Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1939-02-11 / 6. szám

1939. február 11. KOMÁROMI LAPOK 5. oldal. Magyar nóta-est a Kultúrpalotában Holnap, február 12-én, vasárnap este a magyar nótát szerető komáromi közönségnek szép műsorban lesz része: a visszacsatolás óta először rendednek magyar nóta-estet a Kultúrpalotában. Hogy mit jelentett nekünk, felvidéki magyaroknak, az elnyomatás húsz éve alatt a magyar nóta, azt mindnyájan tudjuk. A magyar nóta volt az,amely­nek a révén legtöbbször megmutattuk, hogy magyarok vagyunk. A magyar nóta útján nyilatkozott meg leggyak­rabban a szívünk, még akkor is, ami­kor ezért üldöztetés, börtön volt a ré­szünk. Vasárnap este a felszabadult magyar nótá tünnepeljük majd, első ízben lesz alkalmunk nyíltan boldog­­'nak lenni mellette, első ízben sírha­tunk és nevethetünk rajta, úgy, ahogy alkarunk, ahogy a szívünk diktálja. Az est előtt bevezetőt mond Szijj Ferenc dr., a Jókai Egyesület elnöke, majd a népszerű komáromi Bethlendy Sán­dornak, a rádióból is ismert népszerű zeneszerzőnek a nótáit fogják bemu­tatni a Budapestről jövő vendégművé­szek: Utry Anna, akit szintén a rádiód bot ismer legjobban a komáromi kö­zönség s Varga Imre, az Operaház ki­tűnő énekese. Közreműködnek még: Cseh Ilonka, Vitéz Endreváry József és Hadanich Zoltán. Felolvasást tart: Nehéz Ferenc. Az est pontosan 6 óra­kor kezdődik. Helyárak: 1.50, 1.— és —.50 pengő. Jegyek elővételben a Vavra-féle cukrászdában kaphatók. 2 tabletta eredeti zacskóban 24 fillér 20 tabletta b4J*g'dXb,.''« 1.80 Az Aspirln-tabletta áslk oldala Igazi magyaros hangulatban zajlott le az első Magyar Iparosbál Komáromban Nagy lelkesedéssel folytatja a Komáromi Dalegyesület nemzetépilő kultúrmunkáját Választmányi ülés a Dalegyesületben A Komáromi Dalegyesület, mely ez­zel az évvel fennállásának 76-ik évébe lépett, a felszabadulás új életet indító erejének hatása alatt nagy lelkesedés­sel folytatja magyar kulturmunká­­ját, melynek vezetésében az idegen impérium súlyos megpróbáltatásai alatt is a legelsők között haladt. Az elmúlt húsz esztendő alatt kifejtett munkálkodása a nemzeti dal és nem­zeti érzés fejlesztésére irányult s ma boldog örömmel tekinthet vissza min­den megszakítás nélkül, példás kitar­tással folytatott tevékenységére, mert abból az egész nemzetre áldás áradt. A múltban tanúsított kötelességtudása és olthatatlan, a legnehezebb időkben is bátran megnyilvánult lelkesedése most hatványozott mértékben fog ki­fejezésre jutni, hiszen itthon, a drága hazában dolgozhat tovább nemes kul­­turcéljai eléréséért, nemzete javára. Ennek a szent feladatnak tudatában indul új erővel s nemes elhatározás­sal az egységes magyar dalkultúra út­ján azok felé a célkitűzésiek felé, ame­lyet a történelmi Magyarország feltá­madását akarják minélelőbb megvaló­sítani. A Dalegyesület választmánya február 6-án tartott ülésében ezeknek a nemes céloknak hatása alatt foglal­kozott az egyesület jövő működésének kérdésével s határozta el egyhangúan, hogy feladatát híven . és odaadással fogja ezután is teljesíteni. A választmányi ülést Fülöp Zsig­­mond polgármester, a Dalegyesület el­nöke vezette, aki megnyitójában öröm­mel emlékezett meg arról a történelmi fordulatról, mely a felszabadított Fel­vidék magyarságát érbe az anyaország­hoz történt visszacsatolásával. A lel­kekben ápolt húsz éves vágynak, soha meg nem rendülő hitünknek, féltveőr­­zött reménységünknek, mindennapi imádságunknak beteljesedése volt az, amelynek végtelen örömét fokozta az az esemény, hogy a felszabadító had­sereget őfőméltósága, Magyarország Kormányzója személyesen vezette be Komáromba. A felejthetetlen nap ese­ményei még élénken élnek — úgymond az elnök, — a lelkekben s ezért nem kívánja felidézni iá, nagy eseménye­ket, de szívünk teljes örömével gon­dolunk vissza arra, s hálával telik meg lelkünk azok iránt, akik ennek a fe­lejthetetlen napnak előkészítésében resztvettek s akik szívós kitartással, megalkuvást nem ismerő határozott­sággal dolgoztak a felszabadításon. In­dítványára a választmány a felszaba­dulás tényét örömmel örökítette meg jegyzőkönyvében s háláját fejezte ki mindazok iránt, akik annak megte­remtésében munkálkodtak. Majd beszámolt az elnök az egyesü­let életében előfordult eseményekről. A működőkar a múlt év szeptemberé­ben alakult meg és nagy sikerrel mű­ködött közre a Jókai Egyesületnek no­­venber 13-án rendezett felszabadulási ünnepélyén, valamint a Komárom vá­ros által a Kormányzó nevenapja for­dulóján rendezett ünnepélyen. Mély részvéttel emlékezett meg a, múlt év­ben elhunyt Molecz Tivadar örökös tisztb. karnagyról, aki az egyesület történetébe örök betűkkel beleírta ne­vét, s kegyelettel emlékezett meg Ki­rály Károly müködőtag elhunytáról, aki 30 éven át volt szorgalmas és ki­tartó tagja a működőkarnak. Indítvá­nyára a választmány a megboldogul­tak emlékét jegyzőkönyvében örökí­tette meg. Az elnöki jelentés tudomásul vélete után a választmány elhatározta, hogy belép a Magyar Dalos Egyesületek Or­szágos Szövetségébe és minél inten­zivebb módon akar belekapcsolódni a testvéregyesületek országos mun­kájába. Fehívja a választmány a működőkart, hogy újult erővel fogjon mukájá­­hoz s az egyesület régi jóhírnevét to­vábbra is gyarapítsa munkálkodásá­val. Kimondotta a választmány, hogy belép a Törvényhatósági Dalosszövet­ségbe és felkéri Reviczky István dr. alispánt, a szövetség jeles elnökét, hogy ennek megalakulását minél előbb végrehajtani szíveskedjék. Kovách Tihamér ügyv. elnök a téli tekéző- és játékterem sikerült átalakí­tásáról tett jelentést, amit örömmel vett tudomásul a választmány, amely Pongrácz Pál pénztárosnak a múlt évi zárszámadásra vonatkozó jelentését szintén tudomásul vette. A választ­mány ama óhajának adott kifejezést, hogy az idei nyáron a. Kassán rendezendő országos dalosünnepélyen s esetleg a pünkösdkor Sióf okon tartandó dal­­ünnepélyen a működőkar szintén résztvegyen. Végül több új tagot vett fel a választ­mány, mely szívélyesen üdvözölte Soós Imre dr.-t abból az alkalomból, hogy a törvényszék elnökévé kinevezték, aki kiváló tagja a Dalegyesület válaszmá­­nyának s megérdemelt kinevezését az egyesület minden tagja őszinte öröm­mel üdvözli. Komárom, — február 10. Feledhetetlen, szép, boldog este volt. Akik megjelentünk vasárnap a legényegyleti székházban, ahogy bo­­lyongani kezdtünk a himbálódzó pi­­ros-fehér-zöld girlandok alatt, a kis- és nagyterem pálmái között, ahogy meg-megálltunk a csupa-mosoly »Asz­­szonyok csárdája« előtt, a selymek s magyarruhák suhogása meg az anda­lító zeneszó közben valami mást érez­tünk, mást. mint amit legtöbb tánc­­mulatság alkalmával érezni szoktunk. A komáromi iparosbál nemcsak nagyszerű mulatság volt, nemcsak nagyszerű hangulat, nemcsak kitű­nő szórakozás. Ennek a bálnak lelke volt. Valahogy úgy éreztük, hogy a sze­retet s a testvéri megértés, össze­fogás nyilatkozott meg itt, amely az elnyomatás szomorú idejében jö­hetett elő maradéktalanul, nyíltan, őszintén az emberek leikéből... A vasárnapi iparosbál méltó volt az első magyar farsanghoz. S hála ez­ért Komárom áldozatos-lelkű iparos­asszonyainak, akik odaadó lelkese­déssel, fáradságot nem kiméivé, ezer­­ezer családi gondjuk közepette ma­gúiéra vállalták a bál megrendezését. Valóban csak a meleg asszonyi szívek voltak képesek arra, hogy a szeretet, s a testvéri érzés jegyében összehoz­zák azt a nagyszámú, szép közönsé­get, amely az iparosbálon találkozott s amely az első boldog magyar Kar­nevál ünnepéből szívvel-lélekkel, ma­radéktalanul kivette a részét. £ A bálon nemcsak Komárom iparos­társadalma vett részt, hanem ott lát­tuk a közönség soraiban városunk vezető tényezőit s képviseltette ma­gát a járási katonai parancsnokság is. Ott volt Fülöp Zsigmond polgár­­mester, vitéz A s z t al o s s y Lajos al­ezredes, a komáromi járás katonai parancsnoka, K á 11 a y Endre, dr. közjegyző, a Felvidéki Egyesült Párt helyi elnöke s olt láttuk a főgim­náziumi tanári kar tagjai közül H aj­­d u Lukácsot, Fehér Damázt, K o­­va 1’ Bélát, Romhányi Árpádot s természetesen megjelent H a r m o s Károly is, aki a művészi meghívó ter­vezésével szintén hozzájárult a bál nagy sikeréhez. A kát. egyházközség képviselőit is ott láttuk az egyik asztalnál: B r i n z i k József káplánt s Pfeiffer Lászlót, a Legényegy­let alelnökét, és még nagyon sokan másokat a komáromi előkelőségek közül. A vidéki iparostársadalom tag­jai közül szintén nagyon sokan el­jöttek erre az impozáns testvéri ölel­kezésre, de kétszeres öröm volt a ko­máromiak számára az, hogy az óha­zából is igen számosán átjöttek. A győri Ipartestület egyenesen küldött­séget küldött, amelyet a komáromi iparosság C z i b o r Géza ipartestületi elnökkel az élén a legmelegebb szív­vel üdvözölt. A lelkes és fáradhatatlan, rendező­ség tagjainak nevét — saját kérésükre — nem írjuk ide. Egyformán részesi mindnyájan a rég nem látott nagy si­kernek. A mi elismerésünkképpen is legyen csak ennyi: köszönjük ezt a bált az első szabad, boldog, magyar egymásratalálásnak, a testvéri szere­tet és megértésnek nevében! (nf.) Eladó vagy bérbeadó Csallóközben egy közép­­nagyságú, vegyes típusú modern malom. Választ „Alkalmi" jeligére 663 lapunk kiadóhivatalába. A Kisérsor rendezéséhez Tekintetes Szerkesztőség! Becses lapjának 1939. évi február 4-iki számában »Hozzászólás a Kis­érsor rendezéséhez« című cikkhez le­­gyenszabad a következő észrevételei­met megtenni: A cikkíró lehetetlennek tartja a Kisérsornak az általam ajánlott mó­don való rendezését s közleményének végén megjegyzi, hogy »ötletszerűen közérdekű, nagyhorderejű kérdést elő­hozni nem érdemes.« Alulírott, mint a Komáromi Lapok 4-ik számában is kifejeztem, laikus vagyok ahhoz, hogy a posványos Kis­ér eltüntetése, annak befedésével avagy betömésével történjék. Igazat adok a cikkíró úr fejtegetésének, aki azt job­ban ismeri. Tagadom azonban, hogy azt egyáltalán megoldani nem lehet­ne, ha másként nem, alagcsövezésset. A cseh uralom alatt igazán meddő lett volna a kísérletezés, mert Komá­rom város magyar polgáraival nem sokat törőktek, de most, hogy az anya­országhoz visszakerültünk, s magyar tisztviselőink intézik sorsunkat, a ma­gyar a magyarért mozgalom késztet arra, hogy a helyzeten javítsunk. Nagyon helyes a polgármester UrUnknak a terve a katonai kórház lebontásával, de ugyanakkor szüksé­ges a szóbanforgó kiséri posványos helynek eltüntetése s mint jeleztem — ha másként nem — alagcsövekkel. Aláírom a polgármester úr nézetéi, hogy az államépítészeti hivatal a fo­lyammérnöki hivatallal karöltve ké­szítsen tervet és költségvetési — nem máról holnapra — de idővel a kisér­­sori posvány eltüntetve legyen. Főispán urunk már eddig is tanú­­jelét adta emberbaráti szeretőiének, bízunk benne, hogy a Kisérsor ren­dezését is magáévá teszi. Tisztelettel Nemes György ny. községi jző. 400 pár cipőt leltári árban kiárusít a TIP-TOP cég Komárom, Nádor-u. 15. STADLER ISTVÁN műköszörűs és késes szaküzlet 645 GYŐR, ÁRPÁD UT 45. SZ. ( SAROKHÁZ )

Next

/
Oldalképek
Tartalom