Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-12-11 / 99. szám

Lapunk mai száma a jövő heti teljes rádió-műsort tartalmazza Otvennyolcadik évfolyam ____________99. szám________________________Szombat, 1937 december 11. KOMÁROMI LÁPOK Alapította: néhai TUBA JÁNOS. POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Főszerkesztő: GAAL GYULA DR. Előfizetés: egész évre 80 Ké, félévre 40 Ké. negyedévre 20 Ké. Külföldön 120 Ké. - Egyesszám ára 1 Ké. Felelős szerkesztő KÄLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Hodzsa miniszterelnök vála­szában ismét kitért febr. 18-ra Tagadja, hogy külföldi nyomásra cselekedeti a kormány Rendcsinálás Szlovenszkón Komárom, december 10. Tagadhatatlan, hogy az idei költ­ségvetési vitában a legnagyobb szen­zációt Sidor szlovák néppárti kép­viselő megnyilatkozása váltotta ki. Feltétlenül nagyon kérdéses, hogy a legradikálisabb ellenzéki politika is igényelheti-e magának a jogot, hogy politikai cselekmény miatt másfél év­tizedre elítélt s kegyelemben részesí­tett személy ügyét saját demagóg cél­jai szolgálatába állítsa. Emberi szem­pontból ez végzetes hiba volt. De Tu­­ka ügyének újabb megbolygatása a szlovák néppárt ügyét se szolgálta. Napirendre térünk a szociáldemok­rata Bánni Noviny december 4-i szá­mának idevágó cikke fölött, melynek záradéka azzal a megállapítással vég­ződik, hogy »itt az ideje, hogy Szlo­venszkón rendet csináljanak«. Ellen­ben azt nézzük, hogy az ifjú szlovák képviselő megnyilatkozása, amely kép­viselőt Illinka közvetlen utódjaként is emlegették, milyen összhangban van a párt irányelveivel. Ennek megállapítása végtelenül ne­héz feladat. Meri ismeretlen a »párt irányelveinek« a fogalma. Egyes la­pok a mull hetekben azt írták, hogy a miniszterelnök parija a szociálde­mokráciával karöltve döntő csapás­ra készül a szlovák néppárt ellen. Hogy ez a terv valóban megvan, azt igazolja a szociáldemokrata Bánni Noviny sürgető elszólása, a kormány­­rekonslrukeió hivatalosan is beismert terve és számos más körülmény. Úgy látszik, a szlovák néppárton belül is érzik a közeledő veszélyt, amely az­tán a póriban uralkodó ideológiai és fogalomzavart páni félelemmé fokoz­za. Valami nagyon szilárd elvhűség a Illinkapárlban soha sem volt ta­lálható, de amit a legutóbbi hetekben tapasztalunk, az már a közeli csa­pástól való remegésnél nem egyéb. A szomorú emlékeket felidéző cser­novai ünnepségeken az ősz pártve­zér, Illinka páter a miniszterelnök­kel egy kocsiban fényképezte!! magát, hogy egyrészl az ünnepélyen való megjelenését megörökítse, másrészt, hogy a központi kormányhatalom képviselőjének statisztáljon, aki Prá­gában egyre erősebben veszít terel s akinek jól jött a csernovai ünnepség abból a célból, hogy Prágában meg­mutathassa, hogy ő a szlovák nép­párti vezérrel is tud egy kocsiban ko­­csikázni. Nem tartozik ugyan ide, de a teljesség kedvéért meg kelt monda­nunk, hogy Csernován az ünnepsé­gekről a fenséges nép teljesen — el­maradt. Meg kell ezt említeni, mert hogy az ősz pártvezér egészségi ál­lapotának romlásai éppen ez idézte volna elő. Nehéz, komoly állampolilikai meg­nyilatkozása a szlovák néppártnak az, amelyről a jól szerkesztett Novy Svet november 27-i számából szer­zünk értesülést. E lap közli az Ame­rikában járt dr. Tiso szlovák nép­­parii képviselőnek s volt miniszter­nek megnyilatkozását a pittsburghi egyezményről. Különös, csodálatos és furcsa, hogy Sidor képviselő nem veit tudomást Tiso miniszternek e megnyilatkozásáról. Mert ha tudomá­sa lett volna, úgy »a jubiláns évben« bizonyára nem követelte volna ennek az egyezménynek a végrehajtását, ami Tiso szerint, vagyis ugyanezen pari Komárom, december 10. Hoclzsa Milán dr. miniszterelnök a szenátus költségvetési bizottságának ülésén válaszolt a miniszterelnökségi költségvetési tétel vitájában elhangzott beszédekre. A február 18-iki nyilat­kozattal szemben megnyilvánult kriti­kákra többek között a következőkben válaszolt: — Azokat, akik akár a cseh, akár a német nacionalizmus szemszö­géből ítélik el február 18-át, továbbá azokat, akik ehhez a megállapodáshoz reményeket fűztek, és úgy találják, hogy reményeik nem teljesültek, tü­relemre kéri. A radikális cseh né­zettel szemben azt mondja, hogy aki szereti ezt az államot, az nem ellenez­heti kisebbségi problémáinknak igaz­ságos," beható és az egész világ számá­ra érthető megoldását. Reméli, hogy a cseh nemzeti ellenzék mégis csali el­hunyt nagy vezérének, Kramámak szellemében fog eljárni, aki február 18-ika után kijelentette, hogy a kor­mányhatározat ellen nem tiltakozik. A német aktivisták kritikájára ILod­zsa a következőket mondotta: — Ha a német aktivisták azt kíván­ják, hogy a február 18-iki megállapo­dás megvalósítása gyorsabb ütemben haladjon, ebben igazai kell nekik adni. Ha azonban kétségbe vonták adata­im hitelességét, akkor mindén kar­­társiasság mellett is figyelmeztetnem kell őket, hogg tévedésben vannak. A számok helyesek. Ha azt állítják, hogg a szociális és gazdasági tekin­tetben kevés történt a német téká­iét érdekében, akkor ez frivol játék a valósággal. Ha a kormányelnök és a pénzügy­­miniszter bizonyítani tudja, bogy a német vidék ipara számára például az állami kezességek és segélyek nagyol)« bak, mint cseh vidéken, akkor ez előtt a tény előtt az ellenzéki kritikának meg kell hajolnia. A miniszterelnök a továbbiakban azt állítja, hogy aszúdétanémetpárti ol­dalról is disszonáns hangok hangzot­tak el. A párt egyik képviselője pél-. egy másik vezető politikusa szerint, már »hatvan százalékban megtörtént«. És ami Sidor számára csaknem oly értékű, mint az alkotmánytörvény, mini a Csehszlovák Köztársaságot létrehozó békeszerződések, az Tiso számára »az a szerencséden pits­­burglii egyezmény...« Sidornak elvi, alapvető követelései vannak, Tiso amerikai megnyilatkozása szerint »a szlovák néppárt ellenzékisége tisztára taktikai«. E rövid felsorolás is elegendő an­nak bizonyítására, hogy a szlovák néppárt alvezérei maguk se tudják, hogy mit akarnak. Ezzel elintéztük azt a kérdést is, hogy Sidor megnyi­latkozása mennyire van összhangban a szlovák néppárt alapelveivel. Nekünk, magyaroknak nem fáj kü­lönösebben a szlovák néppárti alve­­zérek elvi tévelygése és ha ezt szóvá­­lesszük, úgy kizárólag azért, hogy e pártnak a magyar kisebbség felé mu­tatóit sokszínűségét is élénk megvilá­dául kijelentette, — hogy inkább haj­landó Németországgal együtt gyűlölt lenni, semhogy a Németország elleni gyűlöletből előnyt húzzon. A párt ezen vezető tagja ezzel azt a gyanút vágta a kormány szemébe, hogy Németország ellen gyűlöletei táplál. — Csodálkozom a német ellenzék bátorságán, — folytatta a minisz­terelnök, — mikor azt állítja, hogy részünkről elnemzetietlenítési törek­vés áll fönn. Ha ezt akarnók, akkor a németeknek nálunk nem volna két műegyetemük, tudományegyetemük és semmi más is­kolájuk. Ebben az államban a németeket nem fenyegette veszedelem a duxi vagy reichenbergi vidéken. Szlovenszkón fenyegette önöket vesze­delem. Mi a saját múltúnkból tudjuk, hogy mit jelent, ha az állam elintézet­lenül hagy nemzetiségi problémákat, amelyek aztán mint ragályos miaz­­mák hatnak. Mi ezt a mulasztást és vétséget sohasem fogjuk elkövetni ál­lamunk ellen. — A szudétanémet párt egy lélek­­zetvétellel veti a szemünkre, hogy kisebbségpolitikánkban Semmit sem csinálunk és hogy ugyanakkor ezt a külföld nyomása alatt tesszük. A mi államunk nem úgy keletkezett, mint például Svájc, azaz néhány ön­álló kanton egybehangzó elhatározásá­ból. Ennek ellenére már kezdettől fog­va előkészületeket tettünk a kisebbségi problémákra. Kívülről semmiféle nyomás nem áll fönn. Ki is fejthetett volna ki nyomást ránk? A német pártoknak a kormányba való fölvételét, amely 1926-ban valósult meg, már 1923 óla készítettük elő. Ki kényszerít hetett volna arra, hogy a németeket fölvegyük a kormányba? gításba helyezzük. Közismert dolog ugyanis, hogy a szlovák néppárt — tisztára lélokhalá­­szási célokból — a magyar kisebbség felé, különösen választási hírek ide­jén, szereti adni a szenvedő társat, a testvéri, a »gerinces cllcnzék«-ct, de hogy ez a szenvedő testvéri együtt­érzése milyen messzire terjed, azt is megmondjuk. Egészen szépen megha­tározhatjuk. A Sidor-féle radikális kilengéseknek a magyarok számára pont annyi az ériékük, mint ameny­­nyire »értékesek« például Reines szo­ciáldemokrata képviselő s a költség­vetés főelőadójának dörgedelmes je­lentései az adófizetőknek, amelyek­ben elítél eleveneket és holtakat, voll és inai pénzügyin iniszlerekel, de vé­gül az új adókat jelentő költségvetést elfogadásra ajánlja. A szlovák nép­párti törvényhozók orroinak, ha mes­terkélten radikális megnyilatkozásai­kat a magyar ellenzéki sajtó — egé­szen helyesen — elhallgatja, de hogy Mi voltunk azok, akik számukra ]ezt a lépést saját akaratunkból tehető­vé tettük. Mindjárt hivatalbalépésem után mint kormányelnök kijelentettem, hogy a legközelebbi feladat a kisebbségi prob­lémák rendezésében rejlik. Ki gyakorolhatott volria 1935-béii nyomást Csehszlovákiára és gyako­rolhat nyomást rá a kisebbségi kér­désben? — Ezt azért hozom fel, hogy vilá­gossá váljon, milyen veszélyes poli­tikai játék lenne, ha valaki azt állí­taná, hogy külpolitikánk bizonyos kül­politikai nyomások szerint igazodik. A kisebbségi politika konszolidálását csak akkor érhetjük el, ha a parla­ment és a kormány ezt a munkát saját akaratelhatározása alapján és saját módszerei szerint folytathatja. Semmiféle kedvessményt sem kapnak a nyugdíjasok A képviselőház népjóléti bizottsága a közalkalmazottak fizetéslevonásának enyhítésével, foglalkozott. Meissner és Rybárik ismertették a kérdésben foly­tatott tárgyalásokat. Igen .lehangolóan hatott a nyugdíjasokra vonatkozó be­jelentés. Meissner unyanis tárgyalt Hodzsa miniszterelnökkel és a pénz­ügyminiszterrel, hogy a nyugdíjasok­nak, ha m,ár a levonás körüli kedvez­ményeket nem kapják meg, — legalább az államvédelmi illeték kö­rül adjanak kedvezményeket, de e kívánság visszautasításban részesült. 1938. végéig megszavazták az állami alkalmazott házastársak egyik műkö­dési pótlékának megvonását. A bizott­ság ezután az építkezési javaslatokkal foglalkozott. Végül megsürgette a bi­zottság az 1937. június 24-én hozott ama határozati javaslatát, amellyel a kormányt felhívta, hogy haladéktala­nul tegyen jelentést a népjóléti és földmivelésügyi miniszter a telepítési törvény, a telepítési alapokról szóló törvény javaslatának előkészítéséről s arról, hogy ezen alapokat miképpen akarják életrehíyni a történelmi orszá­gokban és különösen Szlovenszkón és Kárpátalján. a szlovák néppárti sajtó testvéri sze­retető meddig megy, azt megint a költségvetési vitánál láthattuk: Petrá­­sek egyesült párti képviselő szociális tartalmú, értékes költségvetési beszé­déről a cseh lapok is megemlékez­tek négy-tíz sorban, de a szlovák néppárti lapok elhallgatták még azt is, hogy Pelrásek egyáltalán felszó­lalt. line: a szlovák néppárt »test­véri« szcrelele. Úgy véljük, hogy a centralisták túlméretezik támadásukat a szlovák néppárt ellen, amikor »rendel akar­nak csinálni« Szlovenszkón. Mert ha nagyol sújt a centralista ostor, nem talál sehol gerincei, nem talál ellen­állást, ellenben találna — nagyon sok miniszterjelöltet. Rövidesen kormány­­rekonstrukció készül. De miniszter­­jelölt bőven akad a Morván túl is és manapság miniszteri láreát kikaparni nagyon nehéz akár mézesmázos szó­val, akár dörgedelmekkel. KISALFÖLDI. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom