Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-11-27 / 95. szám

3. oldal. 1937. november 27. KOMÁROMI LAPOK A szoborleleplezésen megjelenők figyelmébe! — A rádió vasárnap este közvetíti az ünnepséget A Jókai szobor leleplezése iránt or­szágszerte nagy érdeklődés mutatko­zik, eddig félszáz egyesület, iskola, intézmény jelentette be részvételét a leleplezésen és fog elhelyezni koszo­rút a szobor talapzatán. A Jókai Egye­sület azt kéri, hogy mindazok, akik az ünnepélyen meg­jelenni óhajtanak, már előbb sze­rezzék be a belépőül szolgáló 3 ko­ronás emlékjelvényt, nehogy a ka­puban tolongás történjék. A rendet a cserkészek tartják fenn és az ünnepély alatt a kocsiforgalom számára a környező uccaszakaszokat a rendőrség lezárja. Az iskola-uccai kiskapu lesz nyitva. Azoknak, akik koszorút hoznak, kü­lön hely van fenntartva, de csak a koszorút hozóknak. Kéri a rendezőbi­­zottság még azt, hogy a koszorúi lehetőleg csak egy jel­mondat kíséretében szíveskedjenek elhelyezni. A pozso­nyi rádió az ünnepséget acélszalagra veszi föl és még aznap, vasárnap este 6 órakor közvetíteni is fogja. Tekintettel arra, hogy a postaigaz­gatóság Pozsonyban bürokratikus akadályokat gördített az elé, hogy kék színű postabélyegzővel lássák el a vasárnap föladott leveleket, a filate­­listak szomorúságára a különleges bé­lyegző használata elmarad. Hiúba! Amerika, az Amerika — és messze esik tőle Komárom! Hatalmas, a régi Barnum-féle cir­kusz méreteit megközelítő amerikai cirkusz járt a napokban Pozsonyban, a Sarrasani cirkusz. Érdekes volt meg­figyelni, hogy ez az amerikai vállal­kozás mennyire ért a dobveréshez, a reklámcsináláshoz. A Pozsony környé­kén megjelenő lapokban is nagy hir­detéseket adott le. Ez még talán el is várható olyan nagy cirkusztól, mint a Sarrasani, de érdekes volt ennek a cirkusznak a bucsuzása. A vidéki la­pokban megint nagy hirdetések jelen­tek meg, amelyben a cirkusz 'elbú­csúzik a vidék kedves közönségétől. Sarrasani, a tulajdonos kijelenti, hogy sokáig fog e kedves közönségre visz­­szaemlékezni és bár előadásai zsúfo­lásig látogatottak, de nem maradhat tovább, mert Hollandiába, Belgiumba, majd Angolországba kell mennie, oda-' kötik most szerződései. A búcsú fáj­dalmát az enyhíti, hogy ma egy esz­tendőre visszajön és viszontlátják egy­mást. No tessék, az amerikai szellem na­gyon jól tudja, hogy a reklám, a hir­detés mit ér. Már most, egy évvel előre hirdeti búcsúszavaiban, hogy egy év múlva újra itt lesz. Ez az amerikai Sarrasani nagyon jól tudja, hogy uem dobta ki hiába a hirdetési árakat, az emberek egy évig beszélnek róla, hogy visszajön az a nagy cirkusz, aki nem égési sebeket szenvedett, hogy a sze­rencsétlen asszony néhány napi kínos szenvedés után meghalt. Ebben az idő­ben készült Komáromba Jókai Mór, akit a város lakossága nagy ünnepé­lyességei akart fogadni, de a szomorú gyászeset megakadályozta a szülővá­rost abban, hogy halhatatlan nagy fiátí ünnepelje. A város által előkészített örömünnep gyászra vált, három nappal előbb kel­lett Jókainak sógornője temetésére ha­zajönnie, ami igen lehangolta a költőt. A sírkő felirata következő: E gyászhantok alatt nyugszik ás vai JÓKAY KÁROLYNÉ CSONTOS KLÁRA asszony szül. 1819. old. 28. híven betöltött tevékenységi teréről családi boldogsága köréből 1882. május 15 én szállt le a sírba gyászolják a feledhetetlen elhunytóit férje és gyermekei GÉZA, JOLÁN HEGEDŰS SÁNDORNÉ, ETELKA ÉS MÓRICZ áldás és béke legyen emlékével. • A negyedik sírhalom Jókai bátyjá­­jának, Károlynak porait takarja. Jó­kay Károly fiskális és varmegyei fő­szolgabíró volt, majd ‘nejének halála után visszavonult csallóközi: ékeli birtokára gazdálkodni és 1902-ben halt meg, 88 éves korában, elérve a pátriar­látta, megnézheti, aki pedig látta, újra szórakozhatik ott. Nemcsak földrajzilag, de gondolko­dásban, szellemi tekintetben is nagyon messze esett Komárom Amerikától. Itt a kereskedők, iparosok, vállalatok nem tudják, mi a reklám, a hirdetés. Itt még mindig azt hiszik, hogy a jó bornak nem kell cégér és reklámcédu­la, falragasz, vagy hirdetés a lapok­ban, alig jelenik meg, pedig a nagy rohanásban, a nehéz létért való küz­delemben, mennyire fontos a közön­ség figyelmének a ráterelése, hogy va­lamit eladni, vágj’ venni akarok. A szomszéd városok kereskedői, iparos világa és vállalatai nagyon is jól tud­ják, hogy a hirdetésre költött pénz, a leggyümölcsözőbb befektetés. A szom­szédos városok lapjai tele vannak hir­detéssel, reklámmal, Komáromban a hirdetés ritka, mint |a fehér holló. A hirdetési vállalatnak, irodának kellene jobban nekifeküdni és nevelni a rek­lámra rászorulókat, hogy a reklám, hirdetés, első feltétele annak, hogy az üzlet igazán neki lendüljön. Ha a ke­zünkbe veszünk egy érsekujvári, vagy egy lévai lapot, bizony irigykedve néz­zük, hogy ott milyen egészséges üzleti vérkeringés lüktet, a mi sajtónkban pedig alig bukkan fel egy-egy hirdetés, ott pedig oldalakat tesznek ki a rek­­lamírozások. A hirdetések után ítélve, csak észszerű fogápolással érhető el. őrizze meg fogai épségét, tisztogassa őket rendszeresen GIBBS fogszappannal. a komáromi kereskedelem, ipar és egyéb vállalkozás kihalt, pang és a végét járja, pedig a nehéz helyzet ép­pen úgy sújtja az érsekujvári és a lévai kereskedő és iparos világot és ott mégis tudják, hogy hirdetés és rek­lám nélkül nincs üzleti élet, nincs for­galom. A hirdetéssel nemcsak a saját üzle­tének ad lendületet, hívja rá a közön­ség figyelmét a hirdető fél, de egyben támogatja, segíti azt a sajtót, azt az újságot, amely a közönség, a kereske­dő, az iparos, a vállalkozó érdekeiért küzd. Nemcsak akkor kell erre a saj­tóra, újságra gondolni, amikor valami egyéni sérelem, vagy egyéb éri az il­letőt, hogy az igazát megvédje a lap­ban, hanem álékor is, amikor a saját jól felfogott érdeke mellett a hirdetés­sel segíti, támogatja azt a sajtót, amely­nek helyzete éppen nem rózsás és amely lankadhatatlan erővel küzd a magyarság jogos követeléseiért. Ezek jutottak eszembe, amikor ol­vastam az amerikai cirkusz egyesz­­tendőre szóló reklámját, pedig egy év múlva lehet, hogy olyan messze lesz innét, hogy nem tud ide vissza­jönni. Mi, komáromiak tanuljunk ettől az amerikai szellemtől. (bj) Az egyesült párt parla­menti klubülése Szüllő Géza dr;1 az egyesült párt parlamenti klubjának elnöke ,a párt törvényhozóit klubülésre hívta egybe. Az ülés kedden, november 30-án, dél­előtt 11 órakor lesz Prágában a par­lamenti klub helyiségében. A klub­­értekezlet az adóemelési javaslatokkal és az aktuális politikai helyzettel fog foglalkozni. Ellepte a víz Lakszakállas községet A hosszas őszi esőzések folyomá­nyaként nemcsak a szántóföldek ke­rültek víz alá, nemcsak az ország­utakat tette tönkre a víz, — amúgyi sem valami rendes utak azok, —^ha­nem a falvak egyrésze is víz alá ke­rült. Lakszakállason, a község mélyeb­ben fekvő részeit elöntötte a víz, az uccákon járni lehetetlen, s mivel ezt a kérdést huzamos idő óta nem rendezték, a lakszakállasi érdekeltek most kérvényt nyújtanak be a járási hivatalhoz, melyben szo­morú helyzetük orvoslását kérték. A kát. Akció tanácsülése November 21-én vasárnap d. e. fél 11 órakor tartotta az Akció Katolika tanácsa e havi ülését a Majláth-iskola nagytermében. Az ülésen Weszelovszky János dr. világi elnök elnökölt. A tanács elsősorban az Euchariszti­kus kongresszuson való részvétellel foglalkozott. Kállai] Endre dr. beszá­molt a kongresszus budapesti központ­jainál tett látogatásáról. Három kérdés tisztázása céljából járt el a központ­nál. 1. A komáromi előkészítő bizott­ság közvetlenül érintkezhetik-e a köz­ponttal, 2. van-e lehetőség arra, hogy a komáromi résztvevők zöme a kon­gresszus utolsó napjára különvoUatot kapjon, 3. beállítható-e a programba a komáromiak azon terve, hogy az ur­­napi méretek és külsőségek mellett ve­gyenek részt a felvonulásban? Az elnök kérdésére az volt a válasz, hogy a ko­máromiak is csak a szlovenszkói ma­gyar bizottságon keresztül érintkezhet­nek a központtal, mert ezen szabály alól kivételt tenni nem lehet, bármeny­nyire kívánatos volna is az. Ugyancsak a szlovenszkói magyar előkészítő bi­zottság utján kell a különvonat kérdé­sét is tisztázni. Ha ennek nincs kifo­gása ellene, az Ibusz készséggel állít elő különvonatot a magyarkomáromi állomásra. A harmadik kérdésre az volt a válasz, hogy a tervet írásban kell bejelenteni a programkészítő bi­zottsághoz, amely nov. 20. után kezdi meg működését. A tanács a jelentést tudomásul vette és utasította az előkészítő bizottságot, hogy a nyert válaszok értelmében jár­jon el. Tárgyalásra került ezután a Partos­­újtelepi templom felépítésének kérdé­se KovaT Károly főgimn. tanár elő­adásában. A három évvel ezelőtt el­akadt terv újbóli felvetését sürgette az előadó lelkes szavakkal, mert a rossz, járhatatlan ulak lehetetlenné teszik a túlnyomó részben katolikus vallású partosuj telepieknek, hogy Isten házát látogassák. Lestár István dr. plébános, Brinzik István és még mások felszólalása után a tanács megbízta a hitbuzgalmi szak­osztályt a kérdés alapos és részletes előkészítésével és az így kidolgozott terv újabb előterjesztésével. (ogat gyorsan segít a végtagok és az izületi fájdalmaknál, fejfájásnál és meghűléseknél. Legyen biza­lommal aTogal iránt. Egy kísérlet meggyőzi Számtalan orvosi elis­merés. Az összes gyógyszertárak­­banKe l2--és27-ü0árbankapható kák tisztes korát. A költővel meleg testvéri szeretet kapcsolta össze, mely halála napjáig állandóan tartott. De Károly bátyjának nagy tekintélye is volt Jókai előtt, mert mint a családfő nélkül maradt család legidősebb tagja, a családi ügyeket ő intézte s ezen dolgaiban mindig nagy szeretettel és figyelemmel volt nagynevű öccse iránt. Jókay Károly márvány-emlékén a következők olvashatók: Itt nyugszik az Urban néhai nemes nemzetes és vitézlő Ásvai JÓKAY KÁROLY Mint Férj, Apa, Rokon, Hazafi Tökéletes Ember. Életét Jutalmazza Isten örök Üdvösséggel Szerető Rokonok Áldása Minden Igazok Tisztelete Tartsa fenn Emlékét a Napok Végéig. Született MDCCCX1V. Meghalt MCM11. A Jókay-sírokat a református egy­ház gondozza kegyeletből. Valamikor mindakét Jókay, apa és fia hosszú éveken keresztül buzgó és odaadó presbitere és főjegyzője, illetve fiská­lisa volt az egyháznak, melynek jegy­zőkönyvei megörökítették munkálko­dásukat és nevöket az utókor számára. A kegyeletes szívek gyakran keresik föl ez áldott szent helyet, hogy meg gyújtsák az emlékezet lángját azok hamvai felett, akiknek emléke a költő szívében haláluk után is sokáig élt. Fülöp Zsigmond.

Next

/
Oldalképek
Tartalom