Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-11-12 / 46. szám

4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. november 12. 'Brewer SJhxgyjxt iesíh&t, ^eim c£jx>SScít nemsJzÁetsx! Mire az első csapatok megérkeztek, már tömve volt a vidám, felszaba­dult lelkű, éljenző, díszes ucca. Er­re várt Komárom húsz esztendeje! A byüzsgő tömeg minden magyar katonát, minden szakaszt és alakula­tot külön megéljenzett. Amikor a ka­kastollas, szép szál csendőrök meg­érkeztek s ezzel visszahozták a bol­dogabb idők emlékét, amikor a Zrí­nyi-sisakos. kékruhás rendőrök fesze­sen megállották, minden egyes alka­lommal hatalmas éljenzés rcszkettette meg a levegőt. Órák hosszat állt türelmesen Komá­rom népe a főútvonalakon, étlen-szom­­jan, szakadatlanul lelkesedve, élje­nezve: a külföldi, olasz, angol, német, francia újságírók láthatták, hogy itt valóban béklyók lehullását ün­nepli a nép, a lelkesedés magával ragadó, önkéntes, néha már féket nem ismerő volt. Megérkezik a kormány Komárom abban a kivételes szeren­csében részesült, hogy a felszabadulás első napján Magyarország minden ve­zetője eljött a nagy ünnepségre. Egy óra után megérkezett a magyar királyi kormány, I m r é d y Béla miniszter­­elnök vezetésével. Megjelent Kánya Kálmán külügyminiszter, gróf Te le­­ki Pál kultuszminiszter, (cserkészru­hában,) Keresztes-Fischer Fe­renc belügyminiszter,: Bornemissza Géza iparügyi miniszter, S z t r a - nyovszky Sándor földmivelésügyi miniszter. Mi ke ez Ödön igazságügy­­miniszter. R á t z Jenő honvédelmi mi­niszter. Kun der Antal kereskedel­mi s közlekedésügyi miniszter,.D ará­nyi Kálmán volt miniszterelnök, Sónyi Hugó, a honvédség főparancs­noka. Vay László, Bárciházi Bár­­c z y István, P a t a k y Tibor, minisz­terelnökségi államtitkár, Zsindely Ferenc közoktatásügyi államtitkár, Jaross Andor, az Egyesült Magyar Párt elnöke. Láner Kornél, a MÁV. elnöke, Kolozs váry-B orcs a Mi­hály, a miniszterelnökség sajtóosztá­lyának vezetője, Incze Péter, a mi­niszterelnök titkára, S z ü 11 ő Géza, Füssy Kálmán. Megjelent Imrédy Béláné. a miniszterelnök felesége, Da­rányi Kálmánná, gróf Zichy Ráfa­­eíné. A kormány s kísérete az emelvé­nyen foglalt helyet s boldogan szem­lélte a zászló s virágdíszben fürdő Klapka-teret. fogadta a tömeg öröm­ujjongását. i Megérkezik a kormányzóné Félkettő után, szakadatlan éljenzés és lelkesedés között a kormányzósági autón újabb nagy vendége érkezett Komáromnak: Horthy kormányzó felesége, két fiával, ifj. Horthy Miklóssal és Horthy Istvánnal együtt, Scholtz Andor folyamőrségi őrnagy kísé­retében. i Szűnni nem akaró éljenzés fogadta. A kormányzónét Imrédy miniszterelnök üdvözölte az emelvényen, majd a ko­máromi nők küldöttsége tisztelgett előtte s Pázmány Dénesné hatalmas csokorral hódolt a komáromi asszo­nyok nevében. Fehér lovon: Horthy Miklósi A képet, amely délután kettőkor je­lent meg a komáromiak előtt, sóhaj soha nem lehet elfelejteni. Titkon min­dig így képzeltük el, álmainkban s kétség-remény között hányódva: egy­szer majd megjelenik Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, fehér lo- Váii s megáll a Klapka szoborral szem­közt. De hogy ez valóra váljon, hogy ezt megérhessük, azt csak a legderü­­látóbbak merték susogni. S a mi csodánk, a komáromi csődig valóra vált: a zászlóerdő kereté­ben, a katonaság díszsorfala kö­zött, az éljenző, lelkesedő tömeg között egyszercsak megjelent fe­hér lován vitéz nagybányai Horthy Miklós, tengernagyi kék ruhájában s megállóit a Klapka-szoborral szemben. A pillanat lenyűgöző hatását soha el­feledni nem lehet. Szem nem maradt szárazon: millió .ember óhaja, titkos álma vált valóra: Komárom ismét ms* gyár lett. A kormányzó testőrei kíséretében lovagolt át Ujkomáromból Komá­romba. A Klapka-téren néhány pilla­natig két szobor állott egymással szem­ben: Klapka, az ércszobor s Horthy, a magyar élniakarás megtestesülése. Ha festő egyszer megörökítheti a ko­máromi bevonulást, így kell megörö­­kitenie. Kállay Éva köszöntője Felhangzottak a magyar Hiszekegy akkordjai, majd a kormányzó fürgén leugrott diszkantáros lováról. Első­nek a kormányzót Kállay Évi üdvözölte., pompás virágcsokrot adva át. a következő szavakkal: Főméltóságú Kormányzó Űr! Húsz éves álma vált valóra ebben a szent pillanatban az itt élő magyar­ságnak, hogy ismét a hős magyar nemzeti hadsereg léptei alatt remeg ez a föld, melyet az elmúlt keserves esztendők alatt idegen erőszak bi­torolt. A földet bitorolhatták ugyan, de a mi szivünket a magyar haza iránti szeretettől és ragaszkodástól eltéríteni egy pillanatra sem tudták. Hűségűnket tisztán megőriztük s ennek az elszántott magyar ugarnak szines virágaival együtt ebbe a cso­korba kötöttük. Isten hozta és áldja meg a magyar nemzeti hadsereget, Isten éltesse leg­főbb Hadurát, vitéz nagybányai Horthy Miklóst. A kormányzó mosolygó szemmel köszönte meg az üdvözlést s a hatal­mas virágcsokrot. Imrédy Béla beszéde Majd vtéz Imrédy Béla mi­niszterelnök üdvözölte: Főméltóságú Kormányzó Ür! A látomás beteljesült. A Hadúr fe­hér lovon bevonult a felszabadult ősj földre%(L.!elkes éljenzés.) A megnagyob­bodott Magyarországnak erről a szent talajáról a megnagyobbodott ország minden fia és leánya nevében hűség­gel. hódolattal és ragaszkodással kö­szöntőm Főméltóságú Urunkat. (Hosz­­szantartó lelkes éljenzés.) Közel húsz esztendeje Főméltóságú Urunk kézébe ragadta a m ár-in ár alá­­hanyatló nemzeti zászlót, a csüggedt, magáról szinte megfeledkező nemzeti lelket újra felkeltette s megtanította a magyart hinni, bízni — akarni. S húsz esztendő múlva megjött a betelje­sülés. Az egyesülésnek ezekben a szent perceiben mondom minden magyar ne­vében: A nemzet ezt soha nem fogja elfelejteni. (Úgy van! Úgy van! Nem, nem. soha! — hangzik perceken át.) Az országmentő Horthy Miklósból or­szággyarapító, szabadító lett. (Hosz­­szantartó, lelkes éljenzés!) Ebben a szent percben nem tudok egyéb szót találni, mint azt, hogy Isten áldja meg Főmeltóságodat mind a két kezével, mindazért, amit értünk húsz esztendőn át tett, aminek a gyümöl­csét ma aratja. (Horthy! Horthy — ki­áltja perceken ót a mámorosán ün­neplő tömeg.) S a megnagyobbodott országnak min­den fia és leánya nevében ígérem, hogy Főméllóságodat hűséggel követ­jük azon az úton, amelyen vezet ben­nünket s amely el fog vinni bennün­ket egy szebb, boldogabb Magyaror­szághoz. Vitéz nagybányai Horthy Miklós Ma­gyarország kormányzója éljen, éljen, éljen! A tömeg a miniszterelnökkel együtt háromszoros lelkes éljent kiáltott a kormányzóra s utána még perceken át hangzott a Horthy! Horthy! kiáltás a hatalmas tömeg ajkáról. Mindent visz­­sza! Pozsonyt vissza! — kiáltották szüntelenül. Fülöp Zsigmond városbiró beszéde Ezekután Fülöp Zsigmond, Ko­márom városbírája üdvözölte a kor­mányzót. Főméltóságú Kormányzó űr! Legkegyelmesebb Urunk! Húsz nehéz, szenvedésekkel, meg­aláztatásokkal teljes esztendő minden könnyes bánata vált e mai napon vég­telen örömmé, kifejezhetetlen hálává és rendületlen bizalommá lelkűnkben, amikor vitéz hadseregünk felszabadító csapatai élén Főmétóságú Kormányzó Űr Komárom ősi földjére lépett. (Szűn­ni nem akaró éljenzés.) A szívünket és lelkünket csordultig megtöltő érzéseknek csak gyarló sza­vakban képes ajkam kifejezést adni, amidőn e fölemelő történelmi pilla­natban Főméltóságú Kormányzó Urat Komárom város nevében legmélyebb alattvalói hódolattal üdvözlöm és leg­teljesebb tiszteletem mellett köszönöm meg azt a kitüntető 'nagy kegyet, hogy örömünnepünket személyes megjele­nésével fenségessé és részünkre örök­re feledhetetlenné tenni méltóztatott. (Zúgó éljenzés.) Ez ünnepélyes pillanatban úgy ér­zem, hogy szavaimban nemcsak az ősf magyar város lakosságának, hanem az egész Felvidék felszabadított ma­gyar népének szíve dobban össze és ebben az összedobbanásban egy cso­dálatos és reményteljes élet üteme lüktet, mely új korszaknak, új tör­ténelmi időknek tárja fel kapuját nem­zetünk előtt. (Ügy van!) Áldja meg az Isten mind a két ke­zével Főméltóságodat azért az atyai gondoskodásáért és szeretetéért, mely­­lyel nehéz sorsunkban irántunk, az idegen impérium alatt élő magyar­ság iránt állandóan viseltetett és áldja mag azért, hogy felszabadításunkat cél­tudatos kitartással folytatott áldozatos munkával sikeresen előmozdította és ezzel lelkűnkben élő forró vágyunkat teljesedésre vitte. Soha el nem múló hálával gondolunk e nemestelkűsé­­geért Főméltóságú Kormányzó Urra. (Lelkes éljenzés.) A világtörténelemben példátlanul ál­ló igazságtalanságot tett jóvá az a dön­tőbíróság, amely nemzetünk két ha­talmas barátja: Olaszországnak és Né­metországnak akaratát juttatta érvény­re s amely nemcsak érvényt szerzett ezzel a népek legtermészetesebb jogai­nak, hanem a világ békéjének meg­szilárdítását is előmozdította. E dön­tés hozta meg Komárom fölszabadu­lását is az alól a kereszt alól, melyet Trianon vállaira rakott. Ezer év alatt sokszor nehezedett a magyarra a meg­próbáltatások keresztje, de a kereszt hordozás alatt mindig megerősödött hitében, megaeélozódott élniakarásá­­ban s megtisztult létekkel támadt fel újra, hogy az idegen népek tengerében szívós életösztönével, elpusztíthatatlan nemzeti erejével álljon őrt az embe­riség jogainak védelmében a kultúra előmozdítására. Ez az elpusztíthatatlan nemzeti ős­erő tartottá meg városunkat is az ide­gen impérium alatt, melynek legsú­lyosabb csapásait is elszánt daccal állta s amelynek nem sikerült azokba a bástyákba behatolnia, amelyekben magyar kultúrájának, szent hagyomá­nyainak s nemzeti erejének örökér­tékű kincseit őrizte. Magyar volt e város ezer éven át. magyar maradt a legsúlyosabb időkben is, magyar lel­ke, magyar szelleme megtartotta ma­gyar nemzetének. (Ügy vain! Ügy van!) S ma, amikor felsza­badulásának boldog örömében Ma­gyarország tisztelettel és szeretettel övezett Kormányzójának magas rész­vételével ünnepel, emelt fővel áll Ko­márom a nemzet előtt, mert tudja, hogy hitében, hűségében soha meg nem ingott s nemzeti kötelességét, — a drága hazától elszakítva bár, — min­denkor teljesítette. De a fölszabadulás magasztos pil­lanata nemcsak boldog öröm ü nnep^ hanem szent elkötelezés is számunkra, Elkötelezés arra, hogy minden tudá­sunkkal, képességünkkel, hazánk és nemzetünk szolgálatába szegődjünk. Amit a magyar agy, a magyar szellem, a magyar munkáskéz teremteni képes,( azt mind hazánk javára keli fordíta­nunk! Ebben (a, felfogásban egynek kell lennie e város valamennyi lako­sának, ifjúnak, öregének, férfiaknak és nőknek, felekezeti, társadalmi és osztálykülönbség nélkül! Egy pillanat­ra sem szabad megfeledkeznünk, hogy hazánkért élünk, melynek jövőjét kö­zös erővel kell felépítenünk. Úgy kell városunkért is dolgoznunk, hogy abból nemzetünknek életére is áldás fakad­jon! (Éljenzés.) Egyetlen gondolatban kell egyesül­nünk: a szentistváni magyar haza ma­gasztos gondolatában, amelyért nem lehet eleget fáradozni! Egy pillanatra se feledjük el. hogy a hazának min­den fiára szüksége van és csak az teljesíti kötelességét, aki kiküszöbölve minden széthúzást, egyéni érvényesü­lési beteges vágyat és szertelenségre vezethető nekilendülést, az összetar­tásnak, egyetértésnek, egy akaratnak s egy célra való törekvésnek: a bol­dog Nagy Magyarország megtersmté­­sének érdekében dolgozik! (Szűnni nem akaró éljenzés.) Ez a nagy feladat, ez a nagy köteles­ség vár a haza minden fiára! Főméltóságú Kormányzó Ür! Leg­kegyelmesebb Urunk! Ennek a szent kötelességnek a tel­jesítésére ünnepélyesen felajánlom Ko­márom városának és lakosságának tel­jes munkaerejét, szellemi tudását, készséges akarását, tántoríthatatlan hűségét — és adja a Mindenható, hogy városunknak a haza javát szol­gáló munkájából fényes eredmény bontakozzék ki s mélységes hálánk, ragaszkodó szeretetünk és igaz hódo­latunk jusson abban a munkában is kifejezésre! A mi visszacsatolásunk nemcsak ha­zánk megnagyobbodását jelenti, liá­néin jelenti azt is, hogy örök időkre visszatérünk nemzetünkhöz és hazánk­hoz, mellyel olyan szoros és elvá­laszthatatlan egységben olvadunk egy­be, melyet semmiféle külső erőszak vagy belső egyenetlenség megzavarni nem fog. Megvagyunk arról győződ­ve, hogy amidőn Főméltóságod ve­zetésével dicső hadseregünk átlépte határunkat, ez az első lépés a régi Nagy Magyarország történelmi hatá­rainak teljes visszaállításához. Adja a Magyarok Istene, hogy úgy legyen! (Kitörő lelkes éljenzés.) A Mindenható gazdag áldását kér­jük imáinkban Főméltóságod drága életére s fenkölt lelkű hitvesének, or­szágunk Nagyasszonyának, a Főméltó­ságú Asszonynak boldogságára s tel­jes szívvel kívánjuk, hogy á magyar igazság végső diadalát: a boldog Nagy Magyarország ezeréves határainak viSz­­szaállítását. nemzetünk osztatlan sze­­retetétől övezve, mielőbb erőben és egészségben megérhesse! Éljen Főméltóságú Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország Kor­mányzója! Horthy Miklós beszéde Fülöp Zsigmond beszédét számta­lanszor megszakította az éljenzés. A megragadóhatású beszéd alatt a kormányzónak a meghatottságtól könnycsepp gördült végig az arcán. Horthy Miklós az üdvözlésekre így fe­lelt: — Nehéz szavakba foglalni ezt az érzést, amely eltölt ebben a történelmi pillanatban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom