Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-03-05 / 10. szám
!2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. március 5. A szlovák néppart elnlosltotta S KormánqbalÉpíst Hlinkáék továbbra is ellenzékben maradnak szlovák állampolgárság megvonható olyan személyektől, akik a) az állam, vagy demokratikus köztársasági berendezkedése ellen irányuló tevékenységet fejtenek ki, vagy aktív részt vesznek egy olyan egyesülésben, mely ily tevékenységet kifejt, vagy oly szeméhek, akik ily tevékenységet támogatnak. ilyenre fölbujtanak, vagy másokat ilyen tevékenységbe bevonni igyekszenek és a külföldre menekülnek s ott állandóan tartózkodnak, hogy a felelősség elől kitérjenek, továbbá b) akik a külföldön tartózkodnak, hogy ott ily tevékenységet fejtsenek ki, vagy ha Csehszlovákiával szemben való . ellenséges.. érzületük nyilvánvaló lesz, vagy c) akik külföldön tartózkodnak a csehszlovák véderőkötelezettség alól való mentesülés végett, vagy ha a köztársaság területét azért hagyták el, hogy a katonai szolgálati kötelezettség alól mentesüljenek. Az a) és b) pontokban fölsorolt okokból a csehszlovák állampolgárság nem vonható meg azok - tói a személyektől, akik az ilyen tevékenységet legalább tíz éve abbahagyták. A csehszlovák állampolgárság megadásáról és megvonásáról a jövőben kizárólag a belügyminisztérium határoz. A törvény kihirdetését követő kilencvenedik napon lép hatályba. BBtSHBBBBBBBS9SiKB!3S!SlE(aSBieilBBBa ismét emelkedett a munkanélküliek száma Komárom vidéké® A munkanélküliek délszlovákiai statisztikája, a. komáromi járást illetőleg feltűnő emelkedést mutat februárban. Ennek oka, hogy a téli szezonmunkák is befejeződtek, az építkezés is szünetelt. A komáromi járás területén, Komáromot is beleértve, összesen 3819 munkanélkülit írtak össze a múlt hónapban. Ebből Komáromra 1398 esik. Bogván 60, Alsógelléren 30, Felsőglel- | léren 15, Csicsón 29, Komáromfüssön 27. Ekecsen 39, Apácaszakállason 26, Ekelen 116, Gútán 580 (csaknem százszázalékos emelkedéssel), Kamocsán 49, Keszegfalván 14, Lakszakállason 150, Szilason 43, Turiszakállason 25, Örsújfalun 116, Nagymegyeren 213, Izsapon 14, Nemesócsán 136, Tanyon 34, Csallóközaranyoson 185, Szimőn 420, Kolozsnémán 8, Nagykeszin 92 munkanélkülit tartanak nyilván. A járásból csak Megyercs község nem jelentett be munkanélkülit. Komárom, március 4. Köztudomású, hogy H o d z s a Milán dr. miniszterelnök hetek óta foglalkozik a kormánytöbbség kiszélesítésének tervével. Az eredeti terv az volt, hogy Kramár volt pártját, a cseh nemzeti egységpártot és a szlovák néppártot bevonják a kormányba s ezzel megteremtik a legnagyobb többséget, amely fölött valaha csehszlovák kormány rendelkezett. A miniszterelnök nagy súlyt helyezett különösen a szlovák néppárt kormánybalépésére, mert ezáltal valamennyi szlovák pártárnyalatot maga mögött tudta volna. Erre az ismert külpolitikai helyzet következtében nagy szükség lett volna, azonban a terv nem sikerült. Az erre vonatkozó tárgyalásokról a legkülönbözőbb, sőt ellentmondó hírek láttak napvilágot, amelyeket a koalíciós lapokon kívül az ellenzéki sajtóban is közöltek. A kormányhoz közelálló körökben nagy optimizmussal tekintettek a fejlemények elé s a vérmesebb politikusok már-már azt hitték, hogy a szlovák néppárt föladja szélsőséges álláspontját és elfogadva Hodzsa ajánlatát, két miniszteri tárcával belép a kormányba. Hlinka András, a szlovák néppárt vezére azonban a rózsahegyi ülésen elhangzott beszédében a belépés föltételéit a pittsbourghi szerződésnek az alkotmányba való felvételében szabta meg és világosan közölte azt is, hogy ennek a föltételnek teljesítéséhez a szlovák néppárt ragaszkodik. Nagy feltűnést keltett ugyanebben az időben a párt hivatalos lapjának körkérdése az autonómiára nézve, amelyben a lap Esterházy Jánost, az egyesült párt országos ügyvezető elnökét, Henlein Konrádot, a szudétanémeipárt vezérét, és Pjescsák képviselőt, a ru-Dr. Selye-féle ház Komárom, Deák F. u. 3. eladó egyben, esetleg részekben. szín ellenzék egyik vezérét szólaltatta meg. Ez a különös jelentőséggel bíró politikai esemény a kormánykörök reménységét elhalványította, de mindezek dacára Hodzsa miniszterelnök közvetlen környezete a legutolsó napig bízott abban, hogy sikerül Hünkáékkal a megegyezést létrehozni. Ma azonban világos lett a helyzet. A szlovák néppárt csütörtökön tartott pártvezeiőségi ülése döntött a kérdésben. A pártvezetőség kimondotta, hogy a kormánytöbbség által kezdeményezett tárgyalási alapot szűknek találja, a feltété'eket sem fogadja el s a további tárgyalásokat megszakítja. A párt ugyanis az általa felállított feltételekkel szemben a kormány ‘által felajánlott kedvezményeket kévéséi te s ezért nem fogadta el a kormánvbaiépésre vonatkozó felszólítást. BBnBaeHBMBSflEffiBBBaaBBnHnaBffiH Szegény csiiizköziek A csilizközieknck ugyancsak kijutott a bajból. Sok a talajvíz, amely a termőföldet teszi tönkre. A csiiizközi talajvíznek az az oka, hogy CsiHzköz mentén a Duna nagyon eliszaposodott és a belvizek nem tudnak visszaszivárogni a Duna medrébe. A csilizköziekmek még tavaly 'megígérték ugyan, hogy az elmúlt év folyamán kotorni fogják a Duna medrét és akkor a belvizek csökkenni fognak. Ez a mederkotrás azonban elmaradt. Különösen sokat szenved a talajvizektől Szap község, mert Szap község határában van legjobban eliszaposodva á Duna, ami még a dunai hajózást is megnehezíti. A csiiizköziek most fölmentek Pozsonyba az egyesült magyar pártok vezetőségéhez, és elpa^iaszolták ott bajaikat. Kontsek György, a párt tartománygyűlési képviselője ez ügyben eljárt az országos hivatal megfelelő ügyosztályában, ahoi azt a felvilágosítást adták, hogy a Duna medrének kotrása csak akkor lesz eredményes, ha e tekintetben Magyarországgal megegyezés történik. Az országos hivatal ■ BIBBBEiBBIBflIBRIBBBHBBIIlIBBI Á L PA sósborszssz toroköblögetéshez. Megakadályozzuk a meghűlést és a spanyolnáthát RffissesstaftHBiESHttKuaiejsísstsaMsiaBsaaB kijelentette, bog)’ az ügy megoldását szorgalmazni fogja Prágában, hogy lehetőleg rövid időn belül a közmunkatanács és az illetékes szakminiszterek intézkedjenek a csiiizköziek súlyos bajának megszüntetésére. Szap község környékén a Duna medrében levő homok, hordalék és kőlerakódás anyaga mind Ausztriából származik. Szapnál a Duna sodra csendesebb és a foíyamhordta iszapot ott lerakja a szapiak nem kis bajára és boszuságára. XBSESBBKuiBSilüBBSBBBálSBBSSBBBBB Pár száz gyerek mosolyog minden délben! Mosolyog a községi elemi iskolában levő gyermekkonyhában, ahol meleg, ízletes étéit kapnak a nemes emberbarátok jószívűségéből. Az áldott munkát végző gyermekkonyhát dr. Alapy Gyuláné, F o g t h ü y Jolán és Helga nővér mindenre kiterjedő figyelmességgel vezetik. A jószívű emberbarátokat arra kérjük, hogy újra nyissák meg az adakozás sorozatát, mert ha újabb adományok nem érkeznek, akkor a nagy nyomort enyhítő intézmény e hó végével becsukja kapuit és pár száz gyerek mosolya, derűje eltűnik és az éhség sáppadtsága ül majd a’ gyermekek arcára. Adakozzunk tehát akár pénzt, akár természetbeni; dolgokat a gyermekkonyhának, hogy az áldásos működését legalább a húsvéti ünnepekig folytatni tudja. Bízunk olvasóink nemes szívében és erősen hisszük, hogy megmozdulnak a szívek és a lelkek és megindul az adakozás. Pénzbeli adományt mi is elfogadunk és odajuttatunk. Természetbeni adományt tessék a községi elemi iskolába küldeni, lehetőleg a délelőtti órákban. Nagy Zsuzsi és a Picije Irta: Tamás Béla. Nagy, ez csak epiteton, mert nagy volt Zsuzsi néne. Még pedig olyan nagy, hogy mikor cipőt akart vásárolni üzletben — először és utoljára életében, — a boltos legény egy órai próba lután a dobozt kínálta neki megvételre, mert csak az felelt meg hatalmas, bütykös lábai befogadására. De Zsuzsi néni sem hagyta magát kifigurázni, — hiszen arról volt híres a faluban, hogy' néki van a legnagyobb kereplője az asszonyok között, — mondott vissza olyanokat a cingár boltos legénykének, hogy majd leesett róla a nadrág. Mikor aztán befejezte magasanszámyaló mondókáját, bevágta maga után a bolt ajtaját és haza sietett. Otthon elmondta a szomszédaszszonyának az egész esetet. Ez ahelyett, hogy' sajnálkozással lett volna iránta, még inkább nevetett rajta és megmaradt agyarán fülig szaladt ráncos szája— No Mari! — ütközött meg Zsuzsi néne, — mi van ezen nevetni való? Hát te is oly bolond vagy, mint a többi? Aki megáldott! — Én bolond, én?... — kezdte a szomszéd asszony is és szóra szó, mondatra mondat, ismertről ismeretlenre, egyszerűről az összetettre haladva úgy összevesztek, hogy kevés idő múlva az egész alvég asszonya körülöttük állott. Először csak hallgatták, hogy mint mossák egymás fogát. Később azonban, mikor látták, hogy Zsuzsi néne már a fejét is le akarja venni szomszédasszonyának, ellene fordúltak. »Sok lúd disznót győz.« Zsuzsi néne sem vette tréfára a dolgot, beugrott a házba és két fazékfedővel a kezében tért vissza, amit úgy összevert a káráló asszonyok előtt, hogy a legnagyobb rezesbanda cintányérosa is csak szégyenpírban égő arccal, irigykedve nézhetett volna Zsuzsi néne kezére, amiért oly gyönyörűen ki tudta hozni a kívánt fortissimót, még partitúra nélkül is. Az ám, ezek itt mind nagyon szépek és jellemzők Zsuzsi nénire, de már nagyon elkalandoztam a fölvett témától. Hát. hogy a Piciről is mondjak valamit, ami ismertté teszi őt az olvasó előtt: Pici csak olyan buta falusi kutya volt, mint a többi ezer barátja, »akik« falun laknak. Csak épp annyiban különbözött a többiektől, hogy őt Nagy Zsuzsi mondta a magáénak. Közös háztartásban éltek. Pici megfogta a szomszédok tyúkjait és vigyázott a füves portára. Zsuzsi néni ezért kosztolta őt. Természetesen csak: annyit juttatott ‘‘néki a falásból, mint Gazsi cigány sógora gyerekeinek a ruházatból. Ezt is mikor