Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1940-08-03 / 31. szám
4. oldal. KOMAROMI LAPOK a komárom-dunaalmás-neszmély-süttöi vonalon néhány pohár borral s egy kis esővel feleresztve Ha kellemesen akarja eltölteni estéjét keresse fel özv. HORVÁTH ISTVÁNNÉ Komárom, Ferenc József rakpart 9 sz. alatti kerthelyiségéi, ahol kitűnő konyha, elsőrendű italok állanak rendelkezésére. - Naponta cigányzene. - Tiszta és kényelmes szállodai szobák. - Mérsékelt árak. Gondos kiszolgálás. 3,0 Minden szombat és vasárnap tánc! augusztus 1. Hát bizony alaposan kifogtuk ezt az idei nyarat, "annyi szent. Soha annyi eső nem szakadt még a nyakunkba, mint ezen az elmúlt, szomorú emlékezetű július hónapban s igazán nem tudjuk, hogy kit okoljunk miatta. Vannak ugyan egyesek, akik nem szánnák agyonütni szegény Sirius mestert s azt Ígérik, ha legközelebb találkoznak a tanyi időjóssal, annak is elrántják a nótáját, mert szentül meg vannak győződve, ha ezek a jóindulatú emberek mindennapos esőt jósoltak volna erre a nyárra, kitűnő időjárás volna. A magunk részéről még Kalácska Gergő véleményét találjuk legelfogadhat óbbnak a csúf időjárás okául. Kalácska Gergő, mikor a héten bent járt a hetivásáron s a falunkbéli learatatlan búzatáblák sorsa felől érdeklődtünk nála, egyenesen Churchillt szidta, az angol miniszterelnököt. — Minek hepciáskodik ez a szerencsétlen annyit? — mondta. — Hitler is azér ajánlotta föl a békét, mfer az se szereti az essőt... Értelmetlenül néztünk az öregre, aztán kibökte: — Tudják meg, hogy ennek a sok essőmiek! a ‘háború az oka. Az a sok repülőgép, meg ejtőernyő, meg bomba, meg miegymás egész megbolondítják a levegőt s a természet már azt se tudja, mit csinál,... Ilyen körülmények közt aztán ez ü szegény komáromi polgár nem csoda, ha ideges. Egész héten át az irodában, a műthelyben görnyed s hétfő reggeltől kezdve a következő vasárnapra gondol már: milyen idő lesz vájjon, lehet-e majd kiruccanni egy kicsikét? Aztán megtörténik, hogy hétközben »kicsúszik« egy-egy napsugaras délután, de vasárnap, — rendszerint szakad az eső. Pedig milyen jól esik az az egy héten egyszeri kis kiruccanás, dohos irodák, fülledt műhelyek, munka, kimerülés után! A komáromi ember kiránduló, szereti a természetet, pihenni, szórakozni városon kívül óhajt nyáron. Jóidő esetén kihalt a város, mindenki fürdik, evez, vagy a közeli kirándulóhelyeket keresi fel, különösen vasárnap. Igazán kár, hogy ebben az örömben csak ritkán lehet részünk az idén. AT AZ ÖREG HÍDON... Néhány megrögzött komáromi kiránduló nyomába szegődtünk az elmúlt vasárnap. Reggel borús volt az ég, délfelé valamics'két kisütött a nap s ez már csábított,. »Át az öreg hídon!« — ez a komáromi kiruccanók legtöbbjének jelszava. Igen, mióta felszabadultunk, mindenki a Duína jobbpartjára igyekszik: nagy vonzóerőt' képvisel a dunaálmási strand, kitűnő kénesforrásával, de örömmel írhatjuk, hogy már sokan nem állnak meg végleg itt, hanem fürdés után tovább mennek. A komáromiak számára mindig kedves neszmélyi hegyek is egyre több kirándulót csábítanak, nemcsak olyanokat már, akiknek villájuk, pincéjük van itt. Uj felfedezés azután Neszmélyen túl a dunamenti Süttő, ez az ősi német falu, amelynél magyarosabb vendégszeretettel seholsem fogadhatnák a vendéget. Dunaalmás—Neszmély— Süttő, — ez tehát az irány Komáromból!. Lóg az eső lába, de eb ima fakó! Ha elázunk, nemi a mi szégyenünk lesz, hanem Churchillé, aki a háborút csinálta ... A »NUSZKROM«-BAN SRAMLI SZÓL Ahogy végigmegyünk a süttői főuccán, emberek jönnek velünk szemben s németül beszélnek. Mikor azonban közel érnek hozzánk, zamatos magyar »Adjon Isteninél köszönnek. Jellemzőnek találjuk ezt, mert hallottuk, hogy a süttői németek idegen beszéde mögött őszinte, lelkes magyar szív dobog. Leírhatatlan boldogsággal s lelkesedéssel fogadták például a szemközti falvak felszabadult magyar népét, mikor az 1938. év őszén először látogatott át hozzájuk a Dunán. Anélkül, fogy fajukat*, nyelvüket, tradícióikat megtagadták volna, Ránduljunk ki A nagy gyógyhatású kénesfürdő hőfoka 26 C. A tavaly épült fürdöszállodában teljes kényelem ! Az elő- és utőidényben teljes napi penzió 5 P, a főidényben 5-50 P. Árnyas park! Gyönyörű séta- és kirándulóhelyek! Vizisportok a Dunán. gyönyörű magyar kultúrréletet élnek Süttő falu lakói : a süttői egyesületek Dunamocson tartott .színdarab s kultúrelőadása csodálatot keltett. Roppant nagy intelligenciájú nép, alig van család,amely gyermekeit ne taníttatná Esztergomban, Pesten vagy másutt. A jólét meglátszik a falu képén is: tiszta, gondozott, nádfedelű ház egy sincs. Vezetőnk beszéli, hogy a környékbeli nagy uradalmaknál egyetlen süttői napszámos se akad, annál az egyszerű oknál fogva, mert a süttői nép nincsen ilyesmire rászorulva. Az állomástól nem messze csinos kis téren országzászló, mögöttié a begyen a millénium emlékére állított kőoszlop, amelyet a süttői híres kőfaragók emeltek saját költségükön és sajátmaguk. Süttő ugyanis a kőfaragóiról nevezetes leginkább: a falu lakóinak jelentékeny százaléka ezt a mesterséget űzi, aminek az oka, hogy a környékbeli hegyek tele vannak kőbányákkal. Nagy forgalom bonyolódik le itt az év folyamán feldolgozott s nyers kőanyagokból. Óriási hársfák alatt a világháborús emlékmű mellett megyünk el. A hegyek felől zeneszó üti meg a fülünket: nem kell sok nógatás, sem útbaigazítás, hogy a nevezetes »Nuszkrom«-ba találjunk. így hívják a süttői hegyi csárdát, amelyet kiránduló még nem került el. Sramli-zene szól a Nuszkromhan s pöttöm kis lányok táncolnak a csárda közepén. A nagyja csak később jön, estefelé. Keringőt játszanak s a szemünk-szánk tátva marad. Annyi érzékkel, olyan bájos kecsességgel járják a két-hároméves gyerekek a táncot, hogy nem csodáljuk löbbé, miért nem akad tizenhét esztendős leányzó Sütlőn, aki legalább három hónapja nem volna már menyasszony... A »VADVIRÁG«-BAN VALAKI ÖNMAGÁVAL KOCCINTOTT... Éppen rájött a várvavárt eső, mikot elhatároztuk, hog^ a; jó süttői bort dunaalmási vinkóval »bosszantjuk« meg. Süttőtől Dunaalmásig hegyekben tettük meg az utat: gyönyörű út ez, mindenkinek szívből ajánljuk. Annyi virágunk lett, hogy Dunát rekeszthettünk volna vele. A máskor zsúfolásig tele »Vadvirág«, itt fent a hegyekben, most csendes, az eső elriasztott felőle mindenkit. De nagyszerű szokás, hogy egyetlen vendég kedvéért is muzsikál á cigány. így van most is: a »szaletli« mélyén csupán egy öreg bácsi üldögél s iddogál magában. A cigány a szomorú időnek megfelelően valami bús, szívetfacsaró nótát játszik az öreg fülébe^ Az öreg dudorászik néha s gyakran iszik. Előtte liter bor, meg három pohár. A maga poharával minden ivásnál koccint a másik két gazdátlan pohárral, amelyet szintén tele töltött. Koccintás közben ezt mondja halkan: — Szervusz, édes fiam ... Szervusz, édes lányom ... Azt hisszük, az öregúr már többet ivott: kelleténél. De nem. Megtudjuk, hogy valahányszor kijön ide a csárdába, mindig három poharat kér. Egyet a maga, egyet a fia, egyet a lánya számára. A lánya egy éve halt "meg az öregnek, a fia pedig csak pár hónapja, tragikus körülmények közölt. Mind a kettő büszkesége volt, rajongásig szerette őket. .. Zuhog az eső, mintha dézsából öntenék, a zaja majdnem elnyomja a cigánymuzsikát s a írni lelkünkre is valami méla bánat száll. Ezen a délutánon aligha nótázunk, gondolj ük, s megtöltvén poharunkat, odamegyünk lassan az árva öregúrhoz. Koccintunk vele: — A fia meg a lánya egészségére... — mondj ük s az öreg mosolyogva, könynyes szemmel üti a miénkhez poharát. A CSERKÉSZTÁBOR ÉPPEN BÚCSÚZOTT... Estefelé elállt az eső, s gondoltuk, ha már Dunaalmáson vagyunk, meglátogatjuk cserkészeinket is, akik nem messze a Vadvirág csárdától, egy kies kis völgyben táboroznak. Egy héttel előbb már jártunk a táborban, le is írtuk, micsoda szép dolgokat tapasztaltunk ott, de, sajnos, akkor a tábortüzei elcsuvasztottuk. Arra gondoltunk, most talán szerencsénk lesz, hacsak ez a komisz eső bele nem üti az orrát a dologba. A felhők eltakarodtak a dunaalmási hegyek tetejéről. Neszmély irányából felkapaszkodott az égre a hold s lassan pislákolni kezdtek a csillagok is szerteszét. A reménység, a tábortűzzel kapcsolatban, magasra kezdett ágaskodni bennünk ... Sághegyi és Sendlcin parancsnok urak a régi szívélyességgel fogadnak. Hamarosan megtudjuk, hogy bizony az eső a táborozást is megviselte, dehát azért cserkész a cserkész, hogy kutyába se vegye az ilyen csekélységei. A tábpr a napokban búcsúzik Dunaalmástól, szerdán reggel visszahurcolkodnak a fiúk Komáromba, de elmondhatni, hogy nagyszerűen érezték magukat, gyarapodtak testiekben, szellemiekben s most inkább a kedves cserkészmamák jogos aggodalma »ütheti fel a fejét«, — már tudniillik a különböző ebédek s uzsonnák irányában, mert bizony a fiúk igen-igen megtanultak a táborban — enni... Távirati stílusban értesülünk az utolsó tábori hét kiemelkedő eseményeiről. Sok vendég volt, Bíró Lucián, a régi jó parancsnok úr is meglátogatta kélízben is a tábort: mégiscsak elhozta a szíve onnan Pápáról... Pataky Maurus tanár úr kerékpáron járvást kóstolta meg a tábori kosztat, amiről azután dicshimnuszokat zengett. Pálos Ferenc parancsnok úr is kint volt, die a többi tanárok is meg-megjelentek, meg a cserkész-szülők közül is rengetegen. Nagy harcijáték is volt a héten, a közelben táborozó kispesti cserkészek üzentek hadat a komáromi fiúknak: a csata honi győzelemmel végződött. Trombitaszó harsan, vacsoraosztásra futnak a fiúk, köztien egypáran már készítik a rozsét a tábortűzhöz. Ebben a pillanatban két falubeli legény rohan be a sátorba s jeleníti a parancsnoknak, hogy az egyik közeli szakadékban egy idősebb falusi embert találtak vérző fejjel. Biztosan leesett a szikláról az illető s talán halálra is zúzta magát,., A tábori mentők hordággyal futnak a színhelyre s valóban, hozzák is már a szerencsétlen embert, akiben, úg látszik, mégis van még egy kis élet, mert iszonyatosan jajgat. Lefektetik az egyik sátorban s első segélyben részesítik. Az eset leverőleg hat a táborra s mikor a tábortűz kigyullad, bizony nehezen találkozik nóta az ajkakra. Csak nagysokára szánja rá magát a harmonir kás, de ekkor sem valami vidám dalba kezd, hanem egy méla keringőt intonál. A magunk részéről is neheztelünk a sorsra, hogy éppen most hozta ezt a szeren escllenséget arra a szegény emberre. Hát ekkor, Uramfia, csak föípattan ám azi ,a nagybajuszú ember a hordágyról, szétlöki maga körül a részvétteli arcú cserkészápolókat s hirtelen olyan fátyoltáncot lejt a magára kapott pokróccal a tábortűz körül, hogy mindenkinek leesik az álla a csodálkozástól. Csak mikor a bajuszát leveszi, akkor tudjuk meg, hogy az illető vérző ember a csapat ősi kuktája, Balogh Kami, aki szabadságon volt Komáromban, s váratlanul érkezett vissza a táborba ... Éjfél elmúlt már régen, mikor útrakeltünk kerekeinkkel. De Dunaalmás utolsó házainál ismét elkapott az eső. Észre se vettük, hogy a csillagok megint eltűntek az égről. Annyira esett, hogy elhatároztuk, valamelyik vendéglőben megállunk. Az egyik ablakon keresztül látjuk pedig, hogy nagy tánc folyik odabent, szól a zene veszettül. Beállítunk s elkapjuk az egyik jóhangulatú legény kabátját tánc közben. — Kérünk négy fröccsöt! — mondjuk. A legény zordan fordul meg, a keblén óriási bokréta: —• Itt nincs fröccs. Itt lakodalom van! Téves kapcsolás volt, magánházba nyitottunk. Úgy iszkoltunk ki a szobából, hogy meg sem álltunk Komáromig. A Nádor-uccán minden kétséget kizárólag tapasztaltuk, hogy vizes mivolt tekintetében cseppet sem különbözünk a kacsáktól. Nehéz Ferenc. — Felvétel az egri érseki jogakadémiára. Az egri érseki jogakadémián az 1940—41. tanév I. szemeszterére szóló beiratkozások 1940. szeptember hó 1-én kezdődnek és 12-én végződnek. Az elsőízben iratkozók csak felvételi engedély alapján iratkozhatnak be. A felvételi engedélyt kérő folyamodványokat 2 pengős okmánybélyeggel ellátva 1940. augusztus 15—31. között kell benyújtani a jogakadémia igazgatóságánál. Szegénysorsú és szorgalmas hallgatók 75 százalékos, 50 százalékos és 25 százalékos tandíjkedvezményben részesülhetnek. — Szegénysorsú hallgatók a jogakadémia menzáján kedvezményes ellátásban részesülhetnek. Jaross Andor: A népi egység Kell múlhatatlanul a nép egység! Népi egység, melyen belül a magyar nemzethez tartozó minden ember érzi és tudja, hogy sorsa egy: a nemzet sorsa. A nemzethez tartozás már magában véve szavatosság a megélhetést, a becsületes életet illetően. Ennek ellenében csak dolgozni kell becsületesen ott, ahová az illetőt képesség és hivatástudat állítja. A munkát megfizetik, mert az ellenérték, ha egyén is adja, a nemzet ellenértéke. Dolgozni tudó és akaró magyar ember nem lehet munka nélkül, mert a nemzetnek szüksége van ma minden munkáskézre. A munkanélküli jövedelem csak aggok és betegek kiváltsága lehet. A munka révén, a tehetség révén elért rang és tisztség nem lehel elválasztó tulajdonság, csak felelősséget meghatározó. A népi egység keretén belül mindenki testvér. Az alárendeltség és fölérendeltség fegyelme a hivatás teljesítése közben kötelező, de a magánéletben nincs rangkülönbség. Címek és rangok legyenek belső értékmérők, de sohasem "kifelé, testvéreket elválasztó lenézés, vagy irigység forrásai. Kell múlhatatlanul a teljes társadalmi egység! Az osztálytalan társadalom, mely nem azt jelenti, hogy az azonos hivatáson belül ne legyen közösségi tudat, hogy az azonos foglalkozásúak ne fejlesszék ki a maguk szerveit, de kell, hogy jelentse azt, hogy a földjét megszántó kisgazda, a gazdája tengerijét megkapáló zsellér, a kerékre abroncsot húzó kovács, az adótételt kiszámító jegyző, a törvénytszerkesztő miniszteri tisztviselő, a gépet ellenőrző gépészmérnök, a beteget gyógyító orvos és a nemzet sorsát intéző miniszter munkaórája a nemzeti értéktermelés nagy számláján úgy könyveltessék, hogy ezek egymás munkáját minden körülmények között megbecsüljék. Az osztálytalan társadalom fogalma nem azt jelenti, hogy készületlen egyének, tapasztalat nélküli emberek egymás munkájába beavatkozzanak, hanem jelenti maradéktalanul azt az elvet, hogy nincs magasabb rendű és alacsonyabb rendű munka a nemzet életében, csak munka van, melyhez több vagy kevesebb készültség és tanulság szükséges. Kell múlhatatlanul új társadalomszemlélet! A magyar emberhez magyar ember kell, hogy álljon legközelebb. Gyakran látott hibánk, hogy az azonos hivatást teljesítőkkel, vagy hasonló származásúakkal, ha más nemzethez is tartoznak, megbízhatóbb testvérként bánunk, mint azzal a magyar emberrel, akit a másik magyartól csak szegényebb ruházata, soványabb erszénye különböztet meg. Minden nemzetköziség, legyen az bármely válfaja az osztályalapon felfogott nemzetközi szolidaritásnak, csak a magyar nemzeti közösségtudaton túl kaphat szerepet s egy pillanatra sem lehet háttérbe szorílottja egyetlen magyar ember sem. Van szerencsém a nagyérdemű közönség szives tudomására hozni, hogy Komáromban, az Északi pályaudvarral szemben (vendéglő épületben) „Első Komáromi Rum- és Likőrgyáríási üzem“ bejegyzett cég néven mm- és likőrgyáríási üzemel nyitottam. Szives pártfogást kér: Kovács Mihály cégtulajdonos. BIZTOSÍTSON TŰZKÁR ELLEN, f KÁRA MEGTÉRÜL!
