Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-08-10 / 32. szám

Lapunk mai száma a jövő heti budapesti rádióműsort hozza

Hatvanegyedik évfolyam 32. szám Szombat, 1940. augusztus 10.

GAÄL GYULA Dr.

Előfizetés:

Felelős szerkesztő KÄLLAY ENDRE DR.

Egész évre 10 Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.50 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő.

Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR.

Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza.

Románia halogatja a tárgyalásokat

Bossy román követ budapesti látogatása csak a tárgyalások beharangozását jelentette

Magyar nyugodtság

Az egész európai sajtó elismerően állapította meg, hogy a német háború kezdete óta változatlan nyugalom uralkodik Magyarországon. Ez eddig némikép magyarázható volt azzal is, hogy a háborúban Magyarország érdekeltsége nem volt közvetlen. Távolt voltunk a háború zajától, s ha történtek is rendkívüli intézkedések, ezek csak az okos elővigyázatosság határai között mozogtak.

Ma azonban, a müncheni tanácskozás óta eminens lett a mi érdekeltségünk is, amely érdekeltség naprólnapra fokozódik, ahogy mindinkább aktuálissá válik Erdély visszaszerzésének a kérdése, amely immár a közvetlen tárgyalások stádiumába jutott. És csodálatos, hogy az ország nyugalma most is változatlan. Semmi különösebb izgalom, idegesség, türelmetlenség nem észlelhető. A magyar kormány higgadsága és elhatározottsága átragadt az egész nemzetre abban a biztos tudatban, hogy az igazságnak győznie kell.

Ezt a fölényes nyugodtságot megőrizte az ország a román rcvizióellenes mozgalommal szemben is. Úgy a magyar sajtó, mint a magyar közélet bámulatos flegmával bírálja Manni és társainak s a kétségtelenül mögöttük álló kormánynak az erőlködését és kísérletezését. És ez helyesen is van így, mert ez a fenekedő legénykedés bizonyos fokban természetes jelenség. A perlekedő ember természete nyilvánul meg a román izgágáskodó magatartásban. A bíróság előtt is mindig az a peres fél, nyugodt, amelyikmák igaza van, míg a másik fél jogtalanságának tudatában a paragrafusfaesarás minden lehelő módját megkísérli, hogy menise, ami még menthető, mentse, — ha mást már nem lehet, — legalább a látszatot. A pervesztes fél is gyakran vigasztalja magát azzal, hogy legalább megmondta az ellenfélnek a magáét.

A román kormány helyzete kétségtelenül nem irigylésreméltó. Előbb szó nélkül meg kellett hajolnia az orosz követelések jogossága előtt anélkül, hogy legalább a fájdalmát elsírhatta és a veszteségre népét előkészíthette volna. Ez a veszteség nem csakéiy gondot okozott neki, mert Románia a világháború után bekövetkezett hirtelen megnagyobbodása folytán — akárcsak Csehszlovákiában történt — a »hódoltság« hivatalait csak úgy tudta megbízható elemekkel betölteni, hogy eltekintett az előképzettségtől. Ezek huszonkét év alatt elszoktak korábbi életnívójuk tói s incst természetesen vonakodnak abba visszasüllyedni. A bcsszarábiai és bulgáriai hivatalnokokat tehát el kellene valahol helyezni. Számukat most szaporítja a Bulgáriának visszaadandó terijlet is. Nagyon térszetes, hogy ezek most kapaszkodnak laz utolsó szalmaszálhoz is. A visszaadásra kerülő területek között Erdély a legnagyobb. Ez tehát az utolsó mentsvára az uborkafárá felkapaszkodóit félművelt hivatalnoki karnak, akiket nem nehéz Maniu és társai akciója számára megnyerni.

Ilogy ennek az ellenzékieskedésnek van-e értelme és lesz-e foganatja, az most a román kormányt nem érdekli. Neki egyelőre mozgalom kell, amelyre a tárgyalások során Iiivatkozhassék és ennek révén lealkudhasson valamit Erdélyből, s. ha ez nem megy, döntőbíróság elé vihesse az ügyet. A

A Corriere della Sera kiküldött tudósítója balkáni körútja során Budapestről küld helyzetjelentést, amelynek a lap a következő címet adja: »A megértés atmoszférája a tárgyaló államok között.«

— Budapesten — állapítja meg az olasz újságíró — kiadták a parancsot: »Tartózkodás.« Hivatalos körökben óvakodnak a legcsekélyebb indiszkréciótól és csak annak megállapítására szorítkoznak, hogy Bossy látogatása nem jelenteit többet, mint a tulajdonképpeni tárgyalásokat beharangozó aktust.

A Popolo di Roma péntekreggeli száma azt a feltűnő hírt közli, hogy a szófiai kormány jelenleg még meghívást sem kapott Bukaresttől a részletes tárgyalások megkezdésére, éppen ezért nem igaz az a hír, amely szerint Popov bolgár külügyminiszter Bukarestbe vagy Crajovába utazott. Hasonlóképen alaptalan az a hír is, hogy Cadere, Románia belgrádi ködöntőbíróság ítéletébe azután még az elégedetlenkedőknek is meg kell nyu- Igodniok s a kormány mellét verve elmondhatja népe és állás nélkül maradt hivatalnokai felé, hogy mindent elkövetett Erdély megmentéséért. A csalódás azonban ott éri, hogy mi sem alkuba, sem döntőbíráskodásba nem megyünk bele. Mi állandóan hangoztattuk a békeszerződés elleni tiltakozásunkat, solia Erdély elvesz-Más forrásból is azt lehet hallani, hogy a román kormány elég korlátolt felhatalmazást adott Bossynak.

Azt is tisztázni kívánják Budapesten, hogy amikor azt mondják »az eszmecserék e tengely jegyében folynak«, az alatt nem. azt kell érteni, hogy Berlin vagy Róma közvetítő és technikai tanácsadó szerepét tölti be, hanem a tengelyhatalmak mint irányadó szemlélők kívánják a két ország békés megegyezését. Kiemeli végül a tudósító a magyar sajtónak Románia irányában használt higgadt hangját.

vete, újból Szófiába utazik a bolgárokkal való tárgyalások megindítására.

Jóllehet, a román kormány továbbra is kitart régi álláspontja melletti, Dél-Dobrudzsának a kiürítését már (megkezdték.

A bolgárok általában meg vannak győződve arról, hogy Bukarest majd siet megegyezni Szófiával.

tésébe bele nem nyugodtunk s ebből az álláspontunkból ma sem engedünk. Vagy visszakapjuk szépszerével, vagy visszavesszük, de alkut nem ismerünk.

Mamut és társait emberileg megértjük. Nyírő József, a volt pap-író szerint a legsúlyosabb gyónási peniteneiák közé tartozik ugyanis, amikor a gyóntatőpap arra kötelezi a bűnét szápó-bánó tolvajt, hogy a lopott tárcsekély keresetből nehezen tartható el emberi módon a soktagú család, megértjük, hogy reggelire és sokszor bizony ebédre is csak feketekávé jut. (Készítési módja: a kenyér fölső és lehetőleg feketére sült héját vízben megfőzik, forrás közben »édes gyökeret« tesznek bele s kikanalazzák vagy megisszák.)

A szövetkezet az ily állapotokat hivatott a legsürgősebben orvosolni. A bevált és eredményes pécsi módszer (Esztergás Lajos pécsi polgármester valósította meg) alapján a sokgyermekes családok megfelelő és legalább 600 négyszögöl telken épített öröklakáshoz jutnak, amely beltelek ügyes gazdálkodás révén nemcsak a háztartás szükségleteit elégíti ki, hanem az alacsony lakbértörlesztés költségeit is fedezi, úgy, hogy 5—25 év alatt a. ház és a telek önmagát fizeti ki. (Naszvadon, ahol tudvalevőleg országos viszonylatban is legjobb a természetes szaporodás és a 9—12 gyermekes, család sem ritka, ez évbén IQ szövetkezeti ház építéséi tervezik.)

Ilyen segítségre szorul az a törpebirtokos is, akinek van ugyan némi vagyona, azonban házat építeni és berendezni már nem bír. Kénytelen cselédsorba elszegődni és csak növeli az elégedetlenkedők táborát. Megtörténik azonban, hogy földje eladásával sárból, nádból kisebb házikót épít magának, azon reményben, hogy öregkorára majd csak elkészíti valahogy a házat, ha ugyan ' nem gyermekeire marad ezen feladat. Ez sem egészséges folyamat. Ilyen esetben is segítségül siet a szövetkezet, sőt a törpebirtokosok földkiegészítéshez, a nincstelenek pedig kertészkedésre alkalmas földhöz jutnak majd a fokozatosan megvalósuló földreform kapcsán.

H!a a családnak van már háza, de nincs megfelelő állata, akkor a rászorulók és érdemesek körülményeiknek megfelelő módon és törlesztéssel állathoz (tehén, ló, disznó, kecske stb.) jutnak. Ingyen azonban senki sem kaphat semmit és mindenért meg kell fizetni. Az alaptőke egyelőre félmillió pengő, amely a népjóléti járulékok lieíizelésével növekedni lög, s így az évi törlesztések befizetésével majd oly forgótőkét jelent, amellyel szép eredményeket lehel elérni. A törlesztési feltételek nagyon is emberiek. így pl. a törzskönyvezett és sok tejet adó fejős tehén 3 év alatt fizetendő vissza borjúval és tejjel, a disznó pedig 2 év alatt az egyik meghizlalt disznó visszaadásával, amikor a súlybeli különbséget a gazda napi áron kapja meg.

A segítés nemcsak anyagi támogatással, hanem tanáccsal és szervezőmunkával is történik. A szövetkezet törzskönyvezett fajborjúkat ad el kedvezményes áron, a tejtermelést ellenőrizteti és fokozni igyekszik, tejszövetkezeteket létesít, a szakszerű földművelés és állattenyésztés előmozdítására pedig községenkint szakgazdát, körzetenkint pedig hozzáértő, kiképzett gazdasági szakértőt küld ki.

Az eddigi kereseti lehetőségeket is fokozni igyekszik. Háziipari és értékesítési akciókat szervez. így egyes községekben a már ismert női kézimunkát (azsúrt, toledót: Szentpéteren, Hét ényen, Izsán, Martoson) tovább fejleszti. Ögyalla szárító és konzervüzemet kap a környékbeli gyümölcs és zöldség feldolgozására. Az imelyi baromfitenyésztést (főleg liba) tovább fejlesztik, a úaszvadi takácsok pedjg állami megrendelésre kenderzsákokat fognak készíteni. A füzesítést is tovább fokozzák a fonott-bútoripar fejlesztéséhez, valamint a fejlett zöldség- és‘.gyümölcstermelést (amiről az előbbiekben már szóltunk) a helyes irányban fokozzák.

Az egykés vidékre megindul a sokgyermekes családok áttelepítésé is,’ ahol törlesztésre házat és szerződésileg többéves munkát kapnak. Ugyancsak megszervezik rövidesen az időszaki munkások és szolgalegények kiküldését.

Az ipár és kereskedelem megsegítését célozza az üzemek modernizálása, a legszükségesebb gépekkel való ellátása, állami juttatások nyújtása és tőkeadás. A dolgozni akarók és tudók érvényesülése

gyat adja vissza jogos tulajdonosának. Az így kanosszajárásra ítélt bűnös sokszor az öngyilkosságban találja a probléma egy ellen megoldási lehetőségét. A renegátok is inkább öngyilkosságba akarják vinni népüket, semhogy beismerjék bűnös voltukat s visszaadják a ml jogos tulajdonunkat. Lelkűk rajta, övék érte- a'felelősség, A mi lelkiismeretűnk tiszta marad1 és nyugodságunkat megőrizzük akkor is.

Bulgária még nem kapott meghívást

I CS1 ©tr

A szociális megújhodás felé

(Mii akar es miért dolgozik a Komáromvármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet?)

Nyugaton már készülnek a világ túlbőségben éló uzsorásának megrendszabályozására, hűséges, de már ébredező vazallusa, a valamikor fénykorát élő és még nemrégiben túl elbizafcodptt Franciaország a történelmi igazságszolgáltatás bírói széke előtt áll s remegve várja, az igazságos döntőbíró nem óhajtott, azonban elkerülhetetlen ítéletét. Sokféle jelszó röpdös mindenfelé a levegőben, a demagógia sok irányi)an dolgozik erősen, az államok polgárai1 többnyire külpolitikai kérdésekkel foglalkoznak, a magyar hazafiak szívét a még rabságban élő testvéreink közeli visszatérte fölötti öröm hevíti s így alig észrevehető az a hatalmas építő és szervező munka, mely hazánk, elsősorban ott is közelebbi honunk, vármegyénk területén folyik. A mostani csendes munka azonban annál biztosabbak meghozza gyümölcsét és az eredmény nem annyira szenzációt, mint inkább közmegelégedést fog jelenteni.

Gondos előkészítés után nemrégiben alakult meg az eddig még hírből is álig» ismert Komáromvármegyei Közjóléti «és Gazdasági Szövetkezet, mely e nemben az ország területén az első. Célja: segíteni a rászorulókon és az arra érdemeseken! Azaz azokon, akik nem kónyöradományt és inségsegélyt várnak (mert azt ugyan várhatnak), hanem a munkának, a törekvésnek, a sajátlábon állásnak a lehetőségét, az első lépését várják. Ezeken akar és fog is a szövetkezet segíteni!

A szövetkezeti megbízottak járják már a falvakat, majorokat, tanyákat. Fölkeresik a legszegényebb falusi házat, a legeldugottabb tanyát, hogy minden családnál a helyszínen állapítsák meg a vagyoni, gazdasági, családi, egészségügyi, munkaügyi stb. viszonyokat és a családfővel való megbeszélés alapján helyesen jegyezzék be a család legsürgősebb, de teljesíthető okszerű kívánalmait. Ismételjük: itt nem kegydíjak, sem segélyek osztogatásáról nincs szó, hanem a szövetkezet azon rászoruló. érdemes családok segílsé géresiet, akik dolgozni akarnak és munkával akarják biztosítani megélhetésükéi. Ezért fontos a kartotéklapok pontos kitöltése. A családi kartotékok beérkezte után azonnal megindul a tényleges munka,, azaz a családok talpraállítása és munkával való ellátása.’;

A, szövetkezet a családoknak befektetett tőkét ad és ezen tőke okszerű felhasználása hivatott az egyedek és családok élet. színvonalót emelni. Elsősorban a rászoruló nagy családok (legalább 5—6, elsőporban azonban 7 és több gyermekkel) lakbértörlesztéssel, saját házhoz jutnak. Sokszor fáj a szívunk, ha látjuk, hogy a

6—9 kiskorú gyermek napszámos, munkás szüleivel együtt egyetlen nedves, dohos, sötét helyiségben szorong. Gyermeki fekhelyül a kemence melletti »szurdik« vágj» láda szolgál, takaróul pedig pokróc (jobb esetben), vagy pedig a nagyanyái őseitől örökölt nagy kendő. Jó melegítő eszköz a kemence is, azonban ritkán van kenyérsütés, így tehát a gyermekek hátukat egj»~ másnak vetik s nielegítik egymást. Persze ilyen körülmények között a gyermekek sápadtak, vékonyak, tuberkulózisra hajlamosak és sokszor bizony a lélek csak hálni járt beléjük. Ilyen gyermekekkel a közeljövőben á Kárpátok medencéjében nehéz a húszmilliós magyarságot megváló-, sítani. S ha még hozzávesszük, bogy a