Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-01-22 / 4. szám
Lopunk mai száma a jövő heti teljes rádió-műsort tartalmazza Ötvenkilencedik évfolyam 4. szám Szombat. 1938 január 22. Felelős szerkesztő KALLAY ENDRE DR. Szerkesztő BÁRÁNY A Y JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Valószinüleg január 27-én tartja a képviselőház első ülését. Előfizetés: egész évre 50 Ké, félévre 25 Ké, negyedévre 12.50 Ke. Külföldre egy évre 75 Ké. Egyesszáin ára 1 Ke. Koalíciós csendélet. Komárom, január 21. Hetek óta dúl a koalíciós kormánylapok háborúja, amely részben Berán képviselőnek, az agrárpárt elnökének újévi nyilatkozata, részben pedig Dérer igazságügyminiszternek a szlovák néppárt ifjú tagjai elleni kirohanása körül tombol és úgy látszik, hogy egyelőre még nem fog lecsendesedni. A lapok egy része élesen támadja az agrárpárt elnökét ama kezdeményezéséért, hogy az állam belső konszolidációja szempontjából szükséges volna a parlament legnagyobb pártjával, a szudétanémet párttal való mielőbbi megegyezés, másik része pedig az igazságügyminiszter cikkével foglalkozik, amely kíméletlen s minisztertől szokatlan erős hangon aposztrofálta a Hlinka-párl fiatalabb törvényhozó tagjait. Az újságok két csoportra oszlanak és a szocialisták orgánumai nap-nap után az agrárpártot csépelik. az agrárpárt lapjai és a szlovák néppárt sajlója pedig állandó pergőtűzzel árasziják el a szociáldemokraták vezérét. Épületes látvány, hogy a szüntelenül hangoztatott koalíciós egyetértés és bajtársi szeretet milyen szenvedélyes formában mutálja meg valódi képét ilyenkor, amikor egymás között összekülönböznek s amikor minden egyes párt a maga felfogását akarja érvényre juttatni. Derer miniszter nyilatkozata a megsértett szlovák törvényhozókat arra kényszeríti, hogy a becsületsértési pörök egész légióját zúdítsák a miniszterre, amiből azután miniszterválság keletkezhetik, sőt kormányválság is. De vele a koalíciós többség sok személyi problémája is napirendre kerül s ez aztán alkalmas arra. hogy a kormány pártjai közötl lévő szakadékokat kimélyítse és a hatalom részeseit egymástól eltávolítsa. Ez az affér olyan bonyodalmakat idézeti elő, hogy magának Hodzsa miniszterelnöknek kellett közbelépnie, aki most tárgyalásokat folytat a kormány pártjainak vezetőivel, hogy a kínos ügy állal fölkavart hullámok lecsendesüljenek és az állam belső nyugalma újra viszszatérjen a rendes mederbe. Maga a kormány is érzi, hogy ebben az ügyben tenni kell valamit s bizonyára azért kellett a tervbevett miniszteri tanácskozási is elhalasztani, hogy előbb a pártok között a nyugodt atmoszférát megteremtsék. A szociáldemokrata párt presziizsét félti s ezért nem hajlandó azt az áldozatot meghozni a kormánynak, hogy Dérért elejtse, ami a ánegegyezésnél nagy nehézségeket okoz. Pedig a személyi változások során számbavették már Dérernek az igazságügyi tárcától való visszalépését s he— január 21. A belpolitikában a koalíciós pártok között kiéleződött helyzet újabb feszültséget teremtett, ami egyelőre lehetetlenné telte a parlamenti munka megkezdését. Berán és Dérer nyilatkozatai állanak még mindig a szenvedélyes viták előterében s ebben a helyzetben a miniszterelnök folytat tárgyalásokat a pártok képviselőivel, hogy ezek segítségével normális viszonyokat teremtsen. A kormány január 18-ra tervezte az első minisztertanács megtartását, azonban a közbejött sajtókampány miatt nem lehetett azt megtartani s ezért péntekre halasztották el. Csütörtökön azonban a miniszterek politikai bízol tsága sem tartotta meg ülését, sőt a képviselőház költségvetési bizottságának sem lehetett ülést tartani, így a politikai légkör nem hogy tisztult volna, hanem még zavarosabbá vált. Érdekes fényt vet a koalícióban uralkodó állapotokra az az esemény, hogy a költségvetési bizottságban sem az agrárpárt elnöke, sem a pénzügyminiszter nem jelent meg, amiért Remes főelőadó megtagadta a tárgyalásra kitűzött 193®. évi költségvetési túllépésekről szóló jelentésének előterjesztését, mire az elnök az ülést berekesztette. Az agrárpárt aznapi üléséről pedig Hodzsa miniszterelnök hiányzott. Ezen az ülésen az elnökség tagjai egyhangúan állási foglallak Berán elnöknek a szudétaném étekkel való megegyezésre vonatkozó nyilatkozata mellett és mindenben azonosították magukat Berán újévi cikkével. A politikai helyzetről Cserny belügyminiszter tájékoztatta az agrárpárt elnökségéi. A kormány átszervezésére nézve a miniszterelnök megkereste a lyébe már kombinációba vették Markovics nemzetgyűlési alelnöknek kinevezését. A kormány régóta húzódó rekonstrukcióját február végére tűzték ki s mivel a szociáldemokraták nagy ollentállásí tanúsítanak Dérer kicserélésével szemben, a személyi problémák megoldásában komplikációk állhatnak be, ami semmiképen sem segíti elő a helyzet megoldását. Súlyosbítja a helyzetet az a körülmény is, hogy a sajtó csatározása Berán és az agrárpárt ellen inég korántsem veszített hevességéből s az a föltevés, hogy Berán egy jobboldali koalíciót akar megteremteni, még élénk vita tárgya, ami ellen az egész baloldal közös fronton sorakozik fel. Az pedig, hogy a kormányba a szudétanéinetek is bekerüljenek, a szocialisták részéről megengedhetetlen s kormányban képviselt pártokat, hogy nyilatkozzanak kívánságaikról. A képviselőház elnöksége a parlament összehívásáról tanácskozott és elhatározta, hogy a képviselőházat január 27-ére, csütörtök délután 3 órára összehívja. A házülés napirendje jelentéktelen lesz, amennyiben csak az erdőkerülők vizsgadíja és az ópiumkereskedelemellenes nemzetközi egyezmény szerepel a tárgysorozaton. Így tehát szorosan vett politikai kérdésről nem lesz szó a képviselőház első ülésén, ami azt mutatja, hogy7 a kormány ezideig nem tudta a parlament munkaprogramját összeállítani. Vannak-e barátai Csehszlovákiának ? A cseh nemzeti egységpárt űj lapja, a Národní Noviny egyik januári számában »a genfi tévedések jubileumával foglalkozik s egyebek közöLt ezeket írja: »Az államok — első sorban a nagyhatalmak — semmi áron sem akarnak lemondani háború előtti egoiszlikus politikájukról. Ilyen körülmények között hogyan virulhatna egy oly nagy nemzetközi intézmény, amilyenről már Podebrád György7 cseh király álmodozott, amilyenért már Sully és Pierre abbé rajongott, amilyenben oly erősen hitt Wilson, a nagy idealista. A kor még nem érett meg e nagyszabású kísérletek sikerére, amelyek az utolsó 18 évben Genfből indullak ki. Ebben a megállapításban sok a tragikum és nagy adag tanulság is van benne: elsősorban önmagunkban kell bíznunk, önmagunkra kell támaszkodnunk és a valóban őszinte barátainkra, amenynyiben ilyenek egyáltalán vannak.« ennél a kérdésnél a nemzetközi szociáldemokraták sovinisztábbak akarnak lenni az agrároknál, akiknek szélsőséges nacionalizmusa eléggé ismeretes. Ebből a sovinizmusból lehet következtetni arra, hogy a köztársaságban élő nemzeti kisebbségekkel szemben a szociáldemokraták állanak legmerevebben. Furcsa, de így van. A szociáldemokraták Csehszlovákiában nacionalista alapon állanak s ez irányítja őket állásfoglalásaikban, ez diktálja nekik a legélesebb ellenállást a nemzeti kisebbségekkel szemben, akikkel szükségtelennek tartják a megegyezést, már csak azért is, mert a megegyezés az ő hatalmi érvényesülésüket csökkentené. Ezért aztán a kulisszák mögött állandóan harcban állanak a rivális agrárokkal s ha a Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. A középeurópai államok egymás közölt tárgyalják meg az ügyeket. A külpolitikai helyzethez a Národní Listy ezeket írja: »Európa számára ma az a legfontosabb dolog, hogy az államok között megtalálja azt a viszonyt, amely7 a békés együttműködést lehetővé teszi. Ezen ideiglenes és legalább részleges megoldáskeresésnek a mai viszonyok között a genfi keretben lehetősége nincs. Az érdekelt nagyhatalmak már alkalmazkod- Lak is e tételhez. És a kisantant számára legfontosabb kérdések is, nevezetesen ami a középeurópai államok egymáshoz való viszonyát illeti, közvetlenül az érdekelt államok között tárgyaltatnak majd meg, sőt két oly nagyhatalom bevonásával, mely nem is tagja a nemzetek szövetségének. Ezért a mi külpolitikánk is alig kerülheti el, hogy a genfi vágányon kívül más vágányt is keressen. Már csak azérL is, hogy egyszer ne kerüljön abba a gyanúba, mintha a népszövetségben megmaradt államok valami genfi frontot akarnának szervezni a kívülálló hatalmakkal szemben. Különösen ha a Genfben vezető szerepel játszó nagyhatalmak: Francia- és Angolország is nagyon ügyelnek arra. Meg vagyunk győződve, hogy a kisantant politikája is meggyrőződik ez elv helyességéről.« Illúzióig nélkül A Venkov írja: A kisantantot illetően soká azt hittük, hogy Jugoszlávia és Románia életre és halálra szövetségesünk. A valóságban e két állam csak abban az esetben köteles nekünk segítséget nyújtani, ha Magyarország megtámadna bennünket. Jugoszlávia és Románia ma oly7 helyzetben van, hogy kikötötte magának, hogy a döntést az utolsó pillanatra halassza. viszonyok úgy kívánják, nem rettennek vissza áltól sem, hogy a nyilvánosság előtt levessék az álarcot és éles támadás intézésével tegyenek bizonyságot a lestvéri szerétéiről. Természetes, hogy az agrárpárt sem hallgat, hanem ő is kiteregeti rosszmájú riválisának gyarlóságait, szintén a nyilvánosság előtt s ebben az isteni színjátékban gyönyörködhetik az egész világ. »Államalkotó« pártok viszálykodásától hangos állandóan a politikai közélet s a demokrácia már évek óta képtelen megküzdeni a balalomért folyó versengésben végletekig elmerült pártokkal. Ez a helyzet, amidkor a köztársaság a jubileumi ünnepségekre készülődik, s amikor Csehszlovákia az egész vüág előtt dokumentálni akarja egységes és konszolidált voltát. ,
