Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-12-24 / 102-103. szám

ötvennyolcaink évfolyam 102—103. szám Péntek. 1837 december 24. F.MHIiflSs: egész évre SO KC, félévre 40 Ké. negyedévre 20 Ké. Külföldön 120 Ké. - Fgyesstóm ára 1 Ké. Felelős szerkesztő KÄLLAY ENDRE DR. Szerkesztő RARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Füssy Kálmán szenátor a soviniszta csehszlovák sajtónak a kisebbségekkel szemben való ellenséges érzületéről beszélt. E földön békesség... Komárom, december 24. A karácsony ünnepe évről-évre fel­virrad reánk s újra ineg újra megra­gadja a lelkeket az ő csodálatos ere­jével, mindeneket felemelő magasz­tosságával s áldást sugárzó bensősé­­gévcl. Az angyali ének, mely az Isten­nek szent üzenetét és végtelen kegyel­mét hirdette szerte a világba, lelkesen zengett mindeneknek: Dicsőség a ma­gasságban az Istennek, c földön bé­kesség s az emberekhez jóakarat! Felséges kinyilatkoztatása ez a Min­denhatónak, aki a tőle elfordult bű­nös emberiségnek megváltására egy­szülött fiát küldötte le a földre, hogy mindenkorra szent áldozat legyen azokért, akik az ő töviskoszorúzott nemes életét példának elfogadják és üdvösséget jelenlő nagy nevét szívük­be zárják. A keresztyén Ilit a Krisz­tus születésében ama ígéret beteljesü­lését látja, amely a véghetetlen sze­retetnek és a határtalan kegyelemnek isteni erejét mulatja meg, s amely felemelte az elesett embert a nyomo­rúságok és förtclmek sarából s bé­kességet varázsolt a szívekbe. Krisztus születésének napját a sze­retet ünnepének szenteli a keresz­tyén világ, de a szeretet varázslatos ereje azoknak szívében is felragyog ezen az ünnepen, akik telkükben tá­vol állanak a krisztusi bit igazságai­tól, de az általános emberi érzés ma­gasságába felemelkedve, hirdetik az emberekhez való szerelctet s maguk is felmelegednek egy napra a szere­tet tüzétől. Beleviszik ezt a szent gondolatot a gyakorlati életbe is és a karácsonyi ünnepekben érző szív­vel és a béke eszméjétől feihangolt lélekkel közelednek embertársaikhoz. A szeretetnek hatalma uralkodik az egész világon, még talán ott is, ahol már másnap újra öldöklő fegy­verek szántják a halál mezejét. Meri fájdalom, az önző, a hiú és uralkod­ni akaró ember hamar megfeledkezik az isteni üzenetről s szorongó szívvel kell arra gondolnunk, hogy az ember kétezer esztendő óla sem javult meg, éppen olyan bűnnel tértiéit, gonosz­ság és vad indulatok által vezetett teremtmény, mint annak a korszak­nak gyermeke, mely minden rosz­­szal tele voll s amelynek megmenté­sére nyújtott segítő kezel az isteni kegyelem a Megváltó születése állal. Joggal hangzik fel a kérdés, hogy miért van ez így, kétezer év után, a civilizáció idejében, a kultúra kor­szakában, az cml>eri elme nagysze­rű alkotásainak és az ember emel­kedettségének magas színvonalán? Miért válik szinte anakronizmussá a karácsonyi szeretet értelme akkor, ha sóvárgó lelkünk a régóta várt békére gondol, a békére, amelynek ural­kodnia kellene a földön s amelynek áldásait éreznie keliene az egész em­beriségnek? Miéri kell az emberek­nek ezen a szent ünnepen is öldöklő fegyverekkel egymást irtani s miért kell még a karácsony idejében is arra igyekezni, hogy minél hatalma­sabb hadi felszerelésre tegyenek szert s miért nem lelvet végre az emberek­ben barátokat látni s miért kell el­lenséges érzülettel viseltetni egymás iránt? Még számtalan kérdést lehelne fel­tenni a mai napon, mert bármi fen­ségesen hirdetik is a templomok ha­rangjai a szeretet ünnepét, s bármi-Komárom, december 24. A szenátus költségvetési fedezeti vi­tájában. felszólalt Füssy Kálmán egye­sült párti szenátor is, aki alapos be­szédben, behatóan foglalkozott a kor­mány javaslatával. Beszédében rámu­tatott arra az ellenséges magatarlásra, amellyel a csehszlovák soviniszta la­pok viseltetnek a kisebbségek, köztük a magyarok és a zsidók ellen. Figyelem remél tó beszédében többek közölt a következőket mondta: — Nagyon sokszor hallóitok azt a tételt, hogy a hadifelszerelések gyár­tása helyett a kormánynak jó belpo­litikai intézkedésekkel kellene mun­kálnia a nemzeti kisebbségek megbé­kélését, azzal a belső konszolidációt kellene megteremtenie. Kormányoldal­ról rendesen az yolt a kurta válasz, hogy a csehszlovákiai kisebbségek úgy el vannak látva minden földi jóval, mint sehol a földkerekségen. Törvény­hozó társaim már eléggé részletez­ték, hogy mi mindenünk hiányzik nem is a boldogságból, hanem a kisebbségi létminimumból és így én most csak két lapszemel vénnyel akarom illuszt­rálni, hogy mi a magyar Csehszlová­kiában. A Prazsky List november 30-i számában, az első oldalon nagy be­tűkkel nyomtatott címek alatt olvas­hatjuk: >'. A diákok 90 százaléka bukik. — Tud errő1 az iskolaügyi miniszter? — Az érsekujuári reálgimnázium­ban uralkodó viszonyok borzalma­sak. 120 diákból csak 16 megy ód, vagyis teljes 90.7 százalék megbu­kik. Állítólag van valami bizalmas rendelet, amely ezen az intézeten a magyaroknak lehetővé teszi, hogy átmenjenek, míg á csehek és szlo­vákok megbuknak. Borzalmas, hogy a viszonyok hová fejlődtek. Míg ÁLLAMUNK ELLENSÉGEI, a MA­GYAROK és NÉMETEK a Ml PÉN­ZÜNKÉRT tanulnak, addig a mi em­bereink napszámosok lesznek, akik ellenségeink jólétéért agyondolgoz­zák magukat. Meri nem hisszük, hogy a magyarok és németek százalékokkal tehetsége. lyen ékesszólással dicsőítik is az Is­tent a szentegyházak ragyogó oltárai előtt. lebelelSen meg nem látni, hogy künn az élet vásárjában, a széles vi­lág minden tájain még ma sem képes az ember fölemelkedni arra a ma­gaslatra, amelyen csak megközelíte­ni tudná annak a mennyei üzenetnek érlelinét, amely szeretetet és békét hirdet a világnak. A krisztusi szereletet hirdetjük, de életünk ennek ellenkezőjét mutatja. A megbocsátás, a megértés szellemét nélkülözi minden lettünk, holott a krisztusi szeretetnek ez az igazi ér­telme. S egyedül ez vezethet csak békességhez c földön. Aminthogy or­szágok és államok sorsában is ez jáisza a legnagyobb szerepei. Szeretet nélkül nincsen megértés és nem le­het béke s még a legzseniálisabb dip­lomaták sem képesek éneikül boldo­gulni. Nemzetek sorsának irányilásá­sebbek volnának a cseheknél és szlo­vákoknál.« —■ így ír a cseh lap a csehszlovák köz­társaságbeli nemzetek állítólagos meg­­békülése évében. A köztársaság ellenségeinek bélyegzi egy cseh újságíró a német és ma­gyar nemzetiséget. És Uraim, nincs bíróság, amely elölt magyar, a német kisebbséghez .tar­tozó ember ezt az útszéli piszkolódást megtorolhatná? így van megvédve a magyar és német kisebbség? — Hogy' azonban ne gondolják azt, hogy ez szórványos, egyedülálló eset, szolgálok rögtön egy másikkal. Négy nappal később, a Polední List december 4-i számában ugyancsak első oldalon hatalmas, vörösen ordító cím alatt: »Hogyan keletkezik ná­lunk a diákoknál az antiszemitiz­mus« oly antiszemita cikket olvasha­tunk, hogy —* bátran merem állí­tani — annak párját nem találjuk a leg­­zsidóellénesebb államokban sem. Hosszú volna az egész cikket idézni, csak az alcímeket olvasom föl: orvosi szakon sok a zsidó hall­gató. — Fekete tőzsde a kikölcsön­zött könyvekre. — A palesztinai egyetem tanterme — Kedvezményes áru és szabadjegyek a vasutókon va­gyoniéin nsági bizonyítványok alap­ján. — A zsidóknak nem szabad zsidó hullát boncolniuk.« Ebben a zsidóellenes dühtől csepegő cikkben olvasható egyebek között, hogy a szlovenszkói és kárpátaljai zsidó ke­reskedők és kisiparosok gyermekei valami módon szegénységi bizonyít­ványokat szereznek s annak alap­ján ingyen vasúti jegyet kapnak és mindez ».. túlságosan szembeötlő példája a zsidó praktikussúgnak.« — Öt nap alatt két ilyen nemzetiségi gyűlölettől csepegő cikk lát napvilágot a csehszlovák köztársaság fővárosában megjelenő lapokban. De ilyen példát könyvszámra idézhetnék. A minisz­terelnök úr csinált állami jogügyi ta­nál sem lehet szerelet nélkül ered­ményi elérni, bármilyen tudományos teóriák alapján igyekezzenek is meg­valósítani a kitűzött célt. Minden em­beri törekvés hiábavaló, ha az Isten legszentebb adományál nem fogad­juk cl vezérgondolatnak. Vissza kell lehál lérni ahhoz, aki­nél mindenki számára van kegyelem s aki végtelen szereidével gondosko­dik mindenekről. A karácsonyi ün­nep fényes alkalom arra, hogy a szeretetet befogadjuk és továbbra is megtartsuk szívünkben, meri csak akkor lesz békesség c földön, ha merítünk a szereiét örök forrásából s szívbéli jóindulattal fogjuk meg egymás kezét és segítjük egymást az élet utain. A karácsonyi isteni üze­netnek csak így lesz eleiünkben ér­telme és foganatja s csak így érhet­jük meg a lelkek békéjével a világ békéjét. (.—) nácsol, nagyon hálás dolog volna ezt a jogügyi tanácsot megbízni egy terv kidolgozásával, mely az ilyen nemzetiség és vallásellenes izgatásoknak véget vetne. Egyelőre minden kétséget kizáró mó­don bizonyítottuk, hogy a magyar, a né­met, a zsidó kisebbség a csehszlo­vák köztársaságban oly helyzetben van, hogy abba akármilyen isme­retlen újságíró büntetlenül és meg­­torolatlanul ' beletörölheti a lábát. Már pedig az olyan államban, ahol ez fennáll, aligha beszélhetünk belső konszolidációról. A pártföloszlaiási törvény szigorítása elmarad A pártfeloszlatási törvény hatálya tudvalévőén december 31-én lejár s január 1-től kezdve nem lesz a kor­mánynak hatalma arra, hogy párto­kat föloszlathasson. Ismeretes, hogy a kormány ennek tudatában új ja­vaslatot terjesztett be a képviselőház­ba, azonban az új javaslatba a pártok föloszlatására nézve szigorú intézke­déseket veit föl. A drákói szigorításo­kat tartalmazó javaslat ellen teljes erejével tilta­kozott az ellenzék, ami végül is arra bírta a kormányt, hogy a ja­vaslatot visszavonja és újra átdol­gozza. A kormánytöbbség újból megvitatta a novellát és a pártok képviselői úgy találták, hogy a javaslat szövege új fogalmazásra szorul. Ennek a felfo­gásnak értelmében a javaslat egyelőre lekerült a napirendről, azt egy koalí­ciós albizottság fogja újra kidolgozni. Ez a bizottság csak újév után fog a munkához. így állott be a fent már említett eset, hogy a kormány a jövő évben nem lesz képes a pártföloszla­­tási törvényt érvényesíteni mindaddig, amíg az új törvényt a parlament meg nem alkotja. Az ellenzék föllépése idézte elő, hogy a szigorításokkal ki­bővített új javaslatokból nem lett tör- Mény s bizonyosra vehető, hogy az új kidolgozás után demokratikus szelle­mű törvényt fognak megalkotni. Végre megállapították Csehszlovákia határait Most jelent meg az a kormányren­delet, amelyből kiviláglik, hogy a békeszerződések által megállapított államhatárok helyszíni kijelölése csak most ért véget. A rendelet 1938. január 1-én lép éleibe és ettől a pillanattól kezdve az államhatárok nyilvántartásának fel­adata végleg a külügyminisztérium ha­táskörébe fog tartozni. Eddig erről a közmunkaügyi minisztérium gondos­kodott. A határokat a Versaillesben, Saint-Germ ainban és Trianonban ki­jelölt határozatok és térképek szerint úgynevezett határmegállapító bizottsá­gok jelölték ki a legapróbb részletekig. Ez a munka 1921. év őszén kezdő­dött meg és 16 évig tartott. Ezen idő alatt meglehetős széles mé­retű határreviziós munkát végeztek, amennyiben újra felülvizsgálták és megállapították a Csehszlovákia és Né­metország közötti évszázados határ­vonalat. A két ország között, két szer­ződés alapján, kisebb területeket is kicseréltek, hogy a határvonal a föld­rajzi feltételeknek minél tökéleteseb­ben megfeleljen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom