Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1939-03-04 / 9. szám

1939. március 4. KOMAROMI LAPOK 3. oldal. Nagyszabású hazafias ünnepély március 15.-én A város hivatalos ünnepe a Jókai és a Klapka szobornál. — Kiskunhalas országos ereklyezászlajái. Pápa város és a Fiedler lenlonógyár zászlaját az ünnepély keretében adják át a város polgármesterének Komárom, — március 3. A magyar szabadság örök emléke­zetű születésnapján, március 15-én Komárom város nagy ünnepély szín­helye lesz. Amit a letűnt két évtizedes rabság alatt a magyar város nem te­hetett, azt most a felszabadulás bol­dog örömében hatványozott lelkese­déssel cselekszi meg: megünnepeli a szabadság nagy napját. A város mindkét részében lelkes ünnepély lesz s a Dunajobbparti városban délelőtt 11 órakor a hősök terén rendeznek lélekemelő ünnepélyt, melyen hazafias énekek, szavalatok és beszédek fognak elhangzani s ame­lyen részt fog venni a balparti vá­ros vezetősége is a polgármesterrel az élén s bizonyos, hogy Komárom’ mindkét városrészének polgársága nagy tömegekben fogja felkeresni az ünnepélyt. Délután 3 órakor a balparii ősi város ünnepel, I természetesen a jobbparti város ve­zetőségének és lakosságának részvété­vel. Az ünnepély keretében a város el­ső ízben koszorúzza meg Jókai Vasárnap délben fogadta a Komá­romi Dalegyesület működőkara ked­ves vendégeit: a Tatatóvárosi Női­kart. A vonatról lelépőket a Dalegye­­. sülét jeligéjével köszöntötte. A köl­csönös üdvözlések után a vendégek rövid pihenőt tartottak. Délután a Szent András templomban énekeltek. Istentisztelet után a Klapka- és Jókai­­szobrokhoz vonultak ,amelyeket beszéd és ének kíséretében megkoszorúztak. Már ekkor is nagy tömeg hallgatta és éljenezte meg a vendégeket. Fét ötkor kezdődött meg a tulajdonképeni ün­nepség a Dalegyesület székházában. A Dalegyesület férfikara nyitotta meg az ünnepélyt a »Hiszekegy« ének­lésével. Ezután a vendégegyesület Wie­senbacher karnagy precíz vezetésével előadott kedves melódiád magyar lelkű énekkara következett, melynek pom­pás előadása hatalmas tapsorkánt vál­tott ki a jelenlevőkből. Ezután Palkóvich Ilona tatai polg. isk. tanárnő lépett az emelvény­re és gyönyörűen felépített, szívet meg­indító, nagyszabású beszéd keretében üdvözölte a komáromi dalostestvé­reket. Hangsúlyozta az anyaország együttérzését a megszállott területen lakó magyar testvérekkel, majd így folytatta: — Jót tudjuk édes Véreink, mennyit szenvedtetek. Jártátok az elnyomott­­ság, az üldöztetés és mellőzöttség kál­váriáját. Nagyon jól tudjuk, mit je­lentett Rákóczi népének máról-fiol­­napra »kisebbséggé« válni, koldussá lenni, »úr apáink földjén« és küzdeni a jött-mentek ostoba gőgjével, saját szíveteknek emésztő fájdalmával. Le­törlek a kenyeretekből, lábbal tiporták bennetek a nemzeti önérzetet, ajka­tokra fagyasztották a magyar szót,, meghamisították a történelmet és ki akarták lopni gyermekeitek melléből a magyarul dobogó szívet. Öh igen, Ti felvittétek a keresztet a magyar Gol­gota tetejére, de éreztétek hátatok mö­gött Cyrenei Simont, aki segített nek­tek a kereszthordozásban? Mi voltunk azok! S homlokotoknak keserves ve­rejtékét a csonka haza résztvevő Vero­nikái törölték le testvéri szeretetüknek hófehér patyolat kendőjével. A hosz­­szú 20 esztendő alatt mi sem háltunk rózsa-ágyon és nem jártunka gondat­lanság selymes puha pázsitján. Ele­settek voltunk és kifosztottak, hogy úgymond jam fejbekólintottak, szédül­ve kerestük a felfelé vezető útat. Saját szobrai, Komárom ama halhatatlan fiának emlékét, aki az első már­cius 15-ének egyik megterem lője és közreműködője volt. Majd a KJapka-téren folytatódik az ünne­pély, ahol a Dalegyesület énekszá­mai után a Talpra magyar-t, ezt az örökbecsű költeményt fogják el­szavalni s a város közönsége nevé­ben koszorút helyeznek el a szob­ron. Ugyanezen alkalommal helyezik el Komárom hős védőjének szobrára a különböző testületek és egyesületek is a kegyelet koszorúját. Az ünnepély folyamán a város polgármestere álveszi Kis­kunhalas jótékony nőegyletének or­szágos ereklyezászlajái, valamint a pápai leventék által adományozan­­dió díszzászlót és a Friedler-féle lengyár által felajánlóit zászlót. Az ünnepi aktus gazdag lesz megható és felemelő momentumokban. Az ün­nepély sorrendjét most állítja össze a város vezetősége s lapunk követke­ző számában az ünnepély részletes műsorát közölni fogjuk. * Este 6 órakor ünnepély a Jókai Egyesületben. fájdalmunk mellett a tiéitek is át­­érezlük, minden csapás, mi bennete­ket ért, minket is szíven ütött. Ezután költői gondolatokban gaz­dagon emlékezett meg a felszabadulás napjáról, amely a legőszintébb öröm és lelkesedés napja volt. — És jöttek a hétköznapok. — foly­tatta beszédét. — De minden szürke­ségük, minden gondjuk, bajuk kevés volt ahhoz, hogy megszokottá, hétköz­napivá tegye azt a gondolatot, hogy ti újra a mieink vagytok, hogy a Duná­nál nincs országhatár. És akkor rá­eszméltünk arra, hogy most már nektek is szabad a magyar nóta édes Dalos-Testvéreink és rágondoltunk a jelmondatunkra: »Dalban egyesül a szív és a lélek!« S megérezték, hogy egyesülnünk kell Veletek, hogy együtt szolgáljuk a magyar dalt, együtt sze­rezzünk neki hírt, dicsőséget! Ezért eljöttünk Hozzátok, elhoztuk testvéri szenetetü'nket és elhoztuk nektek a drága, az édes, a sokáig nélkülözött szép, szent magyar zászlót, rácsókol­tuk azt a sok forró érzést, amit ki­mondani nem lehet, rásímogattuk azt a mondhatatlan sok becéző gyöngédsé­get, amit Irántatok, szenvedéseitek iránt 20 esztendőn keresztül éreztünk. Belevarrtuk minden gyönyörű álmun­kat a testvéri örök összetartozásról, a tátrai vízesésekről, Kárpátok bérvének szűztiszta haváról, a 13 vértanú váro­sáról s a Maros vizéről, mely magyar földön folyik csendesen. És belehímez­tük dalos szívünk muzsikás hangula­tát, nótaszeretetét, azét a nótáét, amely­nek ritmusát ti is megértitek, mert egyezik az az ereitekben vágtató vér csodálatosan gyönyörű ritmusával. Fo­gadjátok hát szívesen ezt a lobogót a szeretet és vér színe ölelkezik rajta a törhetetlen hit fehérségével és az ál­dott magyar tavaszi búzavetés remény­zöld színével. Megyünk együtt e zászló alatt összeölelkezve, dalolva a szebb jövő felé. Mindig dalos nemzet vol­tunk. Dicső történelmünk minden sza­kaszának meg voltak a jellemző dalai: a kuruc dalok, a 48-as szabadsagharc-, majd a világháború katona-nótái iga­zolják a magyar lélek nótaszereíetét. N;igyón természetes, hogy megszüle­­lelt a mai történelmi kornak jellegze­tes dala is és mi elhoztuk Nektek a zászló mellé ezt a dalt. Benne van a lelkünk legforróbb óhajtása, szívünk legszebb reménye, fellobbanó magyar vérünk leghangosabb követelése: »min­dent vissza«! Úgy indult el ez a két szó szeptemberben, hogy azt sem tud­tuk, ki mondta ki először, hiszen min­den magyar szív egyszerre dobogta és úgy terjedt szét a határokon innen és túl, mint a futótűz, melynek nem lehet gátat vetni, melyet nem lehet eloltani. 24 óra alatt ez lett a mindennapi imádságunk, a gyermekeink köszönté­se, a fáradottak pihenése, az éhezők kenyere, a remegőnek bátorsága, a bátraknak megdicsőülése, a raboknak szabadsága, az árulóknak utolsó ítéle­te: »mindent vissza«! — Mindentvisz­­sza: a magyar testvéreket mind-mind, Csaba királyfi árva népét, a régi di­csőséget, ét-százados erényeinket, anó­­tás kedélyünket, harci kedvűnket, a fejünk fölött megforgatott ezüstvégű fokosunkat, a halálos veszedelmekre is hetykén fittyethányó eszeveszett bá­torságunkat, a fogcsikorgató dühödt magyarságunk ősi virtusát: mindent vissza!... — Magyar Testvéreim, fogjátok hát, vegyétek a zászlót s vegyétek vele együtt a mi nagyon szerető, nyitott szívünket. — A bevonulás nagy napján a Ti drága szónokotok, a Ti igaz magyar­lelkű polgármesteretek, Fülöp Zsig­­mond fejezte ki a leggyönyörűbben, a legfeled hetetlenebbül a Ti szívetek bol­dog örömét — könnyekkel! Neki volt igaza. Nincs itt a szónak már semmi kifejező ereje, ilyen pillanatban, ami­kor a Dunántúl ráborúl a Felvidék magyarul dobogó szívére, akkoy nincs más méltó tolmácsunk csak a könny. Hiába fohászkodom: óh Istenem! adj hát ajkaimra szót, fenségest, szépet, messzehangzót; mosolygót, könnyűt és mégis komolyat. Én Istenem, óh adj nekem olyat, mellyel hazatért testvé­reim szívéhez megtalálhatom az utat! De nincs ilyen szó, nincs más, csak a könnyes eskü, hogy jóban-» rosszban, békében és háborúban, üap-A főváros Ml * i * • ss—Mitfis pie 7gi Budapest IV., Eskü iér 7. sütésben és borulásban mindörökre hűek maradunk hozzátok. Ezzel a szent esküvéssel adjuk át nektek a magyar nemzet büszke színeit viselő lobogót. Isten legyen Velünk! A gyönyörűen előadott beszéd igen nagy hatással volt a közönségre, amely lenyűgözve sírta végig a testvéri sze­retet őszinte megnyilvánulását és szűn­ni nem akaró tapssal jutalmazta a nagystílű szónoknőt. A beszédre Fülöp Zsigmond pol­gármester válaszolt. Megköszönte a kedves ajándékot, amelyet a Dalegye­sület legkedvesebb ereklyéi közé soroz. Viszonzásul felajánlotta Berecz Gyula szobrász földink szép Jókai mellszob­rát. A két énekkar ezután ogy-egy szép mű eléneklésével gyönyörködtette a hallgatóságot, amely nem fukarkodott a tapsokkal. Ennek keretében adta elő a tatai női énekkar a szónokuk ál­tal beígért »Mindent vissza« c. dalt,! amelyet a közönség lelkes együttérzés­sel ugyancsak frenetikus tapssal ju­talmazott. A műsort még egy szép melodráma elszavalásával tarkította a tatai kar egyik kedves tagja, akit a közönség ugyancsak lelkesen ünnepelt. Nagy sikert aratott Wiesenbacher Margit hangversenyénekesnő, aki Sémi­iéin János karnagy zongorakiséreté­­vel egy pár szép dalt adott elő. A ha­talmas hanganyaggal rendelkező mű­vésznőt minden száma után lelkes tapsförgeteg kisérte. A műsor után a Komáromi Dalegye­sület a vendéghölgyeket terített asztal­nál látta vendégül. Kedélyes beszélge­tés közben hamar elrepült az idő s aj vendégek már fél 7 felé távozni kény­szerültek az összegyűltek legnagyobb sajnálatára. A tatatóvárosiak kirándulását Wie­senbacher József vármegyei népmű­velési titkár — kiváló földink — szer­vezte és ő is vezényelte a női kart,' nagy szakértelemmel és körültekintés­sel. Reméljük, hogy Tatatóváros és Ko­márom között a szívélyes kapcsolat mindjobban kimélyül és a !két város kulturvonatkozásokban is kéz a kéz­ben fog egy szebb és boldogabb jövő felé haladni. Dús barnaszénlelelek Bököd halárában A szénbányászat megindulásával nagy fejlődés vár a községre. Komárom megye gesztesi járásában,i Bánhida és Kisbér között a sűrűn vál­takozó lankákban húzódik meg Bököd község, amelynek színmagyar, szor­galmas, 1642 lelket számláló népe földművelésből és állattenyésztésből él. Sok családban hiányzik itt az igazi jólét, de most a község határában végzett kutatások dús barnaszénlele­tekről tanúskodnak. Ha ezeket feltár­ják és megindul a községben a szén­bányászat, akkor Bököd nagy fejlő­dés előtt áll. De teljes mértékben rá is szolgált erre a jobb jövőre ez a de­rék nép, amely három egyházközséget tart fenn a saját erejéből. — Dani bá’ Komáromban. Hosszú Zoltán, a Nemzeti Színház művésze, a népszerű Dani bá, március 8-án, szer­dán este 8 órakor fellép a Központi Szálló nagytermében. Jegyek a Vavra­­cukrászdában kaphatók 1.80, 1.50, 1.20 és —.60 pengős árban. — Magyar Feltámadás a címe an­nak a hatalmas filmremeknek, amely a 20 éves cseh elnyomás szenvedéseit tárja fel és mely ma, szombaton, vasár­nap és hétfőn kerül bemutatóra a túlsó komáromi Turul moziban. Főszereplők: Kiss Ferenc, Tőkés Anna, Ottrubay Melinda, Kiss Manyi, Litkey Irén, Csor­­tos Gyula, vitéz Eenkő Gyula, Makláry Zoltán, Büicsi Tivadar és még sokan mások. Ezenkívül magyar híradó. Elő­adások szombaton és hétfőn negyedöt, félhét és háromnegyedkilenckor, va­sárnap félhárom, fé öt, fé hét és három­negyed kilenckor. Ezt a filmet minden­kinek meg kell néznie. Csütörtökön pedig félhétkor és háromnegyedkilenc­kor A cárnő kegyence című hatalmas orosz dráma kerül bemutatásra. — Báli harisnyák és nyakkendők, frakk és szmoking ingek § és 8 Pen­gős árakban kaphatók IÍRAUSZ SAMU cégnél Komárom, Baross u. 6. KÖNYVUJDONSÁGAINK: Tenczer György: Villamos fo­gyasztásmérők, kötve . . . 8.—P Kiss Lajos: A szegény ember élete, fűzve..........................5.— P Kellermann: A kék szalag, kötve 5,40 P Arnold Bennett: Imperial Pala­ce, fűzve...............................9.— P R. N. Coudenhove-Kalergi: To­tális állam, totális ember, kve 3.50 P Ugyanez fűzve......................2.50 P Halász Miklós: Csehszlovákia, fűzve...................................2.—P Salvador de Madariaga: Elysiu-mi mezők, fűzve.................2.50 P Ugyanez kötve ..................3.20 P Kapható az UNIÓ könyvesboltban, Komárom, Nádor-u. Doitibay Pensió Budapest kizárólag V. KÉR. ZOLTÁN U. 16. TELEFON 119—372. A főváros egyik legrégibb és általánosan közismert előkelő családi otthona Legmodernebb komfortja és elsőrangú POLGÁRI ÁRAK konyhája a legkényesebb Igényeket is kielégíti. Zászlóünnep a Dalegyesületben Meghatóan szép ünnepély hereiében vette át a Dalegyesület a Tatatóvárosi női-kar emlékzászlóját

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom