Komáromi Lapok, 1941 (62. évfolyam, 2-6. szám)

1941-02-08 / 6. szám

2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1941. február 8. Komáromi Dalegyesület teaestélve n Tromieméi. végzi el a művek adminisztrálását, vagy nem. Ha igen, úgy jutalomra nem tarthat számot, mert hisz a rendes munkaidejéért fizetését megkapja a várostól. Ha azonban hivata­los idő után, vagy hivatali helyiségén kí­vül tevékenykedik a városi művek érde­kében. úgy ezért a munkájáért nem jutal­mat, hanem jogos ellenértékét igényelhet. Nem azt kifogásoljuk, hogy a különmun­­kálatok honoráltassanak, nekünk csupán az elnevezés ellen van kifogásunk. Mért jutalom és munkaellenérlék között igen nagy a különbség szociális és erkölcsi szempontból egyaránt. • Volna még a költségvetésben több ki­­sebb-nagyobb tétel, amit kifogásolni le­hetne, mi azonban csupán, a főbb kérdé­sekkel kívántunk foglalkozni. A törvényha­tósági bizottság bizonyára megtalálja a részletkérdések rendezésének is a módját, örömmel értesültünk, hogy a balparti MÉP városi klubja máris magáévá tette felho­zott észrevételeink legtöbbjét. Célunk az volt. hogy megóvjuk városunk közönségéi a póladőcsökkentéshez fű­zöli vérmes reményektől. Egyébként hangsúlyozzuk, hogy a javasolt csökkentés csak látszólagos. Ugyanis az idei pótadószükséglet mindössze 6Ó00 P-vol kevesebb a tavalyinál, ez a 6000 P pedig nem adja ki a 25.5o/o csökkenést. A látszólagos csökkenés oka tehát a pót­­adóalap növekedéséhen keresendő. Az idén ugyanis jóval magasabb a pót­adó alapjául szolgáló állami adó, mint ta­valy. —y. Vitéz nagybányai Horthy Miklós kor­mányzó, a miniszterelnök előterjesz­tésére Csáky István gróf utódául Bár­­dossy László dr. titkos tanácsos, rend­kívüli követet s meghatalmazott mi­nisztert nevezte ki Magyarország kül­ügyminiszterévé. B á r d o s sy László egyike a ma­gyar diplomácia legkiválóbb tagjai­nak. Közel hat évig állt a külügymi­nisztérium sajtóosztályának élén. amely idő alatt osztatlan népszerűség­nek örvendett, mind a magyar, mind a külföldi sajtóban. Az ö működésé­nek idejére esik Magyarország ki­bontakozása a Trianon utáni elszige­teltségből. A magyar-olasz barátsági szerződés megkötése és számos más, nagyíoiilosságú diplomáciai esemény, amelyek hatalmas feladatot róttak az akkori sajtófőnökökre. A sajtó szolgálatában szerzett érde­mei elismeréséül tüntették ki elsőíz­ben 1930-ban a Magyar Érdémkereszt­­tel. Néhány évi londoni beosztása után helyezte a kormányzó bizalma a nagyfontosságú bukaresti követség élére. A magyar-román viszony ala­kulásának minden szakasza azóla szo­rosan összeforrott Bárdossy László személyével és tevékenységével. Akis­­antant 1937. évi konferenciáján, amely a kLsanlanl államainak Magyarország­hoz való viszonyát, valamint Magyar­­ország fegyverkezési egyenjogúságá­nak kérdéséi tárgyalta. Szunyában tartózkodott, majd Lenibe, a Népszö­­vetseg ülésére kísérte Kánya Kál­mán külügyminisztert. Legutóbb az emlékezetes turnu-severini tárgyalá­sokon vett részt megfigyelői minőség­ben és jelen volt a második bécsi döntőbíráskodás alkalmával a belvc­­derei tanácskozásoknál is. Rendkívül aktív, lelkes, dinamikus egyéniség. Biztos íté­­lelő. éleseszü ember, aki pillanatok alatt átlátja a dolgokat. Amellett kitűnő stiliszta is, valósá­gos művésze a gondolkodás és kifeje­zés stílusának. Kitűnő nyelvtudása, széleskörű és mélyműveltségű, a meg­nyerő modorral és határozottsággal szerencsésen kiegyensúlyozott kitűnő fellépése, fényes tehetségei és egész gazdag egyénisége kezdettől fogva nagy feladatokra predesztinálták. Leforrázta a combját s meghalt egy kisfiú Tímár Ferenc naszályi gazdasági cseléd felesége 5 éves kislányát ápol­ta, aki diftériában betegedett meg. Az asszony vizet forralt egv alkalom­mal, fertőtlenítésre, s a vizet a tűz­helyről letette a szoba talajára. A forró vízzel telt mosdótálban meg­botlott az anyja körül settenkedő két­éves Tímár Ferenc nevű fiúcska s leforrázta bal combját. A kisfiút ott­hon kezelték, de sérülése olyan sú­lyossá vált, hogy e hó 3-án be kel­lett szállítani a komáromi kórházba. Ili sem tudtak azonban már segítmi rajta, a szerencsétlen gyermek kór­­házba-szállítása napján kínos szen­vedések közepette meghall. Nehézségek, huzavonák az aratási szerződések megkötése körül Komárom vármegyében Kaptuk az alábbi nagyon is meg­­szívlelésre méltó sorokat: A vármegyei araló és sommás szer­ződések kötésének itt az ideje. A bér­megállapító bizottság azt határozna, hogy a munkások bérét, gabonai'észét Renoválják a Szent András templomot A városi kbgyuraság közgyűlése Síkosak, csúszósak a járdák Városunkban a szokatlan és szeszé­lyes időjárás következtében mind­­gyakrabban fordulnak elő elcsúszás­ból és elesésből származó balesetek. Minden háztulajdonosnak tudnia kell, hogy bírói gyakorlatunk szerint a háztulajdonos felelős mindazon balesetekből (lábtörés. kartörés, stb.) származó anyagi, sül erkölcsi károkért, melyek a síkos járda kellő időben való fel nem hintése folytán keletkeznek. Eltekintve attól, hogy törvényhatósági szabályrendeleteink a járda karban nem tartását kihágásként is büntetik, a háztulajdonos objektív felelősége a kártérítés tekintetében fennáll. A jár­dáinkat tehát a rendelleléssszerű for­galom megindulása előtt, általában reggel 7 óra körül ólmos eső, fagy stb. esetén hintsük fel a balesetek megelőzése céljából. JÖN A TAVASZI Tisztítássá és festesse már most tavaszi ruháit Polák Miklós kelmefestő — vegytisztítóná! KOMÁROM I, RÁKÓCZI-U. 21 Szakszerű elkészítés, 45 olcsó árak! Komárom thj. város kegyurásági közgyűlése február 1-én, d. u. 5 óra­kor ülést tartott a városházán, ame­lyen Alapv Gáspár polgármester el­nökölt. A magyar Hiszekegy elmon­dása után napirend előtti felszó­lalás híján nyomban a tárgysorozatra tért a közgyűlés, amely mindössze két pontból állott. Lestár István dr. prépost plébá­nos kérvénnyel fordult a városhoz, mint kegyúrhoz, melyben előadta, hogy a Szent András templom vakolata annyira megromlott és levált, hogy kijavítása tovább már nem odáz­ható el az értékes műemlék pusz­tulásának veszélye nélkül. Minthogy a templom maga is súlyos gondokkal küzd, a templom-pénztár nincs abban a helyzetben, bogy a renoválás tetemes költségeit biztosí­tani tudná, miért is kéri a kegy urat, hogy e munkát saját költségvetése ke­retében végeztesse el. A kegyurásági közgyűlés a kér­vényben felhozottak folytán a Széni András templom renová­lási költségeire 50.000 pengőt sza­vazóit meg olyként, hogy ez az összeg 1912. év január 1-től megosztva. 10 egymás­után következő éven keresztül 5000 P részletekben a város háztartási költ­ségvetésébe lesz beállítandó. Megke­resi ennélfogva a város törvényható­sági bizottságál, bőgj" a megszavazott összegek az előbbi szerint a városi költségvetésbe beállításáról gondos­kodni szíveskedjék. Haj da Jenő főmérnök indítványá­ra kimondta a kegyurásági közgyűlés, bogy a javítási munkálatok megkez­dése előtt kikéri a Műemlékeket védő orsz. bizottság véleményét és a meg­keresés elkészítésével a polgármestert bízta meg. A közgyűlés tárgysorozatának má­sodik pontjaként Suránvi Ferenc apát-plébános kérelme szerepelt, melyben azt kérte, hogy terjessze ki a város kegyurásági jo­gait a jobbparti városrész egyház­községére is. A közgyűlés a kérelemnek ezt a ré­szét nem találta teljesíthetőnek, mert a jobbparii plébánia csak 1920-ban lett önálló plébániává. Annak belátása mellett azonban, hogy a jobbparti egyházközség tagjai pótadóikkal je­lentékeny mértékben hozzájárulnak a kegyúri költségekhez, a kegyurásági közgyűlés méltányosnak találta, hogy a jobbparti r. kát. egyházközség ál­landó évi segélyben részesüljön. Ezt az évi segélyt 3f»00 pengőben állapította meg a közgyűlés és megkereste a város törvényhatósá­gi bizottságát, ezt az összeget költség­­vetésbe állítsa be s kormányhatósági jóváhagyás után fizesse ki. köteles a munkaadó 10 kilométerre elszállítani. De mi történik, ha a munkások messzebb laknak 10 kilo­méternél. ami nagyon gyakori eset? Ebből sok esetben csak vita szárma­zik, de se munkás, se munkaadó hasznát nem látja, egyenesen aka­dálya a szerződések kötésének. Ma­gán egyezkedések folynak malmokkal, a Futurával stb. ebben az ügyben. Kérjük a főispán-kormánybiztos gyors és általános intézkedését aké­­pen, bogy a megye területén bár­hol, a Futurának beszolgáltatott mun­kásbért, a munkás lakóhelyének kö­zelében levő Futurától megkaphassa ráfizetés nélkül. Ez a fontos, mert, ha a Futura ebből különféle címeken hasznot húz, akkor sem ha­tósági intézkedésre, sem E'u túrára nincs szükség, mert akkor a régi fajú és módú üzletekkel is meg lehet csinálni. Gyík. MILU3 vegyileg fest, tisztít ruhákat KOMÁROM Nádor-utca 3. Telefon 292. Alopíliniotl 1S0S. Tanyák sorsa... Magyar tanyáknak kicsiny, bús képe Fekete estén felém lebegj Vízió ez, vagy gonosz, rút álom, S kacagnom kell, ha felébredek? Fekete gondok álmodnak itt most, j S a pihenések mind hazugok, A vályogviskó fülledt ölében Tépázott sorsok búja zokog! Mindenkinek van sírni valója, Nem tudja senki, holnap mi lesz, Rémületet kondit a szívekbe Minden kis apró, éjjeli nesz! Kemence-padkán gyermek sikoltoz, Éhség vert belé kínt, haragot, Kirobotoltan horkol az egyik, Tüdővész győzve hördül amott! Őszi sarakban fáznak a lábak. Meddő nyaraknak átka beszáll. Sok éve nem járt erre a vígság, A szomorúság*kertje e táj! • Viharok gonosz kordona marja A sok kis viskót hátul, elől, Veri, sarazza, szakítja, bontja, Mi lesz belőle, hogyha ledől! Földhöz lapulva várnak a kunyhók, Miket az éjjel eltemetett, S a zsupptetőket tépdesik egyre Birkózó, kaján fergetegek! Véri Vince. Csaló Irta: Jámbor László. Délután hat óra, a Baross téren. Zeng a roppant város. Autók, villamosok, ko­csik lármájában emberek loholnak. A cé­lok zsinegjei ezerfelé rángatják őket. Olyan szépek! Olyan szépek, ahogy így rohangál­nak vitatkozva, nevetve, sóhajtozva. Olyan fontosak Olyan világmozgatók. De keltő közülük csöndes és elhagyatott. Olt állnak egy hentesből! előtt. Az egyik olyan lírfélc. Jobb ruha, tisztaság és va­lami Iélekféle az arcon. A másik rongyos, szomorú, esett. Olt, állnak, lépésnyire egy­más mellett. Kél vadidegen. Kél külön vi­lág. Legföljebb a vágyukban egyek. Mind­­kellő a kirakat remekeit nézi. Ä szalonna­­pörcöket, párolgó császárhúst, sült kol­­bászl. Az úrféle hidegen néz. Valami fel­sőbb kritikával. Talán válogat. Úgy lát­szik, venni akar. A másik, a rongyos csak úgy sóvárgósan bámul. Csupa vággyal és lemondással. Ö nem fölényes. 0 benne csak éhség van és szerény »szeretnék«. Nem akarat. És nem pénz. Az úrféle most észreveszi. Csak úgy ol­dalról néz rá. Csak úgy röviden. De mégis ellepi valami döbbeni sápadtság. Hiszen milyen szánalmas is ez az ő szomszédja! Fz az ő rongyos szomszédja. Milyen le­hetetlen-! Milyen rab! Rabja a húsoknak. Az éhség bilincsével rali. — Éhes? — veti oda hidegen. — Ö, nagyon! — sír föl a nyomorult. És csak úgy árad szeméből az alázatos remény. A remény, hogy talán ez az úr ... — Én is, — mondja röviden a másik. — Uraságodnak könnyű, — ez inkább hízelgés, bizonytalan mosollyal. — Csak benyúl a zsebébe és kész. Tudom én azt. De én? Három nap óta nem ettem rendes ételt. Se én, se a család. — Család? — Igen. öt gyerek, a legnagyobb lizen­­ötéves. Meg az asszony. Most éppen kila­koltattak. A kapu alatt lakunk, összedo­bálva. Megvert az Isten, uram! És már reszket a hangja. Valami fekete •hullámzás lámiadt a szíve körül. Az ran­gul ja a hangját is. Meg az egész embert.. — Mit enne innen a legszívesebben? — így az úr. • — Mindegy. — No, mégis ... — Tepertőt. — Ugyan, valami jobbat! — Hát akkor abból a sült kolbászból, ni, — és örömtüzek világítanak a szemé­ben. Szegény ember, végre parton érzi magát. Ha csak egy órára is. Ma enni fog. Ő isj, a család is. Jó az Isten! Most' az úrféle szól. Egészen hihetetle­nül, egészen az érthetetlenbe sodródva: — Érdekes, mennyire egyezik a gusztu­sunk. Én is azt ennék a legszívesebben:. És szó nélkül elindul. Úristen, tovább megy! Csak úgy elmegy, búcsú nélkül. Hát mi lesz? A vacsora? A szegény ember csupa hangtalan jajga­tás. így összeomlott minden! Pedig már milyen biztosra vette! Már a családot is látta, amint boldogan eszik. Boldogan és sokat. Hát most vége!... Vége? Nem, az nem lehet!... Minden bátorságát összeszedi és utána siet a gazdagnak. Ügy fogja még a kabát­ját. hátulról. Mint valami szégyenlős gye­rek. Istenem, hiszen most kérni fog! Kol­dulni! Először életében. — Kérem... — remeg a hangja, — hát nem?... — Mit: nem? — néz el fölötte a másik. — Nem tetszik venni... kolbászt... ne­kem ?... — Nekem nincs pénzem, jóember. Fél­éve bocsájtoUak el a hivatalomból. Én sem ettem három nap óta rendesen. így állunk, barátom.,Isten áldja! És most végképp elnyeli a tömeg. Kicsit még látszik hosszú alakja, aztán fölszívja a város. Eltűnik, mint valami szép gon­dolat. Semmi sem marad belőle. Semmi. A szegény ember még olt áll. A szája leesett, úgy néz. A szeme kialudt, úgy néz. Hát mi is volt ez? Mirevaló volt? Mi­ért nem igaz? Düh festi vörösre a lelkét. Lángok gyól­nak benne. Ütések vajúdnak az öklében. — Csaló! — ordítja hirtelen. A járókelők rábámulnak. Különös egy ember! Itt áll görnyedezve és belehörgji az estébe, hogy: csaló. — Részeg, — mondja meggyőződéssel egy diák. A bakfisának mondja, tehát még hatni akar. Ezért hidegen megállapítja, professzori hangnemben: — Persze, pálinkára telik. Ez a mai munkanélküli-nyomor... Báidossy László az új kölfigyminiszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom