Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-11-19 / 47. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. november 19. Az új kormány Keddien alakult meg az új Imrédykormány, amely az esküt még az este letette. Miniszterelnök vitéz Imrédy Béla, külügyminiszter Kánya Kálmán, belügyminiszter Keresztes- Fis c h e r Ferenc, pénzügyminiszter R e m é n y i-Schneller Lajos, földművelésügyi miniszter Teleki Mihály gróf, iparügyi és kereskedelemügyi miniszter Kund er Antal, Magyar a Beszámoltunk már arról, hogy a felszabadulás utáni második napon! megalakult a kormányzóné Öfőméltósága védnöksége alatt álló gyorssegély-akció munkabizottsága, sőt az elsőt segélyosztás nov. 9-én ténylegesen is megtörtént, amikor 269 szegény család részesült élelmi segélyben. A segélykiosztás azóta úgyszólván megszakítás nélkül folyik az Egyesült Magyar Párt Kossuth-tér 4. alatti segélyhelyén, ahol nap-nap után sorokba állva várják a segélyre szorulók a jószívű magyarok adományát. A kiosztás Tanay Magda közp. megbízott, Kún Mechtikl szoc. nővér és Bratkovics István párttitkár irányítása mellett a jótékony egyesületek segíségével folyik. A segély ezettek élelmiszeri egy eket kaptak 21 Ke értékben. Ezenfelül min-, denki kapott egy nemzeti színű kokárdát, továbbá a magyar múlt történelmi és irodalmi gyöngyszemeiből egy-egy példányt: Hymnuszt, Szózatot, Talpra magyart stb. A kisgyermekek apró zászlócskát és cukorkát is kaptak. November 12-én, szombaton további 378 család részesült a jótékonyság áldásaiban. A kiosztást mindannyiszor a különböző helyi jótékonyegyletek tagjai végezték, amihez kitünően segédkeztek a cserkészek. A kiosztás november 15-én, 16-án és 17-én is folytatódott és eddig összesen 870 család részesült szereteti adományban. * Lélekemelő ünnepség volt 13-án az Irgalmas nővérek Simor-zárdájában, ahol megtartották az első magyar, felszabadulási ünnepélyt. A kis növendékek ének- és zeneszámokkal, szavalatokkal szerepeltek, a »Magyar a magyarért« akció komáromi megbizottja, Tanay Magda pedig meleg szavakkal üdvözölte a kis magyarokat és tolmácsolta pesti testvérkéik, az anyaországi igazságügy T a s n á d i Nagy András, aki egyben a párt elnökségét is megtartja, kultuszminiszter Teleki Pál gróf, honvédelmi miniszter Bartha Károly tábornok és tárca nélküli miniszter Jaross Andor A párt nagy melegséggel fogadta a jelentést és különösen melegen ünnepelték Jaross Andort. magyarért kis magyarok üdvözletét s felolvasta a levelet, melyet ezek felszabaduló testvéreiknek írtak. A levél így hangzik: »Aranyos kis felvidéki testvéreink! Apró csomagocskáinkat fogadjátok oly szeretettel, amilyennel mi azt küldjük Néklek. Kicsim- lelkünk minden melegével ölelünk keblünkre benneteket, visszatért kicsiny magyarkák. Rajongó szeretettel és büszkén kiáltjuk a Kárpátok felé, hogy a Magyarok imáját meghallotta az ég, Komárom, Kassa újra a miénk! Mac Kenzie gyermekotthon növendékei. Az örömmel fogadott kedves üzenet után Magda néni gyönyörű, eredeti népviseletbe öltözött babát, aranyos, magyar szívvel díszített és versikével ellátott cukorcsomagocskákat, zászlót és kokárdát osztott szét az örvendező apróságok között, mint a »Magyar a magyarért« akció üdvözletét. * November 14-én a kórházat látogatta meg Tanay Magda, a Magyar a magyarért akció megbizottja. Miután már a múlt héten átadta a kötszeradományokat, ezúttal a gyermekeket kereste fjei s szeretettel köszöntötte őket az anyaország, a Főméltóságú asszony és a magyar miniszterelnökné, Imrédy Béláné nevében. Cukorkát, kokárdát, nemzeti színű szalagot, csokoládét kaptak a kis betegek, akik ekképen vették ki részüket az öröm óráiból. Hasonlóképen ajándékozta meg a városi fiúárvaház növendékeit is. * A »Magyar a magyarért« mozgalom gyorssegély bevezetése erőteljesen megindult a vidéken is. A komáromi járás szociális megbizottja 24 községben készítette elő az Egyesült Magyar Párt bevonásával az első szeretetadomáuykiosztást. 