Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-10-15 / 42. szám

2. oldal. KOMAROMI LAPOK 1938. október 15. / Az üde, bársonyos arc titka a SALVATOR gyöngyvirágkrém, mely már egy tégely használata után eltávolítja szeplőit, mályfoltjait és pattanásait, az arcot fiatalosan üdévé teszi. Egy tégely ára 8'— Ke. Salvator szappan 5‘— Ke Salváfor púder (minden színben) 5‘— Kő. Salváfor lemosóvíz 6'— Kő. Postai rendeléseknél a portót külön felszámítjuk. Besierezhctő a készítőnél: Salvator gyögyszert&rban Kemárno, Városház u. delegátusok a Dunán, — akik elé gép­kocsik mentek a hídfőhöz. A magyar delegáció tagjait Krno dr. miniszter, a külügyminiszter helyettese és több csehszlovák delegátus fogadta, akik­kel a magyar bizottság tagjai elhe­lyezkedtek az autókon és megindullak a tárgyalás színhelyére. Az egész útvonalon, amerre Kánya külügyminiszter és a bizottság tag­jainak gépkocsijai haladtak, viharos éljenzés zúgott föl, a közönség kalap­lengetve, szünninemakaró lelkesedés­sel éltette Kánya minisztert és kísé­retét. A magyar nemzeti ruhába öl­tözött leányok virágot szórlak az útra, amerre a menet elhaladt, a tömeg pe­dig lelkes extázisbán zúgla kórusban: — Éljen Kányái — Éljen Teleky! — Vesszen Trianon! — Éljen Horthy! — Éljen a Duoe! Más csoportokban pedig szavaló­kórusok követelték harsány hangon: — Mindent vissza! — Pozsonyi visz­­sza! — {Kassái vissza! — Vesszen Trianon! A határtalan lelkesedés, mely az örömnek mámoros kitörése volt, mindaddig tartott, míg a magyar bi­zottság tagjai a vármegyeházára nem érkeztek. A közönség örömmámora úgy Kánya külügyminiszterre, mint a delegáció lobbi tagjaira igen mély benyomást lett, aminek meghatva ad­tak a bevonulás után kifejezést. Kánya üdvözlése a vár­­megyeháza kapujában. Az üdvrivalgás zúgása közben hét óra előtt Ital perckor gördült Kánya miniszter autója a vármegyeháza elé, ahol az egybeserglett újságírók és kö­zönség melegen éljenezték az érke­zőket. Krno dr. miniszter szállt ki előbb az aulóból, majd Kánya Kálmán ősz alakja tűnt fel, amint kilépett a gép­kocsiból. Parassin Sándor járásfő­nök magyar nyelven üdvözölte Ká­nyát, utána pedig Fülöp Zsigmond bankigazgató, városbíró köszöntötte mélyen megindult hangon a követke­ző szavakkal: — Engedje meg Nagy méltóságod, hogy az ősi Komárom lakossága ne­vében legmélyebb tisztelettel s ben­sőséges érzésekkel köszöntsem úgy Nagyméltóságú Miniszter Urat, mint a magyar bizottság tagjait. Ez a tör­ténelmi pillanat a legteljesebb bizal­mat ébreszti fel bennünk azok iránt, akik a tárgyalásokat vezetik s akik között Nagyméllóságod személye a legnagyobb biztosíték számunkra. Mi­dőn hálás szívvel köszönöm meg mindnyájunk nevében azt, amit ed­dig tettek értünk s az Isten áldását kérem a bizottság munkájára, őszin­tén kivánom, hogy a tárgyalások a legteljesebb eredménnyel végződje­nek! Isten hozta, Isten éllesse! Kánya Kálmán melegen rázta meg az őt üdvözlő városbíró kezét és né­ma meghatottsággal viszonozta a me­leg és őszinte üdvözlést, melyből nem­csak Komárom város első polgárá­nak, hanem az egész szlovákiai ma­gyarságnak köszöntése csendült ki. A körülöttük állók szemében könny csil­logott és a végtelen meghalottság pil­lanataiban egyetlen gondolatban és vágyban dobbantak meg a szívek, amelyek az örömnek érzésével csor­dultig megteltek. Valóban történelmi pillanat volt ez, a két magyar ember kezének összefonódása a testvéri ér­zés spontán kitörésében, a lelkek és szívek szeretetben való összeforradá­­sában... A fotóriporterek felvételekben örö­kítették meg a felejthetetlen jelenetet, mely után zúgó éljenzés tört ki az ajkakon. Kánya Kálmán ezután a bizottság tagjaival fölment az első emeletre, ahol a kis ülésteremben néhány pilla­nat múlva megkezdték a tanácskozást. Eredményes volt az első tárgyalás. A tárgyalási a bemutatkozások utáp azonnal megkezdték. A tárgyaláson résztvevő delegátusok a következők voltak: A magyar bizottság tagjai: a külügyminisztérium részéről Kánya Kálmán külügyminiszter, Kuhl Lajos követségi tanácsos, a politikai osztály vezetője, Sebtslycn Pál dr. miniszteri tanácsos, a nemzetközi szerződési osz­tály vezetője, Szegedy Maszák Aladár követségi titkár. Teleky Pál gróf val­lás és közoktatásügyi miniszter, Thi­­ring Gusztáv dr. miniszteri titkár, Hantos Lajos dr. és Kardos Béla dr. külügyminiszteri fogalmazók. A mi­niszterelnökség képviseletében Paláky Tibor dr. államtitkár, a kisebbségi ügyosztály főnöke, Péchy Tibor föld­­mivelésügyi államtitkár, a belügymi­nisztérium képviseletében Schule? Gábor dr. osztálytanácsos, Kemény István rendőrtanácsos. A honvédelmi minisztérium részéről Andorka Ru­dolf vezérkari ezredes és Szenípáiery György százados, a kereskedelmi mi­nisztérium részéről Hanzély János dr. miniszteri tanácsos és Lux Ernő MÁV igazgató, Olllik György. A bizottság­gal együtt működöli vitéz Kolozsváry Barcsa Mihály miniszterelnökségi saj­tófőnök is. A szlovák delegáció tagjai: vezető Tiso József dr. miniszterelnök, Krno Iván dr. volt hágai követ, a külügy­miniszter helyettese, Durcsánszky Jó­zsef dr. szlovákk igazságügyminiszter, Viesl Rezső szlovák tábornok öl ve­zérkari tiszttel; a szakemberek kö­zött vannak Zalko Péter dr. tartgy. képviselő, Straka Antal dr. sajlóelő­­adó, Kobr Milos dr. volt csehszlovák budapesti követ, továbbá Vieszt vasut­­igazgató, Vanacsek Iván dr. és mások. A tárgyalás magyar nyelven folyt, mert a szlovák delegáció tagjai vala­mennyien igen jól beszélnek magya­rul. A tárgyalás alatt a folyosón és a kistanácsterembe vezető két szobában feszült várakozásban az újságírók tar­tózkodtak, míg a harmadik szobában a szlovák delegáció irodája voll. Há­romnegyed kilenc órakor Kolozsváry Borcsa Mihály miniszterelnökségi saj­tófőnök kilépett a tárgyaló teremből lés a következő jelentést olvasta fel az ott tartózkodó szerkesztőknek és hír­lapíróknak : — Megállapítható, hogy a tárgyalás kedvező légkörben fo­lyik s természetesen a napirendre kerülő kényes természetű kérdésektől függ majd az, hogy ez a kedvező légkör a tárgyalások további során is megma­rad. A bizottság megállapodott abban, hogy közös kommünikét ad ki, mely szerint a magyar delegációnak a tárgyalások alapját megteremtő első négy követelését teljesítik. Ez pedig a következőkre vonatkozik. Sátor­aljaújhely csehszlovák oldalon ma­radt kis vasúti állomásának azon­nali átadása a magyaroknak, Ipoly­ság átadása, továbbá a magyar poli­tikai foglyok azonnali szabadlábra helyezése és a magyar nemzetiségű katonák elbocsátása. A tárgyalások anyagának ismertetése után elhatá­rozták, hogy a tárgyalásokat más­nap, hétfőn délután 2 órakor foly­tatják. Ez az eredmény igen jó benyomást kebelt mindkét delegáció körében s a közönség is nagy bizakodással vette tudomásul a lárgyalásnak eme sze­rencsés megindulását. Megállapodás szerint a sátoraljaújhelyi vasúti állo­mást 24 órán belül, Ipolyságot pedig 36 órán belül kellett kiüríteni. Mind­két helyet hétfőn, illetve kedden már elfoglalták a magyar honvédek. Ipoly­ságon örömmámorban úsztak az em­berek, amikor a magyar katonaság bevonult a városba. Közös vacsora a tárgyalás után. A tárgyalás után Tiso szlovák mi­niszterelnök barátságos vacsorán lát­ta vendégül a bizottságokat a Tromler féle Központi szálloda kis éttermében, melyen a delegáció valamennyi tagja, a járási főnök és a városbíró veti részi. A vacsorán a két delegáció tagjai barátságosan elbeszélgettek egy­mással s csak háromnegyed tizenkét órakor keltek föl az asztaltól. Ekkor VASÁRNAP A vasárnap reggelre virradó Komáro­mot valósággal üldözte a tájékozatlan­ság. Minden, amit tudni, az, hogy Magyarország és Csehszlovákia kikül­döttei először bél órára ülnek össze, hogy a két ország új közös halárai­ról, tehát többek közöli Komárom sorsáról is döntsenek. De hogy a ki­küldőitek mikor és hol érkeznek, azt nem tudja senki. Megkérdeztem az Egyesült Magyar Párt elnökét, Kállay Endrét, mikor érkeznek a magyarok.- Fogalmunk sincs — felelték. Azután a csehszlovák A'ezető haló­ságnál érdeklődtem, mikor érkeznek a szlovák kiküldöttek. Fogalmunk sincs — felelte. A városban a legkülönbözőbb talál­gatások nőttek ki a földből. Volt, aki biztosra vette, hogy a magyarok hajó­val érkeznek délben és a csehszlovák oldalon kőinek ki. Mások azon vitat­koztak, hogy az ellenfél képviselői vo­nalon jönnek-e, avagy gépkocsival. Biztos adala nem volt senkinek. De mindenki az utcán ténfergett, hátha megtud valamit. Magam is tétlen járkálással töltöt­tem az időt és nézegettem a várost. Hamar megállapítottam, hogy a gaz­dasági helyzet nem valami rózsás. Cukrot, dohánynemüt és gyújtót alig kapni. A forgalmat a bankzárlat is bé­nítja, csak az alkalmazottak fizetésére adnak pénz, azonfelül a betéteknek csak három százalékát lehet kivenni. Takarékkönyvvel nem lehet adósságot fizetni. Boltok és vendéglők igen ne­héz napokat élnek ál, vannak keres­kedők, akik be is zártak. Általában lázas mozgolódás volt ész­lelhető már a müncheni napok óta. A magyar zászlók száma szombat­ról vasárnapra megint megsokasodott. A kirakatok szalagdísze is. A cégek táblái alig látszanak ki a nemzeti­­szinű szalagok alól. Növeli mindezt a házak szokott virágdísze. A nemze­­tiszinű díszt nem bántja most már senki. Szeretnének a zsolnai gyűlés óta zászlót kitűzni a Hlinka-pártiak is, de nem tudnak, mert ez a zászló nagyon komplikált. Kék mezőben fehér kör és ebben kettős vöröskereszt. Általá­ban zászlót nem könnyű hamarjában csináltatni. A magyart összeállítani könnyebb, de már a magyarok is ki­fogytak a lehetőségből. Már a.város­házi tanácskozó asztal szövetét és az olcsó zöld függönyt is felszabdalták. Egy élelmes kereskedő gyorsan elsza­ladt Brünnbe, hozott nagy rakomány szövetet, elkapkodták azt is. Múlnak az órák és még mindig nem tudni semmit. Kora délután elterjedt a hír, hogy a csehszlovákok félnégy órára szándékoznak megjönni, de másfél órái késnek. A magyarok ha­jón jönnek, a hajó e pillanatban állí­tólag Párkánynál halad. Félhat lájban már többet tudtam, mint mások. Kollégám, aki a két Ko­márom között az összeköttetést tartja és állandóan ide-oda közlekedik, el­mondotta nekem, hogy diplomáciai megbízást kapott. A cseh delegáció már megérkezett, de Tiso miniszter­elnök még hiányzik. Telefonforgalom hijján a magyar újságírót kérte meg Kánya Kálmán és Teleky Pál magyar miniszterek átmentek a Központi ká­véházba, ahol nagy közönség volt együtt, amely Kányát és Tclekyt tün­tető lelkesedéssel megéljenezte. A ká­véház közönsége meleg ünneplésben részesítette az Egyesült Párt vezéreit: Jaross Andor cs Esterházy János nemzetgyűlési képviselőket is, akik Révay Istvánnal egy üti mint megfi­gyelők vettek részt a tárgyalásokon. A magyar miniszterek éjfélig maradtak a kávéházban, majd onnan autókon átmentek Magyar Komáromba, ahol a Zsófia gőzösön töltötték az éjszakát. Itt írjuk meg, hogy a magyar dele­gáció bevonulása után a közönség lel­kes tüntetést rendezett az uccán, ahoj elénekelte a magyar himnuszt és a magyar követeléseket hangoztatta. Az­után a tömeg rendben szétoszlott. a cseh hatóság, menjen ál magyar ol­dalra és kérje meg Alapy Gáspár pol­gármesteri, hogy a magyar delegációt tartsa vissza még egy darabig, a szlo­vákok nem akarják azt az udvariat­lanságot elkövetni, hogy kormányel­nökük a magyarok érkezésekor hiá­nyozzék. Mert a magyarok ekkor már meg­érkeztek magyar Komáromba. A ma­gyar oldalon kivilágított Zsófia hajó fényét megláthattam a cseh parton. Oda állottam a kikötő közelébe, hol már serényen hordták a kiszállásra szolgáló szőnyegeket. Körülöttem zsú­folt sokaság. Zajlás, ideges izgalom. Feszült várakozás, de már félhét és még mindig nem látni odaátról sem­mit. Hirtelen sok kiáltás egyszerre. Mindenki ugyanabban a pillanatban látja meg, hogy két fénypont közele­dik a hídon, gépkocsi lámpái. Utána még egy kocsi, azután még több, ösz­­szesen tizennégy. A lámpák megáll­nak, feszült várakozás. Akkor a ma­gyar részen megindulnak a kocsik, felriad az első éljenzés. A csukott ko­csik egymás után haladnak el a hí­don. Egetverő kiáltás. — Éljen Kánya! Éljen Teleki! Sokan sírnak. Az emberek megöle­lik egymást. Most, pont hét órakor a Szent András-toronyból mintegy vé­letlen üdvözlésül megkondulnak a ha­rangok. Az ünnepi lelkesedés és öröm kimondhatatlan. Nagy üggyel-bajjal átvágom magam mellékuccák oszladozó sokaságán, va­lamint a szigorúan igazoltató csend­őrkordonon és belépek a régi várme­gyeházára, felsietek az első emeletre. Az üdvözlések már megtörténtek. A delegációk tagjai már tárgyalnak a kisteremben az új magyar térkép sor­sáról. Az előszobában vendégsereg. Két ország újságírói, szakértői, min­denféle kiküldöttek. Boldogan ölelem meg gróf Esterházy Jánost, régi bará­tomat és boldogan ismerkedem Jaross Andorral, a Csehszlovákiai Magyar Párt elnökével. Sok ismerős és sok idegen arc. Feltűnést kelt két cseh­­német képviselő: a budapesti német képviselet tagjaival tárgyalnak. Fotó­riporterek nyaggatják Kolosváry-Bor­­csa Mihály sajtófőnököt, hogy hivassa át a túlsó parton rekedt kartársain­kat. Zsivaj, vastag cigarettafüst, a fo­gadtatás csodálatos lelkesedése túltesz mindenen. Mesélik a magyarok, hogy egv öregasszony kiugrott a kordon elé és megcsókolta az egyik lassan haladó gépkocsiból integető kezet. Ezt a kézcsókol Bállá Borisz, a magyar miniszterelnökség sajtóosztályának if­jú munkatársa kapta. Hogy odabent mit tárgyalnak, ar­ról ide nem szivárog ki semmi. Ba­ráti házhoz megyek vacsorára. A rá­dió vacsora közben állandóan nyitva. Tíz órakor híre jön, hogy az első transzportban megegyeztek. A ma­gyarok huszonnégy órán belül bevo­nulnak a sátoraljaújhelyi kispályaud­varra és harminchat órán belül Ipoly­ságra. A vitából elsietek a Gentrál-vendég­­lőbe. Igazolványom van, hogy kilenc óra után is járhassak az utcán. A Centrál tömve. Itl is ugyanaz a vita. Egyik asztalnál sugárzó arccal egy szőke hölgy, Esterházy Lujza grófnő, Komáromi napoh leia : Harsányt Ztoli. Komárom, oki. 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom