Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-12-11 / 99. szám
Lapunk mai száma a jövő heti teljes rádió-műsort tartalmazza Otvennyolcadik évfolyam ____________99. szám________________________Szombat, 1937 december 11. KOMÁROMI LÁPOK Alapította: néhai TUBA JÁNOS. POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Főszerkesztő: GAAL GYULA DR. Előfizetés: egész évre 80 Ké, félévre 40 Ké. negyedévre 20 Ké. Külföldön 120 Ké. - Egyesszám ára 1 Ké. Felelős szerkesztő KÄLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Hodzsa miniszterelnök válaszában ismét kitért febr. 18-ra Tagadja, hogy külföldi nyomásra cselekedeti a kormány Rendcsinálás Szlovenszkón Komárom, december 10. Tagadhatatlan, hogy az idei költségvetési vitában a legnagyobb szenzációt Sidor szlovák néppárti képviselő megnyilatkozása váltotta ki. Feltétlenül nagyon kérdéses, hogy a legradikálisabb ellenzéki politika is igényelheti-e magának a jogot, hogy politikai cselekmény miatt másfél évtizedre elítélt s kegyelemben részesített személy ügyét saját demagóg céljai szolgálatába állítsa. Emberi szempontból ez végzetes hiba volt. De Tuka ügyének újabb megbolygatása a szlovák néppárt ügyét se szolgálta. Napirendre térünk a szociáldemokrata Bánni Noviny december 4-i számának idevágó cikke fölött, melynek záradéka azzal a megállapítással végződik, hogy »itt az ideje, hogy Szlovenszkón rendet csináljanak«. Ellenben azt nézzük, hogy az ifjú szlovák képviselő megnyilatkozása, amely képviselőt Illinka közvetlen utódjaként is emlegették, milyen összhangban van a párt irányelveivel. Ennek megállapítása végtelenül nehéz feladat. Meri ismeretlen a »párt irányelveinek« a fogalma. Egyes lapok a mull hetekben azt írták, hogy a miniszterelnök parija a szociáldemokráciával karöltve döntő csapásra készül a szlovák néppárt ellen. Hogy ez a terv valóban megvan, azt igazolja a szociáldemokrata Bánni Noviny sürgető elszólása, a kormányrekonslrukeió hivatalosan is beismert terve és számos más körülmény. Úgy látszik, a szlovák néppárton belül is érzik a közeledő veszélyt, amely aztán a póriban uralkodó ideológiai és fogalomzavart páni félelemmé fokozza. Valami nagyon szilárd elvhűség a Illinkapárlban soha sem volt található, de amit a legutóbbi hetekben tapasztalunk, az már a közeli csapástól való remegésnél nem egyéb. A szomorú emlékeket felidéző csernovai ünnepségeken az ősz pártvezér, Illinka páter a miniszterelnökkel egy kocsiban fényképezte!! magát, hogy egyrészl az ünnepélyen való megjelenését megörökítse, másrészt, hogy a központi kormányhatalom képviselőjének statisztáljon, aki Prágában egyre erősebben veszít terel s akinek jól jött a csernovai ünnepség abból a célból, hogy Prágában megmutathassa, hogy ő a szlovák néppárti vezérrel is tud egy kocsiban kocsikázni. Nem tartozik ugyan ide, de a teljesség kedvéért meg kelt mondanunk, hogy Csernován az ünnepségekről a fenséges nép teljesen — elmaradt. Meg kell ezt említeni, mert hogy az ősz pártvezér egészségi állapotának romlásai éppen ez idézte volna elő. Nehéz, komoly állampolilikai megnyilatkozása a szlovák néppártnak az, amelyről a jól szerkesztett Novy Svet november 27-i számából szerzünk értesülést. E lap közli az Amerikában járt dr. Tiso szlovák népparii képviselőnek s volt miniszternek megnyilatkozását a pittsburghi egyezményről. Különös, csodálatos és furcsa, hogy Sidor képviselő nem veit tudomást Tiso miniszternek e megnyilatkozásáról. Mert ha tudomása lett volna, úgy »a jubiláns évben« bizonyára nem követelte volna ennek az egyezménynek a végrehajtását, ami Tiso szerint, vagyis ugyanezen pari Komárom, december 10. Hoclzsa Milán dr. miniszterelnök a szenátus költségvetési bizottságának ülésén válaszolt a miniszterelnökségi költségvetési tétel vitájában elhangzott beszédekre. A február 18-iki nyilatkozattal szemben megnyilvánult kritikákra többek között a következőkben válaszolt: — Azokat, akik akár a cseh, akár a német nacionalizmus szemszögéből ítélik el február 18-át, továbbá azokat, akik ehhez a megállapodáshoz reményeket fűztek, és úgy találják, hogy reményeik nem teljesültek, türelemre kéri. A radikális cseh nézettel szemben azt mondja, hogy aki szereti ezt az államot, az nem ellenezheti kisebbségi problémáinknak igazságos," beható és az egész világ számára érthető megoldását. Reméli, hogy a cseh nemzeti ellenzék mégis csali elhunyt nagy vezérének, Kramámak szellemében fog eljárni, aki február 18-ika után kijelentette, hogy a kormányhatározat ellen nem tiltakozik. A német aktivisták kritikájára ILodzsa a következőket mondotta: — Ha a német aktivisták azt kívánják, hogy a február 18-iki megállapodás megvalósítása gyorsabb ütemben haladjon, ebben igazai kell nekik adni. Ha azonban kétségbe vonták adataim hitelességét, akkor mindén kartársiasság mellett is figyelmeztetnem kell őket, hogg tévedésben vannak. A számok helyesek. Ha azt állítják, hogg a szociális és gazdasági tekintetben kevés történt a német tékáiét érdekében, akkor ez frivol játék a valósággal. Ha a kormányelnök és a pénzügyminiszter bizonyítani tudja, bogy a német vidék ipara számára például az állami kezességek és segélyek nagyol)« bak, mint cseh vidéken, akkor ez előtt a tény előtt az ellenzéki kritikának meg kell hajolnia. A miniszterelnök a továbbiakban azt állítja, hogy aszúdétanémetpárti oldalról is disszonáns hangok hangzottak el. A párt egyik képviselője pél-. egy másik vezető politikusa szerint, már »hatvan százalékban megtörtént«. És ami Sidor számára csaknem oly értékű, mint az alkotmánytörvény, mini a Csehszlovák Köztársaságot létrehozó békeszerződések, az Tiso számára »az a szerencséden pitsburglii egyezmény...« Sidornak elvi, alapvető követelései vannak, Tiso amerikai megnyilatkozása szerint »a szlovák néppárt ellenzékisége tisztára taktikai«. E rövid felsorolás is elegendő annak bizonyítására, hogy a szlovák néppárt alvezérei maguk se tudják, hogy mit akarnak. Ezzel elintéztük azt a kérdést is, hogy Sidor megnyilatkozása mennyire van összhangban a szlovák néppárt alapelveivel. Nekünk, magyaroknak nem fáj különösebben a szlovák néppárti alvezérek elvi tévelygése és ha ezt szóválesszük, úgy kizárólag azért, hogy e pártnak a magyar kisebbség felé mutatóit sokszínűségét is élénk megviládául kijelentette, — hogy inkább hajlandó Németországgal együtt gyűlölt lenni, semhogy a Németország elleni gyűlöletből előnyt húzzon. A párt ezen vezető tagja ezzel azt a gyanút vágta a kormány szemébe, hogy Németország ellen gyűlöletei táplál. — Csodálkozom a német ellenzék bátorságán, — folytatta a miniszterelnök, — mikor azt állítja, hogy részünkről elnemzetietlenítési törekvés áll fönn. Ha ezt akarnók, akkor a németeknek nálunk nem volna két műegyetemük, tudományegyetemük és semmi más iskolájuk. Ebben az államban a németeket nem fenyegette veszedelem a duxi vagy reichenbergi vidéken. Szlovenszkón fenyegette önöket veszedelem. Mi a saját múltúnkból tudjuk, hogy mit jelent, ha az állam elintézetlenül hagy nemzetiségi problémákat, amelyek aztán mint ragályos miazmák hatnak. Mi ezt a mulasztást és vétséget sohasem fogjuk elkövetni államunk ellen. — A szudétanémet párt egy lélekzetvétellel veti a szemünkre, hogy kisebbségpolitikánkban Semmit sem csinálunk és hogy ugyanakkor ezt a külföld nyomása alatt tesszük. A mi államunk nem úgy keletkezett, mint például Svájc, azaz néhány önálló kanton egybehangzó elhatározásából. Ennek ellenére már kezdettől fogva előkészületeket tettünk a kisebbségi problémákra. Kívülről semmiféle nyomás nem áll fönn. Ki is fejthetett volna ki nyomást ránk? A német pártoknak a kormányba való fölvételét, amely 1926-ban valósult meg, már 1923 óla készítettük elő. Ki kényszerít hetett volna arra, hogy a németeket fölvegyük a kormányba? gításba helyezzük. Közismert dolog ugyanis, hogy a szlovák néppárt — tisztára lélokhalászási célokból — a magyar kisebbség felé, különösen választási hírek idején, szereti adni a szenvedő társat, a testvéri, a »gerinces cllcnzék«-ct, de hogy ez a szenvedő testvéri együttérzése milyen messzire terjed, azt is megmondjuk. Egészen szépen meghatározhatjuk. A Sidor-féle radikális kilengéseknek a magyarok számára pont annyi az ériékük, mint amenynyire »értékesek« például Reines szociáldemokrata képviselő s a költségvetés főelőadójának dörgedelmes jelentései az adófizetőknek, amelyekben elítél eleveneket és holtakat, voll és inai pénzügyin iniszlerekel, de végül az új adókat jelentő költségvetést elfogadásra ajánlja. A szlovák néppárti törvényhozók orroinak, ha mesterkélten radikális megnyilatkozásaikat a magyar ellenzéki sajtó — egészen helyesen — elhallgatja, de hogy Mi voltunk azok, akik számukra ]ezt a lépést saját akaratunkból tehetővé tettük. Mindjárt hivatalbalépésem után mint kormányelnök kijelentettem, hogy a legközelebbi feladat a kisebbségi problémák rendezésében rejlik. Ki gyakorolhatott volria 1935-béii nyomást Csehszlovákiára és gyakorolhat nyomást rá a kisebbségi kérdésben? — Ezt azért hozom fel, hogy világossá váljon, milyen veszélyes politikai játék lenne, ha valaki azt állítaná, hogy külpolitikánk bizonyos külpolitikai nyomások szerint igazodik. A kisebbségi politika konszolidálását csak akkor érhetjük el, ha a parlament és a kormány ezt a munkát saját akaratelhatározása alapján és saját módszerei szerint folytathatja. Semmiféle kedvessményt sem kapnak a nyugdíjasok A képviselőház népjóléti bizottsága a közalkalmazottak fizetéslevonásának enyhítésével, foglalkozott. Meissner és Rybárik ismertették a kérdésben folytatott tárgyalásokat. Igen .lehangolóan hatott a nyugdíjasokra vonatkozó bejelentés. Meissner unyanis tárgyalt Hodzsa miniszterelnökkel és a pénzügyminiszterrel, hogy a nyugdíjasoknak, ha m,ár a levonás körüli kedvezményeket nem kapják meg, — legalább az államvédelmi illeték körül adjanak kedvezményeket, de e kívánság visszautasításban részesült. 1938. végéig megszavazták az állami alkalmazott házastársak egyik működési pótlékának megvonását. A bizottság ezután az építkezési javaslatokkal foglalkozott. Végül megsürgette a bizottság az 1937. június 24-én hozott ama határozati javaslatát, amellyel a kormányt felhívta, hogy haladéktalanul tegyen jelentést a népjóléti és földmivelésügyi miniszter a telepítési törvény, a telepítési alapokról szóló törvény javaslatának előkészítéséről s arról, hogy ezen alapokat miképpen akarják életrehíyni a történelmi országokban és különösen Szlovenszkón és Kárpátalján. a szlovák néppárti sajtó testvéri szeretető meddig megy, azt megint a költségvetési vitánál láthattuk: Petrásek egyesült párti képviselő szociális tartalmú, értékes költségvetési beszédéről a cseh lapok is megemlékeztek négy-tíz sorban, de a szlovák néppárti lapok elhallgatták még azt is, hogy Pelrásek egyáltalán felszólalt. line: a szlovák néppárt »testvéri« szcrelele. Úgy véljük, hogy a centralisták túlméretezik támadásukat a szlovák néppárt ellen, amikor »rendel akarnak csinálni« Szlovenszkón. Mert ha nagyol sújt a centralista ostor, nem talál sehol gerincei, nem talál ellenállást, ellenben találna — nagyon sok miniszterjelöltet. Rövidesen kormányrekonstrukció készül. De miniszterjelölt bőven akad a Morván túl is és manapság miniszteri láreát kikaparni nagyon nehéz akár mézesmázos szóval, akár dörgedelmekkel. KISALFÖLDI. 1
