Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-08-13 / 33. szám
1938- augusztus 13. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. A Prol. Jótékony Nőegylet Kóstolója A hagyományokhoz híven, az idén is teljes sikerrel zárult a Komáromi Protestáns Jótékony Nőegylet kedves hangulatú nyári mulatsága, amely több mit félévszázad óta Kóstoló néven ismeretes messze vidéken. A derék Nőegyletnek csodálatos varázsú, elpusztíthatatlan népszerűséggel dicsekedő sajátos stílusú jótékonycélú rendezése minden időben magánviselte azokat a nélkülözhetetlen tulajdonságokat, amelyek a szívből fakadó természetes jókedvnek, a hamisíthatatlan magyar hangulatnak s a mindenkor nemes mérsékletet tartó vidámságnak forrásai s amiket a figyelmes, körültekintő és végtelen előzékeny rendezőség páratlan vendégszeretetével s meleg közvetlenségével biztosít az egész mulatság lefolyása alatt. Ezek a lenyűgöző, kedves tulajdonságok az idei Kóstolóról sem maradtak el s lehet-e csodálkozni ilyen körülmények között azon, hogy az augusztus 7-én megtartott mulatságot nagy tömegekben kereste föl most is a város és vidék magyar közönsége, amelynek soraiban a társadalom valamennyi tisztes rétege felekezeti különbség nélkül képviselve volt. Resztvettek a mulatságon a protestáns egyházak vezetői, a közélet és a magyar társadalom legkiválóbb képviselői családjaikkal együtt; az igen nagy számban jelenvolt vendégsereg a Dalegyesület hatalmas kerti helyiségét teljesen megtöltötte s a rendkívül kedvező nyári estén a legjobb hangulatban töltötték el az időt. Az étteremben gazdag büffé állott a vendégek rendelkezésére, a pompás pecsenyékkel, sültekkel, tortákkal, izes süteményekkel dúsan megrakott asztalok körül az egyesület fáradhatatlan választmányi tagjai árusították a jobbnál-jobb, igen Ízletes ételneműeket és hűsítőket, amelyek nagy kelendőségnek örvendettek az egész mulatság alatt. A vendéglős is zamatos, tisztatöltésű italokat árult, úgy, hogy ebben a tekintetben is minden igényt kielégített a rendezőség. A vendégek vidáman kóstolgatták a felhalmozott jókat s vacsora után a fiatalság megkezdte a táncot, amely azután világos reggelig folyt igazi jókedvvel, magyaros hévvel. A sok szép leányt az ifjúság örömmel és szívesen táncoltatta, bizonyára sok feledhetetlenül édes emlék virágzott ki a tavasz színes álmait hordozó szívekben ... . .Éjfélkor két pompás tortát sorsqftak ki' a jótékony célra. Maga a mulatság természetesen jótékonycélt szolgált: az elaggott szegények és a szegény iskolás gyermekek felruházására, illetve támogatására rendezték, s mint értesülünk, az idei Kóstoló ebben a tekintetben sem maradt mögötte széphírű elődeinek. Egy minden ízében nagyszerűen sikerült mulatság volt ez, melyre mindenki kedves emlékkel gondol vissza. A mulatság sikerével meg lehet elégedve a Prot. Jótékony Nőegylet vezetősége is, amely önzetlen lelkesedéssel s a nemes cél szolgálata iránti szeretettel munkálkodott közre. A tisztikar érdemes tagjai a választmány több lelkes tagjával egyetemben Pap Kovách Elemérné elnöknek kipróbált vezetése mellett fáradoztak a mulatság előkészítésén s ezért dicséret és elismerés illeti meg őket, akik a jótékonyság felemelően magasztos munkájában ezúttal is követendő példát mutattak a társadalom előtt s akikre méltán tetinthetnek föl hálával az aggok és a szegény iskolásgyermekek. A minden áldások adója jutalmazza meg a derék hölgyeket, akik önzetlen szeretettél gyakorolják a nemes cselekedetet! Változások a személy-és az áruszállítás terén Az érvényben levő vasúti szállítási szabályzat, amelyet 1927-ben emeltek törvényre, bizonyos változásokra szorult és ezért elkészítették az új vasúti rendtartást, amely - október i-én lép életbe. Ennek a struktúrája azonos (marad, de a részletek tekintetében fontos változások lesznek. A javaslat kerete arra irányul, hogy amennyiben lehetséges, a belföldi szállítási feltételeket azonos alapokra helyezzék a nemzetközi szállítási feltételekkel. Ami az utasok szállítását illeti, lényeges változást jelent az, hogy az utas az utazást a jegy érvényességének napjától bármikor megkezdheti, míg mostan az utazást csak a jegy érvényességének első napján kezdhette meg. Amennyiben az alacsonyabb kocsiosztályok túl lesznek terhelve, a vasútnak joga lesz bizonyos föltételek mellett, — de minden illeték fizetése nélkül, — magasabb kocsiosztályon szállítani az utasokat az alacsonyabb osztályra érvényes jeggyel. A rend és az utasok kényelme érdekében a vasútnak joga van az utast arra kényszeríteni, hogy a fülkéből távolítsa el azokat a csomagokat, amelyek nem tartoznak oda nagy terjedelmük miatt. Az utas köteles lesz a csomagot a kalauz felhívására átszállítani a csomagszállító kocsiba. Úgy az áruszállítás, mint a szállítási díjpótlékok előírására vonatkozóan is több változás lesz. Eddig: a teheráru érvényes legalacsonyabb szállítási díj kiszámításának elvét a gyorsárura is fogják alkalmazni. A kézbesítési határidőt a szállítók érdekében megrövidítették. A szállítmányt útközben ki lehet egészíteni, avagy ki lehet rakni. A vasút megengedheti úgy vasárnapokon, mint ünnepnapokon a teheráru feladását és kiadását. Az új előírások a vasút kártérítési kötelezettségére vonatkozóan is változásokat tartalmaznak. E változások szerint az uticsomagoknál 1 kg bruttó súlynál a jelenlegi i3oKí-t2Óo KC-ra emelték. Ha a kár nem nyer beigazolást, abban az esetben az eddigi 65 koronás maximális pausál 130 koronát fog kitenni. Az expresszárunál az eddigi maximális kártérítést 1 kg-nál 325 koronáról 900 koronára emelik. A kártérítési maximális összeget felemelik, 100 százalékkal emelik azt az összeget, amelyet a vasút köteles az uticsomagok és az expresszáruk késedelmes kiadása esetén megfizetni. A kártérítés nem kamatozó összegét egyszerűsítés okából 65 koronáról 90 koronára emelik. A kártérítési igény eddig érvényes 14 napos érvényesítési határidejét 30 napra emelik. A súlyos gondatlanságból okozott károknál az elévülési határidőt három évről egy évre szállítják le. Ezenkívül a vasútnak joga lesz a kármegállapításért illetéket felszámítani. WWWiiA^#V*VWWVV^VVVVVWVVwVVVVVVVVVi/VVWv-VW’VVVVVvVVW En, a pásztorok királya... Hogyan szüleien meg a János vitéz eiml1 daliáiék, amelynek az előadásával fényes ünnepei ül ma a szlovákiai magyarság. Nagy izgalom lehet most nemcsak Léva városában, hanem odafent az égben is. Petőfi Sándor szeme alig hanem megnedvesedett már egypárszor, ha letekintett s látta, azokat a kipirult arcokat s tüzes magyar igyekezetei ott a Főtéren. Uramisten, -— gondolta magában, — micsoda dolgot csikar ki ezekből a szegényekből az akaratuk! A szívük dobogásából szinte megrendül az ég is. Bakonyi Károly ott ülhet nem meszsze Petőfitől (valamelyik aranyos felhő-szűröcskén) s tisztelettel szól a Mesterhez: — Petőfi lelke erősíti azt a szívdobogást !... A Mester mosolyog. Kacsóh Pongrác éppen most jött meg a mennyországi kiskertből s egy rószaszálat nyújt Petőfinek. Alulról, a Főtérről halk muzsikaszó hallatszik fel. — »Egy rózsaszál szebben beszél...« —- mereng Kacsóh a nótán. Petőfi odamegy hozzá, vállára teszi a kezét: kiirt garantáltan MINDEN ROVART — Látod, Gráci — mondja halkan — ma ezen fognak sírni odalent ... Kacsóh Gráci lázas szeme nagyot villan: — Miért kell sírni? — s szinte önkívületben kiáltja. — Megtagadom azt a nótát! Én nem ríkatni akarom őket... Petőfi gyöngéden vigasztalja: Sírni szép, Gráci. Boldog, akj sírhat. Aztán megöleli mind a kettőt. Bakonyit is meg Kacsóht is és mialatt könnyektől homályosodik el a szeme, ezt mondja nekik: Köszönöm nektek, fiúk, hogy sírhatok én is... meg azok is ott lent, a lévai Főtéren ... VALÓSÁG LETT A KUKORICA JANCSI Igen, Petőfi szellemének nagyot áldoztak, nagyot cselekedtek Bakonyi Károly és Kácsóh Pongrác, mikor megírták a János vitézt. Ezen a színpadi dalos-mesén keresztül még népszerűbb lett, még közelebb' került a szívekhez Kukorica János halhatatlan alakja, az elképzelt álom szinte valóság lett. Nem is született még színdarab, amely annyira megfogta volna a lelkeket, mint a János vitéz. Pedig, mikor útjára indult, viszontagságos és küzdelmes volt a sorsa. Magyar sorsa volt: nem értették meg, nem bíztak az erejében, a sikerében. De győzött végre, mert Petőfi lelke kisérte s mikor megjelent a budapesti Király-szinház színpadán, bebizonyosodott, hogy akik írták, méltók tudtak lenni Petőfi leikéhez. Bakonyi Károly írta a szövegét. Már 1903-ban készen volt a darabbal, de zeneszerzőt nem tudott találni hozzá. Az akkori híres operettkomponisták idegenkedtek az új darabtól, mert igénytelennek tartották, ami úgysem fog tetszeni a közönségnek. Huszka Jenő, akivel Bakonyi a Bob herceget csinálta, naív gyermekmesének tartotta a János vitézt és sajnálta »rápazarolni« a melódiáit. Bakonyi Sztojanovics Jenőnél is próbálkozott, a jónevű operett és népszínműkomponistánál, aki1 vállalta is a megzenésítést, de nyíltan kijelentette, hogy nincs elragadtatva a »rusztikus operettől« — nem érezte ki belőle a magyar föld izét, levegőjének llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllüllllllilllllll lllllllill!IIIIlllllll!llllllllll!lllllllliliiillll!il!iniill!llllllllllllll!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIillllllllllllllilllllllllillllllllllllllllllllllllllllll!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!llllli!llllllllllllllll!l!llllllllll!lllllllllllllllll!llllllllllll!llllllllllllll — én nem árulhatom el, hogy hol ladjuk a családi kincseinkéi, én nem mutatha* lom meg az uraknak azl a rejted helyet, ahol. .. A detektív fölényesen mosolygott, mintegy már ezzel is jelezve, hogy ők arra a rejtett helyre nem is kiváncsiak, hi* szén ez a propléma csak a bárónő na* ivsága előtt tűnik fel problémának, mert hiszen ezt nagyon is könnyű áthidalni: — Ó méltóságos asszonyom, tévedni tetszik, — mondja könnyed kézlegyin* léssel kisérve szavait — hiszen mi arra egyáltalán nem vagyunk kiváncsiak, hogy a családi ékszereket hol tartják, mi csak azt akarjuk tudni, hogy az eredeti ék* szereket rabolták*e el vagy csak az után* zatokat ? Mi addig majd kimegyünk, ki, ide a hallba, amig ezt megméltózlatik ál* lapítani. A bárónő megkönnyebbülve nézett körül: — Lujza kérem «— fordult a társai* kodónője felé — kisérje át az urakat a szomszéd terembe s csengessse oda az inasokat és szolgáljanak fel gyorsan ko* nyakot. Maga pedig nézzen fel a gyere* kekhez. A két detektív álsietett a szomszéd terembe. Az előrebbenő inasok hirtele* nében felszervirozfák a konyakot, de az idősebbnek látszó detektív szigorú kéz* legyintéssel visszautasította azt s mogor* ván monoton hangsúlyozással mondta a tárulnak: — Siessen át a szalonba, maga on* nan figyeljen be, én pedig majd innen figyelek s a megfigyelésünk eredményé* tői tesszük függővé a nyomozás irányát — már oda hajolt a kulcslyukhoz s fe* szült figyeléssel szúrta át tekintetét a szomszéd szobába. A másik detektív felrántotta a hallba vezető ajtói, majd a haliból átrobogott a szalonba, de kisvártatva már ismét visz* szasietefl a társához s pár tanácskozó mondat u'án ismét ehüní a szárnyasajtó mögött. A bárónő derűs arccal sietetetf elő: — Hála legyen az én jó Istenemnek, az eredeti ékszerek a helyükön vannak, az utánzatok voltak a vitrinbe — mondta a deteklívnek, aki ismét a zsebórájára pillantott s komoly hangon, valami rej* tettnek érezhető önteltséggel jelentette ki: — Pár órán belül kézrekerítjük a tét* test. * Déltájban a rendőrfőtanácsos két de* tektívvel személyesen jelent meg a palo* tában : — Bocsánat méltóságos asszonyom, de ami késik, nem múlik, itt van ez a két legügyesebb detektívem, ők majd le* bonyolítják ezt a kis ügyet és újra nyu* galom lesz a palotában. A bárónő halálraijedve bámult a rendőrfőtanácsosra: — Nem... nem értem miről van szó — hebegte falfehéren — hiszen már itt voltak. .. — Kik voltak itt? — kérdezte na* gyot nézve a rendőrfőtanácsos. — A detektívek ... ketten ... az egyik nemrégen ment d ... kihallgatta a sze* mélyzetet ... itt hallgatta ki... itt az irodában, mindet ideparancsolta ... rét* lenctes ... mi történt itt ? — pihegte va* lami szörnyű sej tele t tői gyötörve — en* gém is itt molesztált a kérdéseivel... mi történt itt ? ... szörnyűség ... A detektívek bizonytalanul néztek ősz* sze, majd a rendőrfőtanácsosra vetették kérdő és várakozó tekintetüket, aki a száját harapdálta s tenyerével a kardja markolatát idegesen csapkodta : — Hogy nézeti ki az a két ember... mikor jöttek, mit csináltak, méltóztassék csak gyorsan elmondani mindent, ho* gyan történt ? — kérdezte leplezheteilen nyugtalansággal a bárónőtől, de annak a halálos izgalomtól egyetlen szó nem jött ki torkán, csak a szédülő fejét tapo* gatva, riadtan, s ijedten elgondolkozva meredt maga elé. A rendőrfőfanácsos ismét unszolni kezdte: — Csak méltóztassék egykettőre elő* tárni mindent, mert itt mostmár nagy ügyről van szó, gyorsan kell intézkedni, minden percnyi késedelem veszélyez let* heti az eredményt. Méltóztassék csak mindent előadni, minden apró részletet. A bárónő imbolyogni érezte lábút, de hirtelen erőt vett magán s anélkül, hogy a rendőrfőtanácsosnak választ adott volna, a szobákon át rohanni kezdett a viirines terem felé. A vitrin mellett megállott, felpillantott a falra, ahol a tapéta mir iá* jának egyik négyszögéből készített vas* ajtócska fárva*nyiiva volt. — Istenem ... én Istenem ... jól sej* tettem, jól sejtettem az imént — pi* hegte nagy izgalommal s a szivéhez kapva, ájultan zuhant le egy fotel mellé. A detektívek már mögötte álltak s hirtelen beemelték a fotelba, a rendőrfő* tanácsos pedig percnyi elgondolkozás után kiadta a parancsot: — Azonnal induljanak s az egész csoport álljon munkába és állítsák elő Kárász Jóskát és a szőke Pepit. Ez a Kárász műve... igen, az ő műve ... ma reggel, amikor tanúképpen hallgattuk ki, elkapott pár szót abból, amit én a bárónővel telefonon beszéltem s ez elég volt neki arra, hogy ezt a manővert rög* lön utána megcsinálja. Hatatlanul nagy gazember ez, nahát, ez alaposan kinőtte magát. Éjfélkor Kárász Jóska két detektív közt ott állott a rendőrfőtanácsos íróasr* tala élőit: — Igen, én csináltam — vallotta be kertelés nélkül s ugyanekkor egy cinikus gesztussal a mellette szorongó szőke Pepire mutatott — de az övé, a Pepi barátomé volt az ö'lef, őt il'eti a pálmr.