2322 nélkülöző részesült segélyben. A VII. lövész zászlóalj távozása Komáromból A november 6-án Komáromba bevonuló felszabadító csapatok között résztvett a VII. lövészzászlóalj is, melynek legénységét a magyar ifjúság lelkes tagjai képezik, akik a haza szent ügyéért önként ajánlották fel szolgálataikat. A derék zászlóalj a ruszin határon teljesített szolgálata közben átment a tűzpróbán is s hősies magatartásával kiérdemelte a parancsnokok elismerését. , A zászlóalj, most leszerel és Komáromból eltávozott s ez alkalommal a vegyes dandárparancsnokság ünnepélyesen búcsúzott a távozó csapattól. November 18-án, pénteken délelőtt 9 órakor istentisztelet volt a helyőrsé; gi templomban, 11 órakor pedig a Domány János téren búcsúünnepélyt rendeztek, melyen a helyőrség csapatai is képviselve voltak. A VII. lö-. vészzászlóalj a csendőrlaktanya előtt állt fel, inig a többi csapatok a park körül foglaltak helyet. Az ünnepélyen résztvett vitéz Temessy Milán altábornagy is vezérkarának kíséretéi ben, valamint a város képviselője. A "Himnusz intonálása után Szélényi Imre táb. lelkész sziveket magával ragadó, szárnyaló beszédben búcsúzott a távozó derék katonáktól, akikre Isten áldását kérte. Vitéz Temessy Milán hadtestparancsnok közvetlen meleg szavakkal emlékezett meg a / Az üde, bársonyos arc titka a SALVATOR gyöngyvirágkrém. mely már egy tégely használata után eltávolítja szeplóit, májfoltjait és pattanásait, az arcot fiatalosan üdévé teszi. Beszerezhető: Solválor gyógyszertárban Komárom, Városház utca. lövészek bátor magatartásáról és kötelességtudásáról s a legfiatalabb és a legöregebb önkéntessel kezet szorítva, búcsúzott a csapattól. F ü 1 ö p Zsigmond városbíró Komárom lakossága nevében búcsúzott el a lövészektől, akik kedves emléket hagytak maguk után minden magyar szivében. A megható hucsuünnepélyt sikerült díszimenet zárta be a Deák F. uccán. Az Országos Rokkaniszövetség zászlajának ünnepélyes átadása Megalakul a szövetség komáromi fiókja Az Országos Rokkantszövetség zászlót ajándékozott a felszabadult felvidéki városokban élő rokkantaknak és evégből sorba meglátogatja az igazgatóság az egyes városokat. Komáromba november 22-én, kedden érkeznek meg a kiküldöttek, akik a helybeli rokkantakkal és a vá-i ros közreműködésével ezen a napon délelőtt 11 órakor a Klapka téren, ünnepélyt rendeznek, amelyen átnyújtják a zászlót a rokkantaknak. Az ünnepélyen a - dandárparancsnokság is képviselteti magát, valamint a helyőrségi tisztikar tagjai is megjelennek azon, de hivatalosak arra az összes helybeli iskolák és a nagyközönség is, valamint a testületek és egyesületek. A rokkantak ezen felemelő hatású, nak Ígérkező ünnepélyén az ünnepi beszédet Kállay Endre dr., a Nemzeti Tanács elnöke mondja, Fülöp Zsigmond városbíró pedig a rokkantak részére átveszi a díszzászlót. Többi hazafias szavalat és a 16. h. gy. cg zenekarának számai egészítik ki az ünnepély sorrendjét. Délután megalakítják a helyi fiókot. A szép ünnepélyre ezúton is felhívja a rokkant egyesület Komárom lakosságának figyelmét. Komárom a mienk Irta: Sikabonyi Antal. A hősök városába, a szellem hőseinek, a harcok hőseinek, a szenvedések hőseinek városába bevonult a világháború hőse, Horthy Miklós. Komárom a mienk. * Temetőből jövök. Jókai, Beöthy sírjától. Mit üzennek ezek a sírok a szülői sírhantoknak Komáromba? »Többé nem megyek haza Komáromba, félek, hogy a szívem megszakadna.«, Húsz év előtt, mikor minden elmerülni látszott: szakadtak fel e keserű szavak a nagy tudós leikéből. S azon túl egyedül jártam haza halottak napján. Éjfél. Zúgnak a harangok, sírnak az emberek, egymást ölelik az örömtől. Zene harsog. Ilyen halottak napja sem volt soha még. Komárom a mienk. »A rendelkezésemre álló nehéz tüzérséggel a várost inkább porrá lövetem, semhogy az ellenségnek átengedjem. A fegyelemnek bármilyen megszegését a helyszínen fogom megtorolni. Nem ismerek más büntetést, mint a halált.« Húsz év előtt hirdették a plakátok Komárom falain. Az ellenség mi voltunk. Édesanyám, családom pincébe elrejtőzve heteken át. Kezükben kis üvegben méreg. Inkább halál, mint a csehek. A másik hirdetés néhány nap múlva, a komáromi zsupántól, »örömmel tapasztaltam, hogy Csallóköz színmagyar népe örömmel üdvözölte felszabadító csapatainkat. Amennyiben még volnának, akiket a közelmúlt eseményei ki nem ábrándítottak, azok ellen a legkérlelhetetlenebb eszközökkel lépünk fel.« A közelmúlt események: a magyar élet. Hát mégsem lőtték porrá Komáromot, a felszabadító cseh csapatok pe-) dig vonulnak vissza. Az annyit szenvedett drága város,' ahol egy hatéves gyermeket szúrtak le cseh katonák az uccán s ahonnan talán legtöbben kerültek tömtőcökbe, megint a miénk. Húsz éve. A cseh követségen kérem, engedjenek haza rég nem látott anyámhoz, beteg. A tisztviselő, egy lépésre tőlem, asztalára csapja az előtte levő revolvert: ha meghal az anyja, akkor se megy haza. Ez volt a felelet. Zsebemben revolver. Szédültem. De végre is haza akartam jutni. Elmentem. Komárom a mienk. Otthon először. Húsz éve ennek is. Első nap már idézés a zsupáni hivatalba. »Mit gondol, ezentúl is csak úgy fog hazajárni, mint eddig. Ez többé nem lesz.«így beszélt a komiszszár. És még néhány idézés a rendőrségre! Egy alkalommal a rendőrkapitány azt kérdi, mit gondolt, mikor cikkét írta. Hát most már szabad gondolni, beszélni hangosan, szabad haza menni. Komárom a mienk. Jókai, Beöthy Zsolt, Beöthy László, Péczely József, Kultsár István. Szinynyei József, Ghyczy Kálmán, Takáts Sándor városa, a magyar költők városa: mienk. És mienk a hősök városa. Klapka városa. Ahol legtovább lobogott a szabadság lángja 48-han. Ahol Klapka, Damjanich, Görgey, Kiss Pál és a névtelenek harcoltak mint oroszlánok. Nem: mint magyar hősök. Mienk a város, melyet nem vett be soha senki, »nec arte — nec marté«, amint a fügét mutató kőszűz a várfokáról hirdeti. Csak egyszer lopódzott be róka módjára az ellenség. De ez többé megtörténni nem fog. Zichy Mihálynak van egy képe. A zsarnokok trónjai inognak, recsegnek, düledeznek. A háttérben Krisztus. Glóriájának fényétől oszlik a sötétség* Fegyver sem kellett. A hősök városa a mienk. És mienk a mártírok városa. Menynyi szenvedés, tűzvész, földrengés, döghalál, háború! S ami mindennél szörnyűbb, mert szégyenletes: cseh uralom húsz éven át. De megírta a nagy szülött Az elátkozott családban: »Ez a város elsüllyedni nem fog.« És nem süllyedt el. Mienk a régi Komárom. Ahol boldog napokon át két ifjú — Jókai, Petőfi — álmodozott a szigeti kertben árnyas lombok alatt. Mienk a város, ahol Csokonai Vitéz Mihály vallott szerelmet Lillájának. Ahol Czuczor Gergely, a Riadj magyar, riadj költője tanított a nagyszerű derék bencés papok házában, amelyről eltűnik most a cseh felirat. Mienk a város, amelyben Döbrentey Gábor gyűjtötte az adatokat a Régi Magyar Nyelvemlékek számára. Ahol Kultsár István 4000 kötetes könyvtárával az első nagy nyilvános közkönyvtárat alapítja. Ahol a »Komáromi Tudós Társaság«-ra felfigyelt az egész ország. Ahol Beöthy Laci játszott a darabjában. De ahol játszottak Dériné, Egressy Gábor, Megyeri, Szentpéteri, Lendvai is. Ahol a szigeti kertben húsz év előtt, anynyi éven át minden évben összejöttek egyszer irodalmunk jelesei. A házigazda: Beöthy Zsolt, aki Szinnyeibácsival együtt annyiszor kérdezte tőlem: mi újság otthon. Mienk a régi Komárom. A vidám is. Valaha pompás élet folyt a kis városban. Szép, havas téli délutánokon száz és száz csilingelő szán suhant végig az ucákon. Vitte a tánoosokat az Arany Sasba. Csereiné háza előtt, amikor Nádassy grófot iktatták a föispáni székbe, magas fenyőállványon álltak a boroshordók, csapok kiütve, s ihatott belőle a 'nép apraja-nagyja. A Rozália téren lobogó máglya, rajta ökör, s a megsült részek röpültek a nép közé. Egymás után fogott hetvenöt ló húzza a hatalmas dereglyét, s rajta ünneplőben hajósnép hajós jeleneteket ad elő tréfás dalok közben. Külön látnivaló, ha felvonulnak a szekeres gazdák, takácsok, molnárok, mézeskalácsosok, fazekasok, csizmadiák, különböző, ezüstgombos, tarka, színes, díszes ruházatukban és a híres superok, akiknek a város a gazdagságát főkép-
