Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-10-15 / 42. szám
2. oldal. KOMAROMI LAPOK 1938. október 15. / Az üde, bársonyos arc titka a SALVATOR gyöngyvirágkrém, mely már egy tégely használata után eltávolítja szeplőit, mályfoltjait és pattanásait, az arcot fiatalosan üdévé teszi. Egy tégely ára 8'— Ke. Salvator szappan 5‘— Ke Salváfor púder (minden színben) 5‘— Kő. Salváfor lemosóvíz 6'— Kő. Postai rendeléseknél a portót külön felszámítjuk. Besierezhctő a készítőnél: Salvator gyögyszert&rban Kemárno, Városház u. delegátusok a Dunán, — akik elé gépkocsik mentek a hídfőhöz. A magyar delegáció tagjait Krno dr. miniszter, a külügyminiszter helyettese és több csehszlovák delegátus fogadta, akikkel a magyar bizottság tagjai elhelyezkedtek az autókon és megindullak a tárgyalás színhelyére. Az egész útvonalon, amerre Kánya külügyminiszter és a bizottság tagjainak gépkocsijai haladtak, viharos éljenzés zúgott föl, a közönség kalaplengetve, szünninemakaró lelkesedéssel éltette Kánya minisztert és kíséretét. A magyar nemzeti ruhába öltözött leányok virágot szórlak az útra, amerre a menet elhaladt, a tömeg pedig lelkes extázisbán zúgla kórusban: — Éljen Kányái — Éljen Teleky! — Vesszen Trianon! — Éljen Horthy! — Éljen a Duoe! Más csoportokban pedig szavalókórusok követelték harsány hangon: — Mindent vissza! — Pozsonyi viszsza! — {Kassái vissza! — Vesszen Trianon! A határtalan lelkesedés, mely az örömnek mámoros kitörése volt, mindaddig tartott, míg a magyar bizottság tagjai a vármegyeházára nem érkeztek. A közönség örömmámora úgy Kánya külügyminiszterre, mint a delegáció lobbi tagjaira igen mély benyomást lett, aminek meghatva adtak a bevonulás után kifejezést. Kánya üdvözlése a vármegyeháza kapujában. Az üdvrivalgás zúgása közben hét óra előtt Ital perckor gördült Kánya miniszter autója a vármegyeháza elé, ahol az egybeserglett újságírók és közönség melegen éljenezték az érkezőket. Krno dr. miniszter szállt ki előbb az aulóból, majd Kánya Kálmán ősz alakja tűnt fel, amint kilépett a gépkocsiból. Parassin Sándor járásfőnök magyar nyelven üdvözölte Kányát, utána pedig Fülöp Zsigmond bankigazgató, városbíró köszöntötte mélyen megindult hangon a következő szavakkal: — Engedje meg Nagy méltóságod, hogy az ősi Komárom lakossága nevében legmélyebb tisztelettel s bensőséges érzésekkel köszöntsem úgy Nagyméltóságú Miniszter Urat, mint a magyar bizottság tagjait. Ez a történelmi pillanat a legteljesebb bizalmat ébreszti fel bennünk azok iránt, akik a tárgyalásokat vezetik s akik között Nagyméllóságod személye a legnagyobb biztosíték számunkra. Midőn hálás szívvel köszönöm meg mindnyájunk nevében azt, amit eddig tettek értünk s az Isten áldását kérem a bizottság munkájára, őszintén kivánom, hogy a tárgyalások a legteljesebb eredménnyel végződjenek! Isten hozta, Isten éllesse! Kánya Kálmán melegen rázta meg az őt üdvözlő városbíró kezét és néma meghatottsággal viszonozta a meleg és őszinte üdvözlést, melyből nemcsak Komárom város első polgárának, hanem az egész szlovákiai magyarságnak köszöntése csendült ki. A körülöttük állók szemében könny csillogott és a végtelen meghalottság pillanataiban egyetlen gondolatban és vágyban dobbantak meg a szívek, amelyek az örömnek érzésével csordultig megteltek. Valóban történelmi pillanat volt ez, a két magyar ember kezének összefonódása a testvéri érzés spontán kitörésében, a lelkek és szívek szeretetben való összeforradásában... A fotóriporterek felvételekben örökítették meg a felejthetetlen jelenetet, mely után zúgó éljenzés tört ki az ajkakon. Kánya Kálmán ezután a bizottság tagjaival fölment az első emeletre, ahol a kis ülésteremben néhány pillanat múlva megkezdték a tanácskozást. Eredményes volt az első tárgyalás. A tárgyalási a bemutatkozások utáp azonnal megkezdték. A tárgyaláson résztvevő delegátusok a következők voltak: A magyar bizottság tagjai: a külügyminisztérium részéről Kánya Kálmán külügyminiszter, Kuhl Lajos követségi tanácsos, a politikai osztály vezetője, Sebtslycn Pál dr. miniszteri tanácsos, a nemzetközi szerződési osztály vezetője, Szegedy Maszák Aladár követségi titkár. Teleky Pál gróf vallás és közoktatásügyi miniszter, Thiring Gusztáv dr. miniszteri titkár, Hantos Lajos dr. és Kardos Béla dr. külügyminiszteri fogalmazók. A miniszterelnökség képviseletében Paláky Tibor dr. államtitkár, a kisebbségi ügyosztály főnöke, Péchy Tibor földmivelésügyi államtitkár, a belügyminisztérium képviseletében Schule? Gábor dr. osztálytanácsos, Kemény István rendőrtanácsos. A honvédelmi minisztérium részéről Andorka Rudolf vezérkari ezredes és Szenípáiery György százados, a kereskedelmi minisztérium részéről Hanzély János dr. miniszteri tanácsos és Lux Ernő MÁV igazgató, Olllik György. A bizottsággal együtt működöli vitéz Kolozsváry Barcsa Mihály miniszterelnökségi sajtófőnök is. A szlovák delegáció tagjai: vezető Tiso József dr. miniszterelnök, Krno Iván dr. volt hágai követ, a külügyminiszter helyettese, Durcsánszky József dr. szlovákk igazságügyminiszter, Viesl Rezső szlovák tábornok öl vezérkari tiszttel; a szakemberek között vannak Zalko Péter dr. tartgy. képviselő, Straka Antal dr. sajlóelőadó, Kobr Milos dr. volt csehszlovák budapesti követ, továbbá Vieszt vasutigazgató, Vanacsek Iván dr. és mások. A tárgyalás magyar nyelven folyt, mert a szlovák delegáció tagjai valamennyien igen jól beszélnek magyarul. A tárgyalás alatt a folyosón és a kistanácsterembe vezető két szobában feszült várakozásban az újságírók tartózkodtak, míg a harmadik szobában a szlovák delegáció irodája voll. Háromnegyed kilenc órakor Kolozsváry Borcsa Mihály miniszterelnökségi sajtófőnök kilépett a tárgyaló teremből lés a következő jelentést olvasta fel az ott tartózkodó szerkesztőknek és hírlapíróknak : — Megállapítható, hogy a tárgyalás kedvező légkörben folyik s természetesen a napirendre kerülő kényes természetű kérdésektől függ majd az, hogy ez a kedvező légkör a tárgyalások további során is megmarad. A bizottság megállapodott abban, hogy közös kommünikét ad ki, mely szerint a magyar delegációnak a tárgyalások alapját megteremtő első négy követelését teljesítik. Ez pedig a következőkre vonatkozik. Sátoraljaújhely csehszlovák oldalon maradt kis vasúti állomásának azonnali átadása a magyaroknak, Ipolyság átadása, továbbá a magyar politikai foglyok azonnali szabadlábra helyezése és a magyar nemzetiségű katonák elbocsátása. A tárgyalások anyagának ismertetése után elhatározták, hogy a tárgyalásokat másnap, hétfőn délután 2 órakor folytatják. Ez az eredmény igen jó benyomást kebelt mindkét delegáció körében s a közönség is nagy bizakodással vette tudomásul a lárgyalásnak eme szerencsés megindulását. Megállapodás szerint a sátoraljaújhelyi vasúti állomást 24 órán belül, Ipolyságot pedig 36 órán belül kellett kiüríteni. Mindkét helyet hétfőn, illetve kedden már elfoglalták a magyar honvédek. Ipolyságon örömmámorban úsztak az emberek, amikor a magyar katonaság bevonult a városba. Közös vacsora a tárgyalás után. A tárgyalás után Tiso szlovák miniszterelnök barátságos vacsorán látta vendégül a bizottságokat a Tromler féle Központi szálloda kis éttermében, melyen a delegáció valamennyi tagja, a járási főnök és a városbíró veti részi. A vacsorán a két delegáció tagjai barátságosan elbeszélgettek egymással s csak háromnegyed tizenkét órakor keltek föl az asztaltól. Ekkor VASÁRNAP A vasárnap reggelre virradó Komáromot valósággal üldözte a tájékozatlanság. Minden, amit tudni, az, hogy Magyarország és Csehszlovákia kiküldöttei először bél órára ülnek össze, hogy a két ország új közös halárairól, tehát többek közöli Komárom sorsáról is döntsenek. De hogy a kiküldőitek mikor és hol érkeznek, azt nem tudja senki. Megkérdeztem az Egyesült Magyar Párt elnökét, Kállay Endrét, mikor érkeznek a magyarok.- Fogalmunk sincs — felelték. Azután a csehszlovák A'ezető halóságnál érdeklődtem, mikor érkeznek a szlovák kiküldöttek. Fogalmunk sincs — felelte. A városban a legkülönbözőbb találgatások nőttek ki a földből. Volt, aki biztosra vette, hogy a magyarok hajóval érkeznek délben és a csehszlovák oldalon kőinek ki. Mások azon vitatkoztak, hogy az ellenfél képviselői vonalon jönnek-e, avagy gépkocsival. Biztos adala nem volt senkinek. De mindenki az utcán ténfergett, hátha megtud valamit. Magam is tétlen járkálással töltöttem az időt és nézegettem a várost. Hamar megállapítottam, hogy a gazdasági helyzet nem valami rózsás. Cukrot, dohánynemüt és gyújtót alig kapni. A forgalmat a bankzárlat is bénítja, csak az alkalmazottak fizetésére adnak pénz, azonfelül a betéteknek csak három százalékát lehet kivenni. Takarékkönyvvel nem lehet adósságot fizetni. Boltok és vendéglők igen nehéz napokat élnek ál, vannak kereskedők, akik be is zártak. Általában lázas mozgolódás volt észlelhető már a müncheni napok óta. A magyar zászlók száma szombatról vasárnapra megint megsokasodott. A kirakatok szalagdísze is. A cégek táblái alig látszanak ki a nemzetiszinű szalagok alól. Növeli mindezt a házak szokott virágdísze. A nemzetiszinű díszt nem bántja most már senki. Szeretnének a zsolnai gyűlés óta zászlót kitűzni a Hlinka-pártiak is, de nem tudnak, mert ez a zászló nagyon komplikált. Kék mezőben fehér kör és ebben kettős vöröskereszt. Általában zászlót nem könnyű hamarjában csináltatni. A magyart összeállítani könnyebb, de már a magyarok is kifogytak a lehetőségből. Már a.városházi tanácskozó asztal szövetét és az olcsó zöld függönyt is felszabdalták. Egy élelmes kereskedő gyorsan elszaladt Brünnbe, hozott nagy rakomány szövetet, elkapkodták azt is. Múlnak az órák és még mindig nem tudni semmit. Kora délután elterjedt a hír, hogy a csehszlovákok félnégy órára szándékoznak megjönni, de másfél órái késnek. A magyarok hajón jönnek, a hajó e pillanatban állítólag Párkánynál halad. Félhat lájban már többet tudtam, mint mások. Kollégám, aki a két Komárom között az összeköttetést tartja és állandóan ide-oda közlekedik, elmondotta nekem, hogy diplomáciai megbízást kapott. A cseh delegáció már megérkezett, de Tiso miniszterelnök még hiányzik. Telefonforgalom hijján a magyar újságírót kérte meg Kánya Kálmán és Teleky Pál magyar miniszterek átmentek a Központi kávéházba, ahol nagy közönség volt együtt, amely Kányát és Tclekyt tüntető lelkesedéssel megéljenezte. A kávéház közönsége meleg ünneplésben részesítette az Egyesült Párt vezéreit: Jaross Andor cs Esterházy János nemzetgyűlési képviselőket is, akik Révay Istvánnal egy üti mint megfigyelők vettek részt a tárgyalásokon. A magyar miniszterek éjfélig maradtak a kávéházban, majd onnan autókon átmentek Magyar Komáromba, ahol a Zsófia gőzösön töltötték az éjszakát. Itt írjuk meg, hogy a magyar delegáció bevonulása után a közönség lelkes tüntetést rendezett az uccán, ahoj elénekelte a magyar himnuszt és a magyar követeléseket hangoztatta. Azután a tömeg rendben szétoszlott. a cseh hatóság, menjen ál magyar oldalra és kérje meg Alapy Gáspár polgármesteri, hogy a magyar delegációt tartsa vissza még egy darabig, a szlovákok nem akarják azt az udvariatlanságot elkövetni, hogy kormányelnökük a magyarok érkezésekor hiányozzék. Mert a magyarok ekkor már megérkeztek magyar Komáromba. A magyar oldalon kivilágított Zsófia hajó fényét megláthattam a cseh parton. Oda állottam a kikötő közelébe, hol már serényen hordták a kiszállásra szolgáló szőnyegeket. Körülöttem zsúfolt sokaság. Zajlás, ideges izgalom. Feszült várakozás, de már félhét és még mindig nem látni odaátról semmit. Hirtelen sok kiáltás egyszerre. Mindenki ugyanabban a pillanatban látja meg, hogy két fénypont közeledik a hídon, gépkocsi lámpái. Utána még egy kocsi, azután még több, öszszesen tizennégy. A lámpák megállnak, feszült várakozás. Akkor a magyar részen megindulnak a kocsik, felriad az első éljenzés. A csukott kocsik egymás után haladnak el a hídon. Egetverő kiáltás. — Éljen Kánya! Éljen Teleki! Sokan sírnak. Az emberek megölelik egymást. Most, pont hét órakor a Szent András-toronyból mintegy véletlen üdvözlésül megkondulnak a harangok. Az ünnepi lelkesedés és öröm kimondhatatlan. Nagy üggyel-bajjal átvágom magam mellékuccák oszladozó sokaságán, valamint a szigorúan igazoltató csendőrkordonon és belépek a régi vármegyeházára, felsietek az első emeletre. Az üdvözlések már megtörténtek. A delegációk tagjai már tárgyalnak a kisteremben az új magyar térkép sorsáról. Az előszobában vendégsereg. Két ország újságírói, szakértői, mindenféle kiküldöttek. Boldogan ölelem meg gróf Esterházy Jánost, régi barátomat és boldogan ismerkedem Jaross Andorral, a Csehszlovákiai Magyar Párt elnökével. Sok ismerős és sok idegen arc. Feltűnést kelt két csehnémet képviselő: a budapesti német képviselet tagjaival tárgyalnak. Fotóriporterek nyaggatják Kolosváry-Borcsa Mihály sajtófőnököt, hogy hivassa át a túlsó parton rekedt kartársainkat. Zsivaj, vastag cigarettafüst, a fogadtatás csodálatos lelkesedése túltesz mindenen. Mesélik a magyarok, hogy egv öregasszony kiugrott a kordon elé és megcsókolta az egyik lassan haladó gépkocsiból integető kezet. Ezt a kézcsókol Bállá Borisz, a magyar miniszterelnökség sajtóosztályának ifjú munkatársa kapta. Hogy odabent mit tárgyalnak, arról ide nem szivárog ki semmi. Baráti házhoz megyek vacsorára. A rádió vacsora közben állandóan nyitva. Tíz órakor híre jön, hogy az első transzportban megegyeztek. A magyarok huszonnégy órán belül bevonulnak a sátoraljaújhelyi kispályaudvarra és harminchat órán belül Ipolyságra. A vitából elsietek a Gentrál-vendéglőbe. Igazolványom van, hogy kilenc óra után is járhassak az utcán. A Centrál tömve. Itl is ugyanaz a vita. Egyik asztalnál sugárzó arccal egy szőke hölgy, Esterházy Lujza grófnő, Komáromi napoh leia : Harsányt Ztoli. Komárom, oki. 10.