megkérdezte a szolgabíró: — Mind a tiéd ez a sok purdé, more? — Aj, dehogy azs enyím, naccságos úr, — felelte Gazsi, — csak ezs a kilencs azs enyím. Azs a hat, ami ott jáccsik a mocsár sálén, a megboldogúlt sógoromé, a zisten nyugostalja instálom; csak jelenleg ín ruházsom űket, mert kell, hodzs valaki pártyát fogja segíny árváknak. — Alit pedig ez a ruházás a purdék derekára kötött madzagból. Valahogy így kosztolta Zsuzsi néni is Picit, juttatott néki valamicskét, hogy ki ne rúgjon szegény pára a világ kéményén. De azért ez nem jelentette azt, hogy ők nem szerették egymást, vagy nem lettek volna megelégedve egymással. Pici, kutya hűséggel ragaszkodott mostoha gazdasszonyához. Sőt bizonyos tisztelettel is voltak egymás iránt, — már ami a beszé-í det illeti, — ha Pici ugatott, akkor a gazdasszonya hallgatott, vagy megfordítva'. így éltek volna ők kettesben még nagyon sokáig, ha Pici élete végére; nem tett volna pontot Zsuzsi néni veje. Tavaszi vasárnap délután volt, a fiatalság ünneplőbe öltözve, nagy vígasság között csoportosúlt a falu közepén. Az idősebb gazdák a bíró udvarán kupicáztak; fizetett az új legelőbíró. Hogyne! Tisztségre tett szert, kutya kötelessége, hogy áldomást fizessen azoknak, akik megválasztották. Nem is panaszkodtak a Zsuzsi néni vejére, — mert ő lett az új legelőbíró, — hordatta az literszámra a kisbíróval! Lútolótól a hitelbe vett pálinkát. (Lútoló, a kocsmáros neve. Onnan kapta, hogy egy alkalommal a fuvaros szekere elakadt a kerékagyig érő kátyúban. Tolni kellett a szekeret, hogy elinduljon, de a kocsmáros nem a szekeret tolta, hanem a lovat.) Öreg délután lett, mire a legelőbíró-választás végakkordjainak is elhalt a visszhangja. A hitesek hazakocogtak a bíró udvaráról. Némelyiket közülük bizony csak az erős kétoldali támogatás segítette haza és mentette meg attól, hogy a faluvégi sánc zöldelő gyepét nyoszolyának nézve végig ne keveredjen a nyakukat nyújtogató kis libák közé, hogy itt pihenje ki a választás okozta fáradalmakat a családja és nemzetsége gyalázatára. Egyeseket a tisztség mankója támogatott még, mentek, mintha karót nyeltek volna, avállukat sem biccentették félre, féltek,' hogy veszítenek tekintélyükből, ha kissé oldalra lépnek. Ezek közé tartozott az új legelőbíró is; peckesen szedte lábait. Nem sietett, de nem is időzött senkivel. Az ismerősök felé már meszsziről mosolygott, várta, bogy előre köszönjenek néki, mint a község legújabb elöljárójának. Mikor a Zsuzsi néni háza elé ért, megállóit egy pillanatra. Majd tett egy katonás balraátot és elindult a kapu felé. Bement az udvarra. Pici farkcsóválva sietett elé, fogadta az ismert vendéget. Zsuzsi néne is kijött a házból a kapucsapódás hallatára. Te vagy az, Lajos? — szólott, mikor meglátta vejét. — Én lennék az Mami! — Hallottam, hogy legelőbíró lettél. — Az ám, ideje már... hogy is mondjam ,.. már ideje, hogy ren ... ren... rendet csináljak a marhákkal a köz ... községben. Majd én me ... memmutatom az úrbéér... az úrbér.., — mekegett Lajos, vagy jobban mondva a legelőbíró úr az anyósa előtt, de tovább nem folytathatta, mert valami ellenállhatatlan kényszer befogta a száját. Sietnie kellett, de még ám lóhalálban sietnie az anyósa elől. Hiába kiabált utána a néne: — Lajos, Lajos, mi van veled?
