Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-02-05 / 6. szám
X x 1938. február 5. KOMAROMI LAPOK 3. oldal. Jelentkezzünk a budapesti eucharisztikus világkongresszusra! Határidő: 1938. február 15. 'A Budapesten 1938. május 25—29. napjain rendezendő XXXIV. eucharisztikus világkongresszusra a meghosszabbított jelentkezési határidőt a szlovenszkói résztvevők számára február 15-ben állapították meg. Jelentkezni lehet minden községben a róm. katolikus plébániahivatalban v. Megygyesi Sándor igazgatótanítónál Rozsnyón. A komáromi plébánia hívei jelentkezhetnek február 15-ig hétköznapokon délelőtt 10—12 óráig a plébániahivatalban. Illetékes helyről nyert információ alapján a kongresszusra vonatkozólag a következőket közölhetjük: 1. Az állami tisztviselők, tanárok, tanítók és diákok a kongresszusra szabadságot fognak kapni. A kongresszuson mindenki bátran résztvehet, semmiféle bántódása azért nem lehet. 2. Komáromból külön vonat fogja vinni Budapestre a kongresszus résztvevőit. 3. Azoknak, akik közös útlevéllel akarnak utazni, a kongresszusi igazolványért, a közös útlevél illetékéért és a vizűmért 70 koronát kell fizetni. Azok pedig, akik saját útlevelükkel utaznak, 60 koronát fizetnek az igazolványért, amely jogosítja őket a kongresszuson való részvételre, a rendezéseken való megjelenésre és a kedvezményes utazásra. 4. Magyarországon 75 százalékos utazási kedvezményre van kilátás, úgyhogy az út magyar Komáromból Budapestre és vissza valószínűleg kb. 15 koronába fog kerülni. 5. Azoknak, akik mdh/mummky iqwtÁri övi / A nélkül, hogy vesződnöm kellene, RÁDIÓN oly hófehérré feszi a ruhát, hogy nem győzök neki örülni. Mivel RÁDIÓN a szennyet egyszerű kifőzéssel, mindennémű dörzsölés és kefélés nélkül oldja ki a szövedékből, a fehérnemű elsőrangúan kímélődik is. gyorsan segít a végtagok és ai izületi fájdalmaknál, fejfájásnál és meghűléseknél. Legyen biza- I lommalaTogaliránt.Egy kísérlet meggyőzi Számtalan orvosi elismerés. Az összes gyógyszertárakba n K112- és 27^0 árbaiücapható j Attólfogva, valahányszor általkeltem a Dunán, mindig ott várt a parton egy kötény Csabagyöngyével. Egyszer a hegedűmet is átvittem és ekkor olyan lángra gyulladt bennem iránta egyébként is szüntelenül égő szerelmem, hogy azt gondoltam, egykarommal magamhoz tudnám ölelni a kék Gerecsét is! Tudniillik olyan rokonérző szívre találtam Müller Franciskában a zene terén, amilyenre még soha. Itt mutatta meg igazán a magvar mivoltát, mert olyan kiváló érzékkel tudta énekelni azt a lelketvidámító nótát például, hogy: . Kiszáradt a tök, Nem lesz rajta több, Kiszáradt a szőlő fája: Tied leszek nemsokára'... — őszintén mondom, még az édesanyám se tudta szebben! Boldog voltam azon az őszön, Csabagyöngye-fürtből közvetlen élveztem a híres süttői bort, hegedűszó s magyar nóta közben virágzott a szerelem a szívemben, — kilencesztendős nagylegény voltam!... 4. Az ősz után tél lett és az öreg Dunán nagy tábla jegek úsztak lefelé. Befellegzett a révészkedésnek is és Müller Franciska után már csak a hegedűmet sirathattam nap-nap után. Karácsony felé azonban a süttői zátony és a karvai sziget között egyszercsak megállt a jég. A hegedűmön abbahagytam a szomorú nótát s kizárólag csárdásra tetem rá. Abban az időben történt, hogy kedves szüleimnek ünnepélyes módon bejelentettem, miszerint a farsang utoljára oltárhoz vezetem Müller Franciskát. Mert ekkor már tudtam, hogy nemsokára ismét átkelhetek a Dunán s megkérhetem a kedves kezét... Szilveszter napjára éppen: befagyott a Duna. Budapesten rokonaiknál vagy ismerőseiknél akarnak megszállni, nem kötelező a közös szálláson és közös étkezésen résztvenni. A közös elszállásolás és étkezés díjait később fogja közölni a központi rendezőség. Komáromból — elegendő jelentkezés esetén — két külön vonatot akarunk indítani. Az egyik azokat a résztvevőket vinné, akik az egész kongresszuson, tehát 5 napig részt akarnak venni, a másik vonat pedig május 29-én, vasárnap reggel indulva, a kongresszus utolsó napjára vinné azokat, akik több napot nem tudnak Budapesten tölteni és még aznap, vasárnap éjjel vissza is térnének Komáromba. A közös útlevélhez szükséges az állampolgársági vagy újabb keletű illetőségi bizonyítványt is bemutatni. A jelentzők ezt tehát vigyék magukkal. Úgyszintén szükséges a jelentkezés alkalmával 70 koronát lefizetni az igazolváányra és közös útlevélre, illetve azokjnak, akik saját útlevéllel mennek, 60 koronát az igazolványra. Az útiköltséget és a lakás-élelmezés díját később kell befizetni, ha már pontosan meg lesz állapítva. Plébániahivatal. És a rákövetkező vasárnapon történt. A hegedűmre az é-húrtól a gé-ig teljesen új húrokat tettem, a vonóm szőrét is felfrissítettem a Rédly nagyságos úrék parádéslova farkából csent pár gyönyörű szállal és stimmeltem reggel hattól délután ötig. Mert estére volt a szándékom, hogy átmegyek a Duna jegén S ültőre, szép holdvilágos lesz éppen, megvárom az esti harangszót is, akkor fogok odamenni csendesen a Franciska ablaka alá és mikor éppen a harangszó utolsó akkordja is elhal az estében: akkor teszek rá valami borzasztó gyönyörűen, de igen-igen halk-piánoban, cé-mollban, hogy: Csak egy kislány van a világon... A Franciska tíz szál gyufát fog gyújtani, aztán kitekint és megismer és rögtön szól a papájának és a hosszú Szepi bácsi kijön és azt mondja: — No kom hinejn, rnejn liber Zón... Aztán én belépek és... — ...Még egyszer elpróbáltam az első szobában a Csak egy kislányt s azzal hónom alatt a kedves hegedűmmel, letértem a Dunára. 0 A Dunán csend volt, mint a temetőben. Csakugyan: olyan ilyenkor a Duna, mintha meghalt volna. Megállt volna benne az élet... Csak jég, jég! A jég a Duna koporsója... Ráléptem a koporsóra és ezen a ko-i porsón keresztül akartam az élet felé eljutni... Sütött a hold s szikrázott a Duna háta. Beleszikrázott a szemembe, de nem pislantottam egy árvát se! Úgy tűrtem a szikrát, mint maga az a jégkoporsó. Mentem. Olyan erősen mentem és olyan szilárd szándékkal, hogy országúinak éreztem a jeget, hogy nem rebbent a lelkem se, a szívem se, mert tudva-tudtam, hogy a kék Gerecse felől fújó csípős szélben megcsapott engem az Élet!... És ne nevessetek itt ki, atyámfiai, Járási választmányi ülés A komáromi járási képviselőtestület választmánya január 29-én tartotta kiírass in Sándor járásfőnök elnöklete mellett ülését. Az ülésen Baska dr. főbiztos bejelentette, hogy az országos választmány a Komáromban felállítandó női gazdasági iskola építési költségeire 700.000 Kc-t szavazott meg. A választmány a községek költségvetését tárgyalta le és Kolozsnéma Megyercs, Apácaszakállas, Ekecs, Ekel, Cs.-Aranyos, Turiszakállas, Szilas, Szimő és Lakszakállas költségvetéseit tudomásul vette. Tárgyalás alá került az ülésen Komárom város 1936. évi zárszámadása is. Jímgbluth járási főszámvevő ismertette azt s a város vagyoni állapotát. Komáromnak 1936. év végén az aktív vagyona 41,406.927 Kc-t, szenvedő vagyona 18,418.000 Kc-ít s a tiszta vagyona 22,989.815 Kc-t tett ki. Megállapítást nyert, hogy a városnak eddig az ideig 1,696.666 Ke kamattartozása volt, miértis a főszámvevő indítványára a választmány kimondta, hogy mert én ekkor már kilenc éves elmúltam s újszüretkor voltam betöltendő a tizediket! ...Ott voltam már a Duna közepén s toronyirányában igyekeztem át Süttőre. Szorítottam a hegedűt, mert senki nem volt velem, csak ő. Nem mintha féltem volna, de most a szívem egyik felét a hegedűmben éreztem. A süttői zátony elől látni véltem már a Franciskáék házát, ott van a templom mellett... Ekkor olyat ujjongott a magamban való szívem-fele, hogy állam alá kellett venni a hegedűt s végig kellett rajta húzni a vonót. Csak egyszer, — de megnyugodtam, sőt kétszerte megdönt he tétlenebb lett bennem a bizalom. Mentem. Franciskával igazában két hónap óta nem találkoztam, de a képe mindig előttem volt. Az az aranyos szőke feje mindig rám mosolygott, — még akkor is láttam őt, mikor behúnytam a szememet. Sőt, amikor behunytam a szememet: akkor láttam őt a legszebbnek! Megálltam ott a Duna közepén, a jég [elején és behúnytam a szememet... Riadtan nyitottam ki újra. A gerecsei szellőt olyan hidegnek éreztem hirtelen, hogy azt gondoltam, megdermed tőle a lelkem. Sándor bátyám jutott az eszembe/ aki a Fekete-tengerig hajózott le a múltkor a Dunán s mire hazajött, máshoz ment feleségül az a lány, akit szeretett. Ez jutott hirtelen az eszembe és ahogy eszembe jutott, a Müller Franciska képe csak változatlanul ott mosolygott előttem. Két hónapja nem beszéltem vele, talán még több is... — és én ezt az előttem való mosolygást most egyszerre csak gyanakodva kezdtem nézni. Kétségem támadt: az igazsága felől... Ismét behunytam a szememet s öszfelhívja a járási hivatalt a vizsgálatnak a felelősség megállapítása iránt leendő megindítására. A vizsgálat kiterjed az összes felelős tényezők ellen. Majd Komárom város 1938. évi költségvetését tárgyalat le a választmány, amely a fedezetlenül maradt 1,600.000 Kc-ra nézve elhatározta, hogy felhívja a város kormánybiztosát, hogy egy hónapon belül tegyen jelentést arra vonatkozóan, hogyan és miből fog fedezetet nyerni a fenti hiány? Kimondta a választmány, hogy a községi háztartások évenkénti felülvizsgálatát szükségesnek tartja. A választmány Komárom város tisztikarában és alkalmazottai sorában történt kinevezéseket, megerősítéseket és előléptetéseket tudomásul vette. Kinevezzettek a tisztviselők sorában Végh tettek a tisztviselők sorában Végh Édes János, Kiss Margit, Kreska Károly, Kaubek Emil, Müller József, Ivanics Gábor, Végh Mihály, Broczky Béla, Pap Endre, rendszeresíttettek: Nemcsics Lajos, Beké Viktor, Haincz Antal, Gallé Antal, Balázs László. Keresztes Sámuel, Óvári Antal, Kossár József, Pálfi György és Molnár József. A városi kórház kibővítésére szolgáló tervet a járási választmány tudomásul vette, a pályázatot a város már kiírta. Több segély megszavazása után az ülés véget ért. — A KIADÓHIVATAL KÉRELME. Lapunk Kiadóhivatala ezúton tudatja azokkal az előfizetőkkel, akik a múlt évről még hátralékban vannak, hogy a hátralék az 1937. évre megállapítod árak szerint számütatik, vagyis például aki félévvel van hátralékban, az nem 25 Kc val, hanem 40 Kc-val tartozik s a hátralék kiegyenlítésére ezt az összeget kell megküldenie. Felkéri a Kiadóhivatal a hátralékos előfizetőket, hogy tartozásaikat minél rövidebb idő alatt szíveskedjenek megküldeni, mert elleneseiben nemcsakhogy a lap küldését szünteti be, hanem a hátralék behajlása iránt kénytelen lesz más úton lépéseket tenni. szekoccantottam a fogaim. A hegedűmet hirtelen a nyakán kaptam s rohanni kezdtem. Behunyt szemmel rohantam-rohantam a Duna jegén Süttő irányába... Rohantam vakon, rettenetes kétségekkel a szívemben, a lelkem úgy kavargott-zajgott, mint egy hét előtt a Dunában a jégtáblák... Hirtelen megbotlottam. Csusszant egyet a ballábam s a jobbik pedig beléakadt... Elvágódtam. A hegedűt tartó kezem irtó erővel csapott a jégre... Nagy reccsenés... Tudom, hogy az arcom is véres lett, a térdem is, — de semmi se fájt. Csak a szívem jajdult fel mérhetetlen nagy fájdalommal... A szívemnek az egyik fele, mert a másik fele... a hegedűm... Űristen! Eltörött a hegedűm! Apró darabokra törött, a darabok szerte szóródtak, sírva-sikollva siklottak messzire a Duna jegén... Feltápászkodtam. Müller Franciska képe eltűnt előlem, viszont a kétség is meghalt már a szívemben. Ott álltam Süttő alatt, a Duna jegén, a part öt méternyire se volt tőlem, gyönyörűen sütött a hold, a homlokomról vércseppek gördültek le az arcomra, — csak álltam, álltam, néztem a kezemben árvái ló, frissen-szőrözőtt begedűvonót, amely egyedül maradt épségben a kedves szerszámból. — Eltörött a hegedűm... — rebegtem halkan ezen a régi-régi farsangi estén s olyan nyomorultnak éreztem magam, hogy talán a sánta koldus se volt nyomorultabb inálam. S ebben a pillanatban a süttői toronyban megszólalt a harang. Lassan megfordultam s konyult fővel vissza indultam a jégen Dunamocs felé. Müller Franciskával mai napig se találkoztam...
