Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-01-22 / 4. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. január 22. Majdnem egyhangú bizalom az új Chaulemps-kormánynak — január 21. Pénteken mutatkozott be az új francia kormány a képviselőházban, melynek ülésén teljes számban megjelentek a képviselőle a karzatokat zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség. Az ülést Herriot elnök nyitotta meg és vezette. Chautcinps miniszterelnök nagy figyelem között olvasta fel az új kormány nyilatkozatát, mely vázolta azokat a teendőket, amelyek az új kormányra a frank biztosítása, s az ezzel kapcsolatos gazdasági helyzet megerősítése, a belső politikai helyzet tisztázása és konszolidálása tekintetében hárulnak. A kormány pénzügyi téren tovább is folytatni fogja Bonnet pénzügyminiszter pénzügyi politikáját, amely az állami költségvetés kiegyensúlyozására s ennek fenntartására irányul, hasonlóképen megtartja a Franciaország, Anglia és Amerika közöLt fennálló háromoldalú értékmegegyezést. A külpolitikában folytatja Delbos eddigi külügyi politikáját, mely a béke fentartását tartja szükségesnek. A kormány kötelességének tartja, hogy az országban lábrakapott terrorizmussal és titkos öszszeesküvésekkel szemben a legnagyobb szigorral lépjen fel, alapos vizsgálatot indítson és a bűnösöket megbüntesse. A miniszterelnök kormány-nyilatkozata után azonnal megkezdték a vitát, amelynek során a radikális párt bizalmi indítványt terjesztett a képviselőház elé. Az indítványra elrendelték a szavazást, amelynek meglepő eredménye volt. 500 szavazattal 1 ellenében a francia képviselőház a Chautemps kormánynak bizalmai szavazol!. Az osztrák kormány tiltakozott a munkavállalási engedélynek osztrák alattvalóktól történt megvonása ellen — január 21. VáraLlanul diplomáciai bonyodalom keletkezeti Csehszlovákia és Ausztria között. Mint a Prager Tagblaünak Bécsből jelentik, Marék dr. prágai osztrák követ az osztrák kormány utasítására megjelent a prágai külügyminisztériumban és tiltakozó jegyzéket nyújtott át. Az osztrák kormány tiltakozását jelenti be az ellen, hogy olyan osztrák állampolgároktól, akik már az államfordulat ideje óla megszakítás nélkül Csehszlovákiában élnek, az utóbbi időben tömegesen megvonták a munkavállalási engedélyt és a csehszlovák halóságok nem hajlandók tartózkodási engedélyüket sem meghoszszabbítani. Ez a jelenség különösen a határvidékeken észlelhető mind sűrűbben. Az osztrák követ kijelentette a prágai külügyminisztériumban, hogy ha az osztrák panasz nem talál meghallgatásra, kormánya kénytelen lesz megtorló intézkedéseket foganatosísítani. Az osztrák dem ars ügyében a jövő héten Prágában fontos tanácskozások indulnak meg a csehszlovák külügyminisztérium és az osztrák követség között s minden jel arra vall, hogy a kérdésben remélni lehet a megegyezést. nyújtja a pénzt. Sokáig mered maga elé, a .pipafüstben gomolygó alakot keres. Nagysokára löki oldalba a mellette ülő: — Johann! Tán megint nőt láttál? — Nőt álmodtam és napot. — Milyen volt? — Micsoda? — A nő! A szó belecsattant a zaj közepébe s a fülekbe, még tovább pattogott miként a sokszoros petárda. Angolok, dánok, norvégek, németek és lengyelek, oroszok és litvánok, ellenségek és jócimborák megreszkettek erre a szóra. Ezt a szót minden nyelven értették. — A nő! Izgatottan dugták közelébb a fejüket. — Milyen volt? — Barna volt,, láttam szőkét is. Piros a szája és fehér az arca. Puha. nagyon puha... A szája hözel volt,, egészen közel... Magamhoz húztam... így s megcsókoltam. Illatos volt és hajlékony. A hajával megcsiklandozta az arcom s ujjaival lecsukta a szemem. Nevetett is... > — Hallottad? — kételkedett egy hang. — Hallottam. Mint az ezüst. És ragyogott a nap. Tavasz volt. Mint nálunk Szászországban. Eg}' nyers hang felnyerített. Üveg gurult végig jókedvűen az asztalon és sokan felugráltak. — Bolond, megint bolond. Asszonyt álmodik és napot. Én pénzt álmodom. Akkor majd lesz asszony is, nap is... Vigyorogtak. De az arcokon nehezen — A Komáromi Jótékony Nőcgylcl legközelebbi teaestje február hó 5-én, szombaton 5—10 óráig fog tartani a Tromler-szálló különtermében. (Múltkori számunkban január 6-át közöltünk, ez a terminus időközben megváltozott.) A Jótékony Nőegylet rendezősége nagy szeretettel várja a közönséget. Meghívók nincsenek! A különleges kereseti adóvallomá* sok beadása. Az 1938. adóévre kivetendő különleges kereseti adóhoz a vallomásokat az illető vállalat székhelye szerint illetékes adóigazgatóságnál kell benyújtani az 1927 évi június hó 15-én kelt 76. sz. törvény 307. §-ának 1. bek. 1. pontjában (a T. és R. Gy. közzétett 227. sz. 1936. évi hirdetmény szövege szerint megállapított határidőben, — vagyis az 1937. (1936—37.) üzletév zárszámadásának közgyűlési jóváhagyásától számított 15 nap alatt, legkésőbben azonban a fentj elölt időszak leteltétől számított 6 hónap alatt. (1938 június 30-ig.) A hivatkozott törvény 76. §-a szerint az 1938 adóévi különleges kereseti adónak alapját képezi >az a tiszta hozadék, melyet a vállalat az 1937. üzletévben elért, amennyiben a vállalat üzletéve nem esik egybe a naptári évvel, a kivetés alapjául az 1936—37. üzletév eredménye szolgál. Az adóköteles vállalatok (a törvény 68. §-a) nevében a vallomást beadni azon személyek kötelesek, kik a vállalatot az idézett törvény 262. §-a 1. bek. 4. pontjában foglaltak szerint képviselik. A vallomási nyomtatványon fel van tüntetve, hogy milyen mellékleteket kell a vallomáshoz csatolni. A vallomás csak a hivatalos nyomtatványon tehető meg, e nyomtatványok nem adatnak ki ingyen s a kivető hatóságok egyáltalán nem lesznek nyomtatványkészlettel ellátva. A nyomtatvány csakis az állami adóhivatal székhelyén lévő dohánytőzsdékben kapható, ívenkint 10 fill. Az 1936 és a következő adóévekre új, módosított nyomtatványok adattak ki, melyek csak ezen és a következő adóévekre érvényesek. Annak, ki vallomásadási kötelezettségének a fenti határidőben eleget nem tesz, az adója hivatalból vethető ki, további külön meghallgatása és a vallomás beadásra való felszólítás nélkül a rendelkezésre álló adatok alapján (a törvény 309. §-ának 1. bekezdése). A vallomás késedelmes beadása azonkívül a törvény 185. és következő szakaszai szerint is büntethető, s ugyanezen szakaszok szerint büntethető az is, ki a vallomásban helytelen adatokat vall be. Az egyenesadókról szóló törvény 309. §. 4, bek. azon korábbi rendelkezése, a mely szerint az adózó a köteles vallomást a törvényes vagy neki külön, engedélyezett határidő eltelte után még a következő 3 napon belül beadhatja, már nincs érvényben. igazodtak a ráncok jókedvvé. Johann Schulz nagyon szépeket tudott álmodni, ö álmodta legszebben s legkivántatóbban az asszonyt, meg a napot, ő is mondta el legszebben, tudta ezt az egész Green Harbour. Most, hogy az utolsó kirándulóhajó is régen elhagyta már a SpitzbergákaL mindig jobban elfogta a vágy a bányászokat a nap, az asszony után. Johann Schulz belebámult a levegőbe. — Egy éve nem láttam asszonyt. — Hát az az angol nő, akit a Victorián megcsodáltál? — Nem az enyém volt... Hirtelen csönd ült a széles teremre,, aztán új erővel robbant ki a vita, a nevetés, a zaj. De egyetlen téma volt csupán: az asszony. Éhes hímek keserves tánca volt ez az álomvár körül. Johann Schulz maga elé görnyedt. Szeme előtt, mint film, suhantak el az asszonyok, lányok. A tavasz illata s a nyár melege. Színes, kavargó álom, vidám élet a nagy tengeren túl... . — Álmodik, — vigyorgott tiszteletlenül egy orosz s nagyot hajtott az üvegből, — mért nem megy az ilyen ember haza? Van már pénze, élhet otthon magának... Virágos kertet akart s benne egy asszonyt, — nevetett egy ragyásképű, A párás ablakon át vörös fényben úszott a nap arca. Elvesző vonalak fölé hintette halálosan bágyadt fényét. Már egy hónap óta ülte vaksötét&ég a fekete vidéket. A hidegarcu rém láthatatlan hava sepertt az arcokba, jégcsapokat ültetett az ereszek alá, a házak lámpái, mint valami szomorú csillagok bágyadoztak s alattuk olykor imbolyogva ment egy mozgó csillagszem: ember, lámpával... S az élet mégis lihegett a sötét-* ben. A pénz jogait követelte. A föld mélyében csak úgy dobbant a kalapács, mint máskor s hatalmas szénhegyek titokzatosan emelkedők az égnek, a kikötő partján. A testek tivornyájának bánom-napjai epedeztek itt megbocsátásért, a feloldó napot várták bűnbocsátónak. A tenger felől két befagyott hajó bordája recsegett idáig. Valaki, aki idáig hozta a kedvét, méla svéd dalt énekelt. Johann Schulz feljött a bánya mélyéből. Szénporos arca egybefolyt az örök éjszakával. Messzi, a jégmezőkön, csodálatos, derengő kékfény emelkedett. — Hé, pajtás, ki vagy? — esett neki égj' vastagkesztyűs. — Schulz... — Az álmodó? — nevetett a másik, — itt álmodozol? — A napot álmodom. Várom... Kell a nap, — kiáltotta Schulz nekikeseredve. — Azt ugyan várhatod, elbújt jóidőre előled. — Keletről jön, hajnal lesz... — ingatta Schulz a fejét, — asszonyt hoz. Többen is odaértek már. Egy mérnök jókedvűen kiáltotta: — Mi az, tisztelt urak? — Schulz a napot várja. A mérnök hangja elkomolyodott: Mondhatod, írhatod: Léva, Érsekújvár, Komárom, nem lesz bajod érlel Nagyon figyelemreméltó, szigorú utasítás érkezett az Országos Hivataltól valamennyi közigazgatási hatósághoz. Az utasítás szerint minden magyarnyelvű hatósági iratban a magyar jellegű városokat magyar nevén kell nevezni. Tehát Léva ezentúl Léva s nem Levice. S mondhatod, írhatod bátran Érsekújvárt Érsekújvárnak, sőt követelheted, hogy hivatalos írásokban így közöljék veled a város nevét. Húsz évig tartott, amíg a magyar kisebbségnek ezt az elemi jogát elismerték s most tudnia kell mindenkinek, hogy nem árulás és illojalitás rögtön, ha valaki magyar írásban, levelezésben, vasúton, postán Dunaszerdalielyet mond, — ha magyarul beszél, — és nem Ounajská SIrodát. Kérvényben, hivatalos iratban joga van mindenkinek ezt használni s e joggal élni is kell! * Mert ismerünk ám sokakat, akik égy szót sem tudnak államnyelven, de nagy igyekezetükben s túlzóit opporiunilásukban úgy kerékbetörik a városneveket, hogy a legjobb akarattal sem lehel megérteni, miről beszélnek. Ezek a magyarok nem Nagy inegyerre utaznak magyarul, hanem Vclky Mederre, világért se mondanának Ógyallát, hanem Slará-Dalát s még a magánbeszélgetésben is gondosan kerülik a Pozsony szót, mintha valaki fejvesztés terhe mellett megtiltotta volna nekik, hogy a magyar nyelvkinccsel jól gazdálkodjanak. — Ezek a minden szélirezzenéstől megijedtek is bátran, hivatalos jóváhagyással használhatják ezentúl a szlovákiai városok magyar nevét, nem fogja őket senki sem megróhatni. Ha szlovákul beszél, használja az elnevezéseket szlovákul. Ha németül beszél, akkor ne Bécsbe utazzon, hanem Wienbe. Ha véletlenül tud dánul, akkor valóban Kjöbenhaunt említsen és ne Kopenhágát, és olasz társalgásban Yeneziál dicsérje, ne Velencét. Miért kell neki éppen csak a szlovákiai városneveknél elfeledkezni a nyelvkincsről s Uzshorodra utazni Ungvár helyett? Amikor senki érte perbe nem foghatja. A láthatatlan nap. Irta: Szombatim Viktor. Messze, amerre a szem ellát: fehérség. Kietlen, puszta fehérség... Hókupacok, hóalföldek, fehér égi hamuval telehintett hegyek és jég és jég. A látóhatár fölött, alighogy fölötte, vöröslő korong, a széle már lent gurul a láthatatlanba vesző hóbegyeken. Metsző hideg. A Jeges-tenger szele halk sivítássaL rohan a hegyek, jégtáblák s apró házak között, vad iramában ide is oda is bebuvik, fúj, dermeszt. Kegyetlen. Házak is vannak itt. A partok mentén szürke halászkunyhók, avitt zsír szagát cipelgeti a szél innen, beljebb, a szárazföld felé barnaajtajú házak sorakoznak, rogyadoznak egymás mellé. Bányaházak. A Spitzbergák kőszéntelepei ezek. Sokaknak utolsó menedék, az élet végső keresztje. Másoknak új iramkezdő. Szenvedés. Két házfödél összeborul, mintha csókoiózna. Közötte kis szellös sikátor, előtte férfi. Vastag bőrökbe bujtatott alakja lomhán cammog. Majd hirtelen elhatározással csapja le az egyik ház kilincsét. Benyit az ajtón s ebben a pillanatban párafelhő suhan kifelé. A ruháról olvadozik a hó. Vad zaj hullámzik a terembenj Kocsmaszoba ez. Hosszú asztalok mellett zagy való kuye Ive t kevernek mindenféle nációk, halszag és avas szalonna, pipafüst-függönyök az asztal fölött. Csupa férfi. Aki most belépett, szó nélkül huppan le a székre. Whiskyt kér s máris
