tekintettel arra, hogy a zsidó kézen levő szántóföldet kiterjedése körülbelül 700.000 kát. hold, tehát olyan terjedelmű, hogy azon igen sok magyar család letelepedhetik. intézésére, mint ha az udvariatlan, sőt az érdekelt tisztviselőnő véleménye szerint goromba kifejezés el nem hangzóit volna. Hisz töbhé-kevésbé türelmetlenek vagyunk ma mindnyájan. De ha ezen a türelmetlenségen úrrá tudunk lenni, sokkal többre megyünk, mint ha annak szabad kitörést engednünk. Vegyünk példát ebben is a japánoktól, akiknél az udvariasság immár nemzeti sajátossággá lelt. A japán mosolyogva hozza tudomásüdira egyik közeli hozzátartozója halálát, hogy a hite szerint rádnézve is gyászt jelentő közlés lesújtó élét tompítsa. És nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy Japán gyors fellendülésének, fejlődésének és nagyhatalmának egyik úttörő eszköze ez az udvariasság volt. Legyünk tehát fegyelmezettek, gorombaság helyett mosollyal intézzük el az apró kellemetlenségeket. Szeressük egymást s ne keressük egymásban mindig a hibákat, hanem lássuk meg embertársainkban az embert« De ne csak májusban, hanem mindig. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor ucca 29. sz. Telefon: 80. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. A keleti vártán erős, fejlődő, kiegyensúlyozott és megelégedett Magyarországnak kell őrt állania, hogy Középeurópában, a történelemnek ebben a viharsarkában rend, nyugalom, béke és összműködés lehessen. Ezt a megállapítást hangoztatta Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter a Mosonmagyaróvárott rendezett Széchenyi-emlékünnepélyen mondott beszédében s ezt az elméletet többszörösen beigazolta a történelem számos eseménye. Az erős Magyarország európai missziót töltött be az elmúlt századokban is s hogy európai küldetésünknek most és a jövőben is megfelelhessünk, azokat a problémákat kell elsősorban megoldanunk, amelyek száz évvel ezelőtt Széchenyi Istvánt is foglalkoztatták s amelyek lényegükben ma is itt állnak előttünk. Ezek a problémák elsősorban nemzetünk belső erkölcsi és hatalmi erőállományának, európai sorsvállalásának kérdései, amelyeknek megoldását mostani vezetőinknek éppen úgy vállalniok kell, mint az egész mai nemzedéknek. Hogy miképpen dolgozhatunk e problémák kimunkálásán és megoldásán, miként vihetjük előre a nagy magyar ügyet és fordíthatjuk jobb irányba a magyar sorsot: erre mutatott rá a nemzetvédelmi propagandaminiszter. Az út, amelyen a cél felé haladnunk kell, minden igaz magyar ember előtt ismeretes. Egyedül és kizárólag csak a tengelyhatalmak győzelmétől várhatjuk nemzeti létünk, biztonságunk, függetlenségünk és jogos nemzeti igényeink teljesülését. Ezzel minden igaz magyar ember tisztában van. Mindenki tudja, hogy a túloldalon álló erőktől semmit sem várhatunk. Az orosz politika célja a mi megsemmisítésünk és nemzeti voltunk eltörlése. Nem várhatunk kevesebbet az angolszász politika győzelmétől sem. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez részünkre talán még az eddiginél is kegyetlenebb Trianont jelentene. Ezek is és az angolszász hatalmakban bujkáló emigránsaink is a magyar nemzet függetlenségét akarják megtörni és létünkben veszélyeztetnek. Hogy ez ne fordulhasson elő, küzdenünk kell a trianoni szellem végleges felszámolása érdekében, küzdenünk kell a bolsevista államrendszer megsemmisítése és a tengelyhatalmak végső győzelme érdekében. Ebben a kérdésben minden magyar ember egy véleményen van. Lehetnek közöttünk politikai ellentétek, bár a mai súlyos időkben erre semmi szükség sincsen, de abban, hogy a jobb magyar sorsot csak szövetségeseink oldalán harcolhatjuk ki magunknak, abban nincs különbség magyar és magyar között. A mételyezők eddig nem tudtak célt érni és hogy ezentúl sem fognak széthúzást szítani közöttünk ebben a kérdésben, arra biztosíték a Kállay-kormány erélye, amellyel csírájában elfojt minden olyan szirénhangot, ami könnyen az 1918-as összeomlás felé vihetné az országot. A bomlasztok, a zavartkeltők tehát rosszul spekulálnak, mert népünk nem dől be mégegyszer az üres Ígéreteiknek és hangzatos frázisaiknak, hanem szilárdan halad a jobb magyar jövő felé vezető egyedül helyes úton, őrt állni a keleti vártán és kemény marokkal szorítja azt a fegyvert, amellyel hatalmas szövetségeseink oldalán az új Európáért és a mi régi hazánkért harcolunk. &/
