Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-08-14 / 65. szám

4. oldal. KOMAROMI LAPOK 1937. augusztus 14. a legszentebb ügynek. Ezt a határtj lépik át a fentemlített magyarorszá­gi újságok, amelyek nemcsak nem hallgatják el az olyan eseményeket, amelyeknek szellőztetése a magyar­ságnak, Magyarországnak éppennem használ, hanem inkább kiszínezik, félnagyítják. — Voltaképen kétféle Magyarország van: a valódi, a munkás, a becsü­letes, a mindenkit megbecsülő és a másik, amely a hozzánk bejáró ma­gyarországi lapokból lép elénk. Ma­gyar kisebbségi életünk egyik rák­fenéje az a magyar nyelven, magyar földről folyó kúlmérgezés, amelynek célja csak az lehel, hogy az itteni magyarságot és magyar kultúrájú zsi­dóságot eltántorítsa lélekben is Ma­gyarország mellől és kiölje belőle a magyar érzést. Magyarország bátran elmondhatja: Csak az ilyen barátok­tól ments meg Uram, az ellensége­immel majd megvívok magam is! Nagyon érdekes a tizennyolcadik cikkely határozmánya, melynek szó­szerinti szövege a következő: »Vala­mint a mestereknek tilalmaztatik a kéziművek (munkájuk) árát közérte­lemmel kény ék-kedvük szerint fel­­tsapni, úgy a- legényeknek sem szabad a mesterüktől megkívánandó bér eránt egymás között öszve be­szélni. lllyetén legények mint lází­­tók az érdemlett keményebb bünteté­süket nem fogják elkerülni.«. A 18.-ik cikkely sem találkozna a mai szakszervezet helyeslésével. E szerint: »A mesterlegények maguk kö­zött különös szövetséget nem tehetnek, sem közönséges petsétet nem tarthat­nak, keményen megtiltván a legények­nek más céhbe való lekötelezettségét.« A huszadik cikkely a legények maga­tartását írja elő. E cikkely szerint: »Minden legény a céh- és alcéhmes­­terhez egész tisztelettel és engedelmes­séggel legyen nem különben az önön­maga mestere iránt is, kinek javát ki­­telhetőképen előmozdítani igyekezzen. Ugyan a legények mint a céhbéli gyü­lekezetek alkalmával a mesterekkel össze jővén, mind egymásközött a fo­gadóban (Herberg) mind pedig ott­hon mestereiknél betsületesen, tsende­­sen és híven viseljék magukat, mi­vel minden ebeli áthágás büntetéssel fog járni.« A huszonnegyedik cikkely a huszon­nyolcadik cikkelyig a mesterségről tár­gyal általában. Ezek írják elő a remek készítését, melyet minden legénynek le kell tenni. A huszonkilencedik cik­kely a mestereknek és legényeknek a kötelességeiről tárgyal. Elrendeli: Mi­vel minden jól elrendelt társaságban az Isteni tiszteletet főkötelességének kell tartani, tehát a keresztény katho­­likus valláson levő mesterek és legé­nyek mindnyájan az előre botsátandó bemondásra, a szokott fertály eszten­dei, vagy kántor misére díszes ruhá­ban kötelesek megjdéiini s aki a céh­mesternek előre tudtára adandó ok nélkül tsak az evangélium után jönne, vagy épen megnem jelenne, első eset­ben a mester húsz, a legény tíz, máso­dikban amaz negyven, emez húsz kr.­­ok fizetésében büntettessék.« Megjegy­zi a cikkely, hogy ez tsak a római hatholika valláson levőkre vonatkozik, s más törvényesen bévett, vagy meg­tűrt valláson levőkre nem tartozik. »Ha ezen ájtatosság — folytatja a cikkely — vagy az esztendőnként szokás sze­rint tartandó Urnapi Prooessió alkal­matosságával, melyhez minden katho­­likus céhbeliek eg}» legény által köny­­nyen vihető zászlóikkal megjelenni tartoznak s ha azon valamely mester, vagy legény illetlenül viselné magát, kétforintokkal való pénzbéli fizetéssel büntettessék, vagy ha keményebb bün­tetést érdemelne, az elöljáróságnál adattassék fel.« A harmincadik cikkel}» a legénynek más mestertől való elcsábítását gá­tolja meg: »Mivel a mesterembernek a maga és házifamiliájának élelmét a mesterségének a folytatása által kall keresni, senkinek szabad nem lévén a Az elfelejteti pittsburgi szerződés A Prágában megjelenő »Die Zeit« tegnapi számában írja: Az amerikai szlovák liga fennállá­sának harmincéves jubileuma alkal­mából Clevelandban elhatározta, hogy a pittsburgi szerződésnek a cseh­szlovák alkotmányba való iktatása vé­­fgett a Csehszlovák kormány és a cseh­szlovák törvényhozás elé határozatot terjeszt. Ez a keményhangú határo­zat most érkezett meg Prágába és többek között imigyen hangzik: »Bilaterális szerződésről van szó, amelyet a közös köztársaság két szer­ződő fete fogalmazott meg és írt alá.« »A szerződésnek törvénybe való ik­tatása — úgymond tovább a határo­zat, — a belső német-magyar és a külső német-magyar-olasz ellenfélre való tekintettel a köztársaság legsajá­tosabb érdeke lenne.« legényeket más mestertől elidegenitvéú magához vonni, az okozott kár megté­rítésének büntetése alatt, mely eránt az illető mester ha több mint kétfo­­forintokban károsíttatott meg, a hely­beli elöljárósághoz folyamodhatik.« A harmincegyedik cikkely is érde­kes, mint a »tisztességtelen verseny«­­ről szóló legújabb törvényünk ősanyja. Szószerinti szövege a következő: »Egyik mester, vagy annak legénye a másiknak munkáját ócsárolni s az­által a vevőket magához vagy mes­teréhez hódítani ne merészelje, kü­lönben a mester ugyan két, a legény pedig egy forintokban büntettessék, vagy ja dolog mivoltához képest a helybeli elöljárók által az egész kár­nak megtérítésére vonattassék. Ezen rendelés ki terjesztetik azon esetre is ha valaki mestertársát a mesterség folytatására, vág}» műveinek eladására fogadott boltjából kiűzni fortélyosko­­dik. Mivel minden mesterek egyenlő joggal bírnak, a mesterség folytatásá­ban senki bizonyos helyre, vagy mun­ka nemre nem szőrittathatik.«> A harminckettedik cikkely a kon­tárokról tárgyal, írván: »Amely helyen céh vagyon, ottan az abban benem ke­beleztetek mesteremberek (Sóhrer) nem szenvedtetnek. »A harminchato­­dik cikkely a céhbeliek temetésénél való megjelenését írja elő. »Valamely mester, legény vagy inas, vagy mester felesége avagy gyermeke meghaláloz­­ván, ennek temetésére minden mes­terek és legények megjelenni tartoz­nak. A mester ha ebbeli kötelezettségét elmulasztja, húsz, a legény tíz kr.-ok­­ban büntettetik.« A következő cikkelyek a céhbeli gyülekezetekről szóinak, melyet fer­tály esztendőnként kellett megtartani s azon a három hónap alatt előfordult céhet illető dolgokat tárgyalni. A fer­tály esztendőre járó fizetés (tagdíj) a mesterektől egy forint a legényektől tizenöt krajcár volt. Minden mester vagy legény, ha a céhgyülésről igazo­latlanul elmaradt, amaz két forint, emez egy forint büntetést tartozott fi­zetni a céh ládájába. E cikkelyek in­tézkednek a céh- és alcéhmester vá­lasztásáról is, melyet évről-évre ej­tettek meg. A céhláda kezelését is itt írják elő, mely szerint a céhládának három kulcsa volt, melyekből egyik az atyamesternél, másik a komiszá­­riusnál, harmadik az alcéhmesternéi volt és csak ezek együttes Jelenlété­ben nyittathatott fel. A céhládába be­folyt büntetés-pénzeket a céh költsé­geinek fedezésére, valamint az idegen­ből vándorolt mesterlegények segélye­zésére fordították. A céhszabályok utolsó fejezete a következő: »Hogy a törvénymegsértés esetben senki magát avval ne mentegethesse, hogy ezen rendeléseket nem tudta vagy nem jól értette, szükséges ezekre a céhbelieket időről-időre megemlékcztctni. Avvégre a jelen való cikkelyek nem tsak a fer­tály esztendei gyülekezetekben nyilván fenszóval felfognak olvastatni, hanem hiteles párban mindenkor a céhmes­ternél is készen tartassanak és akár­­mely mesternek vagy legénynek, mi­dőn ez eránt tisztességesen jelenti fogja magát, megolvasás végett ingyen oda adassanak. Ugyan ezen céhbeli cikkelyeket az inasoknak felszabadulá­sok alkalmával szívreható intés mellett jól meg kell magyarázni.« Eddig tartanak a cikkelyek. A pri­vilégium-levél Ferdinánd császár sa­játkezű aláírását tartalmazza, gróf Mailáth Antal kancellár által ellenje­gyezve. A nemes magistratus 1845 jú­nius 9. ülésében hirdette azt ki és ad­ta át a németszabó céhnek alkalma­zás végett. A céheket elnyelte az idő, felváltotta őket az ipartestület, s féltve őrzött rendszabályaik megszűnvén, kezdetét vette a szabad ipar. Ma már úriszabó polgári- és katonai szabó, férfiruha készítő, papiszabó és egyéb más elne­vezés van az egykori németszabók utódjának cégtáblájára festve, a né­metszabó elnevezés megszűnt, s mint egy álom, a múlté lett. Farkas Péter. A siker jegyében fejeződött be a lévai állami magyar könyvtárostanfolyam A Léván tartott háromhetes állami magyar könyvtárostanfolyam záró­vizsgái augusztus 7-én folytak le. A vizsgabizottság elnökéül az iskolaügyi minisztérium Barlos Ede érsekujvári rg. igazgatót küldte ki, a bizottság tagjai a tanfolyam előadói: Schenk Erzsébet dr., az Institut für deutsche Volksbildung titkára, a prágai német központi kölcsönkönyvtár könyvtáro­sa, Pétcrffy József dr., a kassai tudo­mányos és városi könyvtár igazgató­ja és Ivánfy Géza, a Magyar Köz­­művelődési Szövetség és a Közkönyv­tárak könyvbíráló bizottságának tit­kára voltak. A vizsgára jelentkezett 30 hallgató közül 16 jeles, 9 jó, 4 elég­séges eredménnyel nyert könyvtárosi képesítést, egy hallgató nem felelt meg. Egy hallgatónak különösen ki­váló tanulmányi eredményéről külön megemlékezik a vizsgabizottság jelen­tésében, melyet a minisztériumhoz terjeszt fel. A vizsgák befejeztével a vizsgabizottság az államsegélyek el­osztása ügyében határozott és a hall­gatók tanulmányi eredményének, szorgalmuknak és utazási költségeik­nek figyelembevétele mellett 2210 Ke összegű segélyt osztott ki a hallgatók között. Segélyben részesült 17 hallga­tó. A tanfolyam vizsgaeredményeinek kihirdetése s a képesítési bizonyítvá­nyok kiosztása alkalmával Bartos Ede vizsgabizt. elnök köszönetét fejezte ki az előadóknak! s a hallgatóknak szor­galmukért elismerését fejezte ki, kér­ve őket, hogy magyar népnevelő szer-Olvassa, pártolja, terjessze a KOMÁROMI LAPOKAT! vezetékben s könyvtárintézmények­ben való munkavállalásukkal szolgál­ják népük nevelésügyét. Schenk Er­zsébet dr. a lévai járási magyar köz­­művelődési testületnek és elnökének: Schubert Tódornak mondott köszö­netét, hogy a tanfolyam egész ideje alatt úgy az előadókat, mint a hall­gatókat lekötelező figyelemmel állott mindig rendelkezésre s társadalmi utón gyűjtött tekintélyes összegű se­géllyel támogatott több hallgatót. — Ivánfy Géza, a tanfolyam igazgatója köszönetét tolmácsolta a minisztéri­umnak a tanfolyam megrendezéséért, a kiutalt államsegélyért, a lévai ref. egyháznak