Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-11-19 / 47. szám

2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. november 19. Az új kormány Keddien alakult meg az új Imrédy­­kormány, amely az esküt még az este letette. Miniszterelnök vitéz Imré­­dy Béla, külügyminiszter Kánya Kálmán, belügyminiszter Keresztes- Fis c h e r Ferenc, pénzügyminiszter R e m é n y i-Schneller Lajos, földművelésügyi miniszter Teleki Mihály gróf, iparügyi és kereskede­lemügyi miniszter Kund er Antal, Magyar a Beszámoltunk már arról, hogy a felszabadulás utáni második napon! megalakult a kormányzóné Öfőméltó­­sága védnöksége alatt álló gyorsse­gély-akció munkabizottsága, sőt az elsőt segélyosztás nov. 9-én ténylegesen is megtörtént, amikor 269 szegény csa­lád részesült élelmi segélyben. A segélykiosztás azóta úgyszólván megszakítás nélkül folyik az Egyesült Magyar Párt Kossuth-tér 4. alatti se­gélyhelyén, ahol nap-nap után sorok­ba állva várják a segélyre szorulók a jószívű magyarok adományát. A ki­osztás Tanay Magda közp. megbí­zott, Kún Mechtikl szoc. nővér és Bratkovics István párttitkár irányítá­sa mellett a jótékony egyesületek segí­­ségével folyik. A segély ezettek élelmiszeri egy eket kaptak 21 Ke értékben. Ezenfelül min-, denki kapott egy nemzeti színű kokár­dát, továbbá a magyar múlt történelmi és irodalmi gyöngyszemeiből egy-egy példányt: Hymnuszt, Szózatot, Talp­ra magyart stb. A kisgyermekek apró zászlócskát és cukorkát is kaptak. November 12-én, szombaton további 378 család részesült a jótékonyság ál­dásaiban. A kiosztást mindannyiszor a különböző helyi jótékonyegyletek tagjai végezték, amihez kitünően se­gédkeztek a cserkészek. A kiosztás november 15-én, 16-án és 17-én is folytatódott és eddig összesen 870 család részesült szereteti adományban. * Lélekemelő ünnepség volt 13-án az Irgalmas nővérek Simor-zárdájában, ahol megtartották az első magyar, fel­szabadulási ünnepélyt. A kis növendé­kek ének- és zeneszámokkal, szavala­tokkal szerepeltek, a »Magyar a ma­gyarért« akció komáromi megbizottja, Tanay Magda pedig meleg szavakkal üdvözölte a kis magyarokat és tolmá­csolta pesti testvérkéik, az anyaországi igazságügy T a s n á d i Nagy And­rás, aki egyben a párt elnökségét is megtartja, kultuszminiszter Teleki Pál gróf, honvédelmi miniszter Bartha Károly tábornok és tárca nélküli miniszter Jaross Andor A párt nagy melegséggel fogadta a jelentést és különösen melegen ünne­pelték Jaross Andort. magyarért kis magyarok üdvözletét s felolvasta a levelet, melyet ezek felszabaduló test­véreiknek írtak. A levél így hangzik: »Aranyos kis felvidéki testvéreink! Apró csomagocskáinkat fogadjátok oly szeretettel, amilyennel mi azt küldjük Néklek. Kicsim- lelkünk minden mele­gével ölelünk keblünkre benneteket, visszatért kicsiny magyarkák. Rajongó szeretettel és büszkén kiáltjuk a Kár­pátok felé, hogy a Magyarok imáját meghallotta az ég, Komárom, Kassa újra a miénk! Mac Kenzie gyermekotthon növendékei. Az örömmel fogadott kedves üzenet után Magda néni gyönyörű, eredeti népviseletbe öltözött babát, aranyos, magyar szívvel díszített és versikével ellátott cukorcsomagocskákat, zászlót és kokárdát osztott szét az örvendező apróságok között, mint a »Magyar a magyarért« akció üdvözletét. * November 14-én a kórházat látogat­ta meg Tanay Magda, a Magyar a ma­gyarért akció megbizottja. Miután már a múlt héten átadta a kötszeradomá­nyokat, ezúttal a gyermekeket keres­te fjei s szeretettel köszöntötte őket az anyaország, a Főméltóságú asszony és a magyar miniszterelnökné, Imrédy Béláné nevében. Cukorkát, kokárdát, nemzeti színű szalagot, csokoládét kaptak a kis betegek, akik ekképen vették ki részüket az öröm óráiból. Hasonlóképen ajándékozta meg a vá­rosi fiúárvaház növendékeit is. * A »Magyar a magyarért« mozgalom gyorssegély bevezetése erőteljesen meg­indult a vidéken is. A komáromi já­rás szociális megbizottja 24 községben készítette elő az Egyesült Magyar Párt bevonásával az első szeretetadomáuy­­kiosztást. 2322 nélkülöző részesült se­gélyben. A VII. lövész zászlóalj távozása Komáromból A november 6-án Komáromba be­vonuló felszabadító csapatok között résztvett a VII. lövészzászlóalj is, melynek legénységét a magyar ifjú­ság lelkes tagjai képezik, akik a ha­za szent ügyéért önként ajánlották fel szolgálataikat. A derék zászlóalj a ruszin határon teljesített szolgálata közben átment a tűzpróbán is s hő­sies magatartásával kiérdemelte a pa­rancsnokok elismerését. , A zászlóalj, most leszerel és Komá­romból eltávozott s ez alkalommal a vegyes dandárparancsnokság ünne­pélyesen búcsúzott a távozó csapattól. November 18-án, pénteken délelőtt 9 órakor istentisztelet volt a helyőrsé; gi templomban, 11 órakor pedig a Domány János téren búcsúünnepélyt rendeztek, melyen a helyőrség csa­patai is képviselve voltak. A VII. lö-. vészzászlóalj a csendőrlaktanya előtt állt fel, inig a többi csapatok a park körül foglaltak helyet. Az ünnepélyen résztvett vitéz Temessy Milán al­tábornagy is vezérkarának kíséretéi ben, valamint a város képviselője. A "Himnusz intonálása után Szélényi Imre táb. lelkész sziveket magával ra­gadó, szárnyaló beszédben búcsúzott a távozó derék katonáktól, akikre Is­ten áldását kérte. Vitéz Temessy Milán hadtestparancsnok közvetlen meleg szavakkal emlékezett meg a / Az üde, bársonyos arc titka a SALVATOR gyöngyvirágkrém. mely már egy tégely használata után eltávolítja szeplóit, májfoltjait és pat­tanásait, az arcot fiatalosan üdévé teszi. Beszerezhető: Solválor gyógyszertárban Komárom, Városház utca. lövészek bátor magatartásáról és kö­telességtudásáról s a legfiatalabb és a legöregebb önkéntessel kezet szorít­va, búcsúzott a csapattól. F ü 1 ö p Zsigmond városbíró Komárom lakos­sága nevében búcsúzott el a lövé­szektől, akik kedves emléket hagytak maguk után minden magyar szivében. A megható hucsuünnepélyt sikerült díszimenet zárta be a Deák F. uc­­cán. Az Országos Rokkaniszövetség zászlajának ünnepélyes átadása Megalakul a szövetség komáromi fiókja Az Országos Rokkantszövetség zászlót ajándékozott a felszabadult felvidéki városokban élő rokkantak­nak és evégből sorba meglátogatja az igazgatóság az egyes városokat. Ko­máromba november 22-én, kedden érkeznek meg a kiküldöttek, akik a helybeli rokkantakkal és a vá-i ros közreműködésével ezen a napon délelőtt 11 órakor a Klapka téren, ünnepélyt rendeznek, amelyen át­nyújtják a zászlót a rokkantaknak. Az ünnepélyen a - dandárparancs­nokság is képviselteti magát, vala­mint a helyőrségi tisztikar tagjai is megjelennek azon, de hivatalosak ar­ra az összes helybeli iskolák és a nagyközönség is, valamint a testüle­tek és egyesületek. A rokkantak ezen felemelő hatású, nak Ígérkező ünnepélyén az ünnepi beszédet Kállay Endre dr., a Nem­zeti Tanács elnöke mondja, Fülöp Zsigmond városbíró pedig a rokkan­tak részére átveszi a díszzászlót. Többi hazafias szavalat és a 16. h. gy. cg zenekarának számai egészítik ki az ünnepély sorrendjét. Délután megalakítják a helyi fió­kot. A szép ünnepélyre ezúton is fel­hívja a rokkant egyesület Komárom lakosságának figyelmét. Komárom a mienk Irta: Sikabonyi Antal. A hősök városába, a szellem hősei­nek, a harcok hőseinek, a szenvedé­sek hőseinek városába bevonult a vi­lágháború hőse, Horthy Miklós. Komárom a mienk. * Temetőből jövök. Jókai, Beöthy sír­jától. Mit üzennek ezek a sírok a szü­lői sírhantoknak Komáromba? »Többé nem megyek haza Komá­romba, félek, hogy a szívem megsza­kadna.«, Húsz év előtt, mikor minden elmerülni látszott: szakadtak fel e keserű szavak a nagy tudós leikéből. S azon túl egyedül jártam haza ha­lottak napján. Éjfél. Zúgnak a harangok, sírnak az emberek, egymást ölelik az öröm­től. Zene harsog. Ilyen halottak napja sem volt soha még. Komárom a mienk. »A rendelkezésemre álló nehéz tü­zérséggel a várost inkább porrá lö­vetem, semhogy az ellenségnek áten­gedjem. A fegyelemnek bármilyen megszegését a helyszínen fogom meg­torolni. Nem ismerek más büntetést, mint a halált.« Húsz év előtt hirdették a plakátok Komárom falain. Az el­lenség mi voltunk. Édesanyám, csa­ládom pincébe elrejtőzve heteken át. Kezükben kis üvegben méreg. Inkább halál, mint a csehek. A másik hirdetés néhány nap múl­va, a komáromi zsupántól, »öröm­mel tapasztaltam, hogy Csallóköz színmagyar népe örömmel üdvözölte felszabadító csapatainkat. Amennyiben még volnának, akiket a közelmúlt ese­ményei ki nem ábrándítottak, azok ellen a legkérlelhetetlenebb eszközök­kel lépünk fel.« A közelmúlt esemé­nyek: a magyar élet. Hát mégsem lőtték porrá Komáro­mot, a felszabadító cseh csapatok pe-) dig vonulnak vissza. Az annyit szenvedett drága város,' ahol egy hatéves gyermeket szúrtak le cseh katonák az uccán s ahonnan talán legtöbben kerültek tömtőcökbe, megint a miénk. Húsz éve. A cseh követségen ké­rem, engedjenek haza rég nem látott anyámhoz, beteg. A tisztviselő, egy lépésre tőlem, asztalára csapja az előt­te levő revolvert: ha meghal az any­ja, akkor se megy haza. Ez volt a fe­lelet. Zsebemben revolver. Szédültem. De végre is haza akartam jutni. El­mentem. Komárom a mienk. Otthon először. Húsz éve ennek is. Első nap már idézés a zsupáni hi­vatalba. »Mit gondol, ezentúl is csak úgy fog hazajárni, mint eddig. Ez többé nem lesz.«így beszélt a komisz­szár. És még néhány idézés a rendőr­ségre! Egy alkalommal a rendőrka­pitány azt kérdi, mit gondolt, mikor cikkét írta. Hát most már szabad gon­dolni, beszélni hangosan, szabad haza menni. Komárom a mienk. Jókai, Beöthy Zsolt, Beöthy László, Péczely József, Kultsár István. Sziny­­nyei József, Ghyczy Kálmán, Takáts Sándor városa, a magyar költők vá­rosa: mienk. És mienk a hősök városa. Klapka városa. Ahol legtovább lobogott a szabadság lángja 48-han. Ahol Klap­ka, Damjanich, Görgey, Kiss Pál és a névtelenek harcoltak mint oroszlá­nok. Nem: mint magyar hősök. Mi­enk a város, melyet nem vett be soha senki, »nec arte — nec marté«, amint a fügét mutató kőszűz a várfokáról hirdeti. Csak egyszer lopódzott be róka módjára az ellenség. De ez többé megtörténni nem fog. Zichy Mihálynak van egy képe. A zsarnokok trónjai inognak, recsegnek, düledeznek. A háttérben Krisztus. Gló­riájának fényétől oszlik a sötétség* Fegyver sem kellett. A hősök városa a mienk. És mienk a mártírok városa. Meny­nyi szenvedés, tűzvész, földrengés, döghalál, háború! S ami mindennél szörnyűbb, mert szégyenletes: cseh uralom húsz éven át. De megírta a nagy szülött Az elátkozott családban: »Ez a város elsüllyedni nem fog.« És nem süllyedt el. Mienk a régi Komárom. Ahol bol­dog napokon át két ifjú — Jókai, Pe­tőfi — álmodozott a szigeti kertben árnyas lombok alatt. Mienk a város, ahol Csokonai Vitéz Mihály vallott szerelmet Lillájának. Ahol Czuczor Gergely, a Riadj magyar, riadj köl­tője tanított a nagyszerű derék ben­cés papok házában, amelyről eltűnik most a cseh felirat. Mienk a város, amelyben Döbrentey Gábor gyűjtötte az adatokat a Régi Magyar Nyelvem­lékek számára. Ahol Kultsár István 4000 kötetes könyvtárával az első nagy nyilvános közkönyvtárat alapítja. Ahol a »Komáromi Tudós Társaság«-ra fel­figyelt az egész ország. Ahol Beöthy Laci játszott a darabjában. De ahol játszottak Dériné, Egressy Gábor, Megyeri, Szentpéteri, Lendvai is. Ahol a szigeti kertben húsz év előtt, any­­nyi éven át minden évben összejöttek egyszer irodalmunk jelesei. A házi­gazda: Beöthy Zsolt, aki Szinnyeibá­­csival együtt annyiszor kérdezte tő­lem: mi újság otthon. Mienk a régi Komárom. A vidám is. Valaha pompás élet folyt a kis város­ban. Szép, havas téli délutánokon száz és száz csilingelő szán suhant végig az ucákon. Vitte a tánoosokat az Arany Sasba. Csereiné háza előtt, amikor Nádassy grófot iktatták a föispáni székbe, magas fenyőállványon álltak a boroshordók, csapok kiütve, s ihatott belőle a 'nép apraja-nagyja. A Rozália téren lobogó máglya, rajta ökör, s a megsült részek röpültek a nép közé. Egymás után fogott hetvenöt ló húzza a hatalmas dereglyét, s rajta ünnep­lőben hajósnép hajós jeleneteket ad elő tréfás dalok közben. Külön látni­való, ha felvonulnak a szekeres gaz­dák, takácsok, molnárok, mézeskalá­­csosok, fazekasok, csizmadiák, külön­böző, ezüstgombos, tarka, színes, dí­szes ruházatukban és a híres superok, akiknek a város a gazdagságát főkép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom