Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-04-23 / 17. szám

Lapunk mai száma a jövő heti teljes rádió-műsort tartalmazza őlvenkiiencedik evtolyam______________________________ 17. szóm Szombat. 1938 április 23. KOMAROMI LAPOK «lapította: néhai TUBA JANOS. POUTIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Főszerkesztő: GAAL GYULA DR. Előfizetés: egész évre 59 Ke, fél­évre 25 Ke, negyedévre 12.50 Ke. Külföldre egy évre 75 Ke. Egyesszám ára 1 Ke. Felelős szerkesztő KALLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FCLOP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Magyar nemzeti egység Komárom, április 22. A csehszlovák köztársaság fenn­állásának huszadik évfordulóját nagy ünnepségekkel tervezte meg­ölni a kormány. Tavaly még úgy képzelték el a kormány köreiben, hogy az 1938. év a jubileum ünnepi éve lesz. amelyet az ország a leg­nagyobb örömmámorban ül meg s amely a nyugalom, a megelégedés és a konszolidáld« demonstrálása lesz az egész világ előtt. Maga a kormány is megtelte a lépéseket arra, hogy egy igazi egységet te­remtsen a világnézetek és ideoló­giák .szerint nagyon is ellentétes álláspontokat elfoglaló koalíciós pártok között, a múlt év végén ko­moly tárgyalások folytak több el­lenzéki párinak a koalícióba váló bevonása iránt, azonban a nemzeti kisebbségek jogaik megadása céljá­ból történt határozott állásfoglalá­sa, Szlovákia autonómiájának a kö­vetelések legelső vonalába való ál­lítása megzavarta a tanácskozáso­kat, melyek eredménytelenül vég­ződtek. A teljes sikertelenség pedig akkor következett be, amikor Hit­ler Ausztria csatlakozását az egész világ megrökönyöd'sére máról-hol­napra minden különösebb emóció nélkül végrehajtotta. Ez a külpo­litikai esemény szinte megrázkód­tatta Csehszlovákiát, s nemcsak hogy nem segítette elő a csehszlo­vák egység megteremtését, hanem érzékeny veszteséget okozott a kor­mánynak azzal, hogy a koalícióból a német aktivisták kiléptek és a szudétanémel tábort erősítettek meg. Hogy a jubileumot ne zavarja a politikai harcok viszálya, tavaly úgy határoztak, hogy az esedékes községi választásokat elhalasztják az 1939. évre, vagy esetleg csak a jubileumi ünnepségek utáni idő­ben tartják meg azokat, ha az ak­kori viszonyok alkalmasaknak fog nak mutatkozni a kormánypártok számára. Ez a határozat sem volt érvényesíthető, mert a múlt hónap­ban már hivatalosan is megerősí­tették, hogy májusbi: n és június ban kiírják a választásokat. Köz­ben pedig felfüggesztették egy hó­napra a gyülekezési jogot, a nyilvá­nos párt gyűléseket megtiltották. Bi­zonyos ötletszerűség nyilvánult meg a kormány rendelkezéseiben, amelyek elárulták, hogy az ellen­zéki pártok gyűléstarlása nem kel­lemes a kormánynak, amelynek ténykedései egyáltalában nem iga­zolják ama kötelességek teljesíté­séi, amelyeket Csehszlovákia ma­gára vállalt a kisebbségi szerződé­sekben és az alkotmánylevélben. Az események gyors váltakozása, mely­­nem volt kedvező a köztársaságra, olyan elhatározásokra ragadtatta a kormányt, amelyek homlokegye­nest ellenkeznek az eredeti elgon­dolással s amelyek a következet­lenség bélyegéi hordják magukon. Arra, hogy az évek óta esedékes választásokat kiírják, szükség van s ezt az intézkedést, —■ ha ugyan vissza nem vonják, — minden al­kotmányosan érző ember szívesen veszi tudomásul. De hogy a gyüle­kezési jogot korlátozták, az alkot­mányellenes cselekedet, amely iga-Két járási főnök itataimi túlkapása miatt Esterházy Jáncs levelet intézett Hodzsa Milán dr. miniszterelnökhöz A miniszterelnök többször hangoz­tatta, hogy a nemzeti kisebbségekkel szemben a kormány a megértés állás­pontjára helyezkedik és a jogos kíván­ságok teljesítése elől nem akar elzár­kózni. De Hodzsa dr. miniszterelnök ismételten kénytelen volt beismerni a nyilvánosság előtt, hogy a kormány megértő, békés intenciói ellenére az alsóbb hatóságok részéről sokszor tör­ténnek olyan tűJkapások, amelyek minden törvényes alapot nélkülözve csak a kisebbségek iránt érzett türel­metlenség és ellenszenv fedezésére al­kalmasak. Az egyesült országos keresztényszo­cialista és magyar nemzeti párt tör­vényhozóinak a miniszterelnökkel tör­tént legutóbbi tanácskozása során Hod­zsa dr. arra kérte a magyar nemzed kisebbség képviselőit, hogy ha tudo­másukra jut valami túlkapás, értesít­sék őt, hogy intézkedhessek a sérel­mes ügyben. Jellemző a szlovákiai köz­­igazgatásra, hogy hamarosan két olyan eset is történt, amely a sovinizmus és elfogultság bélyegét viseli magán s amelyek a hatalmi túlkapás elítélendő példáit adják. Ismeretes, hogy Járass Andor -és Ester ház y János Legutóbbi nagy­hatású beszédeit a Prágai Magyar Hir­­lap teljes egészében közölte, anélkül, hogy a prágai államügyészség és a par­lamenti cenzúra legkisebb kifogásolni­valót talált volna benne. A beszédeket más magyar lapok is közölték és hogy minél nagyobb nyilvánosság előtt vál­janak ismertté, a P. M. H. különlenyo­­inatban is kibocsátotta. Ezt a külön­­lenyomatot terjesztés közben a kirá’y­­helmeci és feledi járásban a járási hi­vatal e!koboz*atta, aminthogy elkoboz­­tatta az Egyesült Párt törvényhozói­nak »Magyarok« c. felhívá'át is. Az elkobzást és a beszédek terjesztésének beszüntetését a járási hivatalok állító­lag »a cikk felháborító tartalma« mi­­att rendelték el és ezzel indokolták meg. A hivatali túlkapások tárgyában Esterházy János nemzgy. képvise­lő, az Egyesült Párt orsz. ügyv. elnöke levelet intézett Hodzsa Milán dr. mi­niszterelnökhöz, akit arra kér, hogy gyors és erélyes intézkedéssel orvosol­ja a sérelmes rendelkezéseket, amelyek az említett két járásban élő közel 50 százalékos magyarság körében a legna­gyobb visszatetszést keltették. Benes dr. elnök: Nem hunyok szemet a helyzet komolysága előtt Benes Ede dr. köztársasági elnök áp­rilis 16-án, nagyszombat napján a Vö­rös Kereszt békeünnepén nagy beszé­det mondott. A köztársaság elnöke be­szédében a mai külpolitikai helyzettel foglalkozva, többek között a követke­zőket mondotta:----- Nincsen béke igazság nélkül és nincsen igazság béke nélkül. Az igaz­ság megköveteli, hogy minden embert magunkkal egyenlőnek tekintsünk. — Nem hunyok szemet a helyzet komolysága előtt, nem akarok meg­nyugtató szavakat hangoztatni, vagy hivatalos optimizmust terjeszteni, minden felelős államférfinak látnia kell a helyzet komolyságát és ennek megfelelően irányítani hazáját. Cseh­szlovákia is meg akarja magát véde­ni a veszedelemtől és ezért felkészül minden eshetőségre. — őszintén kívánjuk és törek­szünk arra, hogy valamennyi szom­szédunkkal igazi és tartós megegye­zésre jussiunk. Semmiféle gátat sem emelünk az i'yen megegyezés érvé­nyesülése e’é. — Európa, bármely helyén is támad­jon ma nézeteltérés, a kirobbanó vi­szály a jelenlegi körülmények között feltétlenül általános viszállyá válnék. Az elnök ezután Csehszlovákia vala­mennyi polgárához, valamennyi nem­zetiségéhez szólt és felszólította a köz­társaság minden polgárát és népét, hogy a húsvéti béke és a feltámadás ünnepén a kiengeszbelődés, a jóakarat, az igazságosság és a béke szellemében igyekezzenek megoldani a közöttük fel­merülő ellentéteket. (£21 zán nein egyeztethető össze a de­mokráciával. Sőt benne egyik leg­fontosabb szabadságjogunk meg­sértését látjuk. Az események azonban annál na­gyobb hatással voltak a német nemzeti kisebbségre, a szudétané­­metekra, akik nemcsak hogy impo­náló összetartásról teltek tanúsá­got, hanem az érzésében és gondol­kozásában németnek maradt két aktivista pártot is magával ragad­ta. A kormánykoalíció jelentékeny veszteséget szenvedett ezzel, de a németség megerősödött és elvá­laszthatatlan egységben tömörült. Ez a történelmi esemény kitöröl­hetetlen nyomokat hagyott a köz­társaságban élő németek lelkében és példát adott a többi nemzetisé­geknek is. A magyar nemzeti ki­sebbség a legnagyobb érdeklődés­sel figyeli a németek törekvését és minden igyekezete arra irányul, hogy a köztársaság területén a ma­gyar egységet létrehozza. Ami ter­mészetes is, hiszen egyedül csak az egységes tömörülés hozhatja meg számára a boldogabb jövőt. Be kell látnia végre az itteni ma­gyarságnak, hogy egyetlen egy tá­borban van a helye, egyetlen egy párthoz szabad csak tartoznia: a magyarok egyesült pártjához, amely nTnél eresebb, annál ered­ményesebben vívhatja ki igazát s annál hathatósabban biztosíthatja a magyarság számára a jobb jövőt. A német példa ezt tanítja s arra oktatja a magyarságot, hogy nem I lehet senki másban bíznia a ma­gyarnak, csak magyar testvérében és abban a közösségben, amit a köztársaság valamennyi magyar la­kosának összefogásából hívnak életre és erősíten.-k meg. Különösen parancsoló erővel bír ez most, a választások előtt, ami­kor be keü bizonyítania mind n i magyarnak, hogy abba a nemzet­testbe tartozik-e, ainelv a kisebb­ségi magyar sors nehéz napjait éli, vagy pedig azoknál a számára tel- ! jesen idegen, rideg anyagi érdekek ! szolgálatában álló, nemzetközi üres 1 jelszavakat hangoztató pártoknál i keres érvényesülést, amelyek csak arra valók, hogy nemzeti mivoltá- j faól kivetkőztessék és az internacio­nalizmus járszalagjára kössék. Ezek Füssy Kálmán Komárom, április 22. A köztársaság területén élő magyar nemzeti kisebbség egyik legnépszerűbb vezéralakja: Füssy Ká'mán szenátor, a napokban érkezik el életének hatva­nadik évfordulójához. Amilyen nagy kegyelem ez a Gondviseléstől, épen olyan nagy öröm mindazoknak, akik öt ismerik s akik az ő két évtized óta megszakítás nélkül folytatott magyar kisebbségi munkájának szemlélői és tanúi s akik közéleti működésének eredményeit méltóképen értékelni tud­ják. Füssy Kálmán az egyszerű sorsban élő, de fajához és az ősi röghöz hűsé­gesen ragaszkodó magyar gazdák so­rából való, aki szívében és lelkében hordozza a megpróbáltatások által sú­lyos viszonyok közé sodródott magyar­ság minden fájdalmát, sérelmét és pa­naszát. Ez a közös életsors indította arra, hogy a változott időknek már el­ső éveiben bátor kiállással, becsületes szándékkal munkát vállaljon vérei, ma­gyar testvérei érdekeinek képviseleté­ben s amikor a magyarság életében beállott politikai fordulat megrendítő döbbenetének hatása alatt sokan még tanácstalanul, szinte elaléltan veszte­geltek, lelkének ösztönös indítására né­hány bátor társával odaállott a ma­gyarság élére és felébresztette testvé­reiben az öntudatot és önbizalmat. Szén t-I vány Józseffel együtt meg­alakította az országos magyar kisgaz­da és kisiparos pártot s ezzel felállí­totta az ittélő magyar kisebbség szá­mára azt a politikai keretet, amelyben jogai megvédelmezésére tömörülhetett. Ennek a pártnak színmagyar prog­ramja az ő markáns alakja által nyert külső képében vonzóerőt s belső tar­talmában igazi népi jelleget, ennek a pártnak célkitűzései sorakoztatták fel a magyarságot tömör egységben egy szebb jövő reményében. Politikai mű­ködése ennek a pártnak szolgálatában bontakozott ki, s fáradhatatlan köz­életi tevékenysége e pártban szerzett számára tisztes helyet és általános megbecsülést. És amikor Szent-Ivány vezetésével megalakították a magyar nemzeti pártot, hogy abban minden magyar ember helyet foglalhasson, a a megtévedi, apáik emléket is meg­tagadó magyarok nem veszik ész­re, hogy csak eszközök azoknak a kezében, akik az ő jóhiszeműsé­gükből élnek és virulnak s nem látják, hogy ebben a köztársaságban egyedül csak ezek az eltévedt ma­gyarok azok. ak knél másodrendű a nemzeti érzés, mert nemcsak a nemzetközi szociáldemokrata párt cseh tagjai tartják magukat első­sorban a cseh nemzet fiainak, ha­nem még a cseh kommunista is elsősorban cseh és csak azután kommunista! Csak a magyar szo­cialista és kommunista tagadja meg nemzetiségét és felejti el faját. Pedig rá kellene ezeknek egyszer már ébredniük arra, hogy hova s mely nemzethez tartoznak. A ma­gyar összefogásban nekik is részt kell venni, mert különben legter­mészetesebb jogaikat sem nyerhe­tik el. A helyzet ma az, hogy ami­kor a világ minden nemzete ki­hangsúlyozza nemzeti öntudatát és összetart ozandóságát, a magyar­ságnak is egybe kell forrni, hogy boldogtűni tudjon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom