Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-02-05 / 6. szám

4. oldal KOMÁROMI LAPOK 1938. febfuár 5. Goga szelleme kísért... A Prágai Magyar Hírlap egyik multheti vezércikkében a romániai zsidóüldözéssel foglalkozva nagyon ta­­látóan matatott rá, hogy ime mit ered­ményezett Romániában a zsidóság egy jelentékeny részének azon opporlunus magatartása, amellyel az államfordu­lat után sietett megtagadni azt a nem­zetet, amelyhez való tartozását pe­dig azelőtt nem szűnt eléggé hangoz­tatni és tényekkel dokumentálni. így tette magát Erdélyen a zsidóság ön­kezűleg magára maradottá, társatlan­­ná és ezáltal az elfogult sovinizmus áldozatává. Mindezek megfontolására hívta fel a cikk a zsidóságot, mert ami tegnap Németországban, ma Ro­mániában, az holnap és holnapután másutt ütheti fel a fejét. Ez a jóslás — úgy látszik már kezd is beválni. És pedig itt kezd. a végeken. Innen a szomszédos Ér­sekújvárból, a Slovensky Juh szer­kesztőségéből röppentek fel a próba­­ballonok, hogy megállapítsák, merről, hogyan is fúj a szél. Ezért a P. M. II.-val éppen ellentétes álláspontra he­lyezkedve azt teszik a kísérleti cik­kek kifogás tárgyává, hogy a zsidók nem elég jó szlovákok. A romániai emigránsok befogadása elleni — vall­juk meg — teljesen jogos tiltakozá­suk báránybőrébe bújva az itteni zsi­dóságnak is ötöst adnak magaviselet­ből. Nem elég meggyőző nekik dr. Reisz tartománygyűlési képviselő lie­­rosztrátoszi kijelentése, sem aMasaryk szoborbizottság ülésén elhangzott — részben illetékes, részben illetéktelen — megnyilatkozások, ők mindezek őszinteségében tamáskodnak. — meri a zsidók még mindig magyarul, vagy németül beszélnek, sőt — Uram bo­­csá’ — in agyar vagy német újságot olvasnak. Nyilvánosan! Mi egyéb ez. mint tüntető dokumentálása annak, hogy »ime, mi mások vagyunk, mi inéin tartozunk a többi közé!« Tehát már ill tartunk. Evés közben megjött az étvágy. Már nem elég nem magyarnak, vagy nem németnek len­ni, hanem tessék sürgősen asszimi­lálódni! Húsz év alatt! Nem éppen szerény kívánság azoktól, akik ezer év alatt sem asszimilálódtak, mert nem is kívánta ezt tőlük senki. Ha nem tudnak héberül — mondja a S. J. — beszéljenek szlovákul! Istenkém, de ha szlovákul sem tudnak? Tanul­janak meg! Vagyis aki egy hosszú életen át nem tudta megtanulni saját nemzeti nyelvét a hébert, az most vén napjaira, öreg fejjel, de sürgősen sajátítson el egy nehéz, nyelvének ide­gen beszédet. Mert ha erre képtelen, úgy államszempontból nem is meg­bízható és nem várhatjuk tőle, hogy »az általa képviselt tőke veszélyes időkben az állam rendelkezésére áll­jon.« Itthon vagyunk. Romániában is ilyenformán kezdődött, — az »álta­luk képviselt tőke« miatti irigységgel. De mégsem tulajdonítanánk az eset­nek fontosságot, mert bármily auten­tikus legyen is a S. J. tájékozottsága, mégsem hisszük, hogy cikkei »felülről sügalmazottak« legyenek, ezért nem is foglalkzotunk volna az esettel, ha nem szerepelne benne egy olyan fon­tos momentum, mely könnyen félre­magyarázásra vezethet, sőt alkotmá­nyunk egyik fontos pillérének megin­gatására is alkalmas lehet. A három zsidócikk közül az egyi­ket aláírta a szerzője, aki pedig — a név után ítélve — nem más, mint a a komáromi járásbíróság vezető bírá­ja. Cikkéből kétségtelenül kiolvasha­tó, hogy amit írt, azt komolyan gon­dolta is. Ez pedig semmi esetre sem alkalmas arra, hogy egy bírótól fel­tétlenül megkívánt elfogulatlanság te­kintetében megnyugtassa az igazság­szolgáltatásért hozzá forduló kisebb­séget. Nemcsak a zsidót, hanem a magyart is, mert ha a bíró úrnak nem elég megbízható az a zsidó, aki csak lolvassa a magyar újságot, hogy lehet­ne szíve szerinti maga a magyar? Mi. akiket évszázadok kényeztettek el bí­róságaink pártatlanságával, aggódva gondolunk még a lehetőségére is an­nak, hogy bár képzelt, félremagya­rázott okunk legyen a bíróságokba vetett hitünk megtánlorodására. Ép­pen ezért rendkívül veszélyesnek tart­juk. ha az igazság papjai a mindenki által tisztelt bírói szentélyből a po­litika sáros mesgyéjére tántorodnak. Nem fontos, hogy az a bíró valóban elfogult is legyen, ha egyszer meg­ingott benne a jogkereső közönség bi­zalma, azt helyrebillenteni többé alig­ha lehet. Az államtekintélyét bírósá­gainak tekintélye erősíti a legjobban. Az a biró tehát, aki ezt a tekintélyt röpke politikai sikerek, hangulatos, divatos jelszavak kedvéért kockára te­szi, többet árt az államnak, mint az a szegény felvidéki öreg zsidó, aki a vasúton magyar nyelvű újságot mer olvasni. Az egyesült országos keresztény­­szocialista és magyar nemzeti párt komáromi pártszervezetének városi gazdasági bizottsága február 4-én id. K óllá ny i Miklós elnöklete mellett ülést tartott, melyen a város 1938. évi költségvetésével foglalkozott. Az elnök a költségvetést részletesen kidolgozott, alapos jelentésben ismer­tette a bizottság előtt és úgy a szük­ségleti, mint a fedezeti rovatok téte­leinél szakszerű észrevételeket tett. A bizottság az elnök megállapításait ma­gáévá tette és leszögezte, hogy a vá­ros szükségletei az előző évekhez ké­pest jelentékenyen emelkedtek, amit igazol a kormány biztosság azon in­tézkedése is. hogy a szükségletbe 1,704.124 Ké-val többet állított be. mint az 1936. évben mutatkozó ki­adás, a fedezetnél pedig 697.227 Kc­­val kevesebb, mint az 1936. évi hozam volt. Ennek a két tételnek 2,401.351 Kc-t kitevő összege nemcsak fede­zi a 200 és lOO'V'o-os pótadóknak le­vonásával kimutatott 2,214.3445 Ke hi­ányt, hanem 187.006 Kc-vel még fö­lözi is azt. Ezen maradványösszeg­ből s az adósságok és kamatok tör­lesztésére vonatkozó, a D. XII. feje­zetnél meghagyott 815.212 Kc-ból. te­hát összesen 1,002.248 Kc-ból a vá­ros 12,218.280 Kc-t kitevő tartozásai­nak kamatai, törlesztési részletei min­den fennakadás nélkül rendezhetők lennének. A bizottság nevében F ü 1 ö p Zsig­­mond járási pártelnök mondott a minden részletében lelkiismeretes gon­dossággal, alapos megfontoltsággal és szakértelemmel kidolgozott ismerte­tésért meleg köszönetét Kollányi Mik­lós biz. elnöknek, akinek e kérdés­ben az adózó polgárság érdekeinek szigorú szemelőLt tartásával megal­kotón felfogását a bizottság egyhan­gúan magáévá tette és jelentését tu­domásul vette. A költségvetéshez még hozzászólt Broczky István alelnök, majd a bizottság Kállay Endre dr. pártelnök indítványára egyhangúan kimondotta, hogy a költségvetés tete­mesen felemelt szükségleteire nézve a Ilalaváes Alojzia nyug. ógyallai ta­nítónő csaknem gyilkos merénylet ál­dozata lett. Halavács Alojzia pénzére s néhány ékszerére régóta szemet ve­tett Kenderesi Sándor ógyallai legény, aki az alkalmat várta, hogy kirabol­ja az idős asszonyt. Addig ólálkodott Halavács Alojzia lakása körül, amíg ki nem szimatolta azt, hogy a tanító­nő cselédlánya templomija megy s így szabad az út a rablás számára. Alkonyati időben átmászott a ma­gas kerítésfalon, a nyitva felejtett fáskamrában letette a kabátját, hogy jobban tudjon mozogni, aztán fej­szét kerített s becsengetett a házba. A csengetés után elbújt egy oszlop mögé, hogy alkalmas pillanatban, ha ajtót nyit ineki a tanítónő, előugorhas­­son s leüthesse áldozatát. A tanítónő azonban, saját szeren-Mi megvagyunk győződve arról, hogy a bíró úr mint eddig, úgy ezután is meg tudja őrizni tárgyilagosságát a bírói székben. Garancia erre az a bátor felszólalása, mellyel védelmére mert kelni egyik szoborbizotlsági ülé­sen a Klapka szobornak. De mégis aggódunk, hogy annak a zsidó peres félnek, aki legközelebb pert veszít ná­la, nehéz lesz megmagyarázni, hogy valóban azért vesztette el a perét, mert nem volt igaza. Az igazságszolgáltatás tárgyilagossá­gába vetett mélységes és rendjthetet­­len bizalmunk kényszerítetl berniün­ket mindezek megírására, ha mind­járt előmozdítottuk is ezáltal a bíró város illetékes hivatalában a párt ve­zetősége részletes felvilágosítást fog kérni s erről később tájékoztatni fog­ja a bizottságot. D e r f i n y á k Gusz­táv főtitkár. Reicher Miklós tit­kár felszólalása után Kristóf Sán­dor pártigazgató tett jelentést a párt vezetőségének a város ügyeiben tör­tént ismételt eljárásáról és ifj. dr. Mohácsy János ügyésznek e vo­natkozásban kifejtett önzetlen mun­kálkodásáról, akinek fáradozásaiért a bizottság jegyzőkönyvi köszönetét sza­vazott. A jelentés tudomásulvétele után több kisebb ügyet intézett el a bizottság, melynek tagjai mindvégig élénk érdeklődést tanúsítottak a tárgy­­sorozat iránt. Hodzso Milán 60 éves Hodzsa Milán dr. miniszterelnök február 1-én töltötte be életének hat­vanadik évét, amely alkalommal a koalíciós kormánypártok orgánumai nagy elismeréssel emlékeztek meg a kormányelnök pályafutásáról. Ünnepi cikkekben méltatták politikai és ál­lamférfim működését s kiemelték azo­kat az érdemeket, amelyeket a Cseh­szlovák köztársaság létrehozásában és fejlődésének előmozdításában kifej­tett tevékenységével szerzett. Benes dr. köztársasági elnök meleghangú kézirattal üdvözölte s a köztársasági agrárpárt, valamint a minisztertanács és a csehszlovák politikai körök sze­­rencsekivánataikkal keresték föl a gyengélkedése miatt visszavonult mi­niszterelnököt. Komáromban a csehszlovák köztár­sasági párt február 1-én, kedden este 7 órakor a régi vármegyeháza eme­leti nagytermében a miniszterelnök tiszteletére ünnepélyt rendezett, me­lyen a katonai és polgári hatóságok képviselői s az agrárpárt tagjai nagy számban vettek részt. Az ünnepélyen Csömör István agrárpárti képviselő tartott beszédet, Tromler Erzsébet cséjére, nem nyitott ajtót, mert a rabló rosszul csengetett. A tanítónő s a cselédlány ugyanis megbeszéllek egy csengetési módot s Kenderesi nem úgy csengetett. Köz­ben a lány hazaérkezett s nyitva ta­lálva a fáskamrái, becsukta! Vele együtt a legény kabátját is. Kende­rcsi látta ezl, idegesen mozogni kez­dett s elárulta magát. A cselédlány odament, kérdőre vonta, mit keres az udvaron. A legény azt válaszolta, hogy tol­vajokat látott az udvaron, azért jött be. Másnap a fáskamrában megta­lálták a legény télikabáljál s fel­jelentették Kenderesit a csendőr­­ségen. Kenderesit letartóztatták, bevallotta, hogy le akarta ütni a tanítónőt s ki akarta fosztani. Hétfő, a dráma és a szerencsés szí nigazgató A legszerencsésebb színigazgató, akit eddig ismertünk, pedig jó so- Izat ismertünk, Földes Dézsa, a most nálunk szereplő színtársulat igaz­gatója, akinek a kezében a levegő is arannyá válik. A színészet törté­netében a hétfői nap a legszeren­csétlenebb napok közé tartozik. Szombat, vasárnap a közönség ki­mutatta magát »zsebileg és testi­leg« fáradt és hétfőn nem igen megy szórakozni. Ilyenkor a vidéki szín­házak üresek. S>ok igazgató hétfőn nem is tart előadásfí, vagy olyan alacsony helyárakkal, hogy arra már a közönségnek tényleg meg kell mozdulnia. Azonkívül a vidéki színházak műsorán a dráma szintén szerencsétlen dolog, meri szíveseb­ben nézik mag a leglehetetlenebb operettet az emberek, mint az okos, szép drámát. Szóval a hétfő és a dráma két olyan szerencsétlen do­log, amelyből eyy is eléggé lesújt­hat ja a társulatot. És ime, a merész Földes Dezső most hétjön drámái mert előadalni. Az eredmény: telt ház. Igaz, hogy hétfőn volt a mi­niszterelnök 60-dik születésnapjá­nak előestéje, a hatalmas drámát díszelőadásképpen hozta színre a direktor és erre megtelt a nézőtér. De nem a szokásos színházlátoga­tókkal. Láttunk ott olyan arcokat, amelyek eddig nem voltak láthatók <a magyar színházban és biztosan nem is fogjuk többet ott látni őket. Igen soknak a látogatása nem a magyar színészeinek szólt, hanem pártpolitikai megnyilatkozás volt. Tatán sokan meg sem értették a ma­gyar előadást. Nem hisszük, hogy •azok, akik felé ez a demonstrációs gesztus szól. he gondolnának valami mosolygósat magukban egynémelyek lázas »gerinces« igyekezetétől. Mi­lyen szép volna, ha ugyanezek az arcok feltűnnének akkor is, amikor nem pártpolitikai hűséget, hanem egyszerűen magyar összetartozást magyar érzést, kulturszeretetet kel­lene bizonyítani. Amikor meggy6- ' ződésből keresi fel a »színházra­­jongó a színházat, vagy belső szük­ségből áll a magyar művelődés szol­gálatába s nem azért, hogy tüntető­leg megmulassa magát a felen vol­tak között I a hivatalok vezetői előtt s ebből bizonytalan mó­don tőkét kanyaritson magának a jövőre. Az egész dologból a szeren­csés igazgató került ki győztesen: hétfőn drámával is tudott telt há­zat csinálni. Színigazgatók, ezt csi­náljátok 'hóna! HANGOS MOZI Charlie Chan a cirkuszban Bemutató vasárnap, február 6-án. 3, 5, 7 és 9 órai kezdettel! Charlie Chan (Warner Öland) a kí­nai mesterdetektív hatalmas cirkusz­filmjét csak vasárnap mutatja be a Modern mozi. Az izgalmas detektív­­történet teletűzdelve cirkuszatrakci­­ókkal táblás házat vonz, ezért ajánla­tos jegyekről elővételben gondoskod­ni. A pótfilm hangos híradó. A császár kémnője Orczy bárónő regénye után. Sibylle Schmitz és Karl Ludvig Diehl. Orczy báróné regénye egy valódi kémtörténetet göngyölít fel Bécs és Varsó színhellyel. Karl Hartl avatott kézzel nyúlt a témához és a legjobb szereplőket osztotta he: Sibylle Schmitz, Karl Ludwig Diehl, Friedl Czepa, Inge List, Anton Edtliofer és Fritz Rasp, akik mind hozzájárulnak a nagyszabású, érdekfeszítő kémre­gény sikeréhez. A bemutató hétfőn és kedden, általános érdeklődésre tart számot. Az orvos asszonya Robert Taylor és Barbara Stanwyck. A Metro kimagasló slágerfilmje: Robert Taylor, Barbara Stanwyck és Jean Herholttál a főszerepben »Az or­vos asszonya«. A tudományos expe­díció veszélyes feladatai bogozódnak össze a szerelmi történetben, melyet szerdán és csütörtökön mutat be a Modern mozi. Jön: Zarali Leander, az új svéd csillag nagyfilmje: Üj élet felé. úr előléptetését. Az Egyesüli Párt a város 1938. évi költségvetéséről pedig ünnepi ódái szavalt. w Gyilkolni akart Ogyallán egy elvetemült legény Nem jól csengetett a rabló s ez volt a tanítónő szerencséje^

Next

/
Oldalképek
Tartalom