Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-01-22 / 4. szám

Lopunk mai száma a jövő heti teljes rádió-műsort tartalmazza Ötvenkilencedik évfolyam 4. szám Szombat. 1938 január 22. Felelős szerkesztő KALLAY ENDRE DR. Szerkesztő BÁRÁNY A Y JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Valószinüleg január 27-én tartja a képviselőház első ülését. Előfizetés: egész évre 50 Ké, fél­évre 25 Ké, negyedévre 12.50 Ke. Külföldre egy évre 75 Ké. Egyesszáin ára 1 Ke. Koalíciós csendélet. Komárom, január 21. Hetek óta dúl a koalíciós kormány­lapok háborúja, amely részben Berán képviselőnek, az agrárpárt elnökének újévi nyilatkozata, részben pedig Dé­­rer igazságügyminiszternek a szlovák néppárt ifjú tagjai elleni kirohanása körül tombol és úgy látszik, hogy egyelőre még nem fog lecsendesedni. A lapok egy része élesen támadja az agrárpárt elnökét ama kezdeménye­zéséért, hogy az állam belső konszo­lidációja szempontjából szükséges vol­na a parlament legnagyobb pártjával, a szudétanémet párttal való mielőbbi megegyezés, másik része pedig az igazságügyminiszter cikkével foglal­kozik, amely kíméletlen s miniszter­től szokatlan erős hangon aposztro­fálta a Hlinka-párl fiatalabb törvény­hozó tagjait. Az újságok két csoport­ra oszlanak és a szocialisták orgánu­mai nap-nap után az agrárpártot csé­pelik. az agrárpárt lapjai és a szlo­vák néppárt sajlója pedig állandó pergőtűzzel árasziják el a szociál­demokraták vezérét. Épületes látvány, hogy a szün­telenül hangoztatott koalíciós egyet­értés és bajtársi szeretet milyen szen­vedélyes formában mutálja meg va­lódi képét ilyenkor, amikor egymás között összekülönböznek s amikor minden egyes párt a maga felfogá­sát akarja érvényre juttatni. Derer miniszter nyilatkozata a megsértett szlovák törvényhozókat arra kénysze­ríti, hogy a becsületsértési pörök egész légióját zúdítsák a miniszterre, amiből azután miniszterválság kelet­kezhetik, sőt kormányválság is. De vele a koalíciós többség sok személyi problémája is napirendre kerül s ez aztán alkalmas arra. hogy a kormány pártjai közötl lévő szakadékokat ki­­mélyítse és a hatalom részeseit egy­mástól eltávolítsa. Ez az affér olyan bonyodalmakat idézeti elő, hogy ma­gának Hodzsa miniszterelnöknek kel­lett közbelépnie, aki most tárgyalá­sokat folytat a kormány pártjainak vezetőivel, hogy a kínos ügy állal föl­­kavart hullámok lecsendesüljenek és az állam belső nyugalma újra visz­­szatérjen a rendes mederbe. Maga a kormány is érzi, hogy ebben az ügyben tenni kell valamit s bizonyá­ra azért kellett a tervbevett minisz­teri tanácskozási is elhalasztani, hogy előbb a pártok között a nyugodt at­moszférát megteremtsék. A szociáldemokrata párt presziizsét félti s ezért nem hajlandó azt az áldozatot meghozni a kormánynak, hogy Dérért elejtse, ami a ánegegye­­zésnél nagy nehézségeket okoz. Pe­dig a személyi változások során szám­­bavették már Dérernek az igazság­ügyi tárcától való visszalépését s he­— január 21. A belpolitikában a koalíciós pártok között kiéleződött helyzet újabb fe­szültséget teremtett, ami egyelőre le­hetetlenné telte a parlamenti munka megkezdését. Berán és Dérer nyilat­kozatai állanak még mindig a szen­vedélyes viták előterében s ebben a helyzetben a miniszterelnök folytat tárgyalásokat a pártok képviselőivel, hogy ezek segítségével normális vi­szonyokat teremtsen. A kormány ja­nuár 18-ra tervezte az első miniszter­tanács megtartását, azonban a közbe­jött sajtókampány miatt nem lehe­tett azt megtartani s ezért péntekre halasztották el. Csütörtökön azonban a miniszterek politikai bízol tsága sem tartotta meg ülését, sőt a képviselő­ház költségvetési bizottságának sem lehetett ülést tartani, így a politikai légkör nem hogy tisztult volna, ha­nem még zavarosabbá vált. Érdekes fényt vet a koalícióban uralkodó álla­potokra az az esemény, hogy a költ­ségvetési bizottságban sem az agrár­párt elnöke, sem a pénzügyminiszter nem jelent meg, amiért Remes főelő­adó megtagadta a tárgyalásra kitűzött 193®. évi költségvetési túllépésekről szóló jelentésének előterjesztését, mi­re az elnök az ülést berekesztette. Az agrárpárt aznapi üléséről pedig Hodzsa miniszterelnök hiányzott. Ezen az ülésen az elnökség tagjai egyhangúan állási foglallak Berán el­nöknek a szudétaném étekkel való megegyezésre vonatkozó nyilatkozata mellett és mindenben azonosították magukat Berán újévi cikkével. A po­litikai helyzetről Cserny belügymi­niszter tájékoztatta az agrárpárt el­nökségéi. A kormány átszervezésére nézve a miniszterelnök megkereste a lyébe már kombinációba vették Mar­­kovics nemzetgyűlési alelnöknek ki­nevezését. A kormány régóta húzódó rekonstrukcióját február végére tűz­ték ki s mivel a szociáldemokraták nagy ollentállásí tanúsítanak Dérer kicserélésével szemben, a személyi problémák megoldásában komplikáci­ók állhatnak be, ami semmiképen sem segíti elő a helyzet megoldását. Súlyosbítja a helyzetet az a körül­mény is, hogy a sajtó csatározása Be­rán és az agrárpárt ellen inég koránt­sem veszített hevességéből s az a föltevés, hogy Berán egy jobboldali koalíciót akar megteremteni, még élénk vita tárgya, ami ellen az egész baloldal közös fronton sorakozik fel. Az pedig, hogy a kormányba a szu­­détanéinetek is bekerüljenek, a szo­cialisták részéről megengedhetetlen s kormányban képviselt pártokat, hogy nyilatkozzanak kívánságaikról. A képviselőház elnöksége a parla­ment összehívásáról tanácskozott és elhatározta, hogy a képviselőházat ja­nuár 27-ére, csütörtök délután 3 órá­ra összehívja. A házülés napirendje jelentéktelen lesz, amennyiben csak az erdőkerülők vizsgadíja és az ópi­umkereskedelemellenes nemzetközi egyezmény szerepel a tárgysorozaton. Így tehát szorosan vett politikai kér­désről nem lesz szó a képviselőház első ülésén, ami azt mutatja, hogy7 a kormány ezideig nem tudta a parla­ment munkaprogramját összeállítani. Vannak-e barátai Csehszlovákiának ? A cseh nemzeti egységpárt űj lapja, a Národní Noviny egyik januári szá­mában »a genfi tévedések jubileumá­val foglalkozik s egyebek közöLt eze­ket írja: »Az államok — első sorban a nagyhatalmak — semmi áron sem akarnak lemondani háború előtti ego­­iszlikus politikájukról. Ilyen körül­mények között hogyan virulhatna egy oly nagy nemzetközi intézmény, ami­lyenről már Podebrád György7 cseh király álmodozott, amilyenért már Sully és Pierre abbé rajongott, ami­lyenben oly erősen hitt Wilson, a nagy idealista. A kor még nem érett meg e nagyszabású kísérletek sike­rére, amelyek az utolsó 18 évben Genfből indullak ki. Ebben a megál­lapításban sok a tragikum és nagy adag tanulság is van benne: elsősor­ban önmagunkban kell bíznunk, ön­magunkra kell támaszkodnunk és a valóban őszinte barátainkra, ameny­­nyiben ilyenek egyáltalán vannak.« ennél a kérdésnél a nemzetközi szo­ciáldemokraták sovinisztábbak akar­nak lenni az agrároknál, akiknek szél­sőséges nacionalizmusa eléggé isme­retes. Ebből a sovinizmusból lehet kö­vetkeztetni arra, hogy a köztársaság­ban élő nemzeti kisebbségekkel szem­ben a szociáldemokraták állanak leg­­merevebben. Furcsa, de így van. A szociáldemokraták Csehszlovákiában nacionalista alapon állanak s ez irá­nyítja őket állásfoglalásaikban, ez diktálja nekik a legélesebb ellenállást a nemzeti kisebbségekkel szemben, akikkel szükségtelennek tartják a megegyezést, már csak azért is, mert a megegyezés az ő hatalmi érvénye­sülésüket csökkentené. Ezért aztán a kulisszák mögött állandóan harcban állanak a rivális agrárokkal s ha a Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. A középeurópai államok egymás közölt tárgyal­ják meg az ügyeket. A külpolitikai helyzethez a Národní Listy ezeket írja: »Európa számára ma az a legfontosabb dolog, hogy az államok között megtalálja azt a vi­szonyt, amely7 a békés együttműkö­dést lehetővé teszi. Ezen ideiglenes és legalább részleges megoldáskeresés­nek a mai viszonyok között a genfi keretben lehetősége nincs. Az érde­kelt nagyhatalmak már alkalmazkod- Lak is e tételhez. És a kisantant szá­mára legfontosabb kérdések is, ne­vezetesen ami a középeurópai álla­mok egymáshoz való viszonyát illeti, közvetlenül az érdekelt államok kö­zött tárgyaltatnak majd meg, sőt két oly nagyhatalom bevonásával, mely nem is tagja a nemzetek szövetségé­nek. Ezért a mi külpolitikánk is alig kerülheti el, hogy a genfi vágányon kívül más vágányt is keressen. Már csak azérL is, hogy egyszer ne kerül­jön abba a gyanúba, mintha a nép­­szövetségben megmaradt államok va­lami genfi frontot akarnának szervez­ni a kívülálló hatalmakkal szemben. Különösen ha a Genfben vezető sze­repel játszó nagyhatalmak: Francia- és Angolország is nagyon ügyelnek arra. Meg vagyunk győződve, hogy a kisantant politikája is meggyrőző­­dik ez elv helyességéről.« Illúzióig nélkül A Venkov írja: A kisantantot illető­en soká azt hittük, hogy Jugoszlávia és Románia életre és halálra szövet­ségesünk. A valóságban e két állam csak abban az esetben köteles nekünk segítséget nyújtani, ha Magyarország megtámadna bennünket. Jugoszlávia és Románia ma oly7 helyzetben van, hogy kikötötte magának, hogy a dön­tést az utolsó pillanatra halassza. viszonyok úgy kívánják, nem retten­nek vissza áltól sem, hogy a nyilvá­nosság előtt levessék az álarcot és éles támadás intézésével tegyenek bi­zonyságot a lestvéri szerétéiről. Ter­mészetes, hogy az agrárpárt sem hall­gat, hanem ő is kiteregeti rosszmájú riválisának gyarlóságait, szintén a nyilvánosság előtt s ebben az isteni színjátékban gyönyörködhetik az egész világ. »Államalkotó« pártok viszály­kodásától hangos állandóan a politi­kai közélet s a demokrácia már évek óta képtelen megküzdeni a balalom­ért folyó versengésben végletekig el­merült pártokkal. Ez a helyzet, ami­dkor a köztársaság a jubileumi ünnep­ségekre készülődik, s amikor Cseh­szlovákia az egész vüág előtt doku­mentálni akarja egységes és konszo­lidált voltát. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom