Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-08-14 / 65. szám

1937. augusztus 14. KOMAROMI LAPOK 3. oldal. flz épülő és szépülő Komárom IL Kioszk és park a Nagyduna pariján Komárom, —• augusztus 13. A Dunapart. Ez az, amit a bennszü­lött komáromiak mindeddig nem tud­tak még felfedezni. Más város lakossá­ga hálát adna az Istennek, ha olyan természetadta szép sétánnyal rendel­kezne, mint Komárom, a maga Du­napart jával, de mi ehelyett a poros Nádort rójuk. A Dunapart belső oldalát a mind jobban terjeszkedő kikötő teljesen le­foglalta. Messziről, a vasrácson túl­ról nézhetjük csak a víz tükrét és gondolhatunk vissza arra, hogy vala­mikor mityen szép is volt a Dunapar­­ton végigsétálni egészen a Vág tor­kolatáig. De a vén Iszter úgy látszik nagyon szereti Komáromot. A sziget külső ol­dalának töltésénél ideál is abb, szebb sé­tányt el sem lehet képzelni. Friss, üde levegő, gyönyörű kilátás a neszmélyi hegyekre, Koppány-monostorra. És mégis alig akad nézője ennek a szép, naplementében, esti szürkületben gyö­nyörűen kibontakozó panorámának. Most végre a város fedezi föl pol­gárai számára ezt az ideálisan szép sétányt, a Dunapartot. A városszépítés során a jövő év ta­vaszán sor kerül az Erzsébetsziget szé­pítésére is. Az idősebb generáció tagjai talán még visszaemlékeznek arra, hogy jó harminc évvel ezelőtt egy kotrást vég­ző cég hajlandó lett volna ingyen fel­tölteni az egész szigetet. A szigetker­tek akkori tulajdonosai gyümölcsösü­ket féltve ridegen elzárkóztak ez elől és nem lehetett őket kényszeríteni ar­ra, hogy egyezzenek bele ebbe a prak­tikus szépítésbe. Azóta régen megbán­ták elhamarkodott határozatukat és szívesen fogadnának el most egy ilyen­­értelmű ajánlatot. A város az elmúlt év folyamán a Nagy-híd mellett fekvő területet, az úgynevezett Malom-révet feltöltötte. Akkor még úgy gondolták, hogy erre a hejyre kerül majd az uszoda. Az Or­szágos Hivatal azonban kicsinek, szűk­nek találta az uszoda számára ezt a te­rületet. Féltünk attól, hogy így a vá­rosnak Magyar-Komárom felőli be­járata olyan rendezetlen marad, mint eddig volt: piszkos, poros, egészség­telen és csúnya. Éppen ezért felkerestük Nagy Jenő kormánybiztost és érdeklődtünk az irányban, hogy nincsenek-e tervei a városnak ezzel a szabadon maradt te­rületével. . Örömmel hallottuk, hogy vannak és még milyen ideális tervei: A Malom-rév háromszögű terüle­tén a mostani szántóföld helyére a város már jövő év tavaszán par­kot varázsol. A Malom-révházat lebontják, amennyiben a vízimal­mok lassú kihalása befejeződött és így a molnárok foga e területen megszűnt. A révház helyére, a ki­­szögelésre egy kioszk épül fel. Egy ideális nyári vendéglő, tánc­­parkettel, kuglizóval. Természete­sen rendbehozzák, feltöltik az oda vezető utat is. Hogy mennyire régi vágya már Ko­márom lakosságának egy dunaparti nyári sörözőhely, egy kellemes szabad vendéglő, azt csak azok tudják igazán, akik Komáromban töltik a nyarat. Hisz minden dunaparti városnak van már egy ilyen kert-kávéháza, akár Pozsonyba, akár Szobra, akár Eszter­gomra, akár Vácra gondolunk. Csak Komáromnak nem volt meg minded­dig. Az építkezés alkalmával természete­gyorsan enyhít fájdalmakat" tu r csuklóban és végtagokban;tejta-« r jásnál, meghűlésnél Bízzék galban. Egy kísérlet meggyőz, or- * vosok javasolják Minden gyógY" tárban KC 12-- és Ke 27-50-ért.p Heti figyelő sen vigyázni fognak arra, hogy a szá­zados platánfákat megmentsék. Nem, hogy nem kerülnek kivágás alá, ha­nem azok lesznek majd épp a park, a kioszk legszebb ékei, a mellett, hogy hüs árnyékuk lehetővé teszi a nappali ottartózkodást is. A Duna e szakaszra eső kiépí­tetlen pariját is rendbehozatja a város. A pozsonyi Hvdrográfiai-intézet haj­landó volna ezt a munkát ingyenesen elvégezni, de akkor a kiugrót leegye­nesítenék. így épp a legnagyobb érté­ke veszne el ennek a területnek, mert a híd alatt átnézve elénk táruló pa­zar panoráma, a neszmélyi hegyek messze kéklő kontúrjai teljesen elvesz­nének. Így a város inkább saját költsé­gén végezteti el ezt a munkát i$, hogy a fölépülő kioszk, a Duna partján fekvő park, az ahhoz ve­zető széles, pormentes út, mind a legcélszerűbb, legjobb és legszebb legyen. Ha ez megvalósul, ami reméljük jö­vő év tavaszán történik meg, akkor, a mellett, hogy a város számára is majd hasznot, jövedelmet jelent a kioszk, valóban jól fogja érezni magát,, aki oda kimegy és valóban felfrissülve, kipi­henve tér vissza onnan. Talán Komárom így felfedezi majd legszebb részét, legegyénibb és leg­eredetibb szépségét: a komáromi Du­napartot. — A volt VÁROSI FORDÍTÓ IRODÁJA végérvényesen Komárom­ban a KAPITÁNY UCCA 5 SZÁM alatt (a Deák Ferenc ticca végén, a Széna tér közvetlen közelében) van, ahol cseh, szlovák, magyar, német, szerb, horvát nyelvű fordítások ké­szülnek szakszerűen, másfél évtized­nél hosszabb gyakorlat alapján. Nyit­va köznapokon d. e. 9—12, d. u. 3—5, vasár- és ünnepnapokon zárva. A be­járat csengővel van ellátva. A mun­kadíj a mai viszonyoknak megfelelő­en minimális. Akik mitsem tudnak a magyar kisebbségekről. — augusztus 13. A Munkácson megjelenő őslakó c. lapban nagy cikk jelent meg a köz­társaságba beengedett magyarországi lapok mentalitásáról. Az érdekes cikk többek között a következőket tartal­mazza: — Most csak az ide szabadon be­járható Újság, Magyar Hírlap, Esti Kurír és Népszava köztünk való sze­repéről és hatásáról kívánunk egyet­­mást elmondani. — E sajtótermékek állandó megfi­gyelése után nagy megdöbbenéssel és rosszalással azt kell látnunk, hogy ezek a lapok nem vesznek tudomást a magyar kisebbségekről. Vélellenül sem emlékeznek meg rólunk, őket a legkevésbé sem érdekli a pusztulá­sunk vagy megmaradásunk. Ezek fe­lől a magyarországi közönség már régen elfelejthette volna, hogy a ha­tárokon túl is élnek még magyarok. — De ezzel a bántó, fájó mellőzés­sel, ezzel a célzatos agyonhallgatással sem ártanak annyit, mint a magyar­­országi eseményeknek azzal az egy­oldalú beállításával, kiélezésével, alá­húzásával, ami csak arra alkalmas, hogy Magyarországot rossz hírbe ke­verje, mégpedig legelsősorban az utódállamok magyarsága s magyar kultúrájú zsidósága előtt. — A fajtáját, nemzetét szerető, fél­tő újságíró gyakran találkozik a köz­életben olyan dolgokkal, amit meg szabad ugyan írni, de nem illik, sőt bűn számba megy, mert ártunk vele Szaboktatási előadást tartottak már­cius 25-én Kalvariszki] Jenő dr., -a gyermekbetegségekről, utáma pedig Limbacher Rezső dr. pozsonyi igazgató főorvos vetített képes előadást Rubens életéről és művészetéről. Október 20-án a Waldbaüer-Kerpely magyar vonósnégyes látogatott el hoz­zánk s az egyesület ezzel a rendezésé­vel is igen nagy sikert aratott. Mo­zart, Dohnányi, Beethoven egy-cgy re­mekművének tökéletes előadásában gyönyörködhetett a közönség, amely­nek igazi művészi élményt jelentett a világhírű magyar kvartett előadása. Az egyesület Szépművészeti Osztálya több kiállítást rendezett ebben az év­ben is. Április 29-én nyílt meg Hetzer Géza festőművész kiállítása, mely egy hétig tartott, szeptember 30-tól októ­ber 8-ig a Harmos-festőiskola tárlata vonzotta a művészetpártoló közönséget a Kulturházba, nov. 25-én pedig a JESZO rendezett reklám kiállítási, mely eredetiségével aratott tetszést. A december 23-án tartott évi ren­des közgyűlésen a főtitkári jelentés ke­­gyeletes részvéttel emlékezett meg Feszty Béla ijy. miniszteri tanácsos és Asztalos Béla alispán, volt egyesületi vezetőségi tagok elhunytéról s emlé­kűket a közgyűlés jegyzőkönyvében! megörökítették. Az 1928-ik év jelentős művészi és irodaim^ eseményei folytatódtak az 1929. évben, amely változatos kulturá­lis életről tanúskodik. De az esemé­nyek előterében az a kegyeletes ünne­pély áll, amelyet az egyesület május 5-én, Jókai halálának 25.-ik évfordu­lója alkalmából rendezett közgyűlés keretében. Az emlékünnepen az egy­házak, a város, kulturális, jótékony és társadalmi egyesületek képviseltették magukat, az iskolák, a kereskedők és iparosok érdekképviseletei is képvi­selve voltak. Szijj Ferenc dr. ügyv. elnök tartott elnöki megnyitót, utána Pfeiffer László szavalta Borka Géza ódáját, majd Alapy Gyula dr. főtitkár tartotta meg kegyeletes visszaemléke­zését Jókairól. Beszédében ismertette. a szabadságharcban] s a márciusi nagy napokban való szereplését s méltatta világirodalmi jelentőségét. Garai Anna elszavalta Vályi Nagy Bélának Jókai sírja c. költeményét s végül Szijj Fe­renc dr. elnök zárta be a szépen sike­rült ülés keretében rendezett emlékűn nepélyt. Ennek a kegyeletes szép ünnepnek kiegészítő részét képezte június 2-án Jókai Mór síremlékének a budapesti kerepesi úti temetőben végbement ün­nepélyes leleplezése, amelyen az egye­sületet Szijj Ferenc dr. ügyv. -elnök és Sárosy Etele fog. tanár, igazgatóta­nácstag képviselték. Az elnök a Jókai Egyesület nevében díszes koszorút he­­lyezclt Komárom legnagyobb fiának sírhalmára. Szabadoktatási és irodalmi előadá­sokat tartottak ebben az évben ja­nuár 13-án, Bíró Lucián tanár (Az irodalom és az ifjúság), február 3-án, Limbacher Rezső dr. vetített képekkel a ni agyar származású festőművészről: Dürerről (Dürer Albert élete és mű­vei), február 21-én Noszkay Ödön ér­­sekujvári gimn. tanár a történelem­­tudományról és a történelmi kritiká­ról, március 3-án Jankovics Marcell dr .a Toldy Kör illusztris elnöke Konstantinápolyról tartott lebilincselő,, tanulságos előadást. Március 17-én Lijjscher Mór kórházi igazgató fő­orvos a rákbetegségről tartott szabad­­oktatási előadást, mely tudományos szempontból is értékes volt. Ide tar­tozik Ölvedi Lászlónak, a talentumos költőnek szerzői estje is, melyet ja­nuár 28-án tartott a Kulturház nagy­termében Alapy Gyula dr. és Jaksics József zongoraművész közreműködése mellett. Ölvedi ezúttal harmadszor tar­tott szerzői estet a Jókai Egyesület­ben. de a közönség akkor is meleg sze­retettel fogadta és ünnepelte őt. Hangversenyeink közül kiemelkedett Farkas Márta január 20-án tartott he­gedűestje, amelyen Németh István Lász­ló, a pozsonyi dóm orgonaművésze is közreműködött. A két művész Schu­bert D-dur sonatináját adta elő együt­tesen igen nagy hatással, majd a mű­vésznő többi számát Németh I. László kisérte zongorán finom árnyalással. Február 10-én Jeanna Marie Darré zongoraművésznő látogatott el újra hozzánk, akinek tüneményes játéka és kiforrott művészete ez alkalommal is lázba hozta a közönséget. Óriási sike­re volt. Kivételes művészi eseményt képezett Feszty Masa festőművésznőnek, a hal­hatatlan művészapa méltó leányának képkiállítása, aki szeptember 22-én ál­lította ki firenzei képsorozatát a Kul­turház nagytermében. A kiállítást igen sokan megteld ntették, hogy gyönyör­ködjenek a művésznő tökéletes művé­szetében. Október 6-án nyílt meg Harmos Ká­roly növendékeinek kiállítása, mely­ben Staudt Mihály, Kathó Katica, Ma­­jer Margit, Ozorák Imre, Székházy Tódor, Pleidell János, Szabó Lajos és Farkas Mihály vettek részt. Jelentékeny kiadásra kényszerült a Jókai Egyesület az 1929. év végén. Az Egyesület székháza, a Kulturház a há­ború és ia forradalmi idők lezajlása után tetemes költséggel renováltatott, de a következő évek lendületet vett kulturális munkájának szinte megsza­­kitásnélküli folyama alatt az épület, de különösen a hangversenyterem oly nagy mértékben volt használatban, hogy a különböző rendezések követ­keztében megnövekedett forgalom alatt bepiszkolódod és megrongálódott. Az egyesület 1921-től 1927-ig hajlékot adott a magyar színészetnek is, amely minden évben két hónapig vette igény­be a termeket, s ez nagyban hozzá­járult ahhoz, hogy a minden nap hasz­nált helyiségek megrongálódjanak. A naponként tömegesen felvonuló, szín­házlátogató közönség bizony nem igen ügyelt arra, hogy a kulturház tiszta maradjon. Hozzájárult ehhez még az a körülmény is, hogy az emeleti terme­ket az egyesület a Jókai-bál után tánc­­mulatságok céljaira is bér beadta s ilyen alkalommal főzés-sütés folyt a helyiségekben, ami szintén káros volt a termek vakolatára és festésére. Az elnökség már korábban is foglal­kozott az épület alapos kitatarozásá­nak gondolatával s kénytelen volt ak­ként intézkedni, hogy a színtársulatok részére többé nem adta bérbe az eme­leti termeket, mert az kétségtelenné vált, hogy a sziniszezon alatt rongá­lódott legjobban a Kulturház, az az összeg pedig, amelyet, a bérlet fejében kapott, egyáltalában nem volt elegendő a házfenntartás évi összegére sem. A kikerülhetetlenné vált épületjavitás te­hát napirendre került s szeptember 3-án az igazgatótanács kimondotta, hogy a szükséges renoválási munkákat nyilvános pályázat útján fogja a legked-, vezőbb ajánlattevők által elvégeztet­ni. Október 14-én járt le a pályázat, melyben a helybeli iparosok közül többen vettek részt. A felmerült javítási és festési mun­kálatok kivitelezésével a következőket bízta meg az igazgatótanács: Kiss Já­nos asztalost, Török János szobafestőt, Kiss István kályhást, Tóth József mázo­­lót és festőt, Tóth Ferenc ács és kő­művesmestert, Hacker és Neufeld vil­lanyszerelő céget, Kincs Mór Fia üve­ges céget, a villanyégők, lámpások szállításával pedig Mórocz Péter mű­szerészt. A nevezett iparosok és vál­lalkozók a Kulturház tatarozását, fes­tését, mázolását, villany berezetését és yillanyégőkkel való felszerelését pon­tosan elvégezték. A felmerült kiadá­son, a december 15-én tartott évi ren­des közgyűlésre beterjesztett főtitká­ri jelentés szerint mintegy 55.000 ko­ronát tettek ki, amely összeget a Ko­máromi Első Hitelintézettől vette köl­csön az egyesület. A kölcsön fedezeté­ül lekötötte a Jókai Egyesület a yáro­­si könyvtár céljaira átengedett helyi­ségek után járó bért és a Kereskedelmi Grémium által bérelt lakrészek évi ház­bérét. Az új köntösbe öltöztetett Kultur­ház villanyfényben ragyogó termeiben december 31-én, a Jótékony Nőegylet lés a Dalegyesület által közösen rende­zett Szilveszter-estélyen gyönyörködött első ízben a közönség. (Folyt, köv.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom