Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-04-06 / 14. szám

1840. április 6. KOMÁROMI LAPOK 5. oldal ... Isten vele, tanár úr Könnyes szemmel, hitel leniedre meredek a parentációs újságpapírra. Hát ő is elment. Meg kell gyűlölni ezt a mesterséget, mely az idei kegyetlen rossz tél végén döbbenetesen sűrűn figyelmeztet, hogy az elmúlás kérlel­hetetlen törvénye senkivel sem tesz kivételt... De hogy ő is, a Cézár tanár úr... Istenem, lehetséges ez? Január végén, a komáromi helyőr­ségi bálon láttam utoljára. Már csak romja volt daliás régimagának. Egyik lábát béna-szélütötlen vonszolta maga után. De még mindig fejjel kimagas­lott a farsangi seregből. Széles, gyere­kes mosollyal gyönyörködött a fiatal­ság táncos kedvén... az elnyomatás húsz gyászos esztendeje után ismét felszabadult, felajzott, végnélküli szu­­pécsár dúsukban tobzódó magyar far­sangon. Jóval éjfél után. Akkor ke­rültem szembe vele. Incselkedve ját­szotta meg, hogy nem ismer. Ugyan, menjen már, doktor úr. Maga a szürkülő fejével, veterán, vi­­lágháborútviselt katona-múltjával len­ne az én térdnadrágos kis ministrán­­som? Aki az öreg Szent András tem­plom Jézus Szíve oltárának térdeplő­jéből tömjén és violaszagú tavaszi haj­nalokon alig látszott ki jobban az ol­­tári csengettyű nyelénél... Ugyan, ugyan, nem lehetek én olyan öreg!... És édes, hosszú jóízűt kacagott. A hetvenedik évgyűrűje táján vágta ki a magyar tanárság erdejéből ezt a hatalmas tölgyet a halál. Szálfa alak­ja, kicsit mindig üvegesen merev te­kintete, sfen tori hangja szinte árasz­totta magából a tokinlélytiszteletet. De — öreg sose volt. Nemcsak magam­fajta kis ministránsát, aki majd egy emberöltővel ezelőtt csengetett utol­jára Urfehnutatáshoz az ő mindenna­pos miséjén, nem volt hajlandó fel­ismerni a negyedik ixen túljutott de­resfejűben, de már az érettségin egy­két évvel túljutottakat is bizalmatla­nul, idegenkedve, gyanakodva mére­gette. Elvből sose járt érettségi talál­kozókra. A kicsinyek, a negyediken aluli al­sósok között érezte csak igazán jól magát. Akik rettegve szerették. Akik sose látták nevetni, hangosan tréfálni, de kerülő úton és jóval később gyak­ran megtudták' róla, hogy a borissza és vadászpajtás felnőttek társaságá­ban zavartan s majdnem könnyekig meghatva mentegetőzött, ha valame­lyik buksi tanítványát olykor mégis kénytelen volt beszekundáztatni. A ministránsai mise után mindig részt kaptak a reggelijéből, melyben .gyak­ran voltak olyan dellkált meglepeté­sek, mint egy vérbéltí narancs, egy szelet dobostorta, egy marék malaga szőlő. Sose a tanár úrnak kellettek ezek az inyencfalatok. A diákjai szá­mára vásárolta s ő csak gyönyörkö­dött a torkosságukban. Úgy figyelte őket, mint a monostori szőlőben a pintyeket és vörösbegyeket, mikor a szőlőgerezdeket dézsmálják ... A vadászat férfias és nem túlságo­san papos mulatságának is azért hó­dolt, hogy közelebb legyen az egyet­len igazi szenvedélyéhez, a természet­hez. Az iskolában is a természetet tanította. Könyveket is írt róla bölcs és világos, a kimért szavakkal sze­mérmes természetrajongást takaró tankönyveket, melyek nemcsak ben­cés-gimnáziumokban voltak népsze­rűek. Ahogy pedig szóval magyarázta a gycrmekláncfüvet, vagy az erdei mókust, azt nagyapó korban sem le­het elfelejeteni. És most véletlenül, pesti újságban bukkanok, rá dr. Horváth Cézár ben­cés tanár úr apróbetűs halálhírére. És megrendülve osztozom néhány száz rendtársa és néhány ezer volt diákja gyászában. Úgy érzem, nekem külön nagyobb rész jár ebből a gyászból, mint másnak. Három éven át, a va­kációkat leszámítva, minden áldolL reggelen együtt miséztünk a Jézus­szíve oltárnál. Hajnali hat órakor. Mindig mi voltunk az elsők, a leg­frissebbek. Én voltam az eminens, ne­kem volt legtöbb részem az inyenc­­reggelikben... És most elment a ko­rona-tanú is. Az utolsó, akivel még bizonyítani tudtam, hogy én is voltam valaha rövidnadrágos ministráló kis­diák. Isten vele tanár úr! Jó mutatást a meny béli ezüst violák között s az örökzöld vadászmezőkön... Szenlimrey Lajos dr. Tavaszodik! Megkérdeztem a zizegő, Sárgán hulló falevelet Bús ősz után, zord tél után: Lesz-e ismét szép kikelet? De a hervadt, sárga levél Halkan sóhajt keservesei. Mit vársz? Hiszen látod mindent Elpusztított az enyészet. Megkérdeztem hideg télben A csupaszon (dió fákat: Lombjaidtól megfosztotta n Mond csak testvér, mire várhatsz? »Észak felől fergeteg jön, Reá fúj a havas fákra, Alvó rügyek kipattannak Tömsz ébresztő csókjára«. Megértettem! Sírva pusziul Minden száraz, zörgő avar. De tavaszt vár minden élet, Aminek itt gyökere van. Megtörjük az alvás jegét, Ébredezünk valahára. Kárpátoktól elindniunk, ■S felmegyünk a Hargitám. J ed tics ka Istvánná. Reggelt® \úAiLj az este bevett Darmol teljes és fájdalmatlan ürülést hcz. ÓÍf Eriyhe.biztos és ezért milliók ;§ ^elik és^^^ ^.s,^ használjak. ismét nehezítik a műkedvelő szinielőadásokat Túlzott gyámkodás a vidék fölött A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter egy újabb rendeletével megint meg­szorította a műkedvelő szinielőadások rendezését. Minden műkedvelői szinielőádás előtt legalább négy héttel az illetékes népművelési bizottsághoz kell fordul­ni az előadandó darab megnevezésé­vel és esetleg a színdarab teljes szö­vegkönyvének beküldésével olyan esetben, ha a darab nem szerepel abban a jegyzékben, amelyet az elő-A szei is szebbek lesznek; ha kozmetikát DOBOSNÁL ve .3 znek Komárom, Vármegye-u. 9. (Central kávéházzal szemben) adható színdarabokról állítottak ősz-, sze. A rendőrhatóság csak olyan színda­rab előadására adhat engedélyt, ame­lyet az engedélyezett színdarabok jegyzékében feltüntetlek. A jegyzék­ben fel nem vett színdarabokat a vár­megyei vagy városi népművelési. tit­károk, illetve bizottságok útján fel kell küldeni a kultuszminisztériumba elbírálásra. De be kell küldeni egy­idejűleg bírálati díj fejében és fel - násonkint 5, írtd és mondd öt pen­gőket is. Ha a minisztérium a darabot elő­adásra engedélyezte az így körülmé­nyessé lelt és pénzügyileg megalapo­zott bírálat alapján, akkor adhatja, meg ilyen darabok kiválasztása ese­tén a rendőrhatóság is az előadás jogát a jószándékú és mindaddig tét­lenségre kárhoztatott műkedvelőknek. Szegény rendezőségek! Vállalkoz­ód darab Bokcrrózsa 8. -P 20 „ Cannn-rumó 6.—P 20 „ Dahlia „ 6. - P a legszebb fajtákban postán szállítva utánvéttel UNGHVÁRT IÚSZEF Faiskolája Cegléd. Telelőn 39. Oktató árjegyzék ingyen! nak-e a folytonos szigorítások után majd rendezésekre. És nem ölik-e ki ilyen körülmények között az ambí­ciót. Elég nehéz amugyis a műkedvelő színjátszás, adók, illetékek, magas dí­jak terhelik: most még inkább meg­nehezítik s ennek az lesz lassankint az eredménye, hogy a nagy szerve­zettségben, a nagy felügyeletben a vi­déki nem fog színjátékot “látni. Ha­talmasak a zeneszerzői illetékek: — közöltük nemrégen annak az orszá­gos tiltakozásnak visszhangját, amely minden rendezőegyesületet érint. Most meg a színdarabok előadását nehezítik meg. Mint érdekességet, — szomorú érdekességet, — jegyezzük meg, — hogy ,a múlt években Ko­máromban kiadott s komáromi szer­zők által írt színdarabok közül alig szerepel valamelyik ezen az engedé­lyezési listán. Ezekkel a darabokkal már nagy sikereket arattak, népsze­rűek voltak ezek s most mégsem le­het őket játszani. Olvasva a vidéki lapokat: ez új megterhelés ellen felemeli szavát mindegyik. A mosoniak például el­keseredve említik meg, hogy nemso­kára monológot, énekszámot, zeneda­rabot, sőt táncot is, előzetes rnegbí­­rálás és erkölcsi szemle nélkül nem fognak engedélyezni. »Talán a tán­cokról először hangosfilmet vesznek fel? — sóhajt fel egyik laptársunk s mi teljes mértékben egyek vagyunk a panasszal. Több könnyítést, több könnyedsé­get a vidéki előadásoknál! — Felgyujtolta a cseléd a gazdája is­tállóját. mert nem kapóit béremelést. Drzsik András béres Jokkel Adolf nagy­­fajkürti gazdaságában volt alkalmazva. Az elmúlt vasárnap Drzsik arra kérte a gaz­daság intézőjét, Alter Pinkászt, hogy emel­je fel a bérét. De az azzal tért ki a kérés teljesítése elől, hogy neki ahhoz nincs joga, de ha hazajön a tulajdonos, előter­jeszti a kérését. Ebből kettőjük közt he­ves szóváltás támadt. Drzsik bosszút for­ralt és elhatározta, hogy éjjel felgyújtja az istállót. Éjfél után 2 óra tájban felment az istálló padlására, az ott levő nagyobb mennyiségű szalmát meggyujlotta. Azután sietve ismét visszafeküdt az ágyába. A szalma lángba borította az egész istállót. Itt Karvas Sándor és András aludta a bol­dogok álmát. Szerencsére még idejében észrevették a tüzet és sikerült a két cse­lédei s a marhákat kimenteni. A tüzet órák múlva eloltották, az istálló teljesen leégett. A gyanú azonnal Drzsikre hárult, aki kezdetben tagadott, de a csendőrök­nek mindent bevallott. De bevallotta azt is, hogy a gazdaságból aprónként külön­féle gazdasági eszközöket lopkodott, mert saját előadása szerint önállósítani akarta magát. Drzsik Andrást letartóztatták. Függönykelmék, kézimunka fonalak, szőnyegszövő anyagok, sablon minták dús választékban RAFAEL MARGIT kézimunka üzletében KOMÁROM, Várorsház ucca 9 szám. 110í

Next

/
Oldalképek
Tartalom