Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-11-27 / 95. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937. november 27. Jaross Andor alapos birálata az irányitolt gazdaságról s a földreiormról Komárom, november 26. A képviselőház költségvetési bizottságának éjjeli ülésén került sor Jaross Andor képviselőnek, az egyesült párt országos elnökének felszólalására, aki tartalmas beszédben bírálta a kormánynak mezőgazdasági politikáját. Beszédében megállapította, hogy a köztársaságban élő magyarságból 64 százalék él mezőgazdaságból, amit különösen figyelembe kell venni a földmívelésügyi tárca költségvetésének tár-< gyalásánál. Áttérve az irányított gazdálkodás kérdésére, a következőket mondotta: — A modern gazdaságpolitika a liberális, individuálista termelési rendszertől mindinkább az összesség érdekeit szemmeltartó állami eszközökkel irányított termelés felé halad. Ezt a fejlődést látjuk a bennünket környező államokban és Olaszországban, melyekben az állam és nemzet szinte azonosult fogalma a közösségérzet olyan fokát érte el, hogy az irányított mezőgazdasági termelés a mezőgazdasági lakosság legnagyobbfokú megelégedésével találkozik. Nálunk a fejlődés néni ilyen megnyugtató, de az állam Európa leg-, tarkább nemzetiségi állama, a nemzetek közfi teljes egyensúlyt s egyenrangúsági érzést megteremteni nem sikerült. A f)ártok szinte állandó harcban állanak az államhatalomból való minél nagyobb részesedés miatt. Az egyes minisztériumok szinte pártminisztériumok jellegével bírnak. Az állam alkotmányát és belső berendezését a demokrácia eszményeire kívánta építeni. A demokrácia pedig diszkusszió, mint azt oly sokszor idézzük. A termelést irányítani, központilag egy, az összesség érdekeit szemmel tartó akarattal pedig csak akkor és úgy lehet, ha van ilyen központi akarat és nertí különféle akaratok, melyek heteken, hónapokon át vitáznak, míg végre valamely, a termelést szabályozó rendelkezés megszületik, rendesen elkésve, vagy a szakszempontból követendő irányvonalat messze clikierülve. Minden egyes, a termelést irányítani hivatott ilyen intézményünkön rajta van a hónapos diszkussziók bélyege, mely végül is nem az összesség, hanem valamely pártklikk érdekeit szolgálja a gyakorlatban. Ha a demokrácia mellett kötöttük le magunkat és a köztársaság részére bel politikailag — állítom, —hogy nincs is más út, úgy hagyjuk termelésünket is demokratikus légkörben fejlődni, ne szorítsuk pártklikkek kommandójába, mert visszás helyzet áll elő, melyet nem lehet az úgynevezett tekintély demokrácia nevével fedni. Ezután a földbirtokreformról, a maradékbirtokokról és telepekről beszélt és többek között megállapította, hogy a csehszlovákiai magyar etnikumban 708.720 ha földmívelésre alkalmas föld van, ebből csehszlovák telepekre esik 34.853 ha, maradékbirtokokra pedig 57.975 ha, azaz összesen 92.828 ha, vagyis az egész terület H százaléka szolgálja az elriemzetietlénítés célját. Szociális szempontból ez azt jelenti, hogy összesen 7116 magyar munkás család, vagyis lélekszámbdn 35.580 ember indult el 1912-töl 1927-ig régi munkahelyéről a bizonytalan jövőnek. Pozsony és Komárom nyomortanyái a csehszlovk földreform magyar eredményei. Érdemes lenne erről egy könyvet írni, ez a könyv bizonyára elhomályosítaná azt a könyvsikert, melyet a magyarországi könyvpiacon értek el a közelmúltban szociológiai művek, csak hogy a mi demokráciánkban ezek a könyvek nem jutnának el a könyvkereskedés kirakatáig, mint a magyarországi — állítólagos — diktatúra világában, mert a cenzúra jótékonyan elejét venné minden esetleges izgalomnak. Aki a magyar kérdést meg akarja oldani, aki azt akarja, hogy a magyar nép otthon érezze magát ebben a: államban, aki azt akarja, hogy a magyar és csehszlovák békés barátként éljen egymás mellett, az dolgozzon ki egy tervet a telepek és maradékbirtokok likvidálására a magyar etnikumban, mert amíg ott állnak a jubileumi iskoláktól ékes szolid, nagyrészt állami eszközökkel felépített telepek és lakói, amíg új, maradékbirtokos nemesek piroscserepes kastélyai, akik a magyarlakta területre másajkú munkásokat telepítenek, addig ű magyar paraszt érezni fogja deklasszáltságát és háttérbeszorítoltságát, akármennyit is szónokoljanak neki demokráciáról és szabadságról. Túlsók a szöveg! Ezt a mondást gyakran hallani és még sem szívlelik nagyon. Az emberek általában a szükségesnél többet beszélnek és ebből a többletből sokszor kellemetlenségek származnak épúgy, mint a gyomorbajok azoknál, akik a kelleténél többet esznek. Alig akad valaki, aki tisztába jött volna azzal, hogy hány szót használ naponta és hogy abból mennyi elmaradhatott volna anélkül, hogy a gondolalkifejezés ez által értelmi elváltozást szenvedne. Feltéve, hogy az átlagember óránként 1000 szót kimond, akkor ez kitenne naponta kb. 12.000-et, amelynek fele biztosan elegendő lenne ugyanannak a kifejezésére. A legtöbb felesleges szavat a könynyű magántársalgásban használják, mely a szótöbblct által semmiképen sem válik érdekesebbé és mulatságosabbá, de jobban tölti ki az időt, amelynek — úgylátszik — még mindig bőviben vagyunk. A modern statisztikai tudomány arra a megállapításra jutott, hogy a nagy elfoglaltságú amerikaiak évenként 7—8 milliárd szót használnak. Mennyi abból a felesleges és időpazarlás? E mellett tudvalévő, hogy az amerikaiak nem nagyon beszédesek. A nagyhírű amerikai nyelvtudós, Gregg, aki az amerikai gyorsirászat tökéletesítése körül nagy érdemeket Drága hamvak A késő ősz borongás, szürke és ködös világa borítja be a komáromi kálvinisták ősi temetőjét, amely több mint két évszázad óta ad örök pihenőhelyet a négyszázéves gyülekezet elhunyt tagjainak. A legrégibb sírkő, melyet a temető gondnoksága nyilvántart, 1732- ből való, de lehetséges, hogy ennél korábban is temetkeztek már ide a református hívek. A gondosan rendezett és tisztán tartott temető most már a természet külső képében is az elmúlást hirdeti, az akáook tar ágai alatt minden hervadásról, pusztulásról beszél s nyomasztó hangulatával reánehezedik az ember lelkére. Ez azonban csak addig tart, amíg a lélek el nem merül az emlékezetbe, amely egymás után eleveníti meg azoknak alakját, akiket a sírhantok takarnak. Ez a temető valóságos Pantheon ja a kálvinistáknak, akiknek nagy fiai, neves elődei itt pihennek, várván a feltámadásra. A márvány és gránitoszlopokról ránk ragyogó nevek között nemcsak olyanokkal találkozunk, amelyeknek viselői, míg éltek, a sok megpróbáltatáson keresztülment egyháznak és elemi csapásoktól sokszor meglátogatott városnak voltak hűséges és tevékeny fiai, de olyanokéval is, akiknek hírneve messze túl szállott a szülőföld határain s kiknek emlékét az irodalom és a történelem is megőrzi. A református temető takarja id. Péczely Józsefnek, Kolmár Józsefnek, Nagy Mihály, Pap Kovách Gábor, Antal Gábor dr. és Németh István református püspököknek hamvait, ez őr zi porait Beöthy Zsigmondnak, Eogtliiiy Dénesnek, Vasvári Nagy Sándornak, Tuba Jánosnak, Domány Jánosnak, Molnár Ádámnak, Kiss Gyula dr.nak, Kacz Lajosnak és más kiváló közéleti férfiúnak. És itt alusszák örök álmukat Jókai Mór szülei: Jókai] József fiskális és a városi árvák atyja s hitvese szül. Pulay Mária, valamint bátyja Jókay Károly és ennek neje Csontos Klára. A kegyelet e mindent kiegyenlítő, minden problémát megoldó szent helyén járva, a meghatottság és a csend áhítata fogja meg lebilincselő erővel a lelkeket s feledve a késő ősz szomorú hervadását, megnyugtató érzés száll szívünkre s újra bizonyossá teszi bennünk azt a tudatot, mely az élet egyetlen megdönthetetlen igazságát hirdeti mindeneknek: Porból való vagy, — porrá kell lenned. A sírkert legszebb helyén, a temető szívében vannak a Jókay-sírok, melyekhez a rendezett főúton lehet odajutni. Kolmár József, az egyház egykori tudós esperes-lelkészének monumentális vörösmárvány síremléke mellett visz el az út, jobbra tőle van Antal Gábor püspök családi sírboltja és balra a Péczely-sírhoz vezető út elején fekvő sírok mögött található a négyszög alakban vasráccsal bekerített sírhely. Négy egyforma vörösmárvány sírkövet helyeztek el itt egymás mellé olyképen, hegy a sírhely egyik oldalán Jókai édesatyja és édesanyja, a másik oldalán pedig Károly bátyja és sógorasszonya holtteste pihen. A négy, borostyánnal befuttatott sírhalom között egy szomorú kőrisfa borítja koronáját a halmokra, nyári virulása idejében dús lombozatát mint védőszárszerzétl, sok évi tanulmányozás után megállapította, hogy 100 olyan szó van, amelyet a leggyakrabban használnak és a napi szóhasználatnak 50 százalékát teszi. E szavakról jegyzéket készített, melyben mindenegyes szó gyakoriságának foka szerinti sorrendben van felvéve. Minthogy e jegyzék minden kultúrnyelvre érvényes, nagy fontossággal bírnak c szavak bármely idegen nyelv gyors megtanulásánál. E gyakorta előforduló szavak a következők: a, az, és, be, hogy, van,, én, volt, mint, te ő, fel, át, nem, ez, mi, de, mind, vagy, mely, akar, egy, ott, úgy, ha, enyém, engem, nekemj mit, volna, neki, nekik, ti, háború,) béke, tied, sehol, több, most, idő,, fel, igaz, ki, tud, csak, ők, tett, más, ember, muszáj, emberek, mondta, kell, férfi, egyesek, ezek, kettő, előtt, nagyon, nagy, lehet, olyan, első, mindenki, jönni, nekünk, akkor, jó, kis* kérem. A sorrend szerint nagyon elől áll az »én« szó, ami amellett szól, hogy mennyire fontosaknak tartjuk magunkat. Ellenben a kérem< szócska a jegyzék végén foglalja el szerény helyét. A kevés főnév között a »háború« szót találjuk a jegyzék középső részében, ami arra vall, hogy a Gregg-féle összeállítás régibb keletű, mert ha most revideálná azt, talán még az »én« előtti helyre kerülne a »háború«. Az intelligens kisemberek átlaga kb. 4—5000 szóból álló nyelvkinccsel rendelkezik, míg a művelt átlagember kb. 9—10.000 szót használ. Ez természetesen csak a kiművelt nyelvekre vonatkozik, mert hiszen ma is vannak még oly nyelvek, melyek alig 5000 szóból állanak. A túlsók szó a legokosabb beszédet is fecsegéssé, locsogássá teszi és a költőnek legszebb mondatát is képes elrontani. Anatole France, a nagy francia író azt mondta magáról egyszer, hogy kb. 5 millió szót írt, de valójában elég lett volna 5000 szó is. Egy német irodalom-történész nemrég azt írta egyik művében, hogy azt a költőt tartja a legnagyobbnak, aki a legkevesebb szóval beéri. Ez elvnél fogva a klasszikusok nem igen állnák! ki a kritikát. Dr. G. J. Ellenség és jó barát, Dicséri Czibor kalapját! Komárom, Jókai-u. 6. gyenge szervezetét, hogy az október 31-én végbement temetésen elájult, sőt nemsokára súlyos beteg lett, ágynak esett. Eszter ménjének gondos és odaadó ápolása mentette meg az életnek. Jókay József sírhalma után emelkedik az édesanyja sírja, akit tizenkilenc év múlva váratlanul szólított el az élők közül a halál. Látogatóban volt a Nagyasszony barátnőjénél, özv<}gy Samarjay Jánosnénál, akivel barátságos beszélgetésben töltötte el a délutánt. Onnan jókedvvel tért haza, de alig hogy hazaért, »összeesett és <jgy pillanat alatt kilehelte lelkét«. Mélyen lesújtotta Jókait édesanyja halála, aki csak nemrégiben azelőtt látogatta meg fiát és menyét svábhegyi villájukban! s akitől bensőséges szeretettel búcsúztak el akkor mindketten. Az emlékkő tömör rövidséggel örökíti meg nevét a Nagyasszonynak a következőképen: NÉHAI ÁSVAI JÓKAY JÓSEF Űr özvegye PULAY MÁRIA asszonynak nyughelye. Mint igaz keresztyénnek, gondos anyának emléke, gyermekei keblében fenn áll. Meghalt 1856. Martius 13 án élte 65 dik évében. Jókai szülei mellett pihennek bátyja és ennek neje Csontos Klára. Előbb Csontos Klára asszony hunyt el és pedig 1882-ben egy tragikus eset következtében. Egy szép májusi nap délelőtt templomba készült Jókay Károlyné, de öltözködés közben a borszesz-lámpás valamiképen felborult s a láng megkapta ruháját. Olyan súlyt» nyakat terjeszti a drága hamvak fölé. A vaskerítés mellett pedig futórózsa ágai ölelik át a kerítés vasrudait. Itt pihen tehát a költő édesatyja, ásvai Jókay József, aki a gyermek Jókait az apai szeretet határtalan gyöngédségével melengette s akinek jóságos oktató szava fogékony gyermeki szívébe örökre bevésődött. Száz évvel ezelőtt szakadt reá a Jókay-házra a mérhetetlen nagy csapás, 1837. október 29-én ragadta el a halál a család fejét s ívele együtt Komárom város árváinak gyámatyját is, amint ezt a márványemlék felírása is ekképen adja tudtára a kegyeletes olvasónak: Itt nyűgös znak hamuai T. N. Ásvai JÓKAY JOSEF Hites Ügyvéd Urnák Több Tettes Vmegyék Tábla Birájának Sz. K. Komárom Városában példátlan hüségü Gyámatyának, kinek mint fedhetetlen életű Jó Keresztyénnek Jó férjnek s jó atyának Élete 56 dik Evében 1S37 dik Esztendő Öszhó 29 dikén Korán lett elhuny Iá nn Siránkozó Bús Özvegye Pulay Mária és gyermekei Károly, Eszter, Móricz Bánatos Sziwel keseregnek. Béke áldott hamvainak. Jókait, mint tudjuk, pozsonyi diákoskodása után érte a nagy csapás. Édesatyja betegágyánál tartózkodott éjjel-nappal, mintha sejtette volna a közeledő, elkerülhetetlen veszedelmet. Atyjának halála annyira összetörte
