Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1940-04-06 / 14. szám
1840. április 6. KOMÁROMI LAPOK 5. oldal ... Isten vele, tanár úr Könnyes szemmel, hitel leniedre meredek a parentációs újságpapírra. Hát ő is elment. Meg kell gyűlölni ezt a mesterséget, mely az idei kegyetlen rossz tél végén döbbenetesen sűrűn figyelmeztet, hogy az elmúlás kérlelhetetlen törvénye senkivel sem tesz kivételt... De hogy ő is, a Cézár tanár úr... Istenem, lehetséges ez? Január végén, a komáromi helyőrségi bálon láttam utoljára. Már csak romja volt daliás régimagának. Egyik lábát béna-szélütötlen vonszolta maga után. De még mindig fejjel kimagaslott a farsangi seregből. Széles, gyerekes mosollyal gyönyörködött a fiatalság táncos kedvén... az elnyomatás húsz gyászos esztendeje után ismét felszabadult, felajzott, végnélküli szupécsár dúsukban tobzódó magyar farsangon. Jóval éjfél után. Akkor kerültem szembe vele. Incselkedve játszotta meg, hogy nem ismer. Ugyan, menjen már, doktor úr. Maga a szürkülő fejével, veterán, világháborútviselt katona-múltjával lenne az én térdnadrágos kis ministránsom? Aki az öreg Szent András templom Jézus Szíve oltárának térdeplőjéből tömjén és violaszagú tavaszi hajnalokon alig látszott ki jobban az oltári csengettyű nyelénél... Ugyan, ugyan, nem lehetek én olyan öreg!... És édes, hosszú jóízűt kacagott. A hetvenedik évgyűrűje táján vágta ki a magyar tanárság erdejéből ezt a hatalmas tölgyet a halál. Szálfa alakja, kicsit mindig üvegesen merev tekintete, sfen tori hangja szinte árasztotta magából a tokinlélytiszteletet. De — öreg sose volt. Nemcsak magamfajta kis ministránsát, aki majd egy emberöltővel ezelőtt csengetett utoljára Urfehnutatáshoz az ő mindennapos miséjén, nem volt hajlandó felismerni a negyedik ixen túljutott deresfejűben, de már az érettségin egykét évvel túljutottakat is bizalmatlanul, idegenkedve, gyanakodva méregette. Elvből sose járt érettségi találkozókra. A kicsinyek, a negyediken aluli alsósok között érezte csak igazán jól magát. Akik rettegve szerették. Akik sose látták nevetni, hangosan tréfálni, de kerülő úton és jóval később gyakran megtudták' róla, hogy a borissza és vadászpajtás felnőttek társaságában zavartan s majdnem könnyekig meghatva mentegetőzött, ha valamelyik buksi tanítványát olykor mégis kénytelen volt beszekundáztatni. A ministránsai mise után mindig részt kaptak a reggelijéből, melyben .gyakran voltak olyan dellkált meglepetések, mint egy vérbéltí narancs, egy szelet dobostorta, egy marék malaga szőlő. Sose a tanár úrnak kellettek ezek az inyencfalatok. A diákjai számára vásárolta s ő csak gyönyörködött a torkosságukban. Úgy figyelte őket, mint a monostori szőlőben a pintyeket és vörösbegyeket, mikor a szőlőgerezdeket dézsmálják ... A vadászat férfias és nem túlságosan papos mulatságának is azért hódolt, hogy közelebb legyen az egyetlen igazi szenvedélyéhez, a természethez. Az iskolában is a természetet tanította. Könyveket is írt róla bölcs és világos, a kimért szavakkal szemérmes természetrajongást takaró tankönyveket, melyek nemcsak bencés-gimnáziumokban voltak népszerűek. Ahogy pedig szóval magyarázta a gycrmekláncfüvet, vagy az erdei mókust, azt nagyapó korban sem lehet elfelejeteni. És most véletlenül, pesti újságban bukkanok, rá dr. Horváth Cézár bencés tanár úr apróbetűs halálhírére. És megrendülve osztozom néhány száz rendtársa és néhány ezer volt diákja gyászában. Úgy érzem, nekem külön nagyobb rész jár ebből a gyászból, mint másnak. Három éven át, a vakációkat leszámítva, minden áldolL reggelen együtt miséztünk a Jézusszíve oltárnál. Hajnali hat órakor. Mindig mi voltunk az elsők, a legfrissebbek. Én voltam az eminens, nekem volt legtöbb részem az inyencreggelikben... És most elment a korona-tanú is. Az utolsó, akivel még bizonyítani tudtam, hogy én is voltam valaha rövidnadrágos ministráló kisdiák. Isten vele tanár úr! Jó mutatást a meny béli ezüst violák között s az örökzöld vadászmezőkön... Szenlimrey Lajos dr. Tavaszodik! Megkérdeztem a zizegő, Sárgán hulló falevelet Bús ősz után, zord tél után: Lesz-e ismét szép kikelet? De a hervadt, sárga levél Halkan sóhajt keservesei. Mit vársz? Hiszen látod mindent Elpusztított az enyészet. Megkérdeztem hideg télben A csupaszon (dió fákat: Lombjaidtól megfosztotta n Mond csak testvér, mire várhatsz? »Észak felől fergeteg jön, Reá fúj a havas fákra, Alvó rügyek kipattannak Tömsz ébresztő csókjára«. Megértettem! Sírva pusziul Minden száraz, zörgő avar. De tavaszt vár minden élet, Aminek itt gyökere van. Megtörjük az alvás jegét, Ébredezünk valahára. Kárpátoktól elindniunk, ■S felmegyünk a Hargitám. J ed tics ka Istvánná. Reggelt® \úAiLj az este bevett Darmol teljes és fájdalmatlan ürülést hcz. ÓÍf Eriyhe.biztos és ezért milliók ;§ ^elik és^^^ ^.s,^ használjak. ismét nehezítik a műkedvelő szinielőadásokat Túlzott gyámkodás a vidék fölött A vallás- és közoktatásügyi miniszter egy újabb rendeletével megint megszorította a műkedvelő szinielőadások rendezését. Minden műkedvelői szinielőádás előtt legalább négy héttel az illetékes népművelési bizottsághoz kell fordulni az előadandó darab megnevezésével és esetleg a színdarab teljes szövegkönyvének beküldésével olyan esetben, ha a darab nem szerepel abban a jegyzékben, amelyet az elő-A szei is szebbek lesznek; ha kozmetikát DOBOSNÁL ve .3 znek Komárom, Vármegye-u. 9. (Central kávéházzal szemben) adható színdarabokról állítottak ősz-, sze. A rendőrhatóság csak olyan színdarab előadására adhat engedélyt, amelyet az engedélyezett színdarabok jegyzékében feltüntetlek. A jegyzékben fel nem vett színdarabokat a vármegyei vagy városi népművelési. titkárok, illetve bizottságok útján fel kell küldeni a kultuszminisztériumba elbírálásra. De be kell küldeni egyidejűleg bírálati díj fejében és fel - násonkint 5, írtd és mondd öt pengőket is. Ha a minisztérium a darabot előadásra engedélyezte az így körülményessé lelt és pénzügyileg megalapozott bírálat alapján, akkor adhatja, meg ilyen darabok kiválasztása esetén a rendőrhatóság is az előadás jogát a jószándékú és mindaddig tétlenségre kárhoztatott műkedvelőknek. Szegény rendezőségek! Vállalkozód darab Bokcrrózsa 8. -P 20 „ Cannn-rumó 6.—P 20 „ Dahlia „ 6. - P a legszebb fajtákban postán szállítva utánvéttel UNGHVÁRT IÚSZEF Faiskolája Cegléd. Telelőn 39. Oktató árjegyzék ingyen! nak-e a folytonos szigorítások után majd rendezésekre. És nem ölik-e ki ilyen körülmények között az ambíciót. Elég nehéz amugyis a műkedvelő színjátszás, adók, illetékek, magas díjak terhelik: most még inkább megnehezítik s ennek az lesz lassankint az eredménye, hogy a nagy szervezettségben, a nagy felügyeletben a vidéki nem fog színjátékot “látni. Hatalmasak a zeneszerzői illetékek: — közöltük nemrégen annak az országos tiltakozásnak visszhangját, amely minden rendezőegyesületet érint. Most meg a színdarabok előadását nehezítik meg. Mint érdekességet, — szomorú érdekességet, — jegyezzük meg, — hogy ,a múlt években Komáromban kiadott s komáromi szerzők által írt színdarabok közül alig szerepel valamelyik ezen az engedélyezési listán. Ezekkel a darabokkal már nagy sikereket arattak, népszerűek voltak ezek s most mégsem lehet őket játszani. Olvasva a vidéki lapokat: ez új megterhelés ellen felemeli szavát mindegyik. A mosoniak például elkeseredve említik meg, hogy nemsokára monológot, énekszámot, zenedarabot, sőt táncot is, előzetes rnegbírálás és erkölcsi szemle nélkül nem fognak engedélyezni. »Talán a táncokról először hangosfilmet vesznek fel? — sóhajt fel egyik laptársunk s mi teljes mértékben egyek vagyunk a panasszal. Több könnyítést, több könnyedséget a vidéki előadásoknál! — Felgyujtolta a cseléd a gazdája istállóját. mert nem kapóit béremelést. Drzsik András béres Jokkel Adolf nagyfajkürti gazdaságában volt alkalmazva. Az elmúlt vasárnap Drzsik arra kérte a gazdaság intézőjét, Alter Pinkászt, hogy emelje fel a bérét. De az azzal tért ki a kérés teljesítése elől, hogy neki ahhoz nincs joga, de ha hazajön a tulajdonos, előterjeszti a kérését. Ebből kettőjük közt heves szóváltás támadt. Drzsik bosszút forralt és elhatározta, hogy éjjel felgyújtja az istállót. Éjfél után 2 óra tájban felment az istálló padlására, az ott levő nagyobb mennyiségű szalmát meggyujlotta. Azután sietve ismét visszafeküdt az ágyába. A szalma lángba borította az egész istállót. Itt Karvas Sándor és András aludta a boldogok álmát. Szerencsére még idejében észrevették a tüzet és sikerült a két cselédei s a marhákat kimenteni. A tüzet órák múlva eloltották, az istálló teljesen leégett. A gyanú azonnal Drzsikre hárult, aki kezdetben tagadott, de a csendőröknek mindent bevallott. De bevallotta azt is, hogy a gazdaságból aprónként különféle gazdasági eszközöket lopkodott, mert saját előadása szerint önállósítani akarta magát. Drzsik Andrást letartóztatták. Függönykelmék, kézimunka fonalak, szőnyegszövő anyagok, sablon minták dús választékban RAFAEL MARGIT kézimunka üzletében KOMÁROM, Várorsház ucca 9 szám. 110í