pedig az előadó és a benn­lakó hallgatók részére rendelkezésre bocsátott helyiségekért és végül kér­te a Jiallgatókat, hogy mint képesített könyvtárosok igyekezzenek a magyar közkönyvtárak és népnevelő szerve­zetek fejlesztését előmozdítani, ama törvények és rendeletek alapján, me­lyek a magyarság számára járáson­­kint és községenkint az állampolgári nevelés terén teljesen független szer­vezetekben a magyar kultúrális mun­kát biztosítják s valamennyi magyar kultúrális egyesület együttműködését, munkáik tervszerű összeegyeztetését teszik lehetővé. Kopcrniezky Kornél a lévai közm. test. és magyar könyv­tártanács titkára a hallgatóság kö­szönetét tolmácsolta az előadóknak. Elismeréssel és köszönettel emléke­zett meg Ivánfy Gézának, a Közm. Szövetség fáradhatatlan titkárának a magyar könyvtáros tanfolyam meg­szervezéséért, mely ismét egy nagy lépéssel viszi előre a magyar népne­velő intézmények, a sok száz ma­gyar közkönyvtárnak helyes irányú fejlesztését, s Ígéri, hogy ebben a munkában a szakképesített magyar könyvtárosok lelkes odaadással fog­nak közreműködni s a Közm. Szö­vetség egyetemes magyar kultúrérde­­kű és az állampolgári nevelés terén nagy fontosságú munkáját támogatni. Schubert Tódor örömét és köszö­netét fejezi ki afölött, hogy a II. ma­gyar könyvtárostanfolyam Léván ren­­deztetett meg s a rendezésben részt­­vehetett a járási magyar közművelő­dési testület és magyar könyvtárta­nács is. Az előadók lelkes buzgalma, fáradozása, a vizsga kitűnő eredmé­nyével igazolt oktató tevékenységük s a hallgatók szorgalma biztosítékot nyújtanak arra, hogy a magyár népne­velő munka területén ismét egy cso­port új munkaerő kapcsolódhatik be, kiknek nevelő munkáját valamint az állam, úgy a magyar nép művelés­­ügye é'rdekében a törvényes kultúr­­keretekben gazdagon lehet s kell hasznosítani. * A záróvizsga sikeres letételével el­nyert bizonyítvány, melynek egész szövege magyar nyelvű s az iskola­ügyi minisztérium pecsétjével van el­látva, tulajdonosát az 1919. évi 607. sz. kormányrendelet 45. cikke értel­mében a 10.000-ig terjedő lakosságú községek közkönyvtárainak vezetésé­re képesíti. Ugyanezen kormányren­delet alapján kiadott 1929 évi nov. 5-én kelt 62.745 sz. miniszteri ren­delet szerint pedig a képesítéssel ren­delkező könyvtárosok választhatók járási magyar könyvtárügyi előadók­nak, akik a járás területén működő magyar közkönyvtárak felügyelői s akiket e tisztségükben az isk. minisz­térium referátusa erősít meg. A tan­folyam megrendezésével lehetővé vált, hogy több járásban már képesített könyvtáros kerülhet a közkönyvtárak fejlesztése körül oly fontos ellenőrző tisztségekbe, miután a tanfolyam szer­vezése idején ennek igazgatója a já­rási magyar közm. testületeket egy­­egy könyvtárosnak a tanfolyamra va­ló kiküldetésére külön is felhívta. így képesített könyvtáros kerül: a duna­­szerdahelyi, somorjai, ipolysági vere­­bélyi, lévai, zselizi, pozsonyi, kassai, ungvári járásokban a könyvtárügyi előadói tisztségbe, ami könyvtáraink fejlesztését fogja előmozdítani. Ozletáthelyezés Tiszteletei értesítem b. vevőimet, hogy elektro- és automechanikai üzletemet a Köztársaság uccából Klapka térre, a volt Kovách-féle gyógyszertár helyére helyeztem át, További szives támogatást kérek kiváló tisztelettel Fekete Lajosné írás az németszabó céhről — Sárgult betűk a város levéltárából — (Folytatás.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom