Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-02-05 / 6. szám

X x 1938. február 5. KOMAROMI LAPOK 3. oldal. Jelentkezzünk a budapesti eucharisztikus világkongresszusra! Határidő: 1938. február 15. 'A Budapesten 1938. május 25—29. napjain rendezendő XXXIV. eucha­risztikus világkongresszusra a meg­hosszabbított jelentkezési határidőt a szlovenszkói résztvevők számára feb­ruár 15-ben állapították meg. Jelent­kezni lehet minden községben a róm. katolikus plébániahivatalban v. Megy­­gyesi Sándor igazgatótanítónál Rozs­nyón. A komáromi plébánia hívei jelent­kezhetnek február 15-ig hétköznapokon délelőtt 10—12 óráig a plébániahiva­talban. Illetékes helyről nyert információ alapján a kongresszusra vonatkozólag a következőket közölhetjük: 1. Az ál­lami tisztviselők, tanárok, tanítók és diákok a kongresszusra szabadságot fognak kapni. A kongresszuson min­denki bátran résztvehet, semmiféle bántódása azért nem lehet. 2. Komá­romból külön vonat fogja vinni Buda­pestre a kongresszus résztvevőit. 3. Azoknak, akik közös útlevéllel akar­nak utazni, a kongresszusi igazolvány­ért, a közös útlevél illetékéért és a vi­zűmért 70 koronát kell fizetni. Azok pedig, akik saját útlevelükkel utaznak, 60 koronát fizetnek az igazolványért, amely jogosítja őket a kongresszuson való részvételre, a rendezéseken való megjelenésre és a kedvezményes uta­zásra. 4. Magyarországon 75 százalékos utazási kedvezményre van kilátás, úgy­hogy az út magyar Komáromból Bu­dapestre és vissza valószínűleg kb. 15 koronába fog kerülni. 5. Azoknak, akik mdh/mummky iqwtÁri övi / A nélkül, hogy vesződnöm kellene, RÁDIÓN oly hófehérré feszi a ruhát, hogy nem győzök neki örülni. Mivel RÁDIÓN a szennyet egyszerű kifő­zéssel, mindennémű dörzsölés és kefélés nélkül oldja ki a szövedékből, a fehér­nemű elsőrangúan kímélődik is. gyorsan segít a végtagok és ai izületi fájdalmaknál, fejfájásnál és meghűléseknél. Legyen biza- I lommalaTogaliránt.Egy kísérlet meggyőzi Számtalan orvosi elis­merés. Az összes gyógyszertárak­ba n K112- és 27^0 árbaiücapható j Attólfogva, valahányszor általkeltem a Dunán, mindig ott várt a parton egy kötény Csabagyöngyével. Egyszer a hegedűmet is átvittem és ekkor olyan lángra gyulladt bennem iránta egyébként is szüntelenül égő szerelmem, hogy azt gondoltam, egy­­karommal magamhoz tudnám ölelni a kék Gerecsét is! Tudniillik olyan rokonérző szívre találtam Müller Franciskában a zene terén, amilyen­re még soha. Itt mutatta meg igazán a magvar mivoltát, mert olyan kiváló érzékkel tudta énekelni azt a lelket­­vidámító nótát például, hogy: . Kiszáradt a tök, Nem lesz rajta több, Kiszáradt a szőlő fája: Tied leszek nemsokára'... — őszintén mondom, még az édes­anyám se tudta szebben! Boldog voltam azon az őszön, Csa­­bagyöngye-fürtből közvetlen élveztem a híres süttői bort, hegedűszó s ma­gyar nóta közben virágzott a szere­lem a szívemben, — kilencesztendős nagylegény voltam!... 4. Az ősz után tél lett és az öreg Du­nán nagy tábla jegek úsztak lefelé. Befellegzett a révészkedésnek is és Müller Franciska után már csak a he­gedűmet sirathattam nap-nap után. Karácsony felé azonban a süttői zá­tony és a karvai sziget között egy­­szercsak megállt a jég. A hegedűmön abbahagytam a szo­morú nótát s kizárólag csárdásra te­tem rá. Abban az időben történt, hogy ked­ves szüleimnek ünnepélyes módon be­jelentettem, miszerint a farsang utol­jára oltárhoz vezetem Müller Fran­ciskát. Mert ekkor már tudtam, hogy nemsokára ismét átkelhetek a Du­nán s megkérhetem a kedves kezét... Szilveszter napjára éppen: befa­gyott a Duna. Budapesten rokonaiknál vagy ismerő­seiknél akarnak megszállni, nem köte­lező a közös szálláson és közös étke­zésen résztvenni. A közös elszállásolás és étkezés díjait később fogja közölni a központi rendezőség. Komáromból — elegendő jelent­kezés esetén — két külön vonatot akarunk indítani. Az egyik azokat a résztvevőket vinné, akik az egész kongresszuson, tehát 5 napig részt akarnak venni, a másik vonat pedig május 29-én, vasárnap reggel indul­va, a kongresszus utolsó napjára vinné azokat, akik több napot nem tudnak Budapesten tölteni és még aznap, vasárnap éjjel vissza is térnének Ko­máromba. A közös útlevélhez szükséges az állam­polgársági vagy újabb keletű illetőségi bizonyítványt is bemutatni. A jelent­­zők ezt tehát vigyék magukkal. Úgy­szintén szükséges a jelentkezés alkal­mával 70 koronát lefizetni az igazol­­váányra és közös útlevélre, illetve azok­­jnak, akik saját útlevéllel mennek, 60 koronát az igazolványra. Az útiköltsé­get és a lakás-élelmezés díját később kell befizetni, ha már pontosan meg lesz állapítva. Plébániahivatal. És a rákövetkező vasárnapon tör­tént. A hegedűmre az é-húrtól a gé-ig teljesen új húrokat tettem, a vonóm szőrét is felfrissítettem a Rédly nagy­ságos úrék parádéslova farkából csent pár gyönyörű szállal és stimmeltem reggel hattól délután ötig. Mert estére volt a szándékom, hogy átmegyek a Duna jegén S ültőre, szép holdvilágos lesz éppen, megvárom az esti harangszót is, akkor fogok oda­menni csendesen a Franciska ablaka alá és mikor éppen a harangszó utolsó akkordja is elhal az estében: akkor teszek rá valami borzasztó gyönyö­rűen, de igen-igen halk-piánoban, cé-mollban, hogy: Csak egy kislány van a világon... A Franciska tíz szál gyufát fog gyúj­tani, aztán kitekint és megismer és rögtön szól a papájának és a hosszú Szepi bácsi kijön és azt mondja: — No kom hinejn, rnejn liber Zón... Aztán én belépek és... — ...Még egyszer elpróbáltam az első szobában a Csak egy kislányt s azzal hónom alatt a kedves hegedűmmel, letértem a Dunára. 0 A Dunán csend volt, mint a teme­tőben. Csakugyan: olyan ilyenkor a Duna, mintha meghalt volna. Megállt volna benne az élet... Csak jég, jég! A jég a Duna koporsója... Ráléptem a koporsóra és ezen a ko-i porsón keresztül akartam az élet felé eljutni... Sütött a hold s szikrázott a Duna háta. Beleszikrázott a szemembe, de nem pislantottam egy árvát se! Úgy tűrtem a szikrát, mint maga az a jégkoporsó. Mentem. Olyan erősen mentem és olyan szilárd szándékkal, hogy országúinak éreztem a jeget, hogy nem rebbent a lelkem se, a szí­vem se, mert tudva-tudtam, hogy a kék Gerecse felől fújó csípős szélben megcsapott engem az Élet!... És ne nevessetek itt ki, atyámfiai, Járási választmányi ülés A komáromi járási képviselőtestület választmánya január 29-én tartotta kiírass in Sándor járásfőnök elnöklete mellett ülését. Az ülésen Baska dr. főbiztos bejelentette, hogy az országos választmány a Komáromban felállí­tandó női gazdasági iskola építési költ­ségeire 700.000 Kc-t szavazott meg. A választmány a községek költség­­vetését tárgyalta le és Kolozsnéma Megyercs, Apácaszakállas, Ekecs, Ekel, Cs.-Aranyos, Turiszakállas, Szi­­las, Szimő és Lakszakállas költségve­téseit tudomásul vette. Tárgyalás alá került az ülésen Ko­márom város 1936. évi zárszámadása is. Jímgbluth járási főszámvevő is­mertette azt s a város vagyoni álla­potát. Komáromnak 1936. év végén az aktív vagyona 41,406.927 Kc-t, szen­vedő vagyona 18,418.000 Kc-ít s a tiszta vagyona 22,989.815 Kc-t tett ki. Meg­állapítást nyert, hogy a városnak ed­dig az ideig 1,696.666 Ke kamattarto­zása volt, miértis a főszámvevő indít­ványára a választmány kimondta, hogy mert én ekkor már kilenc éves el­múltam s újszüretkor voltam betölten­dő a tizediket! ...Ott voltam már a Duna közepén s toronyirányában igyekeztem át Süt­tőre. Szorítottam a hegedűt, mert sen­ki nem volt velem, csak ő. Nem mintha féltem volna, de most a szí­vem egyik felét a hegedűmben érez­tem. A süttői zátony elől látni véltem már a Franciskáék házát, ott van a templom mellett... Ekkor olyat uj­jongott a magamban való szívem-fele, hogy állam alá kellett venni a hege­dűt s végig kellett rajta húzni a vo­nót. Csak egyszer, — de megnyugod­tam, sőt kétszerte megdönt he tétlenebb lett bennem a bizalom. Mentem. Franciskával igazában két hónap óta nem találkoztam, de a képe min­dig előttem volt. Az az aranyos szőke feje mindig rám mosolygott, — még akkor is láttam őt, mikor behúnytam a szememet. Sőt, amikor behunytam a szememet: akkor láttam őt a leg­szebbnek! Megálltam ott a Duna közepén, a jég [elején és behúnytam a szememet... Riadtan nyitottam ki újra. A gere­­csei szellőt olyan hidegnek éreztem hirtelen, hogy azt gondoltam, meg­dermed tőle a lelkem. Sándor bátyám jutott az eszembe/ aki a Fekete-tengerig hajózott le a múltkor a Dunán s mire hazajött, máshoz ment feleségül az a lány, akit szeretett. Ez jutott hirtelen az eszembe és ahogy eszembe jutott, a Müller Fran­ciska képe csak változatlanul ott mo­solygott előttem. Két hónapja nem beszéltem vele, talán még több is... — és én ezt az előttem való mosoly­gást most egyszerre csak gyanakodva kezdtem nézni. Kétségem támadt: az igazsága felől... Ismét behunytam a szememet s ösz­felhívja a járási hivatalt a vizsgá­latnak a felelősség megállapítása iránt leendő megindítására. A vizsgálat kiterjed az összes felelős tényezők ellen. Majd Komárom város 1938. évi költ­ségvetését tárgyalat le a választmány, amely a fedezetlenül maradt 1,600.000 Kc-ra nézve elhatározta, hogy felhívja a város kormánybiztosát, hogy egy hónapon belül tegyen jelentést arra vonatkozóan, hogyan és mi­ből fog fedezetet nyerni a fenti hiány? Kimondta a választmány, hogy a községi háztartások évenkénti felül­vizsgálatát szükségesnek tartja. A vá­lasztmány Komárom város tisztikará­ban és alkalmazottai sorában történt kinevezéseket, megerősítéseket és elő­léptetéseket tudomásul vette. Kinevez­­zettek a tisztviselők sorában Végh tettek a tisztviselők sorában Végh Édes János, Kiss Margit, Kreska Ká­roly, Kaubek Emil, Müller József, Ivanics Gábor, Végh Mihály, Broczky Béla, Pap Endre, rendszeresíttettek: Nemcsics Lajos, Beké Viktor, Haincz Antal, Gallé Antal, Balázs László. Ke­resztes Sámuel, Óvári Antal, Kossár József, Pálfi György és Molnár József. A városi kórház kibővítésére szol­gáló tervet a járási választmány tu­domásul vette, a pályázatot a város már kiírta. Több segély megszavazása után az ülés véget ért. — A KIADÓHIVATAL KÉRELME. Lapunk Kiadóhivatala ezúton tudatja azokkal az előfizetőkkel, akik a múlt évről még hátralékban vannak, hogy a hátralék az 1937. évre megállapí­tod árak szerint számütatik, vagyis például aki félévvel van hátralékban, az nem 25 Kc val, hanem 40 Kc-val tartozik s a hátralék kiegyenlítésére ezt az összeget kell megküldenie. Fel­kéri a Kiadóhivatal a hátralékos elő­fizetőket, hogy tartozásaikat minél rövidebb idő alatt szíveskedjenek meg­küldeni, mert elleneseiben nemcsak­­hogy a lap küldését szünteti be, ha­nem a hátralék behajlása iránt kény­telen lesz más úton lépéseket tenni. szekoccantottam a fogaim. A hege­dűmet hirtelen a nyakán kaptam s rohanni kezdtem. Behunyt szemmel rohantam-rohantam a Duna jegén Süt­­tő irányába... Rohantam vakon, rettenetes kétsé­gekkel a szívemben, a lelkem úgy ka­­vargott-zajgott, mint egy hét előtt a Dunában a jégtáblák... Hirtelen megbotlottam. Csusszant egyet a ballábam s a jobbik pedig beléakadt... Elvágódtam. A hegedűt tartó kezem irtó erővel csapott a jégre... Nagy reccsenés... Tudom, hogy az arcom is véres lett, a térdem is, — de semmi se fájt. Csak a szívem jajdult fel mérhetetlen nagy fájdalommal... A szívemnek az egyik fele, mert a másik fele... a hegedűm... Űristen! Eltörött a hegedűm! Apró darabokra törött, a darabok szerte szóródtak, sírva-sikollva siklot­tak messzire a Duna jegén... Feltápászkodtam. Müller Franciska képe eltűnt elő­lem, viszont a kétség is meghalt már a szívemben. Ott álltam Süttő alatt, a Duna jegén, a part öt méternyire se volt tőlem, gyönyörűen sütött a hold, a homlokomról vércseppek gör­dültek le az arcomra, — csak álltam, álltam, néztem a kezemben árvái ló, frissen-szőrözőtt begedűvonót, amely egyedül maradt épségben a kedves szerszámból. — Eltörött a hegedűm... — rebeg­­tem halkan ezen a régi-régi farsangi estén s olyan nyomorultnak éreztem magam, hogy talán a sánta koldus se volt nyomorultabb inálam. S ebben a pillanatban a süttői to­ronyban megszólalt a harang. Lassan megfordultam s konyult fő­vel vissza indultam a jégen Dunamocs felé. Müller Franciskával mai napig se találkoztam...

Next

/
Oldalképek
Tartalom